Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A korgó gyomrok forradalma
2008.11.21, 08:54                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Munkaértékelmélet

avagy

A korgó gyomrok forradalma

Marx Károly eredeti munkaértékelmélete szerint hasznos értéket csak az emberi munka hoz létre. Ez az alaptétel összhangban volt Engels Fri­gyes „genezis”-elméletével is, miszerint az embert a mun­ka, a célsze­rű emberi tevékenység tette emberré. Ámbár ez u­tóbbi „nem egé­szen” igaz, hiszen célszerű (tervszerű) tevékeny­sé­get egyes állatok is (lásd: eszközhasználat) végeznek; másfelől az embert Isten eleve embernek teremtette, amikor isteni lelket lehelt belé. Az embert az állattól tehát nem a tudatos munkavégző ké­pes­sége, hanem a lel­ke különbözteti meg, s ez az isteni lélek ere­dezteti például az erköl­csiséget, a lelkiismeretet is, amellyel az ál­la­tok – lélek híján – természetszerűleg szintén nem rendelkeznek.

A fentiekből következik, hogy:

- A tőke használati értéket nem hoz létre.

- Nem a tőke tette az embert emberré.

Tekintve, hogy a hasznos értékek ter­me­­lé­sé­től elkülönült (kereske­del­mi, banki, spekulatív és derivatív) tő­ke megszületésétől kezdve a tőke és a munka szemben (érdekellentétben) állnak egymás­sal, mi több, esetünkre alkalmazva a formális logika szabályait:

- A tőke csak elveszi, elsajátítja és sajátos céljainak megva­ló­­sításáért elfogyasztja a munka által termelt javakat.

- A tőke illegitim „működése” által embertelen viszonyok jön­nek létre, a tőke elemberteleníti az emberi társadalmat.

Nos, ez az igazság.

Tézis, antitézis – szintézis: Hegel után szabadon.

Attól, hogy a tévesen, vagy szándékos megtévesztés céljából kom­mu­nizmusnak elkeresztelt első világállam-modell oly’ látványosan meg­bukott, Marx munkaértékelmélete nem vált visszamenőleg ér­vénytelenné, tévedéssé vagy hazugsággá. Mi több: abból, hogy a vi­­lág ostoba urai-uralkodói, a derivált spekulatív finánctőke jól fi­ze­­tett apo­­lo­­getái a kom­muniz­mussal, mint fürdővízzel, kiöntötték a „gyer­me­ket”, Marx munkaértékelméletét is; még nem következik, hogy a kapi­ta­lizmus, s az általa „ge­nerált” liberális polgári de­mok­rácia lenne a társadalmi fejlődés csúcsa. Noha Francis Fukuyama – „az amerikai álom” történelem­tudósnak álcázott prókátora – azt ál­lítja, hogy a liberális demokrá­cia globális térhódításával véget ért a történelem, mi tudjuk, ez csak hazugság, a császár parancsára.

Nem ért véget, és ezt hamarosan Fukuyama is konstatálni fogja.

A fejlődés további új formákat hoz majd, egészen az Aranykorig.

A történelmi fejlődés fókusza nem a tőke, hanem Jézus Krisztus.

A spekulatív finánctőke – ami 9000-szeres, túlnyomó túlsúllyal ural­ja a tisztességes termelő-és forgótőkét! – Lucifer évezredes ta­­­lálmánya, amely maga a sűrített instant hazugság: a pénz, a hatalom hormonja. És mint Jézus Krisztustól tudjuk: a Sátán a legnagyobb hazudozó – színész, s a Hazugság Atyja…

A Sátán piszkos pénze megrészegíti az embereket. A pénz sűrített politika (Lenin – ő csak tudta!), sűrített hatalom. A mások élete fe­letti korlátlan rendelkezés joga. Akinek a kádkő-kaszakő vállalata 10 milliókat hoz havi jövedelemként, könnyen utalja át miniszter­el­nöki (állami tisztviselői) járandóságát alapítványoknak. A hamis hitbizomány busás ju­taléka a belépőjegy az Atlanti Szövet­ség­be, ahol a luciferi birodalom végleg panteonjába zárja majd Fletót is.

Még hogy: „mi az, hogy, nagyon is!”?

Ez a tenyérbemászóan hetyke mondat a pogány lélek – aki egyéb­ként sűrűn előadott hamis fogad­ko­­zása­iban mégis gyakran hív­ja segítségül (mintha bármi köze is lenne hozzá) Istent - nyilvánvaló bi­­zonyítéka. Az évi 100 milliós osztalék, a pro forma jótékony­ko­dás, az ebül szerzett vagyon mámora, a kérészéletű evilági „siker” gátlástalan és mértéktelen habzsolása, a pávaként tetszelgő segg­ri­száló csípőmozgás, a vérfagyasztóan hamiskás cinkos mosoly, a negédesen elővezetett olcsó blöffök és az égbekiáltó hazugságok, a „köztársaság” üres eszménye, stb. mind-mind az istentagadó lélek csalhatatlan jelei. Fletó sosem fogja a vagyonát szétosztani holmi szegények között! Még gondolatban sem. Az életeszményei éppen ellentétesek a miénkkel. Fletó „szentháromsága”: pénz, párt, köz­társaság – a miénk: Isten, haza, család. Fletó csak „ebben az (általa elkúrt) országban” él – élhetne bármelyikben, ahol az ál­szocialista párté a hatalom -, minékünk pedig Magyarország az édes hazánk. Áthidalhatatlan különbség. A „köztársaság” sűrűn emlegetése pedig felér egy grandorientalista bálványimádással, az­zal a kiegészítéssel, hogy akik a „szabadság, egyenlőség, testvéri­ség” jelszavát egykor – mily valószínűtlenül régen! – harcuk zász­lajára tűzték, azok még erősen hittek a magyar nemzetben, a ma­gyar nemzet felemelkedésében, egyszerűbben szól­va hazafiak vol­­tak. Akinek a számára Bush, Putyin és Rasmussen követendő pél­daképek, az ennél még nagyobb aljasságra is képes.

Mit jelent a jelszó, hogy köztársaság? Mert amikor ez valódi jelszó volt, akkor valami ellen – ti. a monarchia ellen – kellett mellette lándzsát törni, de most mennyiben aktuális jelszó a köztársaság?! Amikor bármely mondandója végén, ex cathedra kijelenti: „a köz­társaságért!” – az ember hátán feláll a szőr, majd a hideg futká­ro­zik: netán valaki, valami szaúdaráb futball-tenorista egy kossuth­téri merénylettel visszaállítaná az alkotmányos monarchiát? Ezek a hamis jelszavak, anakronisztikus ideák nemhogy gyanúsak, de egyértelmű jelzések. A vidám, fontoskodó csípőrázás, angolul hip­py-hippy shake (The Swinging Blue Jeans) vagy korszerűen hips don’t lie (Shakira – belly, a fémcsörgőkkel) csak body-language, ami arról árulkodik, hogy gazdájuk amúgy egy komolytalan szer­zet, aki a pénz, a hatalom és a könnyed élvezetek híve, s rabja is.

Előfordulási helye a Kossuth-tér helyett a Köztársaság tér…

Pedig Fletó barátunk alaposan téved.

A vagyonát nem a jó munkájával szerezte – hogy mi a munka, azt jószerivel éppúgy ugatja, mint inverz tükörképe, az Orbán Viktor. Nincsen olyan „munka”, ami néhány év leforgása alatt milliárdok felhalmozásához vezethetne. Különösen olyan árulkodó általános körülmé­nyek közepette, mikor a nép milliói önhibájukon kívül el­vesztették mindenüket – vagyonkájukat, megtakarításaikat, még munkahelyeiket és otthonaikat is. A nemzeti vagyon, a működő tőke száz-milliárdjai multináci karvalyok és héják, hazaáruló ügy­nökök és bankár-szélhámosok tulajdona lett, amelyből az MSZP nómenklatúrája azért komprádor-kollaboráns vamzer-jutalékaként csak leszakított 10-15 %-ot: legyen mit a tejbe-vajba aprítania, ha már „ebben az országban” is kivirágzik a terrorellenes ko­alíció rossz gyümölcsöt termő tudás-fája. Fletó és élelmes társai bespájzoltak „rendesen”: pont annyi a lenyúlt portfoliók összes osztaléka, amennyivel kevesebb lett a nép jövedelme, mert pénz nem vész el, csak átalakul. A magyar életszínvonal ma is alulról döngeti az 1989-es szintet, csakhogy ezért egyrészt 3-szor annyit kell dolgozni, másrészt ez egy átlag. Annak átlaga, hogy amíg Magyarország mostmár 5-6 millió koldus országa lett, addig Fletó és a szőrűek – néhány százezren – ebben az országban is atlanti színvonalon élnek, mert jó időben jó he­lyen, például a KISZ-ben, vagy a DEMISZ (+ Roussos = vörös de­misz)-ben lopták a napot. Meggazdagodtak, míg a nép koldusbot­ra jutott. Annak idején Kádár elvtárs is megmondta: „Elosztani, csak azt lehet, amit megtermeltünk.” (Más szóval: „a krumpli­leves legyen krumplileves.") Micsoda aktuális igazság! A dolgozók megtermelik munkájukkal – vö.: munkaértékelmélet – a kádkövet, a kaszakövet; Fletó meg elosztja magának az osztalékot. Kinek-ki­nek érdemei szerint. Mivel ő a jó munkájával hatalmas termelőtő­két halmozott fel, evidens, hogy a jól megérdemelt osztalékból él, miközben a munkavállalók a kaszakövet rágják, csak azért, mert rossz időben, rossz helyen voltak. Nos hát az 1989-es jövedelem­átlag úgy jön ki, hogy a rendszerváltással megváltozott a leosztás és az elosztás. Azelőtt nagyjából – aki dolgozott, annak – tökéletes létbiztonság volt; ezért nagyjából mindenki egyformán, a munkája értékének a 10 %-át kapta bérként, ami az atlanti átlag egyötöde volt. (A különbözetet elgurították például Moszkvába, meg egyéb, melegebb éghajlatra, esetleg a Caiman Islands bankjaiba, netán off-shore cégekbe, ezek voltak a „guruló dollárok”.) Ma 5-6 mil­li­ó­an egyik napról a másikra nyomorognak, emellett van még egy 3-4 mil­­li­ós úgynevezett középosztály, amely ugyan már reményte­le­nül nyakig ül az a­dósságában, de egy darabig még képes kifizetni az otthona és az autója hitelrészlete­it.

A mi kis atlanti elitünk viszont atlanti szín­vo­­nalon dőzsöl, pár tíz­ez­ren pedig már csak a szelvényeiket vag­dos­sák.

Íme az a híres átlag…

Hogy valaki jó időben jó helyen volt – egyáltalán nem érdem.

Még kevésbé teljesítmény, hiába tette fel a szőke a világhálóra.

Senki nem kéri számon Fletón a keresztény neveltetés, a keresz­tény jó­ erkölcs – miért is nem kerül vissza a vagyon eredeti, jogos tulajdonosához, a néphez - hiányát, hiszen nem születhet minden­ki jó időben jó helyre. Nem nagy baj! Vegyük akkor követendő pél­dának a munkaértékelméletet, amelyet egyál­talán nem keresz­tény emberek alkottak meg.

Mert hinni azért kell valamiben…

Pozitív teljesítmény, magyarán érdem – egyedül az alkotó munka.

Az a munka, amit „az átkosban” nagyjából mindenki végezhetett, manapság meg csak egyre kevesebben. Most elsősorban nem ar­ról akarok be­szélni, hogy Magyarországon úgy egyébként is kezd megszűnni az eredeti értelemben vett kreatív tevékenység, hiszen amióta bedolgozó gyarmat lettünk, azóta minden irányító mun­kát is a birodalom „boldogabb”, centrális területeire vontak össze, miáltal a perifériáról száműzni remélték az alkotó gondolatokat. A multi vállalkozások leányvállalatai idehaza nem igénylik a kreatív magyar agyvelőt, az állam alkalmazásában pedig hovatovább csak az uralko­dó klikk debiljei dolgozhatnak, ami még a Kádár-éra sze­mélyzeti állapotainál is aggasztóbb színvonalat, összképet mutat. Hanem arról, hogy kreatív emberi munkának, célszerű emberi tevékenységnek azt tekintjük, amely hasznos értékeket ál­lít elő. E meghatározás alapján tehát nem alkotó munka, ha valaki – bármekkora furfangról tegyen is tanúbizonyságot – történetesen a magyar vállalkozások tönkretételére, az állampolgárok élethez va­ló jogainak megkurtítására, Magyarország eladósítására és felszá­molására, a társadalmi élet ellehetetlenítésére "alkot” törvényeket. Az sem alkotó munka, ha valaki, esküjével ellentétben nem a nép érdekeit képviseli, csak a szupranacionális gyarmatosí­tást, a kozmopolita globalizációt szolgálja, vagy a hazai politi­kai lobbyk önző profitcéljainak megvalósítását egyen­ge­ti - te­gye ezt akár Brüsszelből, akár Budapesten. Nyilvánvalóan szintén nem nevezhető „hasznos értelmiségi munkának” a népnyúzó kor­mányzás apológiája, a médiumok verbális hablatyolása sem, ne­vez­­zék azt akár tömegtájékoztatásnak, akár politológiának.

Hasznos értéket csak az értelmes alkotó munka hoz létre, olyan értékekről beszélek, amelyek az emberek széles tömegeinek javát, hasznát, hasznos fogyasztását szolgálják. A szemét, a bóvli, a mé­reg, a bármilyen fizikai, egészségi vagy szellemi (lelki) károsodást okozó termék, szolgáltatás előállítására vagy nyújtására irányuló erőfeszítés rombolás, és annak minden költsége az ablakon kido­bott pénz. Hadd hozzak egy példát. A minap Havas Henrik sztárri­porter reggeli műsorában előadta, hogy neki, mint újságíró vállal­kozónak "hasznos ráfordítása” ugyan, amikor kurvákkal beszél­get, hogy könyvet írjon az életükről, s az "„igénybevett” időt a szokásos tarifával zsebből kifizeti nekik, ám – bizonylat hí­ján – a költséget szabályosan nem tudná elszámolni, ezért jó, hogy „evás” lehet. Mondanom sem kell, hogy – nem feltétle­nül keresztény, csak éppen - valamirevaló ér­tékrend szerint a Ha­vas szerkesztő úr bemutatott „írói” munkássága lelki, mentális kár­okozásnak minősül.

Ilyenformán az sem célszerű emberi tevékenység, amikor Fletó cif­ra hazugságokból felépített fantazmagóriáit, egyre újabb beteges ví­zióit vetíti elénk, épeszű magyarok elé egy élhetőbb Magyaror­szágról, mert ennek mindig az a folytatása, a vége, hogy minden évben egyre rosszabbul élünk. Pedig az emberi(bb) élethez való jog minden más jognál erősebb. Magyarország – az 1982 óta tartó fo­lyamatos lejt­menet következményeként – ma már olyan súlyos ál­lapotban van, hogy „élhetőbb életről” álmodozni, hazudozni kifeje­zetten politikusi provokáció a magyar néppel szemben. Nem egy­sze­rűen ar­ról van szó, hogy minden fokozódó erőfeszítésünk elle­né­re ab­szo­lút értelemben is nagyon rosszul élünk, hanem arról, hogy a Fletó-kormány által számunkra kijelölt út a biztos pusztu­lás­ba visz, mind egyéni, mind kollektív síkon. Ha tehát az úgyne­vezett "Konvergencia Program” valamilyen negatív (ördögi) „csoda” folytán netán megvalósul, az Magyarország felszámolásával ér fel. Millióknak az élete válik effektív pokollá, vegetálássá, a megváltó halált váró kálváriává, bármilyen jövőkép hiányában céltalanná s reménytelenné. Vagyon és jövedelem híján az eladósodás, a végre­haj­tás és az éhhalál, meleg otthon hiányában a fagyhalál, egész­ségbiztosítás hiányában a kivédhetetlen és kezeletlen betegségek miatti korai halál fenyeget perspektivikusan 3-4 millió embert.

Mivel az élet, az élethez való jog a legfontosabb emberi jogunk, ám ez a Kor­mány most épp ezt a jogunkat annullálja, semmisíti meg – aljas intézkedéseivel szemben elvi síkon az aktív ellenállás min­den módja legi­tim és megengedett. A Kormány a tébékártyák meg­vo­násával, a kép­telen (teljesíthetetlen) adó-és járulékterhek beve­ze­tésével elsőszámú közellenséggé nyil­vá­­ní­­­totta a vállalkozó­kat, és saját munkanélküli, állástalan és hajléktalan állam­pol­gárait, gyakorlatilag mindenkit, aki nem képes a vörös cé­­gér kötelező kamatainak kitermelésére és megfizetésére.

Minderre csak egyetlen adekvát válasz lehetséges.

A korgó gyomrok forradalma, vagyis az éhséglázadás.

Néhány évtized múlva népfelkelésnek fogják elnevezni.

És most mondjunk el közösen egy szabadító imát a rontás ellen.

Kyrie eleison.

Urunk, Istenünk, minden idők mindenható és mindentudó Ura, Te, Aki puszta akaratoddal mindeneket alkottál és mindent átala­kítasz;

Te, Aki Babilonban a hétszeresen izzó kemence lángjait harmattá változtattad, megóvtad és megmentetted a három szent ifjút;

Te, Aki lelkünk gyógyítója és orvosa vagy;

Te, Aki a hozzád fordulók menedéke vagy,

Hozzád könyörgünk és Téged kérünk,

hiúsíts meg, űzz el s futamíts meg minden ördögi hatalmat, minden sátáni jelenlétet és mesterkedést, minden gonosz be­folyást, minden rontást és szemmel verést, amit gonosz és ör­dögi személyek Magyarországra hoztak.

Add, hogy irigység és rontás helyett legyen része bőségben, e­rőben, sikerben és szeretetben.

Te, Uram, aki szereted az embereket, terjeszd ki erős keze­det és magasságos, hatalmas karjaidat és siess a Te képmá­­sod segítségére, látogasd meg őt, küldd el hozzá az erős, tes­tet és lelket védelmező békeangyalt, hogy távol tartsa és el­űzze a gonosz erőket, varázslatokat és átkokat, amelyeket rosszindulatú és irigy emberek okoznak; hogy védenced, Ma­gyarország oltalmadban hálával énekelje:

„Az Úr az én segítőm, nem félek attól, amit ember okozhat nekem… Nem félek a rossztól, mert Te velem vagy, Te vagy az én Istenem, az én erőm, az én védelmező Uram, a békesség Ura, az eljövendő századok atyja.”

Igen, Urunk, Istenünk, szánd meg a Te képmásodat, és mentsd meg Magyarországot, a Te szolgádat minden ördögi eredetű kártól és fenyegetéstől, és védelmezd, minden baj fölé helyezve; a legál­dottabb, dicsőséges Istenanya, a mindenkor Szeplőtelen Szűz Má­ria, ragyogó arkangyalaid és minden szented közbenjárására.

Ámen.

(a görög – bizánci – szertartásból „magyarítva”)

Vác, 2007. február 8.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Gépszabadság
Cionizmus elleni beszéd 1.
Együtt tudunk Magyarok lenni! 1. rész (www.hungariatv.hu)
Legfrissebb írások:
EXE GÉZA: AZ OFFSHORE DIPLOMAGYÁR
Nagypénteken a templom kárpitja középen ketté hasadt.
A kormányt nem ezek fogják megdönteni, ne aggódj!
Soros kutyái
Kassai Lajosról és Kassai lajostól
BG: Hová is fejlődünk?
Hol tartanak ma a magyar politikai pártok és azok képviselői?
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014