Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Kiáltvány a soronkívüli választásokért
2008.11.19, 08:08                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Kiáltvány a soronkívüli választásokért

A politika nem lehet az úri huncutság dolga. Legalábbis reménykedjünk benne, hogy nem az! Az államférfi felelőssége nem merül ki abban, hogy a ‘demokrácia írott és íratlan játékszabályait’ kvázi szigorúan betartva - ami ugyebár nem több egyfajta konvencionális mimikrinél! -, munkaköri leírása szerint vezeti a rábízott magas hivatalt, ami többnyire előre rögzített napirendből, protokollból, iratok és újságok tanulmányozásából, szignálásából, találkozókból s ebédekből, titkárok és titkárnők tevékenységének az operatív irányításából áll. Nem merülhet ki abban - mint többféle ‘területvédő’, és e tekintetben ‘statikus’ labdajátékban is! -, hogy átpasszoljuk a labdát az ellenfél térfelére, s várjuk, hogy mihez kezd vele. A játék társadalmi méretekben csak dinamikus lehet, máskülönben semmi értelme nincs; a közélet megmerevedése hosszabb távon kontraszelekcióhoz és degenerációhoz vezet. Magyarán: a labdát a vonatkozó jogszabályok és demokratikus előírások keretei között az ellenféltől el is lehet venni; pontosabban ki lehet használni ezt a hirtelen támadt politikai-hatalmi legitimációs űrt arra, hogy az istenadta nép végre annak adja a hatalom országalmáját, aki valóban képes Magyarország kormányzására. Az államférfi történelmi felelőssége (képessége) a mérlegelés és a megfelelő döntés. A cselekedetei és a döntései feletti értékítéletet nem a szupra-nacionális tőke, nem is a nemzetközi multimédia vagy az angolszász legitimációjú lovagrendek elismerése, de még kevésbé a színfalak mögötti belpolitikai hatalmi leosztás vagy a legfrissebb titkos paktumok betartása adja, jelenti - hanem a jövő, amelynek egyetlen valós záloga az isteni gondviselés igazságosságába vetett hit...

Az államférfi tetteinek igazi mércéje tehát nem valamiféle (bármiféle) emberi ki-és megegyezés, hanem a megelőlegezett (előre felmérhető) transzcendens isten-ítélet, amely nem kerülhető meg. Isten ugyan egy ideig látszólag eltűrheti a Sátán regnálását, uralmának kiterebélyesedését; - aztán egyszer csak váratlanul fordul a trend, történik valami, ami nyílt állásfoglalásra készteti az addigi langyos állóvíz közszereplőit, és a jövő a továbbiakban attól függően alakul át, hogy a felelős döntnökök a keresztút melyik ágán vezetik tovább a döntésükre bízott országot. Isten megadja a lehetőséget az államférfinak, hogy legitim döntésével új pályára állíthassa a rábízott közösség (nemzet) életét, vagyis helyretolja az idő kizökkent kerekét. A legitimitás kulcsa - mint mondottam - nem embernél, Istennél van. Épp ez az a mozzanat, amely Krisztus evangéliumi példabeszéde alapján elválasztja a tiszta búzát a konkolytól. A szakrális államférfi döntéseit tehát az égi legitimitás ismerete és elfogadása, vagyis az égi akarat teljesítésének a vágya vezérli. Az államférfi, aki nem ismeri fel az istenadta lehetőséget, és (csak) emberi mértéknek akar megfelelni - alkalmatlan a pozíciója betöltésére. Még rosszabb, ha felismeri a keresztutat, de mégis úgy megy tovább egyenesen, mintha mi sem történt volna.

Az igazi államférfi arról ismerszik fel, hogy azonnal meglátja az aktív cselekvés lehetőségét, kényszerét; - és ha kell, saját érdekében feláldozza, feladja ‘saját érdekét’. Mit jelent ez? Azt, hogy igazán nehéz, kemény döntések esetén szembe kerül egymással az égi és a földi értelemben vett ‘érdek’. Ez az adott történelmi figura személyiségében feloldhatatlan konfliktust generál: vagy a pillanatnyi földi érdekének megfelelően cselekszik, és akkor ‘megmenti’ evilági presztízsét; vagy legbenső isteni lényének sugallatát követi, és akkor elnyeri az örökkévalóságot.

Mit is mond erről Jézus Krisztus az újszövetségi evangéliumban?

„Aki meg akarja menteni (a földi) életét, elveszíti; aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de a lelke kárát vallja?” (Mt 16, 25-26.)

Jézus Krisztus a megtestesült ige, az élő égi igazság. Ige = igazság; az igazságért való cselekvés. Krisztus a kereszthalálával minden embernek példát mutatott: az emberiség bűneit saját szent vérének kiontásával, véráldozatával mosta le. Akit e szavak nem győznek meg, az nézze meg kitárt szívvel Mel Gibson ‘Passió’ című filmjét, és látni fogja, miként szenvedett érettünk önként az Emberfia. Jézus nem várja el a követőitől (a keresztényektől), hogy valamennyien haljanak kínhalált az ő áldozata mintájára, csak azt, hogy mindenki, a földi életében, az adott helyén igyekezzék mindig Krisztus evangéliumi tanításához híven, vagyis az élő égi igazságnak megfelelően cselekedni. Mégis, mi lehet a mérce, az etalon, a helyes intuíció, ami biztos, megbízható eligazítást nyújthat számunkra az élő égi igazság mibenlétével kapcsolatban? A lelkiismeretünk! A szívünk mélyén ott lakik Isten, mindenkiben; - és megmutatja a krisztusi cselekvés útját a legnehezebb döntések meghozatalában is. Mert miért is jött Krisztus a Földre? Hogy mint Isten báránya

elvegye a világ bűneit; lehetővé tegye a rosszra hajló emberiségnek, hogy újból és újból elkövetett bűneitől is - újra, meg újra - kvázi intézményes formában meg tudjon szabadulni, a bűnbánat és a bűnbocsánat mechanizmusa útján. Krisztus tehát a megváltásával létrehozta, életre hívta, sőt meg is szervezte az elkövetett és megbánt bűneink elvételének az Istennel való folyamatos kommunikáción alapuló ‘demokratikus intézményrendszerét’! Miért is jött hát Krisztus a Földre? Irántunk való végtelen szeretetében, - irgalomból, hogy Isten kegyelmében részeltethessen mindannyiunkat. Azért, hogy változtasson a világunk folyásán, amelyet korábban a Sátán vett birtokába. Hogy a lehetséges (a szükséges) minimumra korlátozza az ember szenvedéseit. Aki hű Krisztushoz, annak feladata azon munkálkodni, hogy a hatás-környezetében csökkenjen a bűn és az értelmetlen szenvedés. A bűnhődő, vezeklő szenvedésnek (a penitenciának) van értelme, mert megtisztítja az ember lelkét. Az áldozati szenvedésnek van értelme, mert másokért felajánlva csökkenti a világ összes szenvedéseinek mennyiségét, vagyis megtisztítja a világot...

De mit tehet az emberiségért egy esztergályos? Betartja a munkája technológiai előírásait, és igyekszik minél kevesebb selejtet termelni... De mit tehet egy taxis? Nem követ el közlekedési kihágásokat, nem tekeri ‘gyorsabban’ a kilométer-órát, nem manipulálja a taxi-órát, és igyekszik udvariasan viselkedni az utasokkal... De mit tehet egy nőgyógyász? Vigyáz a páciensei egészségére, nem törekszik bármi áron a saját kényelmére ‘előre programozott’ szülések lebonyolítására, és - soha nem vállal olyan művi abortuszt, amely bűnrészesség a magzat-gyilkosságban....

De vajh’ mit tehet az emberiségért egy államférfi?! Sokat tehet országa népéért azzal, hogy a minimumra korlátozza a felesleges, értelmetlen, semmilyen pozitív hozadékkal nem kecsegtető szenvedéseket. Állítólag a rendszerváltás legnagyobb vívmánya volt, hogy rendszerváltó nagyjaink, jegyzőkönyves bölcseink és bátor ifjaink létrehozták, életre hívták és meg is szervezték a demokratikus intézményi rendszert, amely a nemzet nyugalmának, biztonságos jövőjének és jólétének leg-fontosabb biztosítéka. Mi más dolga lehetne a beavatott államférfinek, mint hogy a felépített demokratikus intézményrendszert kizárólag a nép javára működtesse? Hogy végre valóban (nem úgy, mint 1990-ben!) megváltoztassa a rendszert, ha az a nemzet ellen fordul? Hogy azt állítsa kormányrúdhoz, akinek Isten az iránytűje?

Persze nagy a kísértés, hogy az eseményeket többféleképpen értelmezzük. Netán mindig úgy, hogy soha ne kelljen nyíltan színt vallani. Hiszen mindig hivatkozni lehet arra, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, meg hogy senki sincs a Bölcsek Köve kizárólagos birtokában. Meg arra, hogy abszolút igazság nincs, s az igazság mindig relatív... De nem! Az abszolút igazság: Krisztus, - aki az út, az igazság, a feltámadás és az élet. S Krisztus követése minden igaz keresztény egyetlen útja.

Krisztus követése nem veszélytelen. Aki Őt követi, s az Ő tanításai szellemében is igyekszik cselekedni, azt - könnyen lehetséges! - a háttérhatalom meg is alázza. Azt eltávolítják, kiebrudalják, kiakolbólítják a hivatalából. Esetleg nem kap majd kiemelt nyugdíjat sem. Esetleg névtelen, jeltelen tömegsírba temetik, mint egykor a Petőfi Sándort, aki szerencsétlenül nem volt (a szabadkőműves Bem apó által) kellőképpen felvilágosítva arról, hogy a világszabadság nevű grandiózus projekt goodwillje (üzletértéke, és a remélhető profitja) gyakorlatilag nulla. De meghalt; meghalt azért, hogy halhatatlan legyen (nem Barguzinban, hanem Világosnál)...

Mit is mond erről - követésének kockázatáról és elnyerhető hozadékáról - Jézus?

„Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mind-nyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a Földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatok, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. A legnagyobb köztetek legyen a szolgátok. Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják. (Mt 23, 8-12.)

Ne adjuk hát el s oda a perc kétes ‘sikeréért’ a nyilvánvaló örökkévalóságot!

Induljunk ki abból, hogy Gyurcsány Ferenc, a potenciális dopping-izompacsirták sportminisztere, aki most - eső után köpönyeg -, mint fenéken lőtt flamingó repül csípejét riszálva Athén felé, hogy kibontakozó karizmáját a Nemzetközi Olimpiai Bizottságon próbálja ki; aki nemrég még az egyablakos tárca nélküli miniszteri poszt büszke várományosa volt: lehetőleg most és semmikor se lehessen Magyar-ország soros kormányfője, hiszen az mindannyiunkra nézve beláthatatlan negatív következményekkel jár. A D 209-es James Bond tündöklését és pancserpuccsal előidézett bukását még túléltük valahogy, de ‘egy inverz Orbán Viktor’ hatalomra kerülése - különösen, ha a 2-szer 30 napos menopauza beiktatásával sikerül még a pártelnökké koronázását is ‘bevárni’! - bizonyosan halálos veszély mindazokra a magyarokra, akiknek nem egyetlen életcélja az anyagi és erkölcsi végromlás, és annak magatehetetlen végigszenvedése. Aki igazi, szakrális államférfinek reméli magát, abszolút tisztán kell látnia ebben a kérdésben, és ennek megfelelően kell cselekednie is, mielőtt még a hatalom elvesztésének rémétől megtébolyult MSZP-vezetés és a rettenetes tagság a Haza Atyjává is nem nyilvánítja Arturo Uit...

Hogyha a magyar ‘megvilágosultak’ között akad még legalább egy olyan, akinek a gondolatait mégsem Bilderbergből - néhány napja az egyik MSZP-s képviselő- nő elkottyantotta a televízió (na melyik is?!) képernyőjén, hogy Gyurcsány Ferenc nemrégen napokat töltött el Rasmussen, volt dán miniszterelnök társaságában, aki Lovas István M. N.-beli cikkében a Bilderberg-csoport illusztris tagja - irányítják maradéktalanul, mint pl. az apró, de ügyes királycsináló Horn Gyuláét; az előre láthatja, hogy az ‘Apród’ kinevezése nem elsősorban Magyarország szocialista ‘felvirágoztatását’, de nem is az Álszocialista Párt peresztrojkáját, hanem csak és mindenekelőtt Orbán Viktor ellensúlyozását, semlegesítését és még ki tudja mijét szolgálja. Ma a volt kommunisták ‘fő szervező ereje’ a kollektív paranoia, ami akár a nyugdíjas munkásőrök reaktiválását is előidézheti. Az üldözési mánia fókuszában annak kiváltó oka, Orbán Viktor áll, ami persze nem feltétlenül jó az országnak, ám maga a paranoia megsemmisítheti minden megmaradt értékünket...

A mostani ‘kormányválságot’, ami egy kapitális dupla fenekű blöff, a bilderbergi kemény mag szándékosan szervezte meg, amibe persze a francia grandorientes

balekot ‘elfelejtették’ (nem merték?!) beavatni, ettől alakult pancserpuccsá az egész. Ez azonban Isten rendeléseként is felfogható! Isten ugyanis igen gyakran a pancserek személyes bosszúját - a még vakolók által sem tervezhető ‘véletlent’ - használja fel, hogy lélegzetvételnyi esélyt adjon a jóknak a történelem fősodrának kiigazítására, helyrezökkentésére.

Megfontolásra ajánlom mindezért a következő tényeket és kérdéseket:

1. Legitim miniszterelnök-jelölt lehet-e az a Gyurcsány Ferenc, aki sem meg-választott, sem pártlistás képviselőként nem tagja a magyar parlamentnek?

2. Predesztinálják-e Gyurcsány Ferencet személyes kvalitásai, múltja, vagyon-szerzése, stb. arra, hogy Magyarország felelős miniszterelnöke legyen?

3. Mind a mértékadó magyar közvélemény, mind az Európai Únió tisztviselői növekvő aggodalommal figyelik, amint Magyarország ‘lenullázza’ magát.

4. Magyarországon ma mélyülő gazdasági, politikai, morális és teljes közéleti válság, növekvő szegénység és kilátástalanság uralkodott el, amit a meg-hamisított rendszerváltás és a harácsoló új elit felelőtlen önzése idézett elő.

5. A jelenlegi (a 2002-es választásokon ki tudja, milyen trükkökkel is győztes) MSZP-SZDSZ koalíció képtelen a válságból kivezetni az országot, erre nem kell erősebb bizonyíték, mint az, hogy a választó polgárok 2004. júniusában, az európa-parlamenti választásokon megvonták bizalmukat a koalíciótól.

6. A bizalmi válság azóta rohamosan még tovább mélyült, a választók teljesen kiábrándultak a politikából, a politikusokból, a parlamenti pártokból, ami a demokráciát már puszta létében is fenyegeti.

7. Magyarország a jelenlegi trendvonalon haladva katasztrófához közelít, mely helyzet már nem kezelhető a megszokott kivárás eszközeivel, hanem sürgős beavatkozást, államfői intézkedést követel; - természetesen az alkotmányos jogok és a demokrácia tartalmi követelményeinek maximális betartásával.

Tisztelettel kérjük Mádl Ferenc Köztársasági Elnök urat a jelenlegi országgyűlés feloszlatására, és az előrehozott parlamenti képviselő-választások kiírására.

Vác, 2004. augusztus 28.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Szent Korona Tan 1.
Vuk 1.
2006.okt.23. - Ezt tette a 'magyar' kormány
Legfrissebb írások:
EXE GÉZA: AZ OFFSHORE DIPLOMAGYÁR
Nagypénteken a templom kárpitja középen ketté hasadt.
A kormányt nem ezek fogják megdönteni, ne aggódj!
Soros kutyái
Kassai Lajosról és Kassai lajostól
BG: Hová is fejlődünk?
Hol tartanak ma a magyar politikai pártok és azok képviselői?
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014