Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Ki kit győz le?
2008.11.21, 08:37                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Ki kit győz le?

1. A rózsadombi bölcsek jegyzőkönyve

Mi, magyarok egyszerre éltük meg a rendszerváltást - amit éppen úgy ‘spontán’ felszabadulásnak hittünk, mint 1945-ben; csak ezúttal az ideiglenesen 45 éve hazánkban tartózkodó, egykori ‘felszabadítók’ diktatúrája alól -, meg a szép új világrend, a globalizáció Magyarországra ‘átterjedését’, amelynek a valóságos tulajdonságairól, viselkedéséről, okairól és céljairól nagyjából 1995-ig jóformán semmit nem sejtettünk. A néptömegek - mivel nem tudják a kettőt szétválasztani - ma is azt hiszik, hogy rendszerváltás és globalizáció egy és ugyanaz a hatás, így az elszegényedésükért, létbiztonságuk elveszítéséért azokat a tényezőket okolják, akik a megelőző szocialista rendszert megdöntötték. Vagyis: a kapitalizmust és a multinacionális cégeket, illetve a velük együttműködő magyar államot, a pénzügyi és politikai elitet. Ezért van, hogy a magyar népnek legalább a fele visszasírja a kádárizmus gulyás-kommunizmusát, ‘a legvidámabb barakk’ sajátos hangulatát -, mert azt hiszik, azt gondolják, hogy az egykori ‘jólét’, noha spontán el is veszett valahol Lepsénynél, mégis ‘kvázi gombnyomásra’ bármikor visszaállítható kevés jóindulattal... Pedig az idő kerekét nem lehet visszaforgatni! Akár volt az a híres, nevezetes Rózsadombi Paktum - a rendszerváltásunk magyar bölcseinek jegyző-könyve! -, akár nem: a dolgok szigorúan a megegyezés kötött menetrendje szerint történnek... Mindenesetre: vagy ‘spontán tudattalanul’, szinte sorsszerűen (fátum, karma, kataklizma, stb.) megyünk tönkre már több mint 20 év óta (vö.: 1982-ben ‘léptettek be’ minket a Nemzetközi Valutaalapba!), - vagy nemzetközi korporáció ‘áldozatai’ vagyunk. Vagyis: furcsa ‘árukapcsolás’ történt itt: az elitünk mintegy felszabadulásként ‘adta el nekünk’ a rendszerváltást (s vele a multiknak Magyar-országot!); - de a csomagba tudtunk nélkül, már jó előre nemcsak a nómenklatúra burzsoáziával való teljes kiegyezést (s vele implicite pl. a ‘Bokros-csomagot’ is!) kalkulálták bele, hanem az egész globalizációt is, beleértve néhány évvel későbbi belépésünket is az Európai Únióba. Látható, hogy miközben ‘a spontán fejlődés’ látszatát kelti a verbális és tényleges mágiával, a médiával, valamint a Mammon pénzével is támogatott, sőt, ‘összeházasodott’ rendszerváltó elitünk; - addig egy mindenre kiterjedő átgondolt koncepció, egy komplex terv végrehajtása folyik...

2. Jenkik a csokoládéval

Hogy 1990-ben felszabadultunk a kommunizmus alól, és egyidejűleg ‘rendszert is váltottunk’, ez egy dolog - hogy ‘globalizálnak minket’, az pedig egy másik. Nem kellett volna szükségszerűen ide jutnunk, ha nincs globalizáció. Azonban a világ gazdasági, pénzügyi, politikai és kultúrális egységesülési folyamatai nélkül talán sohasem szabadultunk volna fel ‘az effektív kommunista elnyomás’ igája alól. A globalizáció tette ugyanis lehetővé és szükségszerűvé a magyar rendszerváltást is. Azt kell tisztán látni, hogy 1950. óta a történelem csak látszólag mutatta az ádáz hidegháború képét két világhatalom (USA és SZU) és világrendszereik között - valójában a mélyben már hosszú évtizedek óta az egyre gyorsuló globalizáció, a világ eggyé válása az uralkodó fő irányzat és folyamat. Mivel ez megcáfolhatatlan tény: csak az kérdés, hogy mindez vajon spontán történik-e, vagy ‘tervszerűen’?! Más oldalról megközelítve: miközben mi, itt, Magyarországon a kommunizmus szerencsétlen áldozatainak hittük magunkat és Sándor András író váci börtönbeli szavaival élve: „Vártuk, hogy megjöjjenek a jenkik a csokoládéval!”, aközben odakint a világ hatalmasat változott. Erről csak azok az ‘utazó nagyköveteink’ - a katonai hírszerzők s az Aczél és Soros támogatta kultúra kineveltjei, stb. - tudtak, akiket a ‘80-as években (talán direkt ezzel a céllal) már sűrűn kiengedtek-küldtek a vasfüggöny mögé a szép új világrendre felkészülő reformkommunistáink. Arról van nevezetesen szó, hogy a világ észrevétlen egységesülése Nyugat és Kelet fokozatos egybeolvadását, összefonódását eredményezte, miáltal a kapitalizmus és a ‘szocializmus’ közötti különbségek, ellentmondások összemosódtak. A két ‘rendszer’ közötti alapvető ellentmondást Nyugaton a központi tervezés hiánya, Keleten pedig a magántulajdon (és a pénz) szabadságának a hiánya jelentette. Miután fű alatt (titkosszolgálataik egyeztetése révén) mindkét rendszer belátta ‘a másik igazát’ - megkezdődhetett a reálfolyamatok politikai összehangolása. Ez a globalizáció lényege! Kelet lemondott ‘a szabadságjogok’, a tőke korlátozásáról - Nyugat pedig megvalósította a magas fokú tervszerűséget. Ezután ‘konszenzusos’ alapon együtt hozzáláttak, hogy felszámolják a véletlent az egész világon. Mert a hatalom - különösen a koncentrált! - legfőképpen a spontán meglepetéstől irtózik. A kommunizmusból ‘kapitalizmus’ - a kapitalizmusból ‘kommunizmus’ lett... Jól megőrizték, és össze is házasították egymás rossz tulajdonságait. Nyugaton ettől csak egy ‘kicsit’ lett rosszabb - nálunk: nagyon. A felszabadulásból, a rendszer-váltásból és a globalizációból nekünk csak ez jutott. A ‘rendszerváltás’ Magyar-országon 1982-ben kezdődött - eleve a későbbi globalizáció, integráció céljával...

3. A titkos hőstettek jutalma

Ki gondolhatja, gondolhatta, hogy az immár minden maradék (talán sosem volt) kreativitásából végleg kifogyott MSZP véletlenül választotta kormányfőjének azt a Medgyessy Pétert, aki Fekete János méltó eszmei követőjeként, utódjaként oly’ kimagasló, múlhatatlanul nagy érdemeket szerzett Magyarország - a KGB-vel és a magyar néppel szemben örök időkre titkosított - IMF-be beléptetésében, majd végleges eladósításában? Ki nem vehette észre, hogy ez a pártonkívüliként is (az ügynököket egyébként már a létező szocializmusban is ‘falból’ felejtették ki az állampártból!) miniszterelnökké koronázás (a királycsináló most is: ‘bilderbergi’ Horn Gyula) valójában a D 209-es küldetés méltó betetőzése, a küldetése meg-koronázása, a legmagasabb jutalom annak elismeréseként, hogy a mintegy 25 évvel ezelőtt megszabott, testhezálló feladatot maradéktalanul sikerült megoldani, végrehajtani? Hát nem a hosszú távú (stratégiai) népgazdasági tervezés valóságos csodája, szellemi fölényének maximális bizonyítéka ez? Ezt a sikert nem lehetett egyszerűen csak francia-internacionális lovagkeresztekkel honorálni; az egyetlen méltó prémiumként csak az jöhetett szóba, hogy aki a globalizációs-integrációs folyamatot (akkor még suttyomban, a KGB elől a Pénzügyminisztériumban el-rejtőzve) pénzügyi vonatkozásban elindította, az arassa le a fedett végeredmény összes és végső babérját is, ő vigye be Magyarországot az Európai Únióba még akkor is, ha az összes kormányszóvivő és kommunikációs tanácsadó elvérezne ökögésének és makogásának, rögtönzött halandzsáinak tolmácsolásában...

4. Lenin mutatja az utat

A Magyar Szocialista Párt most a rendszerváltás óta eltelt időszak legsúlyosabb válságát éli át. Talán soha nem voltak még egyidejűleg ennyire aktuálisak Lenin alapkérdései - „Ki kit győz le?” és „Mi a teendő?” -, mint éppen ma. Elfogytak az MSZP hazug szlogenjei, beteljesíthetetlen ígéretei és elfogytak a karizmatikus bilderbergi Horn Gyula állampárt-összetartó ötletei is. Most 14 pártelnök-önjelölt nézett farkasszemet a királycsinálóval és Horn nem tudta eldönteni, melyikre kell kacsintania, mert akármelyik daliára (Mandúr, Szekeres, Kiss, Gyurcsány, Hiller, Toller, Újhegyi, Jánosi, stb.), vagy akármelyik szép helénaszerű gráciára (Szili, Lamperth, Lendvai.) pislantott, nemhogy aranyalmát, jogart sem dobott nekik, de könnybe is lábadt a szeme a reménytelen látványtól! Mert sokan vannak önjelölt meghívottak, de kevesen a választhatók. Egyikük-másikuk képes ugyan hosszabb lélegzetű tanulmányok megfogalmazására egy állatkerti sétáról, vagy éppen a cserebogár halhatatlanságáról, ám ez csak a nyomor bősége, afféle ‘verbálisok karizmája’... Nagyjából: együtt és külön-külön a leghalványabb fogalmuk sincsen arról, hogy most mi legyen a teendő, miután Medgyessy 22 év (1982.: beléptetés a Nemzetközi Valutaalapba - 2004. beléptetés az Európai Únióba) kínkeserves aknamunkájával gyakorlatilag minden kitűzött titkos célt megvalósított. Most már csak ‘élvezni’ kellene a siker édesre érett gyümölcsét, az ebül szerzett népvagyon elprivatizált hozadékát. Igen ám, de hozadék egy forint sincs -15 év alatt kiderült, hogy a szocialista állam nómenklatúrájának a tagjai nem csupán a ‘kollektív felelőtlenség’ gyakorlatát követve bizonyultak kegyetlenül tehetségtelen ‘kvázi-tulajdonosnak’, hanem egyenként, kapitalistaként, már egyéni felelősséggel is tehetségtelenek: csak a portfolió gyors feléléséhez, felszámolásához értenek, a megszaporításához, a gyarapításához egyáltalán nem! Márpedig a vagyon a 15 év alatt sitty-sutty elillant, szertefoszlott; így mára nem maradt más ‘megélhetési forrás’, mint az állami költségvetés és az úniós pályázati források. Ezeket pedig folyamatosan csak akkor lehetne ‘csapra verni’, ha a hatalom, a kormányzás és a költségvetés-készítés, nomeg a gyakorlati elköltés ‘joga’ is az MSZP-t illeti meg. Itt már nem egyszerűen a lé, hanem maga a lét a tét...! A kapitalista magánélet, a megszerzett nagy jólét az, ami most kockán forog!

5. A tizennégy ágú karizma

Bilderbergi Horn Gyula mégse’ hirdetheti ki az önjelölt esélyesek ‘kvázi kollektív győzelmét’, hiszen a Magyar Szocialista Párt elnöke és egyben miniszterelnök-jelöltje a 2006-os politikai választásokra csak egyetlen természetes személy lehet, holmi tizennégyes fogat nem. A nagy probléma ugyanis nem csak az, hogy nincs az önjelöltek között egyetlen karizmatikus, kimagasló személyiség sem, hanem az, hogy még egyszer már nem lehet eljátszani a 2002-es ‘olcsójátékot’, miszerint a pártnak (az elnökségnek, az elnöknek) van - ‘dróton rángatható’, pártonkívüli - miniszterelnöke, vagyis azt, hogy a pártelnök és a miniszterelnök-jelölt külön személy. Horn Gyula nem lehet megint miniszterelnök. Kovács László - úgy tűnik - megfáradt, leamortizálódott a párt belső hatalmi harcaiban, és életfogytiglanra száműzte magát leendő új fészkébe, az EU establishmentjébe. Medgyessy Péter persze újból csak ‘jó választás’ lehetne arra, hogy mint koronás balek elvigye a növekvő eladósodás és kilátástalanság összes várható politikai balhéját, de hát az is nyilvánvaló, hogy az EU-parlamenti képviselő-választásokat az MSZP éppen a Medgyessy-kormány szánalmas ‘teljesítménye’ következtében veszítette el. Ezért hát mindenképp új figurát kell keresni. Az MSZP a különböző lobbyk harcainak színterévé vált, melyek mindegyike létkérdésnek tekinti, hogy magához ragadja a teljes politikai hatalmat, hogy azután azt többé senki mással ne ossza meg. Elég egyértelműnek látszik hát, hogy aki megszerzi, elnyeri a miniszterelnökséget, az lesz az MSZP 2006-os miniszterelnök-jelöltje, - esetleg az MSZP pártelnöke, és Magyarország miniszterelnöke is. Jön hát a dinasztikus Gyurcsány Ferenc, hogy egy vagy két menetben megzabolázza, gatyába rázza az MSZP-t, s végső párbajra hívja ki Orbán Viktort!

6. Földönfutóvá, s lóvá tett parasztság

Az MSZP-n belül dúló hatalmi harc igazából generációk közötti harc; - senkit ne tévesszenek meg azok a politikusok s fizetett politológusaik által szajkózott olcsó média-blöffök, melyek szerint ‘az MSZP szociáldemokrata szárnya immár igazi szociáldemokrata pártot akar’, stb. Az MSZP a legkülönbözőbb korosztályokból összeverbuválódott kis, közép és nagy bolsevikok és vérszerinti utódaik pártja, akik mellesleg régen hátat fordítottak a korábban csak ‘falból’ magukra aggatott plebejus eszméknek és a munkásosztálynak, a dolgozó parasztságot pedig leírták nemcsak a valamikori kommunista ‘osztály-szövetségből’, hanem már az élők sorából is; hiszen ‘a tőke szabad földmozgása’, a privatizált tőkés (volt állami) nagygazdaságok valamint a bevásárló központok korában már nincsen szükségük önálló kisgazdákra. Az MSZP a legcsekélyebb mértékben sem a kisemberek vagy a szegények pártja, éppen ellenkezőleg: ordas, profitéhes eszméik és gyakorlatuk egyértelműen a vadkapitalizmushoz, az eredeti tőkerablókhoz, a karvalytőkéhez, a korporatív multinacionális tőkéhez, azok világuralmához (vö. pl.: D. C. Korten híres könyvével!) köti őket. Aki az MSZP-től várja - no nem ám a jövedelmi olló összébb szűkülését vagy a vagyoni polarizáció lassúbbodását, vagy az eladósodás mérséklését, hanem csak - az esélyegyenlőség megteremtését, helyreállítását, az azonnali orvosi kezelésre szorul, mert elveszítette minden józan tisztánlátását. Az MSZP-ben véletlenségből sincsenek szociáldemokraták; ami persze nem zárja ki egy-két magányos jóérzésű (félrevezetett?) párttag vagy funkcionárius jelenlétét. Ahhoz, hogy az ember elhiggye szociáldemokraták létét az MSZP-ben, ahhoz a valódiaknak sokkal jobban kéne hallatszaniuk. De nem hallatszanak...

7. Orbán Viktor, a zabhegyező

A nagy helyzet tehát az - úgy néz ki -, hogy Orbán Viktor nyugodtan hegyezheti a zabot, akár Kukutyinban is; az Isten sem menti meg attól, hogy persze megint szürkülő, urbánus kisbolsevik pártja élén, akár fehér lovon ismét csak úgy lazán belovagoljon a miniszterelnöki székbe. És mivel Medgyessyék fantasztikusan ‘jó’ bázist teremtenek neki, majd minden rosszat rájuk kenhet és közölheti, azért nem csökkentheti az adókat, mert a megnövekedett adósságszolgálat és az úniós befizetési kötelezettség újra minden pénzt elvisz, ami megszorításokat is involvál... A termőföldügyi szakértő Glattfelder meg majd megmagyarázza a saját földjükön földönfutóvá tett kisgazdáknak, hogy úniós támogatást, vagy pályázati pénzeket a földnélküli paraszt is kaphat, ha megígéri, hogy kamatostul akárha háromszoros áron is visszavásárolja a volt földjét az új luxemburgi, andorrai vagy sanmarinói tulajdonostól, de előbb meg kell fogadnia, hogy mezőgazdasági termeléssel még rémálmában sem foglalkozik legalább 5 évig, nehogy nemkívánatos konkurenciát generáljon az árujukkal éppen Magyarországra igyekvő holland termelőknek...

Orbán Viktor majd ismét ‘a mennybe mehet’, mert évi akár egy százalékponttal csökkentheti az addigra már bevezetett kamatadót, vagyonadót és ingatlanadót valamint a pót-egészségügyi járulékot, amit a kiürített gyógyszerkassza vissza-pótlására fognak fordítani, mivel a kalmopyrin ára nem fedezi az önköltséget.

8. Hiller, - Gyurcsány ideológiai hátvédje

Ki, kit győz le? Az ál-szociáldemokraták minden valószínűség szerint - sok lúd disznót győz! - két-vállra fektetik az ősbolsevikokat, és választanak maguk közül egy szentet, aki majd a Bölcsek Köve új felkentjének tünteti fel magát arra a kis időre, amíg a többi tizenhárom is megfelelő anyagi ellenszolgáltatásban részesül.

Ha a háttérben a vének tanácsa - élén bilderbergi Horn Gyulával - úgy dönt, hogy a szociáldemokrata látszat erősítése minden más teendőnél fontosabb, akkor Hiller István lesz a pártelnök. A szocialista amazonok nem rúgnak már labdába; Szili Katalin visszalépésével minden esélyük szertefoszlott.

Hiller István Gyurcsány Ferenc testőre, cenzora és mentora; - a titkos favorit, aki ‘páros űrrepülő-társa’ kudarca esetén ‘makulátlan káderlappal’ lép a helyébe...

9. Alkotmányozó Nemzetgyűlés

Mi a teendő? A nagy Lenin megmondta, hogy „széllel szemben értelmetlenség”. Sőt, vulgáris populista nyelvek szerint azt is mondta, hogy: „ami nem megy, azt ne erőltessük”. Köztünk legyen mondva: nagy bölcsesség mind a kettő... Én azt mondom: várjunk. A parlagfű virágzása is elmúlik egyszer!

Aztán majd megszervezzük és összehívjuk az Alkotmányozó Nemzetgyűlést.

Vác, 2004. szeptember 21.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Húzd a harangot
Maya, azték, inka....Napkirályok
Hosi sírok
Legfrissebb írások:
Áldás havának 22-ik napja a magyar diadalé!
A Nemzetegyesítő Mozgalomról mindenkinek
Levél Ausztráliától Kanadáig minden jó magyarnak
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014