Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A miniszterelnök dán udvaroncai
2008.11.21, 08:45                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

A miniszterelnök dán udvaroncai

A szavainknak mágikus erejük van! Ezért nagyon kell vigyázni minden kimondott szóval; nehogy a jószándékú varázslat a szánkból már mint fekete mágia omoljék elő, kvázi mindent tönkretéve... Emlékezzünk csak: miniszterelnökünk valamely beszédében ‘felcseperedtem’ helyett (nyelvbotlás!) véletlenül azt találta mondani, hogy: „felcserepedtem!”¸ mire az ártatlan nyelvi fordulatból hangos vihogás lett!

Gondoljuk csak el (minő rémség!), ha a belépésünk kapcsán mondandó valamely ünnepi beszédében ‘csatlakozásunk’ helyett „európai úniós csalatkozásunk”-at fejtené ki részletesebben! Nem állítom, hogy tévedne - lenne viszont botrány, sőt, nagy vigasság! A szavaink ím’ megannyi csapda; ám a neveink - baljós előjelek!

Jópár évvel ezelőtt olvastam egy könyvet: a pénzről, a pénzcsinálás művészetéről szólt. Olvastam, olvastam, tetszett is meg nem is, hittem is meg nem is. Csak úgy szórakozottan kinyitottam hát a borító utáni első oldalon, és mit látnak szemeim?! Fordította: Dr. Pénzéhessy Ábrahám. A név: meghatároz... Igen! A neveknek is saját jelentésük van, önálló életet élnek; sokszor olyannyira, hogy már nem is az emberek választanak maguknak, vagy fiuknak nevet, hanem a már élő név alá születik a megfelelő személy! A most következő nevet reszkető kézzel írom le, - annyira legendás a hatalma. Rothschild azt jelenti: Vörös Cégér!

Mint ismeretes, a Világbank igazgatójának neve James Wolfensohn, ami magyar nyelven Farkasfiút jelent. Magyarul: ember embernek farkasa (farkasfia), a Világbank világpénzének (dollárjának) a farkastörvényei szerint. Egy korábbi (évekkel ezelőtti) sajtóhír szerint Magyarországon járt a francia kormány európa-ügyi minisztere, akit csak Pierre Moskovicinek, magyarul Moszkovita Péternek hívnak. A jelzés-értékű név mintha azt sugallná: Brüsszel - mégiscsak: Moszkva!

Ehhez képest már szinte csak ‘vicc-számba’ megy, ha megemlítem, hogy egykor a Magyar Államvasutaknál találkoztam valakivel, akinek a neve: Wassuth Pál - volt. Az esti vezetői összejövetelen megismerkedtem a Pécsi Nyomda gazdasági igazgatójával, akit Pécsinek hívtak. Reggel (2004. III. 2.) nézem a közszolgálati televíziót, ahol épp egy középkorú barna hölgy nyilatkozik valamiről a Pénzügy-minisztérium nevében; - a neve Pénzely Márta, főosztályvezető. Gyöngyszemre, fátumra bukkantunk volna vagy inkább csak képzelődnénk? Egyes, meghatározott embereknek a nevük egyben az ‘instant karmájuk’ is, vagy pedig - ami még megdöbbentőbb lenne! -: a sors a nevükkel jelzi az óvatlanoknak, hogy egy kicsit jobban vigyázzanak?! Semmi kétségem nincsen - nomen est omen: a név baljós előjel! De ezek után kalandozzunk el egy kicsit, még mielőtt felelőtlenül tovább találgatnánk...!

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Néhány évvel ezelőtt volt a Hősök terén egy emlékezetes koncert, amelyen Somló Tamás, a Lokomotív GT egykori legendás énekese, a következőket mondta be a mikrofonba augusztus 20-ikán, a magyar állam ezeréves fennállásának ünnepén: „Én 5757 éves vagyok!” Ezzel nyilvánvalóan az 1000 év (millenium) és az 5757 év jelentős különbségére célozott, az egyébként nagyszámú közönség előtt... De vajon ez a célzása, a szellemessége - a történelemi valóság ismeretében - indokolt volt-e, vagy netán teljesen alaptalan? Közelítsük meg a dolgot mindkét lehetséges irányból! Egyre ismertebbé válik a tudományos tény, hogy a szocialista tudomány minden igyekezete ellenére: a magyar nyelv semmilyen tényleges rokonságot nem mutat a finnugor nyelvcsaláddal, s más tekintetben sincsenek valós hasonlóságok. Az ősi (székely) rovásírás azonban egyértelműen híven emlékeztet - jelképeiben is! - a sumér ékírásra, amellyel mintegy 6000 évvel ezelőtt írták a sumérok híres kőtábláikat (több ezer ilyen létezik!), melyeken az emberiség csillagközi eredete is (Annunaki) olvasható. Úgy gondolom, az 5757 és a 6000 különbsége - ekkora időtávlatból - akár el is hanyagolható. Nem szólva róla, hogyha igaznak bizonyul a kőtáblák üzenete, úgy lehet, hogy 80-120 ezer évesek vagyunk valamennyien... S csak remélhetjük, hogy a végtelen igazság és a tartós szabadság hadműveletei, szőnyegbombázásai megkímélték a sumér kultúra tárgyi emlékeit Irakban, melyek az emberiség valódi genezisét tisztázhatnák. Ha ugyan nem épp azért pusztították el a Tigris és az Eufrátesz folyók völgyében ma élő, másodlagos kultúrát, hogy az egykori Mezopotámia ősi sumér titkait már csak por és hamu borítsa - örökké-valóságig... Ábrahám (minden zsidók ősatyja) az Ószövetség (Teremtés Könyve: 10 Noé utódai; a népek táblája és Az Ősatyák: 11,10 Ábrahám ősei) alapján Noé Szem fiának a leszármazottja; azé a Szemé, akitől az összes sémiták (héberek és arámiak, sőt, az arabok is) származnak, - és azé a Szemé, aki a testvérbátyja volt Kámnak és Jáfetnek, akiktől az összes többi (ma élő) népek is származtak. Csak mellesleg említem meg, hogy Jáfet fiai között volt pl.: Magóg és Askenáz; illetve Kám fiai közt Kús, ki Nimródot, a Föld első uralkodóját (Babilon urát) nemzette. Szem leszármazottja, Ábrahám (apja: Terach) egyes kutatási eredmények szerint még nem volt a mai értelemben vett zsidónak tekinthető; - Mezopotámiában élő sumér pátriárka volt, aki 75 éves korában kapta ‘a meghívást’ az Úrtól: „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek (értsd: zsidóvá!), és megáldalak, s naggyá teszem a neved, és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s meg-átkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer majd áldást a Föld minden nemzetsége.” Így vándoroltak ki a Kánaán földjére; - az Ígéret Földjére (angolul: Promise Land), amely a mai Izrael területén, ‘a kialakuló’ zsidó nép őshazája lett: „... és kivezette őket a káldeai Urból, hogy a Kánaán földjére menjenek.”

Mi, magyarok - akár Magógtól, akár Nimródtól származunk - egyidősek vagyunk az összes többi néppel, és egyidős (5757 éves) testvérei vagyunk a zsidó népnek is; askenáziknak, szefárdoknak (és kazároknak?) egyaránt.

Ami pedig a másik lehetséges vonatkozást illeti; - ismeretes, hogy honfoglalásunk nem diszkrét, egyszeri időpontban (Kr. u. 895-ben) történt, hanem évtizedeken át, folyamatosan zajlott. Emellett a honfoglaló magyaroknak volt egy rejtélyes (tizen-harmadik?) törzse - a kabarok? -, akik egyistenhitű, zsidó vallású kazárok voltak, sőt, a kutatók egy részének véleménye, értelmezése szerint: valódi zsidók. Ez is olyan extrémális pontja közös történelmünknek, amely híven bizonyítja: 5757 éve és 1000 éve is egyformán testvérek vagyunk... A Genezis összeköt bennünket!

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Ám az Újszövetség, az Evangélium története még sokkal inkább! Az Ószövetségi (zsidó) próféták megjövendölték a Messiás érkezését. Mintegy 2000 évvel ezelőtt megszületett Jézus Krisztus, aki új értelmezést adott a Szentírásnak (‘kijavította’ a törvényt!), kereszthalálával megváltotta az emberiséget az eredeti bűntől; - és a Szeretet Törvényének felállításával megnyitotta az üdvözülés útját minden ember előtt. A tanításai azonban annyira újszerűek voltak, hogy megosztották nemcsak a főpapságot, hanem a zsidó népet is. Tanításai főként abban voltak ‘forradalmiak’, hogy a bosszúállás helyett a szeretet egységét hirdette - „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” -, minden ember (felebarát és ellenség) egységét, amivel megdönteni látszott ‘a választott nép’ ősi privilégiumait. A zsidó főpapság ‘ferde szemmel’ tekintett Jézusra; - attól féltek, hogy tanítása felborítja uralmuk hitelét... Eldöntötték, hogy ‘ez a Messiás nem az a Messiás’, és hogy megsemmisítik. Ám nem merték felvállalni ártatlan vérének kiontását, ezért rákenték, hogy ‘a zsidók királya’ akar lenni, vagyis hogy fegyveres lázadást szít a rómaiak uralma ellen. A római helytartó, Poncius Pilátus - akár a zsidó főpapok! - pontosan tudta, hogy ez hazugság, hiszen Jézus kinyilatkoztatta, hogy az Ő országa nem e világról való... De nem akart ‘ujjat húzni’ Annással és Kajafással, akiken a zsidó nép ‘nyugalma’ múlott, ezért ‘mosta kezeit’, elfogadva a Jézus kivégzésére vonatkozó, már előre meghozott döntést. Azért még adott Jézusnak egy utolsó esélyt; - hátha a spontán népakarat megmenti a haláltól. Kihasználva az éppen aktuális népszokást, feltette az összegyűlt tömegnek a kérdést: kinek akarnak megkegyelmezni, kit akarnának szabadon bocsátani (amnesztiával!) - Jézust, a Messiást, a Zsidók Királyát; vagy Barrabást, a rablógyilkost? És a nép - Barrabás nevét kiáltotta... Jézus sorsa így megpecsételődött, amelyben tulajdonképpen az amorf tömeg, a zsidó főpapság és a római imperialista katonai hatalom korporációja valósult, testesült meg.

Néhány napja a - szintén közszolgálati - televízió hírt adott arról, hogy bizonyos zsidó körök szerint Mel Gibson „Passió” című újabb, monstre hollywood-i filmje (mely Jézus élete utolsó 12 órájának hiteles beszámolója, története) antiszemita alkotás, mert egy jelenete bemutatja, amint Annás és Kajafás zsidó főpapok épp lefogatják Jézust. A tiltakozók szerint ez a jelenet antiszemita beállítottságú, mert azt sugallja, hogy Jézust zsidók feszíttették keresztre, tehát ők felelősek haláláért. Jézus, Mária!! Izraelben vagyunk, úgy 33 körül; - a zsidó országban, annak is a fővárosában, Jeruzsálemben, ahol a kor kegyetlen szokása szerint épp keresztre feszítenek egy zsidó férfit, akit a zsidó főpapok tanácsa ‘bűnözőnek’ hirdetett ki. Vagyis: ‘a környéken’, ameddig a szem ellát mindenki zsidó származású, kivéve a római helytartó Poncius Pilátust, valamint a provincia rendjét biztosító (ma úgy mondanánk: ‘békefenntartó’!) megszálló római katonákat. A rómaiaknak azonban egyáltalán nem áll(t) érdekükben Jézust kivégezni; - sőt, Pilátus több kísérletet is tesz Jézus megmentésére, ami szinte már meghaladja történetbeli hatáskörét vagy azt a humánumot, ami egy imperialista katonatisztről feltételezhető. Ki a felelős?! Én úgy tudtam eddig, hogy a norvégok, de lehet, hogy a dánok...! Amiből persze éppúgy nem következik a kollektív felelősség tényálladéka, mint közel 2000 év távlatából a német népé, a zsidó holocaustért... Felelős-e egy nép a vezetőiért?!

Pár napja a Hír Televíziót néztem. A fiatal szerkesztőnő olyan idősb’ riportalanyt választott Gyurcsány Ferenc ifjúsági és sportminiszter szokatlan kijelentésének kommentálására, akitől elvárhatta (volna), hogy kvázi elítélőleg nyilatkozzék. De nem így történt! Gyurcsány nyilatkozata szerint: „Szűz Mária már levette a kezét Magyarországról” - nevezetesen azért, hogy a sorsát ők, szocik irányíthassák. A bizonytalankodó riporterhölgy kérdésére a bölcselő író, Hernádi Gyula ekként válaszolt: „Magyarországnak nem kell transzcendens segítséget várnia!”. - Ami ugye leginkább kétértelmű, de kizárólag földi értelemben. Magunk urai vagyunk - vagyis az életünk ‘rendbetételéhez’ nincs szükségünk égi hatalmakra. Tévedés...!

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

William Shakespeare az angol és a világirodalom egyik legrejtélyesebb zsenije. A „Hamlet” című tragédiájában a dán királyfinak (Hamletnek) négy udvari fiú tesz szolgálatot, név szerint: Voltimond, Cornelius, illetve Rosenkrantz és Guilder-stern. Mondanivalónk szempontjából csak a két utóbbi figurának van jelentése. Hamlet, dán királyfi eme udvaroncait ‘szivacsoknak’ nevezi, mint akik pártfogást és tekintélyt szívnak magukba, a királyból. Igen érdekes és tanulságos ezen nevek fordítása vagy megfejtése, ami szintén a ‘nomen est omen’ kitételt bizonyítja, - s nem hallgathatom el a gyanúmat, hogy Shakespeare szánt szándékából eredően...! Rosenkrantz kicsit eltorzított írásmóddal (dánul?), de rózsakeresztet jelent. Még rejtelmesebb - különösen a rózsakereszttel összefüggésben! - a Guilderstern név, amelynek előtagja céh, ipartestület, szövetség jelentésű, míg az utótagja = csillag. Talán közismert, hogy a história a szabadkőművesség közvetlen elődjének tekinti a rózsakeresztes (ima)közösségeket; - a páholyok pedig a kőműves céhek és céh-mesterek szövetségeiből alakultak ki. Szabad fordításban a ‘Guilderstern’ annyit tesz, mint ‘a céhek csillaga’, vagy ‘a szövetség csillaga’... Nem is lenne ezeknek a neveknek nagyobb jelentőségük magyar vonatkozás nélkül, ami igen különös...

Medgyessy Péter miniszterelnök nemrégiben tanácsadót cserélt; - menesztette azt a Ron Werbert, aki eddig meghatározta a kormány kommunikációját. A legújabb tanácsadók azonnal ‘ajtóstul rontottak a házba’; azt a - mostanra ellehetetlenült - ötletet adták Medgyessy szájába, hogy ország-értékelő beszédjében javasolja a parlamenti pártoknak közös lista állítását az európai úniós képviselő-választásra. Ez a ‘népfrontos ötlet’ semmibe venné a szabad demokratikus választás lényegét, a választási szabadságot, a nép és a parlamenten kívüli pártok jogait, s valójában ama szakadékot lett volna hivatott hamis politikai pártegységgel ‘betemetni’, ami Európa és Magyarország gazdasági és szociális valósága között éktelenkedik. A miniszterelnök tárgyi javaslatát az MSZP-n kívüli összes többi párt elutasította, és így pillanatnyilag meghiúsult a politikai elit nagykoalíciója a nemzettel szemben... Az amerikai tanácsadók első nagy húzása nem jött be. Gátlástalan és cinikus ötlet volt ez; olyan, amely lehet, hogy jól működik pl. egy amerikai elnökválasztásban, de Magyarországon nem vették be se a pártok, sem az egészséges közvélemény...

Adós vagyok még a tanácsadók neveivel, melyek: Rosner és Silberstern. Vagyis rózsakertész (rózsás?) és ezüstcsillag. Csak nem Hamlet, dán királyfi udvaroncai?

A történelem ismétli önmagát. A név - baljós előjel.

Vác, 2004. március 2.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Délvidék szabad lesz megint
Napkapu (2007, PeCsa)
Hungaricus
Legfrissebb írások:
Vélemény a nyugdíjprémium kiszámításáról - ahogy elvárható lett volna
LENDVAY UTCA
HÍRPÓTLÓ
Dr. Balogh Sándor: Csatlós nemzet vagy áldozat nemzet vagyunk?
Nemzetegyesítő Mozgalom hívja és várja az önkénteseket, minden településen!
Lelkialkat és a konfliktus elhárítás
A JOG - szó etimológiája a 65-ik szülinapomon.
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014