Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Proletárszendvics
2008.11.19, 15:07                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Proletárszendvics:

Két szárazkenyér között egy harmadik

Tegnap megnéztem Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor – jövőnk „doppel-sieg” várományosai – televíziós vitáját, utána pedig a két tábor kritikátlan, öröm-ujjongó öntönjénezését, ellentmondásos politológusi győzelmi jelentéseit.

Hogy mit, kiket is értek „doppel-sieg”-várományosokon? Ezt a kifejezést a német RTL-adó sportriporterei használják (manapság kevés alkalmuk van rá), amikor a Forma1-es autóverseny-futamon valamelyik csapat (többnyire a Ferrari) két pilótája végez az első két helyen. S hogy miért alkalmazom most ezt a hasonlatot a magyar politikai élet kizárólagos szupersztárjaira? Mert míg „velünk, proletárokkal” csak egyre rosszabb dolgok történnek, sorsunk egyre meredekebben lejt; - addig „ők, ketten” abszolút győztesek lehetnek, ha nem rontják el a most mindkettőjükre egyformán kirótt, azonos-ellentétes szerepkört. Mert amit most látunk, az egy „illuminált”, ócska színdarab.

A magyar népet, a magyarságot – hogy kettéosztott legyen – két, látszólag ellentétes táborra szakították, és az egyik élére Orbánt, a másik élére meg a Gyurcsányt állították: hadd harcoljanak egymással ország-világ előtt, mint-ha két, különböző eszméért, célért szállnának síkra.

Ez a hanta(méter) tegnap lelepleződött. „Nagykoalíció” – a színfalak mögött?

A két garabonciás dalia ugyan megpróbált „merőben ellentétes” eszmeiséget felmutatni, de avatott megfigyelő számára kettőjük nézetei között nüansznyi a különbség. Egy-két százalék erre, egy-két százalék arra, ami jelentéktelen.

Kölcsönösen lealacsonyodtak egymás szintjére, - sőt, mélyen egymás szintje alá, egy tőlük elvárt illuminált szintre, vagyis a béka feneke alá…

Ha ugyanis valaki elhiszi, hogy egy miniszterelnöknek Magyarországon ma már mindössze annyi a mozgástere, amit ezek ketten, itt és most nekünk bemutattak, az vagy téved, vagy nem is érdemel náluk jobbat.

Vajon a magyar nép sorsa ma már tényleg annyira fantasztikusan ígéretes, annyira nagy nálunk a jólét, hogy csak néhány kvázi-jelentéktelen, apró kiegészítésre, marginális finomításra van szükség, és mindjárt tökéletes lesz minden?

Orbán három javaslata

1. A regnáló kormány az adóreformjában ne az általános forgalmi adó legmagasabb kulcsát csökkentse 25-ről 20 %-ra – amennyiben valóban a legalacsonyabb jövedelmű rétegek életszínvonalán kíván javítani -, hanem a személyi jövedelemadó legalsó kulcsát csökkentse 18-ról 13 %-ra. A költségvetésnek mindkét megoldás egyformán 160 milliárd forintba kerülne. Javaslatát Orbán tulajdonképpen csak egy demagóg fikcióval, még inkább blöffel támasztotta alá, miszerint „a fogyasztói árak csökkentése – ami egyébként sem következne be! – a többet fogyasztókat, vagyis a gazdagokat támogatná, a szegények helyett”.

2. Ez már nem olyan „egyszerű”. Ha már minden áron emeli a kormány a gáz árát – mert a kormány emeli! -, úgy legalább éljen kompenzációval a közintézmények, elsősorban a szociális, egészségügyi és az oktatási intézmények és az önkormányzatok költségvetése, illetve költségvetési támogatása tekintetében. Árak „eltérítése” – visszasírjuk a szocializmust?

3. Nos, ez viszont igencsak egyszerű. „Ne adják el (ne privatizálják) a légi-kikötőt, a ferihegyi repülőteret, mely az ország egyik legnyereségesebb állami vállalata, amellett vegyék figyelembe a légbiztonság stratégiai érdekeit!”. Ehhez képest a Gyurcsány másnap elmondta a Verebes reggeli seggnyalós-levezető műsorában – Orbánt is hívták, de ő kéthetes pihenésre utazott, hogy kiheverhesse az elmúlt hetekbeli csesztetéseinek fáradalmait -, hogy eszük ágában sincsen privatizálni a (egyébként csekély üzleti értékkel bíró) térbetont, a kifutópályákat vagy az épületeket.

Ennyi. Csak ennyi konstruktív-ellenzéki javaslatot hozott magával a korábbi miniszterelnök; nomeg a részletesebben ki nem fejtett családi jövedelem-adózás elképzelését, melyet még jómagam dolgoztam ki, és már 2001. december 17-ikén ismertettem is a Duna Televízió választási szakértői vitájában, mint akkoriban az Új Baloldal gazdasági szakértője.

Háromféle igazság

Orbán Viktor kifejezést adott azon véleményének is – ezt afféle „adomának” szánhatta? -, hogy Magyarországon a közvélekedésben háromféle igazság van „forgalomban” az ország gazdasági helyzetéről: egy a kormányé, egy másik az ellenzéké, s egy harmadik – a valós – a lakosságé. Hozzá tette, hogy nem hisz egy olyan gazdasági növekedésben, amit kimutat az éppen uralkodó kormány, csak éppen az emberek nem érzik, mert „nem jutnak 1-ről a 2-re”. „Egy ország növekedése, felemelkedése csak úgy lehet valós, ha az emberek is érzik, és egyről a kettőre jutnak.” – summázta véleményét. Megjegyzem, én ezt az egyszerű aritmetikai élcet nem így ismertem eddig, hanem úgy, hogy: „5-ről 6-ra” – ráadásul a felesleges névelők nélkül -, dehát úgy látszik, az ötről mára visszaeshettünk az egyre; így hát onnan kell majd apránként visszakapaszkodnunk „az öt” közelébe.

Ez, mint tudják, afféle le-fel liftezés: amikor a szoclibek vannak hatalmon, hát rögtön elindul a gyorsuló lejtmenet, amikor meg visszajön – no nem a „come back Medgyessy”!, hanem – a szakrális királyfi, akkor biz’ azonnal nehéz hegymenetbe kapcsolunk, hogy mindenki „az ötről a hatra juthasson… Nos, lehet, hogy ezek a mondataim nem fognak tetszeni azoknak a 15 és 75 közötti hazafias lelkületű hölgyeknek, akik azonnali melegséget éreznek a keblük táján, amikor „a Viktor” megjelenik, vagy szóba kerül, de most már mindegy. Szóval: ez az egyről a kettőre gondolatsor – tömény demagógia. És nem csak ostoba, önhitt öntömjénezése, értéktelen párt-töltése, provokatív

politikai marketingje miatt, hanem azért, mert egyszerűen nem igaz. Nem mintha a szocik alatt nem mennénk lefelé. A dolognak ez a fele – még igaz. Csakhogy az ún. „polgári kormány” alatt sem jutottunk ötről hatra; s nem csupán a relatív lehetőségeinkhez képest nem, hanem abszolút értelemben sem. Annyit elismerhetünk, hogy az ország gazdasági helyzete lassabban romlott Orbán idején, mint Antall, Boross, Horn, Medgyessy vagy Gyurcsány alatt. De romlott, akkor is. A külső államadósság például egyedül Orbánék idején nem nőtt, viszont a belső államadósság éppen abban az időszakban nőtt túl minden normális mértéken.

Orbán Viktor elismerhető „érdeme” – mindössze: egy kis ütemkülönbség.

Hiányzó népképviselet

Nem az a baj tehát, hogy nem jutunk 5-6-ról helyett 1-2-re sem; - hanem az, hogy még mindig folyamatosan megyünk lefelé, hiszen az államadósság kamatainak növekvő kötelezettsége lassanként megfojtja az állami költség-vetést, a magánvállalkozásokat és a lakosságot egyaránt. Magyarországon kizárólag csak a bankok, a szociál-liberális nómenklatúra és a politikai elitek körül nyáladzó „magán”-vállalkozások, és persze a multinacionális cégek jutnak a hetven-nyolcról a nyolcvan-kilencre, csakis őket gazdagítjuk az adóforintjainkkal is. Valamikor a ’70-es ’80-as években – amikor az állam az adósságait eleinte döntő mértékben a lakossági megtakarításokból fedezte -; ki gondolta volna, hogy 25-30 évvel később majd az OTP, a lakosság bankja is részben magánvállalkozássá válik, egy sokszoros milliárdossal az élén?!

Aki, ha 1000 forintot kiveszel a bankszámládról, 200 forint pénzkivételi díjat számít fel költségként? Ki gondolta volna, hogy elfogy a lakosság megtakarító képessége, s helyette a komplett polgári lakosság is mértéktelenül eladósodik a zömmel külföldi bankoknak, amelyek „egyre kedvezőbb” konstrukciókkal bombázzák az eladósodott szerencsétleneket, hogy végül majd a lakásaikat, a

házaikat, a telkeiket is elárverezhessék, ha minden kötél szakad? Ki gondolta volna, hogy az alapvető szociális és egészségügyi szolgáltatásokat még állampolgári jogon, ingyenesen biztosító állam, senki által nem legitimált liberális „önfejlődésében” egyszer, 2005-re majd oda jut, hogy a közvetlen banki hitelkamatok tetejébe a saját pazarló önfenntartása érdekében nyakló nélkül felvett, s mind egy fillérig suttyomban eltüntetett államkölcsöneinek feltartóztathatatlanul növekvő kamatait is közvetve – a költségvetésen és az adókon keresztül - a lakosságra terheli? Hogy egyszer csak bemondja majd az „unalmast”, és a pofánkba vigyorgó képével közli, hogy a továbbiakban mindenki gondoskodjék magáról, mert „neki” többé nem futja a zsebéből egyszerre a NATO-ra, az utántöltős gripenekre, az afganisztáni és iraki kalandra, az EU-ra, meg az egészségügyre és a szociálpolitikára!?

Meg a saját állami lobbyjai cinkos (70:30), zökkenőmentes önkielégítésére?

Igen, Viktor, igazad van!

Az a legnagyobb baj, hogy ebben az országban csak a kormányoldal és a mindenkori ellenzék összefonódó igazságtalansága érvényesülhet, s kap országgyűlési, és a vízcsapból is folyó képviseletet, - A NÉP IGAZSÁGÁT PEDIG 15 ÉVE NEM KÉPVISELI SENKI !!!

És a valódi népképviseletet nem pótolja semmilyen Konzultációs Tanács.

A népet nem „kezelni” kell, a néppel nem „konzultálni” kell, hanem igazán képviselni, ami azzal egyenlő, mintha saját magadat képviselnéd.

Vagy annyira jó önhibádon kívül mégis valaki adósának lenni, Viktor?

*********************

Mintegy „függelékként” álljon itt az adórendszer komplex reformjáról, benne a családi jövedelem-adózásról 2001-ben írott javaslatom, amely a szerves részét képezte az Új Baloldal, választási párt megvalósítandó programjának:

Az adórendszer komplex reformja

A 14 éves magyar adórendszer teljes körű reformja már régóta esedékes, tekintve, hogy lényegileg 1988. óta változatlan tartalommal és formában működik; - pedig 1990-ben lezajlott a politikai „rendszerváltás”, majd azt követően a nemzetgazdaság átfogó szerkezetváltása, minek következtében a termelési, kereskedelmi, gazdálkodási, pénzügyi, vagyoni, jövedelmi és bérezési viszonyok, a gazdaság egész szerkezete gyökeres változáson ment át. Ha pedig elfogadjuk, hogy az adórendszer lényegi ösztönzési és elosztási folyamatokat, teljes viszonyrendszert generál, akkor egyértelművé válik, hogy ma miért nem lehet optimális ugyanaz az adórendszer, amelyik már 14 éve működik.

Az új típusú társadalmi preferenciák, állami prioritások megvalósításához egyszerűbb, de korszerűbb adórendszerre lenne/van szükség; ugyanakkor az Európai Únióhoz közelgő csatlakozásunk is felvet bizonyos jogharmonizációs és kompatibilitási kérdéseket, másfelől pedig az adórendszerünk átalakítása bizonyos “nemzeti-önvédelmi célokra” is felhasználható.

A magyar lakosság a valós jövedelmeihez képest is jelentősen túladóztatott. Ebből következően, továbbá ezen túlmenően is, az állami költségvetés túlzott mértékben központosítja a jövedelmeket, amely pénzeszközöket egyrészt a növekvő külső és belső eladósodás (ami csak relatíve, a GDP-hez viszonyítva csökken, abszolút mértékben folyamatosan nő!) kamataira, tehát az adósság-szolgálat teljesítésére költi, másrészt ebből finanszírozza túlköltekezését, ami az állami funkciók kellően nem hatékony gyakorlásából és a takarékosság teljes hiányából fakad.

A már ismertetett költségvetési reform-elképzelésünk feltételezi a komplex adóreform megvalósítását, hiszen a kettő szervesen összefügg.

Tervezett intézkedéseink a következők:

n Elemezzük az összes létező adófajta hatásmechanizmusát, megszüntetjük a “felesleges” adókat, egyszerűsítjük a rendszert.

n Csökkentjük a személyi jövedelemadó kulcsait, széjjelhúzzuk a sávokat, hogy a keresők nettó jövedelme növekedjék, és megszüntetjük a minimál-bér adóztatását.

n Csökkentjük az általános forgalmi adó kulcsait, miáltal a fogyasztói árak szintje, s az infláció is mérsékelhető.

n Új típusú adózási formákat vezetünk be a kisvállalkozások (átalányadó), a családi farmergazdaságok (családi adózás), a családok (családi jövedelem-adózás) tekintetében.

n Egységesítjük az adórendszert, ami azt jelenti, hogy azonos adózási fel-tételek között működhet mindenfajta vállalkozás, legyen az akár külföldi, akár belföldi.

n Ezzel összefüggésben csökkentjük, megszüntetjük a külföldi vállalkozások adókedvezményeit.

n Megszüntetjük az egészségbiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék mai adó-jellegét, és a társadalmi szolidaritás működtetése jegyében visszaállítjuk az autonóm társadalombiztosítási önkormányzatokat, majd állami portfoliót biztosítunk a számukra, amelynek a hozadékából az önrendelkezésük ön-finanszírozássá alakulhat át.

n Megszüntetjük az egészségügyi hozzájárulást.

n A központi állami adóbevételnek a mainál lényegesen nagyobb hányadát bocsátjuk a helyi önkormányzatok rendelkezésére.

n Minden eszközzel igyekszünk gátolni, hogy az állam tovább is eladósodjék (államkötvények) a kül-és belföldi bankoknak, megállítjuk Magyarország eladósodását, a büdzsé kamat-költségeinek a növekedését.”

Nincs új a nap alatt.

Vác, 2005. július 9.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Legyetek jók, ha tudtok
Csillagösvényen - Rongyosgárda 4.
Magyar huszár
Legfrissebb írások:
Devizahitelesek helyzetének végleges megoldási lehetőségei
2018 Mátyás király emlékéve lesz!
KÖVETELEM AZ IGAZSÁGOT!
November 4. Az 1956-os szabadságharc hőseire kell emlékezünk
A ténytagadás, a zsidóellenesség aktív gerjesztése
Egy kapitány, aki nem hagyja el a süllyedő hajót
Mi minden vezetett '56 októberéhez? 70 éve zajlott a hírhedt "kékcédulás választás"
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014