Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Szállunk alá a poklokra
2008.11.23, 17:57                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Szállunk alá a poklokra

Ilyenkor Húsvét ünnepén az emberfiának fura gondolatai is támadnak. Mi történik ezzel az őrült világgal, és benne a mi kis hazánkkal, Magyarországgal? Keresztre feszítettek bennünket is gonosz latrok, és épp most szállunk alá a poklokra, mint a Hiszekegy szerint Krisztus lelke egykor, kétezer évvel ezelőtt...

Vajon ‘harmadnapon’ feltámadunk-e halottainkból?!

1. Összegyűjteni Izraelt

Barsi Balázs ferences rendi atya egy beszédében (1987) - „Összegyűjteni Izraelt” - idézi Jézus szavait az újszövetségi Szentírásból:

„Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” (Mt.15, 24-25)

Ebből az egyetlen mondatból (valamint egy Izaiás-tekercsből vett részlet alapján) a szerző igencsak messzemenő következtetéseket von le. „A messiásnak (Jézus Krisztusnak) a föladata, hogy összegyűjtse Izraelt. És ugyanakkor világossága és üdvössége legyen a pogány nemzeteknek. Hogyan képes erre Jézus? Úgy, hogy elveszi a világ bűnét. Bűnbocsánatot hirdet Izraelben, és Szentlelket ad Izraelnek, hogy aztán fölragyogjon ott az igazi istenismeret és a szeretet, és a pogány népek is jöjjenek, zarándokoljanak a Szent Nép felé. Jézusnak tehát ez a küldetése. (...) Az Úr Jézus nyilvános működésének ez a célja: összegyűjteni Izraelt. Tisztázza, hogy nem politikailag, nem királyságot akar, hanem Isten királyságát. Egy lelki országot. Nem a letelepedett dávidi királyságot akarja, nem politikát, hanem az emberiséggel, Izraellel vándorló Istent akarja ki-nyilatkoztatni. (...) Kemény, szinte elviselhetetlen: a küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól. Ez a ‘csak’ nagyon bántónak tűnik. Jézusnak nincs küldetése a pogányokhoz, csak a zsidókhoz. Mit jelent ez? Apostolainak is ezt mondja Máté 10,6-ban, hogy pogányok városaiba ne menjetek. (...) Igen, mert Jézus az ő küldetését a Szentírásból is kiolvassa. Ott pedig most hallottuk, hogy az lesz a messiásnak a küldetése, hogy összegyűjtse a zsidó népet. Igen. A pogányok üdvösségét Jézus nem zárja ki, csak azt Izrael összegyűjtése által akarja a világnak adni. Az egy nagy vonzás lesz. Nagyon jól próbáljuk ezt megérteni! (...) Jézus nem hagyja el a szent népnek a területét. Csakhogy nem politikailag akarja összegyűjteni Izraelt, nem is egy új vallási szervezetbe, ha-nem megtérést hirdet. Egy belső hatalmas megtisztulást, és Isten lelkét adja.”

Gyakran halljuk a média politikai ‘jogi közbeszédjében’, hogy nem célszerű, ne-tán nem is jogszerű egy-egy mondatot mintegy ‘szövegkörnyezetéből kiragadva’ idézni. Amit Barsi atya ‘cselekedett’, az ennek éppen hogy a tipikus esete!

Jézus ‘inkriminált’ mondata egy szélesebb szöveg-összefüggésben hangzik el, a Máté evangéliumában, „A kánaáni asszony” címszó alatti történetben. Íme:

„Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: ‘Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.’ De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai s kérték: ‘Küldd haza, mert kiabál utánunk.’ Ő így felelt: ‘A küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.’ De az odajött és e szavakkal borult le előtte: ‘Uram, segíts rajtam!’ De ő visszautasította: ‘Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét s a kutyáknak dobják.’ (Magyarázat: A korabeli szóhasználatban ‘a kutya’ jelző ‘a pogány’ szinonimája. A ‘gyerekek’ kitétel Izrael fiaira, Isten kedves gyermekeire utalhat.) Az viszont erősítgette: ‘De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.’ Erre Jézus így szólt: ‘Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod.’ Még abban az órában meggyógyult a leány.” (Mt. 15, 21-28.)

Az idézett szövegrész lábjegyzetbeli magyarázata így szól: „A kánaáni asszony föníciai pogány nő volt. Isten rendelése szerint a Messiás tanításában és a jó-téteményeiben először a zsidók részesültek és csak azután a pogányok (Rom. 1, 16). A pogány asszony úgy érzi, nincs joga ahhoz, hogy messiási kegyelemben részesüljön, ezért csak morzsáit kéri.”

A Barsi atya által hivatkozott másik idézet az „Izrael elutasítja a Messiást” al-cím alatti szövegrészből származik: „Az apostolok szétküldése. Ezt a tizenkettőt küldte el Jézus és megparancsolta nekik: ‘A pogányokhoz ne menjetek és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának el-veszett juhaihoz. Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa.” (Mt. 10, 5-8.)

A szentírási szövegrész lábjegyzetbeli magyarázata a következő: „A tanítványok küldetése egyelőre csak Izraelhez szól, világmissziójuk Jézus mennybemenetele után kezdődik. - A szamaritánusok Szamaria tartomány lakói, kik a zsidó vallást csak részben fogadták el, s külön templomot építettek maguknak. A zsidók még a pogányoknál is jobban megvetették őket.”

Dr. Barsi atya a továbbiakban így folytatja ‘homíliáját’: „A politikai összegyűjtés mindig kudarcra van ítélve Izrael történelmében is, akárcsak a pogány népek történelmében. Úgy nevezzük az egységmozgalmat, amelyet most is ünneplünk ezen a héten, hogy ökumenizmus. Az oikumené, görög szóból származik. Azt jelenti, hogy a Föld lakott területe, és jellemző, hogy ki használja először ezt a szót igazában - Nagy Sándor. Ő egy oikumenét akar, politikai alapon; - vagyis egy világbirodalomban összefoglalni minden népet. Megbukik a vállalkozása, de megmarad az eszme, és átveszi Róma. Augusztus császárt megbabonázza, állandóan Nagy Sándor (szelleme, szellemisége - Cz. L.) irányítja. Meg akarja valósítani, ami nem sikerült Nagy Sándornak. És ez a képlet egész a harmadik birodalomig hat - Hitlerig. Sőt, még ma is! Az emberiség egységét egy politikai alapon álló hatalmas országba akarjuk (sic!) megszervezni. A Biblia elítéli ezt. Elítéli, és - Babilont és később Rómát, a római birodalmat - ‘kéjnőnek’ nevezi, aki részegítő italával elbódítja a nemzeteket, és tulajdonképpen ez a bálvány-imádás. Miért? Mert az adminisztratív és politikai ‘ökumenizmus’, hogy végre az egész emberi család egyetlen birodalomban egyesüljön; ez az ember, a meg nem váltott ember belső félelmeinek (vagyis: egyfajta kollektív paranoiának! - Cz. L.) a gyümölcse. A ‘romlatlan szívű’, Istentől félő emberek mesterkedése, hogy minden (bármelyik) birodalom a (földi) biztonság kiépítésére törekszik. A civilizáció és az egyetemes birodalom - az a bizonyos fügefalevél Ádámon. Az emberek általában félreértik ezt a jelenetet. A mezítelenség miatt szégyenkező Ádám nem azt szégyelli, hogy ő férfi, nem ezért bújik el. Ez teljes félreértése a jelenetnek. Hisz Jóbnál olvassuk, hogy mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és mezítelenül térek vissza oda - vagyis a földanya méhébe. Tehát, a Bibliában a mezítelenség ezt jelenti: szegénység. Hogy csak ember vagyok. A bűn előtt is mezítelen volt, de akkor örült az ember, hogy ember. Most Isten szeretetéből kiszakadva, hirtelen rettegés fogja el, amit a mai filozófiai egzisztencializmus úgy mond, hogy ‘abszurdum, hogy létezek’. Ki vagyok dobva a létbe és engem ‘senki sem szeret’. S akkor megkezdi, hogy leplezze ezt a mezítelenséget, ezt a gyöngeséget. A nagy birodalmak kiépítése, amely fegyverre épül, rettenetesen gyönge alapon - a félelmen! - áll, és össze is borul mindegyik birodalom! Ezen az alapon nem lehet oikumené, ökumenizmus fegyverekkel, - de adminisztratív módon sem lehet az emberiségből egy családot, egy egységesen működő nagy családot formálni. A vallás is átveheti ezt a politikai képletet - sajnos. Akár ha zsidó, akár ha keresztény. A zsidók ‘hivatalos irányítása’ Jézus korában így értette a prófétákat. Tehát megszervezni a zsidó államot és ha lehetne, leigázni a pogányokat is, mert persze ‘jót akarunk nekik’. Fájhat nekik, hogy leigázzuk őket, de el kell viselniük, hogy ők is majd Isten félelmében növekedhessenek...

Jézus ezt visszautasítja. A középkori egyház is megpróbálja. (Mármint minden ‘hitetlen’ világi leigázását. - Cz. L.) Még ez a képlet bennünk is él, amikor azt hisszük, hogy a világ végére - mire Jézus eljön - mindenki katolikus lesz, vagy legalábbis keresztény. Jézus ezt nem mondja, - hanem azt mondja, hogy az Ő egyháza valóban só (?!) lesz és világosság: a megtértek (ha nem a keresztény katolikus vallásra, úgy mire?! - Cz. L.) gyülekezete. Jézus hogyan valósítja meg az emberiség egységét? Elveszi a bűneinket, és Isten Lelkét (a Szentlelket - Cz. L.) adja nekünk. Egy óriási dolog, hogyha nekem megbocsátanak; ha tényleg tudom, hogy szeret az Isten, akkor ki tudok nyílni mások felé („bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!” - Cz. L.) Az emberek azért vadóc természetűek, azért gyilkolnak kollektíven is, mert úgy érzik, hogy ‘őket senki sem szereti’. Az a kutya a legveszélyesebb, amelyik fél. Az harap. Az széttép. Ez az állati mozzanat bennünk is megvan nagyon mélyen - hiszen az elődeink több millió évig voltak állatok, mint emberek. (Hogyha ‘állatként’ kezdtük - mikor, hogyan kaptunk lelket? Diszkréten vagy apránként? - Cz. L.) Nagyon bennünk van. Ha mi tudjuk azt, hogy ‘mi szeretve vagyunk’, s minket nagyon szeret az Isten, és nemcsak eltekint a bűneinktől, hanem elveszi a bűneinket, föl vagyunk oldozva, akkor másokat is föl tudunk oldozni. Tehát az egységnek csak a bűntől megtisztuló szív lehet az alapja, és nem pedig a romlott, félelemmel teli emberi természet. Minél inkább úgy érzi az ember, hogy őt nagyon szeretik, annál inkább szociális lény lesz, közösségi. (...) Ezért az egységnek a kovásza csak a szeretet lehet. A másik; - nemcsak, hogy elveszi bűneinket, föloldja félelmeinket Krisztus, hanem Isten Lelkét adja nekünk. Az egységnek csak az lehetne az alapja, hogy te is, én is kedves vagyok Istennek. Sőt, az a harmadik is, aki nem tudja, hogy Isten létezik. És próbálom ennek a szerető Istennek a szemével nézni azt a nagyon sok utálatos alakot, kik engem esetleg sértenek. Nem lehet más alapja az egységnek, mint az, hogy elveszi a bűneimet Isten. Neki drága vagyok, izgul értem. Megfoghatatlan, hogy miért, de szeret, és a szabadságnak a Lelkét adja nekem. Testvéreim! A világ jövője nem fakadhat máshol, csak az emberi szívből. Éspedig abból a szívből, ahol megszűnt a félelem, s ahol feloldódik a jég. (...) A szeretet, amitől fegyvereket tesznek le, mert az emberek elfelejtenek félni... (...)


2. Lelki kontra állami összegyűjtés

Az alábbi idézeteket az elmúlt 6-8 év során született publicisztikáimból vettem, - annak illusztrálására, hogy ezen témakörben sem szubjektív (még kevésbé rossz-hiszemű!), vagy járatlan, illetve dilettáns nem vagyok. Ez ügyben megvívtam a magam kemény belső és külső harcait - hitem és álláspontom kikristályosodott.

A „Sándor András örökkévalóságáért” című cikkből (Új MaO.: 1997. XI. 22.):

„Ahány ember, annyiféle krisztuskép. Szélsőséges krisztusképek élnek köztünk. A kommunista ideológia és "történetírás" nemes egyszerűséggel letagadta - minő prakticizmus! - Krisztus létezését. A Biblia azonban - Ószövetség és Újszövetség - zsidók és keresztények számára egyaránt Szentírás kell legyen, mert a zsidó-keresztény egyisten-hit az európai kultúra közös alapja. Mondhatnám úgy is: aki nem hiszi Krisztust, éppúgy "nem európai", mint az, aki nem fogadja el a zsidó nép - ma is érvényes - kiválasztottságát, történelmi küldetését. Misztikus és szent dolgok ezek. Judeo-nacionalizmus és antiszemitizmus - azonos tőről fakadó, egy-formán halálos bűnök. Mindkettő alapmotívuma az atavisztikus káini kevélység, a "féltékenység" a másik isteni áldozatára, értékeire; ami vészterhes korszakokban kölcsönös gyűlöletként izzik fel. A "legújabb kori" téveszme, a libertinizmus egy-általán nem tagadja Krisztus létezését, életművének történelmi valódiságát. Ámde megtagadja az életszentségét; Isten-Fia mivoltát és megváltó küldetését. A leg-szélsőségesebb soviniszta felfogás - amely az ál-liberalizmus egyik fő ontológiai alapja - szerint Krisztus nem is Messiás, hanem népének - politikai!!! - árulója volt, hiszen "megpróbálta" egyenrangúvá tenni a gójokat a választott néppel.”

A „Sándor András öröksége” című írásomból (Új Idők: 1998. I. 15.):

„A Teremtő minden népét egyformán szereti, - két nemzete sorsát mégis fokozott figyelemmel kíséri. Az Atya évszázadokon keresztül - lásd: az Ószövetségben! - szinte kézi vezérléssel viselte gondját a választott népnek. Mintegy kétezer évvel ezelőtt a Teremtő elérkezettnek látta az időt, hogy minden gyermekét a közös isteni családba fogadja, ezért a Földre küldte az Igét, hogy egyszülött fia, Jézus képében testesüljön meg, aki - mint áldozati bárány - a kereszthalálával váltsa meg bűneitől az egész emberiséget (lásd: az Újszövetségben!). A Megváltó édes-anyja, Mária ‘kiválasztott’ magának egy másik népet is, amelynek a védőszentje lett. Ez az esendő, szerencsés nép: a magyar. A Regnum Marianum.

Krisztus népe szétszóratott a nagyvilágban - azért, hogy a történelem folyamán az emberiség sokasodásának és tudása koncentrálódásának végig a vezető ereje, a kovásza és motorja lehessen; - mindenütt a földgolyón. Mária népe a nagyobb részében együtt maradhatott (bár milliók élnek hazájukon kívül!); - azért, hogy az emberiség élő lelkiismerete lehessen: egészen az idők beteljesüléséig.”

Az „Elbeszélő történelem” című esszémből (KAPU: 2003. IV. 2.):

„Most kell, hogy még egyszer újra átgondoljuk, mit is jelent: „Szemet szemért, fogat fogért!” vagy: „Ki fegyvert fog, fegyver által vész el!”

Most, az emberiség utolsó óráján kell megértenünk végre-valahára: mit is jelent a bosszúval szemben a megbocsátás, a gyűlölettel szemben a megváltó szeretet, a féltékenységgel szemben a szelíd áldozatvállalás, tehát Jahveval szemben helyett Jahve és Krisztus - az Ószövetség és az Újszövetség egysége.

Most kell megértenünk végre, hogy Káin és Ábel ugyanannak az isteni fának az elágazásai, hajtásai; - nomeg azt is, hogy magyar és zsidó: édestestvérek.

Mostanában bizony egyre többet gondolkozom a Biblia két részének, az Ó és az Új Testamentumnak a vélt, vagy valós ellentmondásain, megpróbálva magamban feloldani azokat, - hogy eggyé váljék ez a kettéosztott baljós alvilág, miképpen Mennyben, azonképpen itt a Földön is; de nem a világcsendőr szuperhatalom minden reményt felégető aljas háborúja végeztével, egy sokkal aljasabb látszat-béke révén, hanem a valódi Aranykor beköszöntésével, az egy igaz Isten szent akaratából.”

„A gyűlöletbeszéd kibeszélése” (2004. I. 22.) című, meg nem jelent írásomból:

„Korábbi írásaimban már évekkel ezelőtt is publikáltam, hogy teljesen egyetértek az alábbi két kijelentéssel, melyek közül az első keresztanyámtól, míg a második sógoromtól, Bozóki András politológustól származik. Az első: „Ha egyszercsak megint zsidó-üldözés lenne; - zsidónak vallanám magam.” A második: „Ha a zsidó-üldözések idején minden magyar zsidónak, és minden zsidó magyarnak vallotta volna magát; - nem lett volna holocaust.” Szerintem igen mélyenszántó gondolatok ezek; a nagyapám pontosan ezek szerint cselekedett, amiért majdnem feltették a Dachau felé induló vonatra, s meg is hal, ha meg nem szöktetik...

A havi Magyar Fórum 1998/1. számában Szőcs Zoltán így ír: "A megboldogult Új Magyarország cikkírója - Czike László - felismerte ezt az összefüggést, és be is állt az új hit prófétájának: '... aki nem hiszi Krisztust, éppúgy 'nem európai', mint az, aki nem fogadja el a zsidó nép - ma is érvényes - kiválasztottságát, történelmi küldetését.' - Ez legalább egyenes beszéd. Tulajdonképpen tetszik is a nyíltsága, megmutatja: ez a jövő kontinensünkön, kispajtás. Vagy megszoksz, vagy megszöksz.


3. A megváltás kétlépcsős terve

Amint Barsi atya szentbeszédéből, valamint a ‘magamtól vett’ idézetekből látjuk: az Ószövetség és az Újszövetség ‘Istene’ nem állítható szembe egymással, nincs törés az egyistenhit evolúciójában; - nem kétséges, hogy a zsidó nép ‘választott népi’ funkciója töretlenül tovább folytatódik; legalábbis ‘az utolsó ítéletig’, Jézus második eljöveteléig tart. Jézus küldetése elsődlegesen Izrael összegyűjtése volt, és csak mintegy másodlagosan - az elsődleges küldetés teljesítése révén - a világ összes népeinek (a pogányoknak is) a megváltása. Ám Jézus nem politikailag akarta a zsidókat összegyűjteni, - tehát nem egyfajta ‘királyság’, s egységes állam létrehozására törekedett. Hangsúlyozta, hogy országa nem erről a világról való, - soha nem törekedett a világi ‘zsidók királya’ cím megszerzésére. Lelki egységet szeretett volna elérni a zsidók között - egyfajta közös megtérést -, melynek közös kisugárzásától várta (volna) az összes pogányok megtérését is. Bűneink ‘elvétele’ (a folyamatos és fokozatos megváltás - eredményeként a kollektív megtérés) tehát egyfajta ‘öngerjesztő láncreakcióként’ zajlott volna le, Jézus eredeti terve szerint.

Ezt sugallja az a tény is, hogy Jézus tanítói, messiási életútja során valóban nem hagyta el a szent nép ‘felségterületét’; s a pogányok megtérítését tanítványainak a feladatául hagyta, a feltámadását és a mennybemenetelét követő (Pünkösd utáni) időszakra. Mindez igen tudatos ‘tervezésre’ vall; Jézus pontról-pontra előre tudta (megtervezhette), mikor és mi fog történni, vagyis semmit sem bízott a véletlenre. Nyilvánvaló, hogy amennyiben zsidók s pogányok megváltását ‘egylépcsőben’ akarta volna megvalósítani, akkor ennek megfelelően is cselekedett volna, és jómaga meg apostolai aktivitását a legkevésbé sem korlátozta volna ‘a szent nép’ területére. Erőit ‘nem forgácsolhatta szét’, hisz tudta, hogy földi mértékkel mérve az ő ideje ki van mérve. Nem markolhatott sokat, nehogy keveset fogjon; - ezért megváltó energiáját a kiválasztott népre koncentrálta, hogy küldetése méltó befejezését a választott nép megtérésének, egységének szent kisugárzása végezze el majd, a halála, feltámadása és mennybemenetele után. A terv azonban nem így valósult meg, sőt, bizonyos lényegi elemei a mai napig egyáltalán nem valósultak meg. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy bizonyos értelemben máig az valósult meg, amit Jézus ‘a legkevésbé sem’ akart, sőt, sok tekintetben a megváltás elsődleges várakozásainak épp az ellenkezője történt!

Lássuk: miért és hogyan?

Jézus a zsidó nép összegyűjtését, kollektív megtérését, Lelki Izrael létrejöttét tervezte, egész messiási küldetése teljesítése során ezért küzdött. Ehelyett a következő közel 2000 évben a zsidó nép lelki és fizikai szétforgácsolódása, szét-szóratása (divergenciája) valósult meg; - ‘lelki értelemben’ a szent (választott) nép nemhogy nem állt élére a pogány világ, a pogány népek megtérítésének, hanem éppen úgy megtagadta a megváltás tényét az elmúlt történelmi idő-szakban is, miként az egykori szenvedéstörténet során. Noha Jézus apostolai és legelső követői többségükben a zsidó népből származtak, - 200-300 év elteltével már a keresztény hívők nagy többsége a volt pogány népek, a római polgárok és a provinciák lakosai közül került ki. Ez a tendencia a következő évszázadok során tovább erősödött, uralkodóvá vált. Jézus ‘alapítványa’, a római katolikus egyház pedig a teljes középkor során ‘antiszemitaként’ viselkedett; - többek között azért, mert Jézus Krisztus kivégzéséért, keresztre feszítéséért kollektíven a zsidó népet tették felelőssé. A ‘Lelki Izrael’ máig nem jött létre, még csírájában sem; - sőt, a divergencia, a vak gyűlölet ‘pogányok és zsidók között’ (részben a kereszténység passzív ‘részvételével’) elvezetett egészen a holocaustig, amikor Hitler és a nácik ‘végső megoldásként’ megpróbálták kiirtani legalábbis Európa teljes zsidóságát.

A II. világháború után megvalósultak Herzl Tivadar ‘cionista álmai’: a háborúban győztes nagyhatalmak Palesztina területén létrehozták az önálló zsidó államot. Ez a mozzanat lényegében ‘lezárta’ a Krisztus utáni közel 2000 éves korszakot; - az új Izrael állam létrejöttével a világban szétszóratott zsidó nép visszakapta ősatyái földjét, s a zsidó állam (révén) jogi legitimitást nyert a Föld nemzetállamai között. Vagyis: Krisztus ‘Lelki Izrael’-je helyett egy földi megváltás-pótlék született, egy jogállam, mely lelkiségében és viselkedésében alapvetően szemben áll a krisztusi szeretet-eszmével, s puszta létrejöttének körülményei által kényszerítve van arra, hogy az Ószövetség ‘pogány-harcait’ folytassa tovább - ezúttal a szaracénok (az arabok) ellen! -, saját fennmaradása érdekében. Jahve segítsége nélkül és Krisztus tervével szemben, de a világcsendőr Amerikai Egyesült Államok támogatásával...

A világon szétszóródott ‘világi’ zsidóság a döntő többségében hitetlen (liberális) felfogású (világnézetű); - igen kis lélekszámú a keresztény vallásra kitért (neofita, konvertita) zsidók aránya. Az anyaország (Izrael) uralkodó államvallása, illetőleg a diaszpórákban élők jellemző vallása az ortodox-zsidó egyistenhit. Ám sem az ortodoxok, sem a neológok nem ismerik el Krisztus istenségét, és máig ‘az igazi’ Messiásra várnak. Krisztus Isten-Fia küldetését, Messiás-mivoltát csak a ma még szinte jelentéktelen lélekszámú, úgynevezett „messiási zsidó” vallási közösségek ismerik el.

Emlékezzünk csak vissza! „Izrael elutasítja a Messiást.” Jézus mégis így utasítja az apostolokat: „A pogányokhoz ne menjetek és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek!” A kánaáni asszony leányából is csak ‘némi kelletlenkedés után’ űzi ki az ördögöt. Jézus az összes pogány népek megváltásánál előbbre helyezi a ki- választott nép, a zsidóság megtérítését, összegyűjtését. Mintha csak egy ‘kettős felépítésű’ tervet hajtana végre: vagy sikerül az eredeti terv, ami Izrael össze-gyűjtése, a zsidó nép megtérítése és a ‘Lelki Izrael’ életre keltése; - vagy ha nem (mert Izrael elutasítja a Messiást!), úgy őt keresztre feszítik. Ekkor azonban már nemcsak a választott nép sorsa ‘az elsődleges tét’, hanem az egész világ sorsa - zsidóké és pogányoké egyszerre és egyaránt! Ekkor a krisztusi megváltás tervének a második, a nehezebbik és bonyolultabb ‘variációja’ léphet életbe, - vagyis széledjenek szét az apostolok most már az egész világban, hirdessék Jézus Krisztus tanítását és térítsék meg az összes pogányt is a kereszténység révén. De vajon mi lesz a választott nép funkciója ettől kezdve, az Újszövetség korában?!

Mivel Izrael népe 2000 évvel ezelőtt nem fogadta el Jézus megváltó áldozatát, - ezt a borzasztó tényt az egész világ máig sínyli. (Paradoxon persze, hogy maga az áldozat teljes szélességében és mélységében épp csak az által terebélyesedhetett ki, hogy Jézust kivégezték.) Miként a ‘Lelki Izrael’ helyett csak egy pótlék-állam jött létre, akként a komplett ‘pogány (értsd: ‘gój’-)emberiség’ is paranoiássá vált; ahelyett, hogy ‘istenfélővé’ lett volna, - körülbelül szintén 1948. óta ‘sietséggel’ építi a saját világi államát (világállamát), hogy abban Istentől való rettegésében, vakon, egy akolba terelje össze a Glóbusz minden nemzetét, de Istent kirekessze.

Mert a krisztusi szeretet hiányának hamis érzete vakká tette az emberiséget...

Barsi atyának a tárgyban szintén idézett sorai áttekintése előtt ismét néhány olyan szövegrészlet következik, melyeket saját korábbi írásaimból vettem.


4. A politikai összegyűjtés

A „Levajazott szent világszabadság” című cikkből (Hunnia: 1999. VIII. 26.):

A kommunista ‘demokrácia’, az egész világon megvalósuló és működő Globális Világállam afféle rendszerpótlék, paranoid skizofrén képződmény. Pótcselekvés, a világforradalom elkerülésére. Amúgy liberális demokráciának nevezték el...

Színtiszta utópia - maga a láthatatlanul hódító, illuminált irracionalitás.

Az emberiség földi civilizációjának egyfajta titkos hatalomkoncentráció mentén történő Globális Világállammá fejlődése, mint elvi lehetőség, a kezdetektől fogva létezik. A lehetőség Hitler óta objektív szükségszerűséggé vált, a folyamat immár egyesélyes és visszafordíthatatlan. A Világállam kapui bezárultak, aki pedig kinn-rekedt, annak annyi. A bent lévőknek sem jó, ám ez egy másik kérdés. Csak két lehetséges megoldás adódik, hogy a globális hatalmi végkifejlet miért is torkollik totális irracionalitásba, a látszólagos rendet miért is váltja fel az általános káosz?! (1) Az emberi nem az áteredő bűn, vagy más ős-ok következtében menthetetlenül degenerált, kollektív ‘üdvözülése’ lehetetlen, így a Földön soha nem jöhet létre egy távlatokban is stabil társadalmi képződmény, amelyben vezetők és vezetettek békében/tisztességben élnek, megférnek egymással. Ezt a variációt valószínűsíti Krisztus keresztáldozata, az egyén megváltása bűneitől. (2) Az emberi nem mindenestül degenerált ugyan, de a baljós divergencia nem belső önfejlődésének szükségszerű végkimenetele, hanem történelmünket kívülről elhajlító erőhatás (pl. a Sátán) működésének következménye. Ezt a variációt támasztja alá néhány sötét történelmi figura öntörvényű főszereplése, sőt, néhány meghatározó jelentőségű forradalom gyanús eredménye, s egyáltalán az a tény, hogy a széles néptömegek mindig csak felhasznált, kivéreztetett szenvedő alanyai voltak/maradtak minden kataklizmaszerű társadalmi változásnak; - míg az államhatalom egyre önzőbb, gonoszabb, illetve tehetetlenebb ‘erők’ kezében összpontosult. Lenin tudat-hasadását pl. híven illusztrálja, hogy miközben megteremtette a kommunista világhatalom elvi/gyakorlati alapjait, addig ritka világosabb pillanataiban az állam végső elhalásáról elmélkedett. Ehelyett az Antikrisztus kerekedett felül...”

„A világállam gyarmati kasztrendszere” írásomból (Hunnia: 2000. III. 27.):

„Az egyszerű világpolgár számára - éljen bárhol is ezen a Földön! - létezik egy mesterségesen generált virtuális valóság, amely a jól megszokott, hagyományos elemekből építkezik, és alkotja az operett minden színes díszletét. Vannak eltérő népek, önrendelkező nemzetek, ‘éles’ országhatárok, független államok, alkalmi szövetségek, katonai tömbök és érdekközösségek. Azonosulások, összefogások, torzsalkodások és konfliktusok. Mozgások, viszonyulások minden célirányultság nélkül - ami az önálló élet szelekciója. Ám mindez csupán egyszerű kirakat - a hatalom elfedésének technikája. A hatalom paranoid-skizofrén, mert az általa történelmileg módszeresen kiépített kettősség a forradalmaktól való mániákus félelem következménye. A hatalom úgy gondolja, hogy valós struktúrájának, fel-építésének megismerése őrületbe, tömeghisztériába - forradalomba, sőt: világ-forradalomba! - kergetné a népeket, a szolid világpolgárok milliárdjait, ami ön-magában végveszélyt jelentene a végletekig központosított világhatalom számára. Senki nem ismerheti meg a teljes igazságot, csupán a megegyezéses szertartások rendje szerint beavatottak szűk köre, akik esetében már semmilyen véletlentől, spontán/ellenőrizetlen cselekménytől nem kell tartani. Fokok a rejtélyes létrán.”

A „Magyarország globalizációja” tárgyú esszémből (KAPU: 2002. XII. 15.):

„Az egységes világállam a liberális önfejlődés útján, önmagától soha nem jönne létre, vagy ha igen, nincs (nem volt) elég idő „kivárni”; ezért létre kell hozni, - a világtársadalom (minden ország társadalmának) a befolyásolása és manipulációja útján. Minden országban egységes pénzügyi, gazdasági, jogi, politikai és egyéb szabályokat kellett bevezetni, és olyan kormányzatot kell a „hatalomba segíteni”, melyet beavatottak vezetnek, akik értik az új idők (New Age) hívó szavát, egyet-értenek a világállam koncepciójával és képesek is a kívánatos irányba vezetni a saját társadalmukat, a saját népüket.

Ne higgyük, hogy a világállam elképzelése a kezdetektől fogva egységes volt; - az egység ugyan folyamatosan alakul, de még nem teremtődött meg a mai napig! Az eddig ismert(etett) két legfontosabb (legalábbis 1950-ig szembenálló) háttér-hatalom mellé ugyanis - szintén nagyjából 1950. óta - felzárkózott egy harmadik, amely jóval erősebbnek tűnik még az előző kettőnél is. Már nem kell „mintegy szemérmesen” takargatnia farizeusi hitetlenségét, már nem is invitálják gúnyosan a Megváltót, hogy: „Gyere le, Krisztus, a keresztről, ha tudsz, és igyál velünk egy jó kupa vörösbort!”. Az Illuminátusok Rendje, a féktelen libertariánizmus már nem keres pótcselekvéseket; - abszolút pragmatikusan minden hit helyébe a pénzfétis (az aranyborjú) bálványimádatát illeszti, és olyan egységes világvallás, illetve politikai világrend felállítására törekszik, amelyben „a hit” csak közös elmélkedés, választani csak egyazon hatalom „két pártja” között lehet, az élet pedig munka és fogyasztás, semmi több. Az új rend olyan erős, hogy 1950-től több lépcsőben „megszelídítette” az Angol Nagypáholyt és a Grand Orientet is...

A társadalmi rendszer egységesítése, a világ népeinek beterelése közös karámba - nem megy előzetes kísérletek nélkül. A XX. századi történelem tulajdonképp az útkeresés, a módszerek tökéletesítése jegyében telt. A kísérletezgetés borzalmas áldozatokat követelt! A Nagy Francia Forradalom sátáni orgiaszerű vérfürdője, Bonaparte Napóleon véres hadjáratai, a Hétéves Háború (az angolok és franciák között - Amerikában), a ‘48-as levert szabadságharcok, a Monarchia szétverése előjáték volt a XX. század világháborúihoz, kommunista és fasiszta diktatúráihoz, mert utóbbiak már a főpróbát jelentették...

Akik máig sem tudtak szabadulni ilyen vagy olyan jobb-vagy baloldali szubjektív gyűlöleteiktől; - fel fognak szisszenni a következő mondatokban foglalt, összetett analógia olvastán! De nem lehet nem leírnom, mert az igazság mindig dialektikus. Krisztus keresztáldozata, mellyel a bűneitől akarta megszabadítani az embereket - individuális értelemben megadta az egyes embernek a bűnbánat és bűnbocsánat (a megtisztulás) lehetőségét; kollektív értelemben viszont már nem volt ennyire „hatékony”, az egész emberiséget nem tudta közösségileg megváltani. A zsidóság áldozata, a holocaust adta meg a végső lökést, a kiváltó okot, hogy létrejöjjön a Világállam. A világ jól ezután sem működik, ámde fennmarad még egy ideig...”

„Kényszerpályán a világ” visszatekintő elemzésemből (Nemzetőr, 2004.V.26.):

„Tegyük fel, hogy az emberi technikai civilizáció ‘életvonala’ (hasonlat a tenyér-jóslásból) nem egyenes, hanem aszimptotikusan konvergens bizonyos ismeretlen erőközponthoz; s csak az a kérdés, hogy éppen a leszálló, vagy a felszálló ágban vagyunk, haladunk-e?! Mert a ‘fejlődésünk’ mindenképpen exponenciális!

A szimbolikát most már a vallási, filozófiai síkra átemelve; képzeljük el, hogy az eddig végtelen egyenesnek hitt trendvonal valójában egy görbe, amiről még nem tudjuk, parabola-e, vagy hiperbola; mert nem ismerjük a képletét... Tegyük fel, hogy a parabola-változat az Istenhez, az örök élethez - a hiperbola görbéje pedig a Sátánhoz, az örök halálhoz vezet! Minden csak a képlet felismerésén múlik...

A görbénk irányultságát, ‘végkifejletét’ előre nem ismerhetjük, ám a meredeksége visszavonhatatlanul, érzékelhetően fokozódik. Valami nagyon gyorsan közeledik! De a megoldó képletből eredő ‘megoldás’ negatív értelmezési tartománya (ti. a Sátán!) merő képtelenségnek tűnik...

Sohasem fogjuk megtudni, vajon a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. Vagyis hogy a görbe meredekségébe van-e belekódolva a kollektív sorsunk, vagy a mi szabad akaratunk, tehát magunk csinálta történelmünk idézi-e elő az ‘életgörbénk’ felfelé ívelését, avagy tragikus lekonyulását?! Könnyű megoldás lenne a praedestinációra ‘fogni’ mindent, amivel a Teremtés és a Gondviselés összes erkölcsi felelősségét Isten nyakába varrhatnánk. Eleve meghatározott képlet ugyanis nincs. Más kérdés azonban, hogy attól a pillanattól kezdve, amikortól már nem csak a gyorsulás, de annak a mértéke, sőt, még az iránya is felismerhetővé válik; - attól kezdve bizony ‘nagy baj van’, mert a képlet ‘kőbe vésve’ tűnik elő... Innen kezdve ugyan lehet még elemezni, siránkozni, mosakodni, magyarázni, mellé beszélni, fogadkozni, ködösíteni, jópofáskodni - de változtatni már nem.

Kényszerpályára lépett a Világ! (...)

Azután 2001. szeptember 11-ikén egy ‘zseniálisan’ kitervelt és végrehajtott aljas terrortámadás következményeként szinte percek alatt ledőltek a manhattani világ-kereskedelmi központ (WTC) felhőkarcoló ikertornyai; - majd 2001. október 7-ikén Afganisztán amerikai megtámadásával, látszólag minden előzmény nélkül kitört a III. Világháború az ún. zsidó-keresztény nyugati civilizáció és az arab-iszlám világ között (lásd még pl. Samuel P. Huntington: „A civilizációk össze-csapása és a világrend átalakulása” könyvében). Úgy is, mint az USA, illetve a szintén ‘magányos merénylő’ Usama bin Laden képtelen konfliktusa. S a postán, levélben küldött töméntelen lépfene-baktérium (fehér por) formájában ismételten kivirult a birodalom paranoid-skizofréniája is. A Világ lakossága ettől kezdve - az államhatároktól igen, de a vallási hovatartozástól cseppet sem függetlenül - vég-érvényesen két tömbre szakadt: USA-pártra és Usama bin Laden ‘rajongóira’; bár a legtöbb állam hivatalosan a NATO mellé állt...

Most mindenki - gyarlók, esendők, földhöz ragadtak és végleg megvezetettek - gondolatai kényszerpályán mozognak; dönteni kell végre a jó és a rossz között. Az USA vagy bin Laden: nincs harmadik, vagy arany középút. A vigyorgó kurafi, a Köpönyegforgató úgy intézte, hogy most az egyszer, csak és kizárólag rosszul dönthessünk, mert mindkét út őhozzá vezet el. Sátáni pofájának a pillanatképe füstölve lángolt a falon, amint az egyik Boing becsapódott...”

„A pánik és a remény világrendje” című esszémből (Nemzetőr: 2003. IV. 23.):

„A Gonosz nagyjából épp olyan ‘jól’ ismeri a teremtés tervét - a végkimenetelek lehetséges variációival együtt -, mint a Teremtő. Mivel azonban nem éri fel sem ésszel, sem szeretettel annak nagyszerűségét, - irigységből minduntalan elrontani igyekszik a Terv megvalósulását. Negatív akaratát rajtunk, embereken keresztül igyekszik érvényesíteni, mivel az ereje, a hatalma csak bennünk s rajtunk létezik. Emberi (kettős) természetünkben - szabad akaratunk révén - a terv koncepciója, illetve ‘az elrontás igyekezete’ egyidejűleg működik és dolgozik; persze minden emberben más és más irányban, arányokkal és módon. Az emberi történelem így a valaha élt, a ma és a jövőben élő összes ember ‘tárgyi’ (történelemalkotó) életei valamennyi cselekedetének a kvázi eredőjeként alakul ki. De ne higgyük, hogy a történelem maga volna a statikus, statisztikai valószínűség; minden ‘irányultság’ nélkül...! Nem, a történelem mégis egyfajta dinamikus konvergencia, közeledés Istenhez, s a grandiózus terve (a Teremtés) végső megvalósulásához; ámde nem egyenes vonalban, hanem meglehetős vargabetűkkel. Ezek a kitérők egészen az utolsó pillanatig kétségessé teszik ‘a végeredményt’; sőt, elrejtik a trend valódi irányvonalát is az avatatlan szemek elől. Csak a beavatottak láthatják viszonylag tisztán a jövőt, mert ők átlátnak a színpadi mű-ködön, amit a Sátán gerjeszt, hogy mindenkit megtévesszen, s a Paradicsom helyett ‘az erdőbe’ vezessen minket...

Mindez nem változtat azon, hogy a végkimenetel ma is kétesélyesnek látszik.

Az Amerikai Egyesült Államok persze ‘tisztán látja’, mik a világhatalmi érdekei; csak azt nem látja tisztán, hogy ezek érvényesítésével az isteni terv tönkretételén dolgozik, amivel az egész világot a szinte biztos pusztulásba taszítja. De mi lehet ennek az ostoba vakrepülésnek az igazi oka? Igaz-e vajon, hogy a gyötrelmeink mindig csak arra - az egyébként valós! - generális okra vezethetők vissza, hogy a hatalom káderiskolája a kontraszelekcióra épül?! Néró, Caligula effektív őrültek voltak, valószínűleg Hitler is - a hatalom cezaromániás megszállottjai -; ámde mi a helyzet például Nagy Sándorral, Julius Cézárral, Bonaparte Napóleonnal vagy Leninnel s Sztálinnal; az ő esetükben ez nem annyira nyilvánvaló. Mondhatnánk: egzaltáltak voltak ugyan, de ‘az őrültségükben’ vitathatatlanul volt - rendszer! Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ők csinálták volna az igazi történelmet, - akár negatív (dezintegratív, széthúzó, romboló), akár pozitív (egységesítő, összetartó, építő) tendenciáira, trendjére gondolunk. Bábfigurák voltak csak; egy rejtőzködő háttérhatalom kezében, amelyik Isten nélkül képzeli el a világ irányítását. A mai USA vezetői mind azt hiszik, hogy a világ sorsa a kezeikbe tétetett le, gőgjükben nem veszik észre, hogy csak eszközei a Káosz Hercegének, akinek éppen az a célja, hogy a világ katonailag legerősebb hatalmát üldözési mániába, paranoiába kergesse, s ezáltal páni félelembe, vak rettegésbe taszítsa az egész emberiséget, - ami a legjobb út a másként gondolkodók elhallgattatására, a világ elpusztítására. A háttérhatalom az USÁ-t, ostoba és rövidlátó vezetőit, high-tech arzenálját csak felhasználja; és egyáltalán nem azért - mint azt hiszik! -, hogy Amerikát az egész világ urává tegye, hanem azért, hogy általa sűrű füst, sötétség boruljon a Földre...

Isten nélkül és ellen nem lehet Paradicsomot csinálni sem a Földön, sem másutt.”

„A megkísértés lélektana” című elemzésemből (Nemzetőr: 2003. VI. 4.):

„A semmi és a mindenség csatornái egybefolynak ugyan, de csak a másvilágon.

Másvalaki mesterkedik itt; akinek a legfőbb célja, hogy kiküszöbölje a Teremtőt.

Ha valaki nem hisz Istenben, a feltámadásban és a lélek üdvösségében; az ideális társa, szerződő partnere az ördögnek. Igen sok jelentős intelligenciájú, tehetséges férfiú vált már áldozatává a földi világuralom kísértésének. A Jézust megkísértő ördög azzal kérkedik, hogy minden hatalmat és dicsőséget ő kapott meg, s annak adja, akinek akarja. Egyetlen feltétele csupán, hogy őt, az ördögöt kell imádni az Isten helyett. Egyértelmű hát, hogy a világuralom önmagában bűnös kategória, amelyet senkinek sincs jogában megszerezni. Aki mégis erre tör, az Isten ellen van, s magával a sátánnal szövetkezik. Vagyis az ördög nem kevesebbre csábítja Jézust, mint hogy vállaljon cinkosságot vele, s legyen a cimborája; ahelyett, hogy beteljesítené isteni küldetését. Ezek után magától értetődik, hogy egészen az idők végezetéig mindig újabb és újabb Antikrisztusok jönnek, akik megpróbálják kézi vezérléssel irányítani az egyetlen falanszterré silányított világot, hogy az egyedül csak nekik szolgáljon. Nyilvánvaló, hogy a soknemzetiségű emberiség mindenféle egységesítése, közös akolba való ‘összeterelése’ istentelen gondolat, mert végleg kiiktatná a spontán véletlen - utolsó pár, előre fuss! - lehetőségét, ami az isteni terv megvalósításának legfontosabb pillére. Nem véletlen, hogy az aktuális világ-diktátorok (Nagy Sándor, Caesar, Napóleon, ..., Bush) mind a globalizáció hívei, s mint ilyenek vagy nem értik Isten tervét, vagy direkt szembeszállnak vele. Mint látjuk - valójában az ördög a legnagyobb ‘globalizátor’; aki maga gyáván elbújik a háttérben, s mindig azt a figurát tolja előtérbe, akivel vérszerződést kötött. Igen nagy szüksége van mindig újabb jelentkezőkre, megkísérthető jelentős férfiakra, - akik szerint a világuralom szükségszerű, s tűzzel-vassal meg is kell valósítani. Az igazság az, hogy amennyiben ez a világuralom bárki irányítása alatt ténylegesen megvalósul, akkor az egyben a világ (a jelen történelmi korszak) végét is jelenti.

A világ megváltásának kétezer éves krisztusi projektje akkor véget ér; bizonyossá válik, hogy értelmetlen a megváltást tovább folytatni (erőltetni) egy olyan iszonyú világban, amelynek a vezérelve a tébolyult hatalom paranoid kontraszelekciója és melyben rohamosan pusztulnak a felépített értékek, s napról-napra fogy a remény. Óvakodjunk hát zsoldjába állni minden olyan törekvésnek, szellemi vagy politikai irányzatnak, ‘vallásnak’ vagy szektának, amelynek deklarált célja a világuralom! Különösen veszélyes az ügy, ha hangsúlyozzák, hogy ‘a jó világuralma’ a cél... A világegyetemben ‘a jó’ egyedüli letéteményese ugyanis a mindenható Isten, aki a dolog természetéből következően nem alapít leányvállalatokat, nincsen szüksége közvetítőkre, helyette eljárókra, akik szenteltvizet lopva az Úr templomából csak a saját dicsőségükre pályázva osztogatnak áldást: Isten helyett az ördög nevében. A jó világuralma, Isten ‘territóriuma’ - per omnia saecula saeculorum - ‘odaát’ van; itt a Földön felesleges és káros utópia a szép új világrend építésén erőlködni. Ha az ördögnek sikerül elérnie az egységes földi világállam létrehozását; azáltal létrejön a potenciális lehetőség, hogy szép szóval, vagy erőszakkal; hízelgéssel, vagy a törvény útján - mindenkit kötelezzenek arra, hogy Isten helyett a Sátánt imádja. Már ma is eszeveszett küzdelem, láthatatlan háború folyik a lelkekért; és a gonosz lélek egyáltalán nem áll rosszul. Veszélyben vannak már a legjobbak is!

Aki aláír az ördögnek; egész életével tartozik neki, s egész lelkével bűnhődik is.

Az ördögöt imádni?! Ez a szolgálat a lélek halálával egyenlő.”

5. Vonzás helyett antikrisztusok

„A politikai összegyűjtés mindig kudarcra van ítélve, Izrael történelmében is, - akárcsak a pogány népek történelmében.” - állítja Barsi atya. Ez az állítás földi mértékkel - kétezer év távlatából mérve - nyilvánvaló tévedés. „Hogy aztán föl-ragyogjon ott (értsd: Izraelben - Cz. L.) az igazi istenismeret és a szeretet, és a pogány népek is jöjjenek, zarándokoljanak a Szent Nép felé. (...) Ez egy nagy vonzás lesz.” Nem lett! Jézust kétezer évvel ezelőtt keresztre feszítették, meghalt és eltemették, majd harmadnapon feltámadott, felment a Mennyekbe, és ott ül az Atyaistennek jobbja felöl, s onnan lészen eljövendő, ítélni eleveneket és holtakat. „Kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.” Igenám, de a Lelki Izrael nem jött létre; - Krisztus után 70-ben Jeruzsálemet lerombolták a rómaiak, a zsidó nép szétszóratott a széles nagyvilágban, és a zsidó nép maga soha nem lett kereszténnyé. (Sőt, Krisztus teste, testamentuma, alapítványa az Egyház sem vált ‘Lelki Izraellé’ - nagyon is világi hatalom lett; ‘pogányságát’ bebizonyítva pl. a szentföldi keresztes hadjáratokban.) A nagy vonzás elmaradt; - helyette jöttek sorban az antikrisztusok (Napóleon, Sztálin, Hitler): és a zsidó holocaust...

Ma a világ úgy áll, hogy láthatóan kizárólag csak a politikai összegyűjtés (Izrael, USA, NATO, Terrorizmusellenes Koalíció, Európai Únió - Világállam!) sikerült, illetve ‘működik’ - a lelki: nem! Az ígért ‘Lelki Izrael’ sem a földrajzi értelemben vett területen, sem a nagyvilágban, sem a kereszténységben nem jött létre, illetve még csak nyomokban sem létezik... A megváltás látványosabb része - hátra van.

Mindezekről így beszél, a „A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz” szóló Kék Könyvben, a Máriás Papi Mozgalom magánkinyilatkoztatásában a Szent Szűz:

„Miként Jeruzsálemben is megölték a prófétákat, miként (...) visszautasították, meggyalázták, és elítélték magának az Istennek Fiát, a századok óta megígért és hirdetett Messiást, úgy akadályozzák meg igen gyakran ma az Egyházban, Isten új Izraelében hallgatással s elutasítással Édesanyátoknak, ez utolsó idők prófétájának mentésre irányuló törekvéseit. Oly’ sokféleképpen szóltam, de a szavaimat nem hallgatták meg. Kétségbe vonták rendkívüli beavatkozásaimat is. Te új Jeruzsálem, Jézus egyháza, Isten igazi Izraele! Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, miként a tyúk összegyűjti csibéit... Bárcsak megismerted volna békességed napjait! De most nagy szenvedések következnek rád. Megráz a vihar és az orkán szele, nem marad kő kövön abból a nagy műből, amelyet az emberi kevélység alkotott.” (Jeruzsálem, 1982. március 5.)

„Elérkezett az idő, amikor az Egyháznak és az egész világnak dicsőítenie kell Szeplőtelen Szívemet. (...) Szeplőtelen Szívem válik biztos győzelmem jelévé a nagy harcban, amely a mérhetetlen nagy vörös sárkány (ez a kommunizmus jelképe - Cz. L.) követői és a napba öltözött Asszony követői között dúl. Ebben a félelmetes harcban kiemelkedik a tengerből a sárkány segítségére sietve egy párduchoz hasonló vadállat. Ha a vörös sárkány a marxista ateizmus, akkor a fekete vadállat maga a szabadkőművesség. A sárkány megmutatkozik hatalma teljében, a fekete vadállat viszont homályban ténykedik, - elrejtőzik, minden-hová titokban hatol be. Medvelába és oroszlánszája van, mert mindenhol csak ravaszsággal és a tömegtájékoztatás eszközeivel, vagyis hamis propagandával dolgozik. A hét fej a szabadkőművesség különböző páholyait jelenti, amelyek mindenütt alattomos és veszélyes módon működnek. A fekete vadállatnak tíz szarva van. Szarvain a tíz korona az uralom és a királyság jele. Tíz szarvával uralkodik és kormányoz a szabadkőművesség az egész világon. (...) A fekete vadállat, vagyis a szabadkőművesség célja az alattomos, de szívós harc, hogy a lelkeket eltérítse arról az útról, melyet az Atya és a Fiú jelölt ki, és a Szentlélek ajándékai világítanak meg. Amíg a vörös sárkány azon munkálkodik, hogy az emberiség ne törődjék Istenével, hogy tagadja meg Őt, - és ezért terjeszti az ateizmus (istentelenség) tévedését; addig a szabadkőművesség célja nem az, hogy tagadják meg az Istent, hanem, hogy káromolják Őt! A vadállat azért nyitja ki száját, hogy káromolja az Istent, káromolja nevét, az eget és minden lakóját. Legnagyobb káromlása az, hogy megtagadja az egyedül Istennek járó tiszteletet, hogy azt a teremtményeknek és magának a Sátánnak adja meg. A jelenkorban ezért terjednek a szabadkőművesség romlott tevékenysége nyomán mindenhol a fekete misék, a Sátán kultusza. A szabadkőművesség ezen felül minden eszközzel arra törekszik, hogy megakadályozza a lelkek üdvözülését és így meghiúsítsa Jézus Krisztus művét, a megváltást. Hogyha az Úr egykor tíz parancsolatban közölte a törvényét, a szabadkőművesség most tíz szarvának a hatalmával mindenhol olyan törvényt terjeszt, amely szemben áll az Isten törvényével. (...) A hét erénnyel, az isteni és a sarkalatos erényekkel szemben, amelyek az isteni kegyelembe merült élet gyümölcsei; - a szabadkőművesség a hét fő bűnt terjeszti, melyek a megrögzötten halálos bűnben töltött élet (hamis) gyümölcsei. (...) Aki a hét fő bűn áldozata lett, azt fokozatosan ráveszi, hogy hagyjon fel a tisztelettel, ami egyedül Istennek jár és azt hamis istenségeknek adja meg. Ezek nem mások, mint főbűnök megtestesítői. Ez szörnyű káromlás!

Ezért is áll a vadállat minden fején egy-egy istenkáromló név. Minden egyes páholynak az a feladata, hogy egy másfajta istenséget imádtasson. (...) A szabadkőműves páholyok feladata, hogy ma nagy csalárdsággal mindenhol rá-szedjék az embereket, vessék meg Isten szent törvényét, helyezkedjenek szembe a tízparancsolattal, hogy elvonják attól a tisztelettől őket, ami egyedül Istennek jár, hogy helyette hamis bálványokat tiszteljenek - ugyanúgy. Eme bálványokat egyre több ember magasztalja és imádja: az értelmet, a testet, a pénzt, a szét-húzást, a hatalmat, az erőszakot és az élvezetet. Így kerülnek a lelkek sötét rab-szolgaságába a gonoszságnak, a bűnnek, - haláluk után Isten ítéletekor pedig az örök tűz tavába, a pokolba.” (Milánó, 1989. június 3.)

„Mint Édesanyátok, mindenekelőtt figyelmeztetni kívántalak benneteket arra a nagy veszélyre, amely ma az Egyházat a sok ördögi támadás részéről fenyegeti s annak elpusztítására törekszik. Ennek végrehajtására emelkedik ki a száraz-földből egy vadállat, amely bárányéhoz hasonló két szarvat visel és a tengerből jövő fekete vadállat segítségére siet. (A bárány a Szentírásban mindig áldozat jelképe. (...) A Kálvárián Jézus önmagát áldozza fel az emberek üdvösségéért. Ő maga lesz húsvétunk, Isten igaz Báránya, aki elveszi a világ bűneit.) A vad-állat két, a bárányéhoz hasonló szarvat visel a fején. Az áldozat jelképéhez szorosan kapcsolódik a papság szimbóluma: a két szarv. (A főpap két szarvval ékesített süveget hordott az Ószövetség idején. Az Egyház püspökei kétszarvú mitrát viselnek papságuk teljességének jeléül.) A párduchoz hasonló fekete vadállat a szabadkőművességet jelképezi, - a bárányhoz hasonló kétszarvú vad-állat pedig az Egyház belsejébe beszivárgott szabadkőművességet jelzi, vagyis az egyházi szabadkőművességet, amely főként a főpapság között terjedt el.

Mikor Fatimában azt jövendöltem nektek, hogy a Sátán behatol az Egyházba, akkor azt adtam tudtotokra, hogy a szabadkőművesség beszivárog az Egyház belsejébe. Ha a szabadkőművesség szándéka vesztükbe vinni a lelkeket, rá is beszélve őket a hamis istenség kultuszára, akkor az egyházi szabadkőművesség célja Krisztus és Egyházának tönkretétele, új bálványt, vagyis hamis Krisztust és hamis Egyházat alkotva. Ezért törekszik az egyházi szabadkőművesség el-homályosítani Jézus isteni Szavát (Jézus: maga a megtestesült Ige) ‘természetes’ ésszel érthető magyarázatokkal; megkísérli, hogy érthetőbbé, elfogadhatóbbá tegye, megfosztja minden természetfeletti tartalmától. Így terjednek tévedések a katolikus Egyház minden területén. Emiatt ma sokan eltávolodnak az igaz hittől, beteljesítve a jövendölést, melyet Fatimában adtam nektek: eljön az idő, amikor sokan elveszítik az igaz hitet. Az egyházi szabadkőművesség csalárd és ördögi módon azon mesterkedik, hogy mindenkit a hit elhagyására vigyen. (...)

Az egyházi szabadkőművesség célja igazolni a bűnt, hogy azt ne úgy mutassák be, mint valami rosszat, hanem mint értéket és jót. Ezért azt tanácsolják az embereknek, hogy kövessék el a bűnt, mint természetes igényük kielégítésének egy módját. Gyökerében pusztítják ki azt, amiből még bűnbánat fakadhatna és azt mondják, nem kell többé meggyónni azt. Ennek az átkozott rákbetegségnek veszedelmes gyümölcse már az egész Egyházban elterjedt, s azt eredményezte, hogy az egyéni gyónás mindenhol csökkent. Ráveszik a lelkeket, hogy éljenek bűnben, visszautasítva az Életet, amelyet Jézus hozott nekünk. (...) Miután a bárányhoz hasonló kétszarvú vadállat tönkretette a történelmi Krisztust, arra törekszik, hogy a misztikus (titokzatos) Krisztust, az Egyházat is lerombolja. Az Egyház igazság, mert egyedül őreá bízta Jézus, hogy őrizze épségben az egész hitletéteményt. Ez tulajdonképpen a hierarchikus (a rangsor szerint felépülő) Egyház feladata, azaz a pápáé és a vele egységet alkotó püspököké. Az egy-házi szabadkőművesség ezt a tényt a hamis egyházi egységgel akarja meg-rendíteni, mely valamennyi keresztény egyház elfogadásához vezet, azt állítva, hogy mindegyik birtokolja az igazság egy részét. Ápolja egy általános egyház alapításának tervét, ami valamennyi keresztény felekezet, köztük a katolikus Egyház egybeolvadásából alakulna.” (Como, 1989. június 13.)

„Harcoljatok velem, kicsi fiaim, a sárkány ellen, amely az egész emberiséget Isten ellen lázítja! Harcoljatok velem, kicsi fiaim, a fekete vadállat, a szabad-kőművesség ellen, amely a lelkeket vesztükbe akarja vinni! Harcoljatok velem, kicsi fiaim, a bárányhoz hasonló vadállat, az egyházi élet belsejébe szivárgott szabadkőművesség ellen, amely Krisztust és Egyházát akarja tönkretenni! (...) Új bálványt akar állítani, vagyis hamis Krisztust, hamis Egyházat. Az egyházi szabadkőművesség parancsokat és hatalmat kap a különböző szabadkőműves páholyoktól; azon dolgozik, hogy titokban mindenkit rávegyen ezekkel a titkos szektákkal való együttműködésre. Ezért is kecsegteti a nagyra törőket a gyors karrier kilátásával; elhalmozza javakkal a pénzéheseket; segíti tagjait, hogy elsőként foglalják el a legfontosabb állásokat, miközben alattomosan, de igen határozottan kirekeszti mindazokat, akik nem hajlandók tervét támogatni. A bárányhoz hasonló vadállat az első vadállat színe előtt annak minden hatalmát gyakorolja, a Földet és lakóit az első vadállat imádására kényszeríti. (...) Tehát Istent fölcseréli egy hatalmas, erős, uralkodó Bálvánnyal. Olyan bálvánnyal, amely halálba juttatja mindazokat, akik nem imádják a vadállat szobrát. Olyan hatalmas és uralkodó bálvánnyal, mely elrendeli, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, szabadnak és szolgának jelöljék meg a jobb karját vagy homlokát, és senki se adhasson vagy vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét, vagyis nevét vagy számát. (...) De mi a neve? A Jelenések Könyvének 13. fejezetében ez van leírva: „Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát, - mert embernek a neve. A száma: 666. (Hatszázhatvanhat.) A megvilágosított emberi értelemmel a 666-os számból sikerül megfejteni egy ember nevét. Ez az ember, akit a szám jelez, - az Antikrisztus. (Csak ‘remélhetjük’, hogy e személy nem a D. R. vagy a Ch.W. monogramot viseli, s nem esetleg maga, a következő római pápa... Cz. L.) A 333-as szám, amely Isten szent titkát jelöli. Aki Isten fölé akar kerülni, az a 666-os számot viseli, ezért jelzi ez a szám Lucifernek, vagyis a Sátánnak nevét; annak a nevét, aki Jézus Krisztussal száll szembe - tehát az Antikrisztusét. (...) Hogyha a 333 az a szám, mely az istenséget jelzi, akkor azt, aki Isten fölé akar kerülni, a 666-os szám jelzi.

n A 666-os szám egyszer megadva a 666. évet jelenti. Ebben a történelmi idő-szakban az Antikrisztus az Iszlám jelenségen keresztül mutatkozik, amely egyenesen tagadja a Szentháromság titkát és Krisztus Urunk istenségét. (...)

n A 666-os szám kétszer megadva az 1332. évet jelenti. Ebben az időszakban az Antikrisztus gyökeres támadással jelentkezik az Isten igéjébe vetett hit ellen. Filozófusok jelennek meg, akik a tudománynak (vagy ‘a gnózisnak’ - Cz. L.) kizárólagos értéket kezdenek tulajdonítani, és később az értelemnek is, ami lassanként odavezet, hogy az igazság egyetlen ismertetőjele csak az emberi értelem lesz. (...) A protestánsok szabadon olvashatják, értelmezhetik a Szentírást a saját, egyéni elgondolásuk szerint. Így teszik tönkre az Isten igéjébe vetett hitet. Az Antikrisztus munkája ebben a korszakban az Egyház megosztása, számos új keresztény felekezet sorozatos alapítása volt. (...)

n A 666 háromszor véve az 1998-as évet fejezi ki. Ebben a történelmi korban a szabadkőművesség az egyházi szabadkőművesség segítségével valóra akarja váltani feltett szándékát: bálványt akar alkotni és odaállítani Krisztus és az Egyház helyére. Hamis Krisztust és hamis Egyházat. (...) Ezért az első vad-állat tiszteletére készült, s a Föld minden lakója által imádandó szobor az Antikrisztus szobra - amely címével és nevével jelöli meg mindazokat, akik venni vagy eladni akarnak. (Ez ‘a szobor’ a hatalom és a gazdagság jelképe - az amerikai dollár a piramissal, benne a Nagy Testvér ‘mindent látó’ szemével, a párhuzamos vonalakkal és egyéb szabadkőműves szimbólumokkal. A pénz - az Antikrisztus ‘szobra’; amely előbb-utóbb a bőr alá ültetett mikrochip lehet: a megjelölt emberek homlokán, vagy jobb karján. - Cz. L.)

Így érkeztek majd el a megtisztulás, a nagy megpróbáltatás és a hitehagyás csúcsára. A hitehagyás akkor már általános lesz, mert majdnem mindenki követi a hamis Krisztust s a hamis Egyházat. Akkor tárul ki a kapu, hogy meg-jelenjék az ember, illetve maga az Antikrisztus! Látjátok kedves fiaim, ezért kívántam megvilágosítani a Jelenések Könyvének azokat a lapjait, amelyek a ti időtökre vonatkoznak! Hogy felkészüljetek velem a nagy harc legfájdalmasabb s legdöntőbb szakaszára, ami égi Édesanyátok és a gonoszság felszabadult erői közt dúl. Bátorság! Legyetek erősek, kicsi gyermekeim! A ti dolgotok ezekben a nehéz esztendőkben az, hogy hűségesek maradjatok Krisztushoz és az Egy-házhoz. Viseljétek el az ellenségeskedést, a küzdelmet, az üldöztetést! Legyetek értékes tagjai a kisded nyájnak, amelynek feladata, hogy harcoljon és végül győzzön az Antikrisztus hatalmas ereje fölött.” (Milánó, 1989. június 17.)

„Engedjétek meg, hogy anyai pecsétemmel megjelöljelek. Ez az az idő, amikor a Krisztussal szembenállók követőit karjukon és homlokukon megjelölik. A homlokon és a karon lévő jel a teljes függést fejezi ki azoktól, akiktől ez a jel származik. A jel Krisztus ellenségére, vagyis az Antikrisztusra utal. Emberre nyomott jele azt fejezi ki, hogy a megjelölt személy teljesen annak a csapatához tartozik, aki ellensége Krisztusnak, és harcol az Ő isteni, királyi uralma ellen. A jelet a homlokra és a karra nyomják. A homlok az értelemre utal, mert az agy az emberi elme székhelye. A kar az emberi tevékenységet jelenti, mert az ember a kezével munkálkodik és dolgozik. Aki engedi, hogy a homlokán meg-jelöljék, azt ráveszik, hogy fogadja el a napjainkban egyre terjedő és hirdetett istentagadás tanát, Isten törvényének elvetését, vagyis az istentelenséget. (...)

Aki megengedi, hogy a karján megjelöljék, arra kényszerül, hogy önállóan és Istentől függetlenül tevékenykedjék, igyekezetét csak az anyagi és földi jólétre állítsa be. Ezzel kivonja cselekedeteit az Atya tervéből, aki meg akarja tartani őt isteni gondviselésével. Kivonja a Fiú szeretetéből, aki az emberi fáradozást megváltásának értékes eszközévé teszi. Kivonja a Szentlélek hatalmából, aki mindenhol a teremtmények belső megújítására törekszik. Akit karján jelöltek meg, az csak önmagáért dolgozik, anyagi javakat gyűjt, a pénzt isteníti és az áldozatává lesz a materializmusnak. Akit a karján jelöltek meg, az csak saját érzékei kielégítésére törekszik, keresi a jólétet és a kedvtelést. Keresi minden szenvedélyének, elsősorban tisztátalan kívánságainak kielégítését - így válik a gyönyörhajhászás áldozatává. Akit a karján jelöltek meg, az a saját énjét teszi minden tevékenysége középpontjává. A többi embert csak használati tárgynak tekinti, saját hasznára zsákmányolja ki őket. Így lesznek ők a féktelen önzés és a szeretetlenség áldozatává. Ha Ellenfelem minden követőjét pecsétjével jelöli meg, akkor elérkezett az idő, hogy én, égi Vezéretek is megjelöljem édesanyai pecsétemmel mindazokat, akik Szeplőtelen Szívemnek szentelték magukat, és seregemet képezik. Homlokotokra nyomom pecsétemet Fiam, Jézus keresztje legszentebb jelével. Így nyitom meg az emberi értelmet Jézus isteni igéjének a befogadására, hogy azt megszeresse, és aszerint is éljen. (...) Homlokukon az istenkáromlás pecsétjével megjelöltekkel szembeállítom Krisztus keresztjével megjelölt fiaimat. Azután minden cselekedeteteket a Szentháromság tökéletes megdicsőítésére irányítom. Ezért nyomom homlokotokra pecsétemet, amely az Atya, a Fiú és a Szentlélek jele. (...) Kedves fiaim! Ezen a nagy napon, amikor szeretettel veszitek körül a bölcsőmet, és égi Édesanyátok földi megszületését ünneplitek, engedjétek mindannyian, hogy megjelöljelek benneteket az anyai pecsétemmel homlokotokon és karotokon.” (Como, 1989. szeptember 8.)


6. Az egyházi szabadkőművesség

De kik azok a szabadkőművesek? Kik azok az egyházi szabadkőművesek, akik a főpapok között és a Vatikánban lapulnak, hogy keresztre feszítsék a pápát s meg-vezessék a katolikus keresztény hívők millióit és félrevezetve az egész világot, az Antikrisztus győzelmét készítsék elő a megváltó Krisztus királyságával szemben? A szabadkőművesek - hasonmások, amint az újszövetségi kinyilatkoztatás írja:

Óvakodjatok az Antikrisztustól! „Gyermekeim, itt az utolsó óra! Amint azt hallottátok, eljön az Antikrisztus. Már eddig is sok Antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, köztünk is maradtak volna. Rajtuk kellett nyilván-valóvá lennie, hogy nem mindnyájan tartoznak közénk. Ti azonban a Szent kenetét kaptátok, s mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot. Ti ismeritek, s azt is tudjátok, hogy semmi hazugság sem származik az igazságból. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás? Ez az Antikrisztus: tagadja az Atyát és a Fiút. Mindaz ugyanis, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem. Aki megvallja a Fiút, elismeri az Atyát is. Maradjon meg bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok. Ha meg-marad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Az ígéret pedig, amelyet ehhez fűzött, az örök élet. Ezeket akartam írni nektek azok miatt, akik félrevezetnek. Ami titeket illet, maradjon meg bennetek a tőle kapott kenet. Más tanítóra nincs szükségetek: bármire is tanítson az ő kenete, az igaz s nem hazugság. Maradjatok tehát őbenne, amint tanította. Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalommal töltsön el, és eljövetelekor meg ne szégyenüljünk. (1 Jn.2, 18-28.)

„Óvakodjatok hamis prófétáktól! „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az Antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban is van. Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hiszen, ha bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk. Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki viszont nem az Istentől való, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság szellemét a hamisság szellemétől.(1 Jn.4, 1-6.)

„A nagy megpróbáltatás órájában a mennyország egyesülni fog a földdel. Ez addig a pillanatig tart, amíg meg nem nyílik a fényes kapu, hogy a világra bocsássa a dicsőségben visszatérő Krisztust, aki megalapítja országát, melyben tökéletesen teljesítik az isteni Akaratot, amint a mennyben, úgy a földön is. A nagy megpróbáltatás elérkezett országotok számára. Aggódó s fájdalmas Édes-anyaként hányszor is akartam hívni a gyermekeimet, hogy járjanak az Úrhoz visszavezető úton, a megtérés útján. Nem hallgattatok rám. Csak folytattátok az utatokat, visszautasítván az Istent és szeretetének törvényét. Egyre jobban elszaporodtak a tisztátalanság bűnei; - az erkölcstelenség úgy kiáradt, mint a tenger és mindent beborított. Jogosnak tartják a homoszexualitás természet-ellenes, tisztátalan bűnét, általánossá vált az élet keletkezését megakadályozó eszközök alkalmazása, sőt, hazátok minden részében elterjedt a magzatölés, az ártatlan gyermekek meggyilkolása, mely bosszúért kiált az Isten színe előtt. El-érkezett immár az isteni igazságosság és nagy irgalmasság ideje. Megismeritek a gyengeség és a szegénység óráját, a szenvedés és a vereség óráját, - a nagy büntetés megtisztító óráját. A nagy megpróbáltatás íme elérkezett Egyházatok számára is. Szüntelenül terjednek azok a bűnök, amelyek a hit elvesztéséhez vezettek. Figyelmetlen volt sok pásztor, nem őrködtek, és hány báránybőrbe öltözött ragadozó farkasnak engedték meg, hogy a nyáj közé behatoljon, hogy rendetlenséget és romlást hozzon. Mily’ nagy a ti felelősségetek, Isten szent Egyházának pásztorai! (...) A nagy megpróbáltatás valóban elérkezett az egész emberiség számára. Nemsokára bekövetkezik az a büntetés, melyet Fatimában jövendöltem meg. Ez képezi a titoknak azt a részét, amelyet még nem hoztak nyilvánosságra. Elérkezett a világra az isteni igazságosság nagy pillanata. (...)

Arra vagytok kiválasztva, hogy bátran küzdjetek annak ereje ellen, aki szembe-helyezkedik Krisztussal. A segítségetekkel nyerhetem el végül a legnagyobb győzelmemet. (...) Így vesztek részt anyai tervemben, amely abból áll, hogy elő-készítsem a szíveket és lelkeket az Úr fogadására, aki eljön. (...) A teljes Szent-háromság választott ki arra, hogy Anyja legyek az Igének, aki szűzi méhemben testesült meg, és így ajándékoztam nektek Fiamat, Jézust. Az első eljövetele közétek szegénységben, alázatban és szenvedésben történt, mert Jézus magára akarta ölteni emberi természetünk határait, természetünk nyomorúságát és gyengeségét. Anyai munkálkodásom akkor csendben, imádságban, rejtekben és alázatban ment végbe. A teljes Szentháromság kiválasztott, hogy a második ádvent Anyja legyek, és így anyai feladatom az, hogy felkészítsem az Egyházat és az egész emberiséget Jézus fogadására, aki dicsőségben tér vissza hozzátok.

E második eljövetele istenségének fényében történik, mert Jézus az ég felhőin tér vissza hozzátok, királysága ragyogásában, és hatalma alá veti a Föld népeit és nemzeteit, és ellenségét (a Sátánt - Cz. L.) mindent átfogó uralmának trónja alá kényszeríti. E végső időkben anyai munkálkodásom így nyíltan és egyre erőteljesebben történik, fényem felragyog a Föld minden táján. (...) Szeretetem országa az az út, amelyet a szívekben és a lelkekben megalapozok. Ez készíti elő Krisztus dicsőséges országát. Szeplőtelen Szívem diadala egybeesik Jézus dicsőséges második eljövetelével, aki majd mindent megújít. Hallgassatok hát most mindannyian a hangomra, és siessetek szűzi szépségem szeplőtelen fénye felé a Jézus isteni ragyogásával történő találkozásra. Tárjátok ki szíveteket a reménységre. Közel van Krisztus második eljövetele. A jelen időkben tűnnek fel azok a jelek, amelyeket Ő maga ad nektek, hogy felkészítsen fogadására.

(Dallas, 1990. nov. 1., Malvern, 1990. nov. 15., Sao Paolo, 1990. dec. 8.)


7. Izrael állam létrejötte

„Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból!” - kérte Jézust a föníciai pogány asszony, hogy űzné ki a lányából az ördögöt. „Uram, mi nem vagyunk méltók, hogy a hajlékunkba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a mi lelkünk!” - akár így is imádkozhatnánk. Mert hiszen szívesen sütkéreznénk mi a 2000 évvel ezelőtt a pillanat tört része alatt megvalósult meg-váltás, az összegyűjtött zsidóság, a megtérített ‘Lelki Izrael’ üdvözítő fényében - akár ‘mandinerről is’ -, ha sugározna ilyen szent fény, legalábbis nyomokban. De Jeruzsálem, a Szent Város irányából hosszú évtizedek óta kizárólag az iszlám (palesztin) és a zsidó áldozatok sűrűsödő halálhörgése, robbantásos merényletek, aknák és rakéták becsapódásainak fülsiketítő zaja; - a terror és a megtorlás, a vad ószövetségi vendetta, a Krisztus testével (a kenyérrel) való szentáldozás helyett a megkövezések zaja, vagyis a szeretet törvénye helyett a ‘szemet szemért, fogat fogért’ vakgyűlölete hallik és érvényesül...

Jézusnak nem voltak kétségei a sorsát illetően; - pontosan tudta, mi fog történni vele. De nem voltak illúziói az emberiséggel kapcsolatban, mármint a megváltás gyors sikerét illetően sem. Bizonyítja ezt az idézet Lukács evangéliumából, ebből is a „Példabeszéd az igazságtalan bíróról” című részből. „Aztán hozzáfűzte az Úr: „Hallottátok, mit mondott az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, kik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De mikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a Földön?” Ehhez nem kell kommentár...

„A Messiásnak a föladata, hogy összegyűjtse Izraelt. (...) Jézusnak tehát ez a küldetése. (...) Nem a letelepedett dávidi királyságot (az egységes földi államot - Cz. L.) akarja, nem politikát, hanem - egy lelki országot.” - állítja Barsi atya... Ámde - mint tudjuk - Isten útjai kifürkészhetetlenek. Az Úr akarata gyakran úgy valósul meg, hogy előbb látszólag éppen az ellenkezője történik. Az önálló Izrael államot 1948. május 14-ikén kikiáltják, ám az a bizonyos ‘Lelki Izrael’ mindmáig várat magára... Ha végiggondoljuk Izrael megalakulásának történetét, nem tudjuk nem észrevenni benne az isteni gondviselést. A modernkori történészek gyakran kiemelik, hogy Izrael a lehető legjobb - ha nem az egyetlen lehetséges - időben jött létre. Az időzítés annyira tökéletes volt, hogy az nem lehet pusztán a véletlen műve. Ha Izrael függetlenségi harca csak egy évet késik, akkor pontosan egybe-esett volna a hidegháború kitörésével és Truman - noha cionista volt - nem biztos, hogy szembe mert volna szállni az Izrael létrejötte ellen szövetkező hatalmakkal.

A Szovjetúnió az Egyesült Államok után másodikként sietett elismerni Izraelt. A szovjetek, akik egy évvel korábban maguk javasolták Palesztina felosztását, leg-inkább csak azért mutatkoztak zsidóbarátnak, hogy kiüssék Angliát a közelkeleti nyeregből, és a saját pozíciójukat erősítsék. Az ‘50-es évek elejére a Szovjetúnió már az arabok körül legyeskedett, és hátat fordított Izraelnek. Függetlenségének kikiáltása 1948. május 14-ikén a lehető legjobb időpontban következett be - sem túl korán, sem túl későn. Ahogy a történész Paul Johnson megjegyezte: „Izrael a születésével kihasználta az első és egyetlen kínálkozó lehetőséget.”

A továbbiakban (egy darabig) Mike Evans „Jeruzsálem elárulása” könyvéből idézek, amely a keresztény istenhit mély intuíciójával fejti ki a múltból a jövőt.

„Ha több ember olvasta volna egy Ezekiel nevű próféta írásait, akkor Izrael megszületésének a körülményei, továbbá a zsidók beáramlása szerte a világból Palesztina földjére már közel sem lett volna annyira meglepő. A modern Izrael megalakítása beteljesített egy kétezer évvel ezelőtt keletkezett próféciát, hiszen Ezekiel már akkor megjövendölte a zsidó számkivetettek szétszóródását majd újbóli összesereglését. A kiszáradt csontokkal teli síkság képe talán az egyik legmegindítóbb részlet az egész Bibliában (Ezekiel 37:1-10). Ezekiel elbeszéli, hogyan vezették körbe egy nyíltszíni temetőben, egy csontokkal teli végtelen mezőn. A Napnak és szélnek kitéve a csontok megszáradtak, kifakultak, össze-töredeztek. Miközben a rémséges tájat fürkészte, az Úr megkérdezte tőle, hogy életre kelhetnek-e még a csontok. Erre így felelt: ‘Uram, Istenem, te tudod.’ ...

Akkor az Úr megparancsolta neki, hogy mondjon jövendölést a csontoknak, miszerint azok újra vissza fogják nyerni a testüket, a lelküket, az életüket. Alig engedelmeskedett, - a föld megrázkódott és hangos robaj közepette a csontok összeforrtak, inak és izmok tapadtak rájuk, a felkelő testekre bőr feszült. Végül egy jókora sereg állt Ezekiel előtt. A próféta jövendöléséből tudjuk, hogy az Úr elmondta neki, hogy a csontok valójában Izrael népét (a választott népet! - Cz. L.) jelképezték. A kiszáradt, széttöredezett állapotuk szimbolizálta a szerte a világban szétszóródott zsidókat, akik reménytelenül várták, hogy ismét csak egy nemzet legyenek. Az Úr utasította Ezekielt, hogy a következőket mondja nekik: ‘Kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére... letelepítelek benneteket földeteken.’ (Ezekiel 37:12, 14) Ezek után Ezekiel hirdetni kezdte Isten igéjét, és a szavai az egész világon a zsidók millióinak a szívében tartották életben a remény szikráját. A kegyetlen üldözés és szenvedések közepette Isten ígérete volt az, amibe belekapaszkodhattak: ‘Ki-vezérellek benneteket a népek közül, összegyűjtelek minden országból s vissza-viszlek saját földetekre.’ (Ezekiel 36:24) Ezekiel, és rajta keresztül az Úr szavai fénysugárként vágtak bele a zsidó gettók és haláltáborok nyomasztó sötétjébe... Izrael megalakulását 1948-ban, majd pedig a zsidók tömeges bevándorlását a világ több mint száz országából, nem lehet mással magyarázni, mint Ezekiel próféciájának a beteljesülésével. (...)


8. Krisztus második eljövetele

Jeruzsálem központi szerepet foglal el a Bibliában; a próféciák szerint ez az a hely, ahová a Messiás vissza fog térni. Jézus egy muzulmán városba nem fog visszatérni. Nem azért, mintha előítéletei lennének velük (a palesztinokkal - Cz. L.) szemben, hanem mert kétezer évvel ezelőtt megígérte, hogy a város mind-addig a pogányok kezén lesz, míg a pogányok ideje le nem jár (Lukács 21:24). Ez a prófécia évezredeken keresztül szilárdan tartotta magát, amihez hozzá-mérhetjük a zsidó történelem gyakorta zavaros eseményeit. Jeruzsálem ma Izrael fővárosa, a nemzet szíve-lelke. A város zsidók általi visszafoglalása tán a legnagyobb jelentőségű esemény azóta, hogy János apostol Pátmosz szigetén befejezte a Jelenések Könyvének megírását. Jézus Krisztus szavai tették azzá. A pogányok ideje már lejárt, és sok minden megváltozott. Mondhatnak bármit az emberek, egy dolog azonban biztos: Jeruzsálem többé már nincs pogányok kezén. A történelem új irányt vett, még ha ezt sokan nem is veszik észre. (...)

Aligha vitatja bárki is, hogy Jeruzsálem erősen rányomja a bélyegét az emberi történelemre. Dávid városa mindig is különleges rendeltetéssel, hivatással bírt Isten előtt. Dániel próféta Isten ‘szent hegyének’ nevezte. Jeruzsálem Isten városa - a zsidó vallás központja, az a város, ahová a Messiás vissza fog térni, hogy elfoglalja földi birodalmát. (...) A Lukács könyvében található feltámadás történetek mindegyike Jeruzsálemben játszódik s Jézus arra utasítja a követőit, hogy ebben a városban várakozzanak Pünkösd napjáig. Akkor, mint mondta, a Szentlélek el fog jönni hozzájuk, - ez pedig egy új korszak beköszöntét fogja jelezni, egy új szövetségét, amiben Isten s ember kapcsolatához nem lesz többé szükség rituálékra és áldozatokra, csak Isten Igéjére, ami a követők szívében lakozik. A pünkösdi isteni jelenést követően egyszerre Jeruzsálem lett a vallás szíve és az evangelizáció központja, mely az idők végezetéig tart. Jeruzsálem gyakran tűnik fel János végítéletről szóló látomásaiban, amelyeket a Jelenések Könyvében olvashattunk. Ebben jelenik meg utoljára a földi Jeruzsálem Jézus Krisztus ezeréves uralkodása után. Itt fognak gyülekezni a halandók seregei, s itt veszi kezdetét az Armageddon, a végső ütközet. Itt szenved végül vereséget a Sátán, a gonoszság erői pedig odavesznek a mindent elnyelő lángokban. János leírja, hogy hogyan fog káprázatos módon az Új Jeruzsálem aláereszkedni a mennyből. A gyönyörű új város aranyból, ezüstből és becses drágakövekből lesz kirakva, és otthont talál benne minden igaz ember, aki Isten országát és dicsőségét kereste, aki utolsó csepp véréig harcolt, aki egész szívével, lelkével, testével imádta az Urat. Ilyen értelemben Jeruzsálem a hívők végső, örökké fennálló otthona. Manapság a nemzetek valóságos szócsatákat vívnak Isten városa felett. Washington a béketárgyalások folytatását követeli, a világ vezető hatalmai áldásukat adják rá. Mindenfelől azt halljuk: ‘Béke, Béke!’. Ahogy egy amerikai zsidó találóan megjegyezte: ‘Ha ez a béke, akkor mi a háború?’

Isten azt mondta, hogy eljön az idő, amikor a nemzetek vezetői a béke puszta ígéretével akarják majd lecsillapítani az embereket. Csakhogy a béke nem jön el. ‘Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: Békesség, békesség!, noha nincsen békesség’ (Jeremiás 6:14). Ezekiel próféciája pedig a következőképp hangzik: ‘Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték. Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen zápor támad, jégeső esik, viharos szél dühöng, s a fal leomlik. Ugye, majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek? Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban és pusztító záport küldök bosszúmban s jégesőt indulatomban, hogy teljesen meg-semmisítse. Ledöntöm a falat, amit bevakoltatok, egyenlővé teszem a földdel... Nekiszabadítom haragomat a falnak, azoknak, akik bevakolták és azt mondom nektek: a fal nincsen többé, sem azok, akik bevakolták, Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről jövendölnek, a béke látomását látják, noha nincs béke - mondja az Úr, az Isten.’ (Ezekiel 13:10-16).” Különös öröm tölti el az embert, amikor egyértelmű próféciákat olvas arról, milyen sorsot szán az igazságos Isten a hamis prófétáknak, akik hazugságokat jövendölnek. Azoknak az írástudóknak, akik nem az igazságot írják meg, megtagadva ezzel II. János Pál pápa kihirdetett óhaját is. Bizony mondom nektek, remélhetőleg a megjövendölt azonos sors vár a politikai és a publicista vakolókra egyaránt. Leveri őket az Úr, hamis vakolatukkal együtt.

„Jézus pontos útmutatást adott arról, hogy miként tudjuk felismerni az újbóli eljövetelének idejét. A következőket mondta: ‘Vegyetek példát a fügefáról. Ha a hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így mikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van, az ajtóban.’ (Máté 24:32-33). Aztán egy meglepő kijelentést tett: ‘Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek.’ (Máté 24:34). (...) Ez a nemzedék azoknak az embereknek a nemzedéke, akik látják kirügyezni és lombokat növeszteni a fügefát. Mi lehet azonban a fügefa jelentősége? Ebben a kérdésben a szimbólumok jelentik a megoldás kulcsát, ráadásul Krisztus még csak nem is nehéz vagy ködös szimbólumot választott.

A fügefa az újjászületett Izraelt jelképezi. Aki volt már Izraelben, az bizonyára észrevette, hogy a fügefalevél motívuma milyen gyakran is jelenik meg a köz-épületeken. Ha Izraelben bárhol reggelit rendelünk magunknak, szinte biztos, hogy valamilyen formában füge is lesz a tányérunkon. A Bibliában a fügefa igen gyakran jelenik meg az izraeli nemzet szimbólumaként. Jézus a fügefa segítségével beszél az idők végezetéről, mivel Izraelt magát is a visszatérése legfőbb jelének szánta. Az a nemzedék, amelyik tanúja lesz a fügefa (ismételt) virágzásának (Izrael állam újjászületésének és beilleszkedésének a nemzetek családjába), az ‘minden dolgok beteljesülésének’ is a tanúja lesz (a végítélet jeleinek, amit Máté evangéliumában olvashatunk). Az emberiségnek az a nemzedéke, amelyik megélte a modern Izrael ‘kivirágzását’, 1925 és 1935 közt született. A várható életkoruk a Biblia és a modern statisztikák szerint hetven év. Némelyikük ennél sokkal tovább fog élni, de én szentül hiszem, hogy az Úr még azelőtt el fog jönni, mielőtt az egész generáció eltűnne a Föld színéről. A Biblia leírja, hogy senki sem fogja pontosan tudni Krisztus visszatérésének a napját vagy az óráját, hanem nekünk kell felismernünk ezt a kort. Izrael újjá-születése eszerint azt jelzi, hogy Jézus eljövetele még a mi életünkben várható.

Nincs kizárva, hogy ma történik, vagy éppen holnap éjszaka. Ha egy nemzedék joggal tételezheti fel, hogy az Úr eljövetelét közvetlenül megelőző időszakban él, hát a mi nemzedékünk az. Hol jár vajon az a képzeletbeli visszaszámlálás, aminek a lejártakor beköszönt az utolsó fejezet az emberiség történelmében? Milyen eseményeknek kell még bekövetkezniük, amelyek aztán megkondítják az isteni prófécia óráját? A bibliakutatók szerint nincs semmi, ami késleltetné a Messiás eljövetelét. Bármelyik percben bekövetkezhet, de senki sem tudja, hogy pontosan mikor fog eljönni az idő. Jézus azt mondta: ‘Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya.’ (Máté 24:36). Ugyanakkor figyelmeztetett is bennünket: ‘Legyetek ti is készen, mert olyan órában, mikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.’ (Lukács 12:40).”


9. Salamon király temploma

A ‘Lelki Izrael’ tehát nem jött létre, de helyette 1948-ban megalakult - a földi. A zsidó népnek a Teremtő visszaadta az Ígéret Földjét, ősei független államát. Sőt, mint láttuk, - nemcsak hogy ‘sikerült’ a zsidó nép összegyűjtése a ‘régi-új’ evilági államban, de e történés, ez a ‘csodaszámba menő’ történelmi tény előjelévé lett a Messiás, Jézus Krisztus ígért második, közelgő eljövetelének - „ítélni eleveneket és holtakat”. Ám Jézus újbóli ‘érkezésének’ más, megfejthető előjelei is vannak - például: Salamon király templomának készülő újjáépítése. Folytatva az idézetet:

„Az első Templomot, Salamon templomát a babilóniaiak i. e. 586-ban teljesen elpusztították, és csak hetven évvel később építették újjá ugyanazon a helyen a visszatérő zsidó száműzöttek. Ezt az úgynevezett második Templomot Nagy Heródes i. e. 20-ban kibővítette és pazarul helyreállította. Jézus Krisztus idején ez a második Templom állt. Itt kapta a nevét, itt végezték el a körülmetélését, és itt bocsátkozott tizenkét éves korában vitába a hitoktatóival. Jézus tehát itt prédikált és itt tanított, és itt borította fel a pénzváltók asztalait, akik Isten ima-házát ‘tolvajok fészkévé’ változtatták. Itt született meg az Egyház is, Pünkösd napján, amikor a tanítványai folytatták, amit ő elkezdett. Péter apostol a híres prédikációját feltehetően a Templom egyik külső udvarában mondta el. Mivel a római seregek feldúlták és a földdel tették egyenlővé (Vespasianus császár fia, Titusz seregei, Kr. u. 70-ben - Cz. L.) a második Templomot, az már soha nem épült újjá. A zsidó nép kétezer évig úgy volt kénytelen létezni, hogy nem volt temploma, ahol imádkozhatott volna vagy bemutathatta volna az áldozatait. Mi több, a Templom-hegy romjait évszázadokig nem is takarították el. A rómaiak egy pogány templomot építettek a helyén, amit azután a bizánci keresztények leromboltak. A IV. századtól keresztény templomok is épültek Jeruzsálemben, de sohasem a Mórija-hegy szent szikláin (vagyis a lerombolt Salamon temploma eredeti helyén - Cz. L.). Ez nem a zsidók iránti tapintatból történt így, hanem inkább a zsidó állam kudarcát aláhúzandó. Amikor azonban a muzulmánok elfoglalták Jeruzsálemet, ismét vallási helyszínné változtatták a Mórija-hegyet.

Csakhogy nem Jahve, Ábrahám, Izsák és Jákob istene volt az, akit ezeken a sziklákon imádtak. Allah, a muzulmán Isten - nem a Biblia Istene, akihez a zsidók és a keresztények, a ‘Biblia népe’ imádkozott. (...) A XVII. század végén a muzulmánok szentélyt építettek a Mórija-hegy szentként tisztelt szikláján, az Alapkövön. Az épületet Szikla-mecsetnek keresztelték el, és azóta is ez a város, Jeruzsálem egyik leglátványosabb nevezetessége. Rövid időszakot leszámítva, amikor a keresztesek uralma alatt a mecsetet körülbelül száz évre keresztény templommá alakították át, - a Szikla-mecset már ezerháromszáz éve hirdeti Allah dicsőségét. A Szikla-mecset falain olvasható arab nyelvű feliratokon is ékesen megmutatkozik a muzulmánok ellenszenve a keresztények és a zsidók iránt. (...) Sok közülük a Koránból vett idézet. Például: „... Nincs Isten, csakis Allah, ő nem fogad senkit maga mellé. A Messiás, Jézus, Mária fia Allah hír-vivője csupán, a szavai az Ő szavai. Imádjátok Allahot, az egyetlent, és az ő hírvivőjét, de ne ejtsétek ki szátokon a ‘Hármat’ (a Szentháromságot) és akkor üdvözültök. Allah az egyetlen Isten. Távol áll az Ő hatalmasságától az, hogy fia szülessék. Az Allah szívének kedves vallás egyedül az iszlám.” A Mórija-hegy rövid történelméből is láthatjuk, hogy a muzulmánok és a zsidók között évszázados ellentét húzódik a Templom-hegy birtoklásáért. Csakhogy a zsidók már ezerötszáz évvel a muzulmánok előtt itt voltak, tehát ha egyáltalán bárki is jogos igényt formálhat erre a harminckét holdas területre, akkor az minden-képpen a zsidó nép. Isten nekik ígérte a földet és rajta Jeruzsálemet. Bibliából tudjuk, hogy Dávid király megvásárolta ezt a bizonyos földdarabot a Mórija-hegyen, amiért ötven ezüstsékelt fizetett. Vajon miért fizetett Dávid a földért, amit az Úr egyszer már a népének ígért? Gerson Solomon ad magyarázatot:

„Izrael földjén három földdarabot Izrael népe megvásárolt, noha a földet Isten nekik ígérte. Így amikor a nemzetek eljönnek, és azt mondják majd: ‘Ez a föld nem a tiétek!’, úgy joggal válaszolhatják: ‘Isten, aki az egész világmindenség ura, nekünk adta ezt a földet, de mi fizettünk is három földdarabért, amelyek a földet jelképezik.’ A három földdarab: a Templom-hegy, a hebroni Mahpelá Pátriárkák barlangja, és József sírja Szekemben.” E három hely mindegyike már iszlám fennhatóság alá került, vagy fog kerülni, amennyiben a mai ‘béke-folyamatok’ zavartalanul folytatódnak. Ne feledjük el, a palesztinok nap mint nap az izraeliek fejéhez vágják: ‘Ez a föld nem a tiétek.’. Noha a keresztény Egyház sohasem vetette meg a lábát a Templom-hegyen, attól még történelmi és vallási szempontból is nagy jelentőségű helynek tartjuk. Sokan gondoljuk, hogy ennek a szent helynek a felügyeleti jogát már a Szentírás is a zsidóknak ítélte. Hogy beteljesüljenek a próféciák, a zsidóknak ugyanazon a helyen, ahol az előző két templom állt, fel kell építeniük a harmadik jeruzsálemi templomot is. Az Ótestamentumban Dániel szól egy fejedelemről, aki szövetséget fog kötni a zsidó néppel és vallásszabadságot biztosít nekik az áldozataik bemutatásához. Ezeket csak a Templomban lehet elvégezni. A prófécia azzal folytatódik, hogy: három és fél év után ez a herceg, az Antikrisztus meg fogja szentségteleníteni a Templomot, behatol az oltárhoz, és Istenné nyilvánítja magát. Ez is annak a bizonyítéka, hogy a Templom valamikor biztosan újjá fog épülni. De még az Újtestamentum is (!) beszámol a jövőbeli zsidó templomban folytatott (!) szer-tartásokról. Jézus idézi Dániel próféciáit az Antikrisztusról és a Templomról (lásd: Máté 24:15). Pál apostol hivatkozik Dániel jövendölésére: ‘Semmiképp meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb (Krisztus visszatérése előtt) be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyett, és istennek akar látszani.’ (Tesszalonikiaknak írt II. levél, 2:3-4).

Újra és újra szembesülünk a jeruzsálemi Templom valamikori újjáépülésének bibliai próféciáival. De vajon a mai zsidók tényleg fel akarják-e építeni ezt a harmadik Templomot? Kétségtelenül. (...) Pl. az Interneten ... a Jeruzsálemi Templom elnevezésű kegytárgybolt a következő felirattal hirdeti a portékáját: ‘ÁRLESZÁLLÍTÁS A HARMADIK TEMPLOM FELÉPÜLÉSE ELŐTT!’ Vásároljon most, mielőtt megépül a Templom, és felmennek az árak! (...) A honlap alján a következő mondatot olvashatjuk: ‘Miután a zsidó nép visszatért a szülőföldjére, a Szent Templom álma valósággá válik.’. Gerson Solomon, a Templom-hegy Hívei vallási mozgalom megalapítója meg van győződve arról, hogy a Templom még az ő életében felépül. Ezt írja: „Bizonyos, a Bibliában meghatározott feltételeknek teljesülniük kell, mielőtt Izrael népe elnyerhetné a megváltását, és Mashiach ben David (a Messiás) visszatérne: Izrael népének az egész világból vissza kell térnie az Ígéret Földjére, meg kell alapítani Izrael Államát ama földön, amit örökérvényű szövetségben Isten adott Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak ... és fel kell épülnie a harmadik Templomnak. (...) Az első két feltétel isteni csodatétel folytán a mi időnkben teljesült. A harmadik feltétel, a Templom újjáépítése még előttünk áll. Nem késlekedhetünk, hiszen eljött az idő. Olyannyi ház épült az elmúlt 50 esztendő alatt Izrael földjén, de egy ház, a legnagyobb, legszentebb ház mind közül, Isten háza még mindig romokban hever.” A vallásos zsidók számára a Templom újjáépítése ‘micva’, vagyis isteni parancsolat. A mózesi törvényekben rögzített 613 parancsolat közül 202 a Templom felépülésétől teszi függővé a beteljesülését, ezért aztán Izrael vallási közösségéből sokan készülnek tudatosan ezeknek a micváknak (parancsolatoknak) a beteljesítésére. Már egyedül csak a Templom van hátra.

A levita papság újra megalakult, a jesivák (vallási iskolák) százszámra képzik a papokat, a kézművesek újra elkészítik a templomi szolgálathoz és rituálékhoz szükséges ruhákat, zeneszerszámokat és edényeket. (...) „Ezek az edények nem makettek, utánzatok vagy replikák, hanem valódi kóser, működőképes darabok aranyból, ezüstből, rézből és más eredeti anyagokból. Olyan pontosan követjük a leírásokat, hogyha ma felépülne a Templom, úgy holnap ezen edényekkel és vallási eszközökkel megtarthatnánk az első istentiszteletet. (...) A Tóra 93-fajta szent edényt sorol fel, amit a Szent Templomban kell használni. A Templom Intézet ezeknek már körülbelül a felét elkészítette.” - mondja Chaim Richman, a jeruzsálemi Templom Intézet rabbija. (...)

Márcsak magát a templom épületét kell újjáépíteni. Ez azonban felvet egy igen súlyos problémát: hogyan lehetne felépíteni a Templomot anélkül, hogy ne törjön ki a III. világháború? (...) Merthogy a Templom eredeti helyének pont a közepén, a korábbi templomok helyén ma a Szikla-mecset áll, az iszlám vallás harmadik legjelentősebb szentélye. Nemsokkal azután, hogy 1967-ben a zsidók visszafoglalták az Óvárost, újságíró megkérdezte a híres jeruzsálemi építészt, Izráel Eldádot, hogy nem tervezik-e újjáépíteni a Templomot. Aki ezt mondta: „Aközött, hogy Dávid király meghódította Jeruzsálemet, és Salamon felépítette az első Templomot, csupán egy emberöltő telt el. Így lesz ez velünk is.” - Mi a helyzet a Szikla-mecsettel, ami most a Templom helyén áll? - kérdezte még az újságíró. „Ez kétségtelenül nyitott kérdés - felelte Eldad. - Ki tudja, talán jön egy földrengés.” Nem elképzelhetetlen, hogy az Úr egy földrengés segítségével rendezi a kérdést, már csak azért sem, mert a Bibliában számos földrengésről olvashatunk, amelyek közül nem egy isteni ítélkezés következménye volt. A Biblia azt is megjósolja, hogy a nagy megpróbáltatások korát heves rengések fogják megelőzni. Jeruzsálem éppenséggel nagyon is közel fekszik az afrikai törésvonalhoz, ami az egyik legmélyebb repedés a földkérgen. Ez Afrikáról ki-indulva keresztezi a Vörös-tengert, a Holt-tengert és a Jordán folyó völgyét. Számos szeizmológus azt állítja, hogy Kaliforniához hasonlóan már Izraelben is esedékes egy ‘nagy bumm’. A legendák szerint az ősi Templom pontosan azon a helyen állt, amit ma az iszlám szentély, a Szikla-mecset - Jeruzsálem leglátványosabb és leggyönyörűbb épülete - foglal el. (...) Ebből kifolyólag bár-milyen új templom építése csak a Szikla-mecset lerombolásával oldható meg ... ez pedig szinte biztos, hogy háborút robbantana ki Izrael és a szomszédos arab országok között. (Szerzői betét: ami persze egyet jelentene a III. világháborúval...


10. Cselekmény – párhuzamos szálakon

Az embernek - nekem - már ‘hosszabb ideje’ az az érzése, hogy a történelemben párhuzamos szálakon fut a cselekmény. Ha értik - mire gondolok. Példa erre az Ó és az Új Szövetség. Az ortodox zsidók 2000 éve is folytatólagosan a Messiásukat várják, holott Jézus Krisztus az ószövetségi próféciák által megjövendölt Messiás már egyszer itt járt a Földön, mint a megtestesült Ige, és - legalábbis a zsidó nép túlnyomó többsége számára - ‘mintegy észrevétlenül’ megváltotta bűneitől ezt a velejéig romlott világot. De a zsidó nép a Salamon Temploma újjáépítését tervezi, készül a régi-új rituálékra; - s készül a Messiás fogadására, aki majd létrehozza a ‘Lelki Izraelt’, de aki már egyszer itt járt, csak akkor nem egyszerűen nem vették észre, hanem: keresztre feszíttették... Mondom, a megváltás története párhuzamos szálakon fut... Mintha két különböző megváltásról és két különböző Megváltóról, sőt, két különböző szövetségről is lenne szó. Miközben az ember 100 százalékos biztonsággal tudja, hogy a paranoiás emberiség skizofrén történelme ugyanaz az egyetlen, bár távolról sem egységes történet, a bűn és a megváltás, a gyilkolás és a kegyelem története, amelynek valamennyien ‘szenvedő alanyai’ vagyunk. Azé az isteni kegyelemé, a megváltásé, amelynek minden ember egyaránt részese. De az embert mégsem hagyja nyugodni a szörnyű kétség. Mert az ortodox vallásúak, miközben makacsul a saját, ‘először eljövő’ Messiásukat várják; - azt is elvárják Istentől (Jahvétól), hogy a Szikla-mecset helyszínét földrengéssel tisztítsa meg az újjáépítendő III. Salamon Temploma számára. Mondom, a történet, a világméretű cselekmény párhuzamos szálakon fut, - vagy csak futtatják a szabadkőművesek, a történelem párhuzamos szálainak nagymesteri selyemgombolyítói. A párhuzamos cselekmény ugyanis - Jákin és Boáz, WTC-ikertornyok, dollár, euró, stb. - a világ szabadkőműveseinek, vagyis az Antikrisztusnak a legfőbb titka. - Cz. L.) Aztán:


11. Az Antikrisztus

„Amint lenéztem a pusztaságra, mit az Ótestamentumban Joel próféta ‘Jozafát völgyeként’ említ, akaratlanul is eltöprengtem, hogyan is fog kinézni a meghitt idillikus táj, amikor ismét katonákkal és pusztító harci gépezetekkel telik meg. Márpedig ez elkerülhetetlennek látszik. Amikor a zsidók 1948-ban Palesztina területén megalapították az önálló államukat, rögtön összeütközésbe kerültek a föld tulajdonjogát illetően, és a helyzet azóta sem rendeződött. A közel-keleti konfliktus olyan, mint egy gyógyulni nem akaró fekély, egy izzó parázzsal teli gödör, ami bármelyik pillanatban pusztító lángtengerré változhat. Eme lángok pedig a világ összes országát el fogják emészteni. A zsidó és keresztény biblia-kutatók évszázadokon keresztül tanulmányozták a Szentírás próféciáit. Sokan egyetértenek abban, hogy ezekből levonható egy elkerülhetetlen következtetés: a közel-keleti válság olyannyira felerősödhet, hogy végül már az egész világ biztonságát veszélybe sodorja. Fokozatosan a Föld összes országa belesodródik egy világméretű konfliktusba, aminek a végkifejlete - az Armageddon - sokak szerint nem lehet más, mint egy termonukleáris holocaust. (...) A történelem a Dániel próféciái közül már soknak bebizonyította a pontosságát, hiszen jó pár világméretű esemény zajlott le pontosan úgy, ahogy azt előre megjövendölte. Úgy tűnik, most adva van a terep a próféciák maradékának beteljesülésére is. (...) ... Dánielnek újabb látomása támadt, ami az első jövendölés kiegészítése és egyben igazolása volt. Ebben négy vadállat jelent meg előtte, amit négy nagy-hatalomként értelmezett. Egy oroszlánt látott meg sasszárnyakkal, egy medvét három bordával a szájában, egy leopárdot négy fejjel, négy szárnnyal, végül pedig egy különös, tízszarvú bestiát, amely ‘félelmetes, rettenetes és szörnyű erős volt’ (Dániel 7:2-7). (...) Az oroszlán jelentette Babilont, a medve az ezt követő Méd-Perzsa Birodalmat, a bordák a medve szájában a három hódító hadjáratnak feleltek meg. Nagy Sándor hellenisztikus birodalmát a leopárd szimbolizálta, a négy fej a birodalom felosztását jelentette a négy hadvezére között Sándor halálát követően. A tízszarvú szörnynek az utolsó napokban fel-éledő Római Birodalmat kell jelentenie. Dániel így folytatja: „Amint a szarvait figyeltem, lám, még egy kis szarv nőtt ki közöttük. De előbb az addigi szarvak közül hármat kitéptek. Lám, ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélő száj.” Ez a kis szarv egy erőskezű vezető szimbóluma, aki a vég napjaiban fog eljönni. Könnyen lehet, hogy a legutóbbi európai események beteljesítik a próféciákban feléledő Római Birodalom nagy vízióját. A próféciakutatók évtizedeken keresztül tanították, hogy az Európai Közös Piacból (későbbi nevén: Európai Gazdasági Közösség) fog kialakulni egy olyan politikai egység, ami az újjászületett Római Birodalmat fogja meg-testesíteni. Mindez 1993-ban vált valósággá az Európai Közösség létrejöttével.

Ez egyetlen közös piacba tömörítette egész Nyugat-Európát - majdnem 350 millió embert. (Hát még mi lesz a legújabb bővítések után! Még két-három év, és az Európai Únió lélekszáma megközelíti, majd eléri a félmilliárd főt. - Cz. L.) (...) A Római Klub (ami állítólag az Illuminátus Rend egyik legmeghatározóbb háttér-hatalmi szerveződése a Bilderbergi Csoport mellett) 1991-es jelentése ‘Az első globális forradalom’ címmel üdvözli az EK globalizációs törekvéseit. A legtöbb ember ugyanis nem vette észre: az EK több egyszerű gazdasági szövetségnél. Politikai szempontból is egységbe tömörítette Európát egy Európai Úniónak (EU) nevezett testület vezetése alatt. Az egyes tagországok szuverenitását mind határozottabban elnyomja a közösség egyre növekvő politikai befolyása. Most pedig Nyugat-Európa is közös politikai egységet alkot - még arról is szó van, hogy közös védelmi erőket hoznak létre -, márpedig a próféciák szempontjából ez hatalmas jelentőségű! Az EU most dolgozza ki a tagországok közös kül-és védelmi politikáját. A következő logikus lépés az egyesített hadsereg felállítása lenne. 1960-ban a francia Charles de Gaulle egy egységes Európáról beszélt, ami „az Atlanti-óceántól az Urál-hegységig ér”. Az EU gazdasági és politikai befolyása elér a Közel-Keletre. Izrael 1995. novemberében szabadkereskedelmi megállapodást írt alá az EU-val, és csatlakozott az EU fejlesztési és kutatási programjához. (...) Figyeljük meg, hogy az EU az elkövetkező években milyen politikai befolyásra fog szert tenni! Figyeljük meg, hogy az EU mily’ hatalmas nyomást gyakorol Izraelre a palesztin kérdéssel kapcsolatban! (...) Figyeljük meg, hogy egy vezető fog kiemelkedni az EU-ból - egy ‘kis szarv’, amelyik három másik szarvat (Franciaországot, Németországot és Spanyolországot?! - Cz. L.) fog gyökerestől kitépni! Ki ez a ‘kis szarv’, ez az erőskezű vezető, aki Dániel próféta szerint ki fog emelkedni? A Szentírás Antikrisztusként is említi. Noha az Antikrisztus még nem jött el, az antikrisztusi szellemiség e percben is ott munkálkodik szerte a világban, ahogy az a zsoltárokból is kitűnik. Jézus azt mondta: „Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket, csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is.” (Máté 24:24). (...) Aki ismerik az igazi Messiást, azokat holmi imitációk nem fogják megtéveszteni. Az Antikrisztus szellemisége, valamint a Jézus Krisztus nevét és hatalmát magukra vevő hamis apostolok a kezdetektől közöttünk voltak. Ez Pál és János írásaiból is világosan kitűnik. Ám a vég napjaiban eljön valaki, aki minden eddiginél megnyerőbb, álnokabb, kétszínűbb és hatalmasabb, mert birtokolja a Sátán erejét. Ez a ‘bűnös ember’ vagy más néven ‘törvénytelen ember’ maga az Antikrisztus, akinek végtelen a gyűlölete Isten és a Messiás iránt. De ki vajon ez az Antikrisztus? Most is köztünk van? Megjelent-e már a Földön? Noha még nem mutatta ki igazi természetét, én személy szerint biztos vagyok abban, hogy a válasz az, igen, ez az ember él és köztünk jár. E percben is a cselvetését tökéletesíti éppen, közben pedig sokakat megtéveszt és csalja őket a követői táborába, - amikor azonban eljön az idő, megmutatkozik majd a feneketlen gonoszsága. Ennek az embernek a valódi természetére jelen könyv is ékes példa: csak egy ‘törvénytelen ember’ hoz létre hamis békefolyamatokat, hogy Jeruzsálemet elárulja. Az Antikrisztus nem csak Isten ellensége, a zsidók elpusztítására is éppúgy törekszik. Békét köt Izraellel, az ‘átfogó béke’ zászlaja alatt bevonva a nemzetet egy álnok szövetségbe. (Tudni illik, hogy Izrael kérte a felvételét az Európai Únióba. - Cz. L.) Csakhogy ez a csapda Isten és választott népe ellen irányul! Az Antikrisztus megalapítja a saját birodalmát (az Európai Úniót? - Cz. L.), azután álnok természete és emberfeletti képességei révén az emberek millióival hiteti el, hogy a legzseniálisabb, legtehetségesebb vezető a Földön. Erői valójában azonban a Hamis Prófétától származnak, aki a szín-falak mögül vezényli nagyszerű és varázslatos tetteit. Nem hiszem, hogy jelen pillanatban elegendő információval rendelkeznénk az Antikrisztus konkrét megnevezéséhez, bár néhány jelöltet mindenképpen ismerünk. A Szentírás tartalmaz bizonyos utalásokat erre a férfira nézve, és a hamis prófétára is, aki előtte jár majd. Ha jelenleg még nem is tudunk rámutatni, ezek a jelek segíteni fognak felismerni az Antikrisztust, amikor megjelenik. Tudjuk, hogy az Anti-krisztus csodálatos módon felépül egy fejsebből, amibe más belehalna. Akkora bölcsességgel és belátással fog uralkodni, hogy milliók bálványozzák majd.

Először csak tisztelik, aztán népszerű hősként bálványozzák, majd Istenként imádják. Végül pedig, írja a Jelenések Könyve, - a jeruzsálemi Templomban fog állni. Istennek kiáltja ki magát, és minden nemzetet az uralma alá hajt. Az Antikrisztus felügyeli a pénzvilágot, és a hozzájárulása nélkül nem történhet kereskedelmi tevékenység. Megparancsolja, hogy mindenkinek egy jelet vagy egy azonosító számot kell viselnie a karján vagy a homlokán, hogy felismerje a követőit. Akin nincs rajta a ‘Vadállat bélyege’, ahogy János nevezi, nem vehet és nem adhat el semmit. Eme nyomorultakat az emberek kiközösítik maguk közül, így nem lesznek képesek táplálni magukat vagy a gyermekeiket. János látomása figyelmeztetésként szolgál: „Aki leborul a Vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének füstje felszáll örökön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a Vad-állat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.” (Jelenések 14:9-11). (...)

Ekkor kezdetét veszi az utolsó hét év, mielőtt Isten létrehozza az ezeréves földi királyságát, és beköszönt a béke kora. Csakhogy a Biblia szerint ez a hét év a Föld történelmének a leggyötrelmesebb kora, amikor az embereknek szörnyű megpróbáltatásokat kell kiállniuk. E periódust hívják ‘Jákob megpróbáltatásai korának’ is. Jeremiás próféta a következőket mondta: „Valóban, annyira nagy (borzalmas) ez a nap, hogy nincs hozzá hasonló. A szorongattatás napja Jákob számára, de megmenekül.” (Jeremiás 30:7). A Messiás ezt mondta: „Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz.” (Máté 24:21). Dániel próféta kijelentette: „Abban az időben ... olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak.” (Dániel 12:1). Ahogy egyre közeleg ez a borzalmas kor, a tízszarvú, „félelmetes, rettenetes és szörnyű erős” fenevad, amit Dániel már korábban megjövendölt, az újjáéledő Római Birodalom formájában kilép a színre. Az európai közösség tíz államából kiemelkedik egy erős politikai vezető, akinek a vonzereje és magabiztos fellépése számtalan embert megtéveszt a világon...

Dániel konkrétan is megjelöli, mikor veszi kezdetét az utolsó hétéves periódus: mikor Izrael békeegyezményt köt azzal az emberfeletti hatalommal rendelkező vezetővel, akit a Biblia Antikrisztus néven említ (Dániel 9:27). Megoldást kínál a Föld egész létezését veszélyeztető nemzetközi konfliktusokra és problémákra. Először úgy tűnik majd, hogy minden rendben megy. Az évszázadokon át tartó fegyveres erőszakot felváltja az Antikrisztus által elhozott béke. Izrael a teljes erejét az ország fejlődésére és felvirágoztatására tudja fordítani, és soha nem látott jólét köszönt be. Mindezek tetejébe lehetővé válik a Templom újjáépítése, ahol újjáélednek az ősi áldozati szertartások. Amikor azonban már úgy tűnik, hogy Izrael számára eljött a béke kora, annak nyomban vége is szakad. Három és fél év elteltével az Antikrisztus felbontja az egyezséget Izraellel. Elmegy a jeruzsálemi Templomba, véget vet az áldozatoknak és a felajánlásoknak, majd ‘totális pusztulást’ előidézve - Istennek kiáltja ki magát...


12. Az Armageddon

Az Armageddon peremén. Ezekiel próféta és a Jelenések Könyve is kiterjedten foglalkozik a Dániel látomásában megjelenő világégéssel. Ezekiel jövendölései hitelesnek tekinthetők, hiszen ő volt az, aki megjósolta a zsidók visszatérését az otthonukba, és Izrael újjászületését is. Látomásaiban részletekben menően be-számol a közelgő eseményekről, amelyek az Armageddon peremére sodorják a világot. (...) Ezekiel könyvében a próféta részletesen beszámol arról a hatalmas katonai offenzíváról, amelyet Oroszország, illetve az arab és európai államok szövetsége (Franciaország, Németország és Spanyolország?! - Cz. L.) indít majd Izrael ellen. (...) Ez hát az a tarka sereg, ami fegyvert fogva Izrael ellen indul. Oroszország fogja vezetni a hadakat, olyan időben, amikor senki sem számít a háborúra. Miután békét kötött az Antikrisztussal, a nemrégiben felemelkedett hatalmas vezetővel; Izrael három és fél évig békében és jólétben él, ami hamis biztonságérzetbe ringatja az országot. (...) A volt Szovjetúnió hatalmas fegyver-arzenáljának java része még ma is Oroszország tulajdonában van. A gazdasági nehézségek, illetve a politikai instabilitás miatt könnyen elképzelhető, hogy az ország stratégiai szövetséget köt az arab államokkal, hiszen így Oroszország hozzáférne a felbecsülhetetlen értékű közel-keleti olajkészletekhez. Sajnos, a fentiekre már bizonyítékok is vannak. A Szovjetúnió széthullása után egyes terroristabarát arab államok nukleáris fegyvereket próbáltak vásárolni szovjet utódállamok rosszul fizetett katonatisztjeitől. Valójában lehet, hogy már meg is tették. (...) Az Ezekiel könyvében felvázolt stratégiai szövetségek kialakulása sajnos nagyon is valószínűnek tűnik. Nemcsak hogy elképzelhető egy ilyen szövetség, de a Szentírásban elénk tárt totális pusztulás előidézésére alkalmas fegyverek máris rendelkezésre állnak. A nukleáris háború rémségeihez igen hasonló fenyegetést jelentenek a biológiai fegyverek, melyek féktelenül terjedő halálos betegségeket zúdítanak majd az ellenséges katonákra. Biztos, hogy a terrorista-csoportok egy ideje már kísérleteznek a halálos baktériumokkal, és egynémelyik állítólag komoly készleteket halmozott fel tömegpusztító biológiai fegyverekből. Nem férhet hozzá kétség, hogy a kémiai és biológiai fegyverek, illetve az ezeket célba is juttató harceszközök már régen a közel-keleti iszlám rezsimek birtokában vannak. Eme biológiai fegyverek pusztító hatása minden képzeletet felülmúl. Annyi vírus vagy baktérium, mi egy teniszlabda nagyságú helyen elfér, - elegendő 100 000 ember megölésére, feltéve, hogy zárt térben engedik ki. Színtelen, szagtalan, gyakorlatilag felderíthetetlen. (...) Ezekiel be-számolója az Armageddonnak nevezett hatalmas katonai offenzíváról igen jól egybevág Dániel próféciájával. (...) Nem kell túlzott fantázia ahhoz, hogy el-képzeljük, amint Izrael arab szomszédai támadást indítanak a zsidó nemzet ellen. A közel-keleti propaganda antiszemita kirohanásoktól hangos. Jordánia és Egyiptom kivételével - az arab államok elméletileg 1948 óta egyfolytában hadban állnak Izraellel. Dániel próféta erre ezt mondja: „Észak (Oroszország és szövetségesei) királya, mint valami fergeteg, nekiront harci szekerekkel, - lovasokkal és nagy hajóhaddal. Betör az országokba, és elárasztja őket, amint átvonul rajtuk.” (Dániel 11:40). Oroszország ki fogja várni a káosz és teljes bizonytalanság pillanatát, és akkor rohanja le Afrikát és a Közel-Keletet. Az oroszok keresztül fognak rontani Izraelen, egészen le, Egyiptomig (Dániel 11: 42-43). Az északi királyság hatalmas hajóflottáinak említése előrevetíti a Föld-közi tengerről érkező csapatok partraszállását és támadását Izrael és Egyiptom ellen. Oroszország támadása Izrael ellen, noha látszólag megállíthatatlan, egy-úttal a legnagyobb baklövés is lesz. A röpke csata minden bizonnyal az egyik legpusztítóbb lesz az emberiség történelmében. Ezekiel szerint, amikor Orosz-ország hordái lerohanják Izraelt, „a hegyek megrepednek, a sziklák leomlanak és minden fal a földre omlik.” (Ezekiel 38:20). Ez a látomás erősen emlékeztet egy atomtámadásra. Akárhogy legyen is az, az északi hadak veresége világossá teszi, hogy Isten megvédelmezi a választott népét. Ezekiel szerint az orosz had akkora veszteségeket szenved, hogy Izrael csak hét hónap alatt tudja majd el-temetni a holttesteket, és a máglyára hajított fegyverek hét teljes évig égnek...

A titánok harca. Az arab és orosz csapatok pusztulása után csak két hatalom küzd majd egymással az Armageddon során. A Nyugat társadalmainak közös erői a római diktátor, az Antikrisztus vezetése alatt a Kelet hatalmas hordáival néznek majd szembe, amelyek valószínűleg a kínai hadigépezet zászlaja alatt fognak gyülekezni. Oroszország váratlan támadása remek alkalmat nyújt az Antikrisztusnak, hogy teljesen megszállja Izraelt, mondván, csak meg akarja védelmezni. Amikor már csak 42 hónap marad a próféciai utolsó „hétből”, az Antikrisztus hirtelen elkezdi kiterjeszteni hatalmát és megpróbálja az uralmat megszerezni az egész világ felett. Nem sokkal ezután felrúgja az egyezséget is Izraellel és megtiltja a további áldozati szertartásokat a Templomban. Az Anti-krisztus ‘totális pusztítást’ hajt végre, és megszentségteleníti a szentek szentjét azzal, hogy ott Istennek kiáltja ki magát, és a világ minden népétől feltétlen imádatot követel. Magához ragadja még a gazdaság irányítását is; - bárkinek, aki eladni vagy venni akar, a homlokán vagy a karján kell viselnie az ő jelét. Akik szembeszállnak vele, mind egy szálig elpusztulnak (Jelenések 13:15-17).

Ám az Antikrisztusra új veszély leselkedik: Keletről egy hatalmas sereg indul útnak a Közel-Kelet felé. „De a keletről (Kína) és az északról (talán a NATO-tagállamok) érkező hírek zavarba ejtik. Nagy bőszen ellenük indul, hogy el-pusztítsa és kiirtsa az egész tömérdek sokaságot.” (Dániel 11:44). A Jelenések Könyvében olvashatjuk, hogy „a hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak.” (Jelenések 16:12). Vagyis hogy a kínai hordák akadálytalanul haladhassanak a végső csata színteréig, „melyet héberül Harmagedónnak hívnak” (Jelenések 16:16). Az ott összesereglő katonák száma, és a fegyvereik súlya minden más csatát felülmúl az emberi hadviselés történelmében. A kataklizma nem elég ki-fejező szó, ha jellemezni akarjuk a Meggidó falai előtt lejátszódó összecsapás következményeit. A bibliai beszámolók tanúsága szerint a halottak száma eléri majd a Föld lakosságának egyharmadát. Szent János a következőket írta: „A lovas sereg száma húszezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát. (Szerény véleményem szerint a próféták látomásaikban a lóerő szót hallották, amit semmi mással nem, mint ‘valódi, élő lovakkal’ tudtak csak azonosítani. Ezek szerint az Armageddon végső tankcsatája harcoló tankjainak összesített ereje meghaladja a kétszáz-millió lóerőt. - Cz. L.) A látomásomban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tűzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította őket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tűz, füst és kénkő csapott ki. (Így festenek a tankok, amikor egyfolytában lőnek. Lásd: tankcsata az Ardennekben ‘A halál 50 órája’ című monstre amerikai, II. világháborús filmben. - Cz. L.) Ez a három csapás - a szájukból kicsapó tűz, füst, kénkő - megölte az emberek harmadát.” (Jelenések 9:16-18). Helyettesítsük be a lovakat önjáró tankokkal vagy mozgó rakétaállásokkal (és például: ‘arab’ Scud-rakétákkal - Cz. L.), - és máris egy modern nukleáris háború pontos leírásával találjuk szemben magunkat...

Elérkezett hát a végső nagy összecsapás. A frontvonal Izraelen át húzódik, a küzdelmek középpontja a Megiddói-síkság. János apostol megjósolja, hogy az elhullajtott vér Jeruzsálemtől kétszáz mérföldre északra és délre „a lovaknak a zablájáig ér” (Jelenések 14:20). Szinte felfognunk sem lehet, de a Jeruzsálem környékén és a Jordán folyó völgyében zajló összecsapásban kiömlött vér bele-folyik abba a kétszáz mérföld hosszú repedésbe, ami északon a Kineret-tótól a Jordán folyó völgyén keresztül a Holt-tengerig vezet, onnan pedig le a Wadi Arabahon (kiszáradt folyómeder) túl a Negev-sivatagig, illetve az Akabai-öböl partján fekvő Eilatig. A Közel-Keleten lezajlott hihetetlen mészárlás mellett az egész világon gigantikus lökéshullám (földrengés - Cz. L.) söpör végig, ami el-pusztítja minden nemzet városait. A bibliai leírásból az nem tűnik ki, hogy a pusztulást természeti erő váltja-e ki, mint például egy földrengés, vagy valami-féle szuperfegyver. Ám annyi biztos, hogy a világ összes nagyvárosa - Párizs, London, Tokió, New York - egy szempillantás alatt semmivé válik (Jelenések 16:19). Ahogy a csata eléri a borzalmas végkifejletét, és már-már úgy tűnik, hogy az egész Földön nem marad szemernyi élet sem - abban a pillanatban el-jön a Messiás, és megmenti az emberiséget a kipusztulástól. Jézus jövendölte így: „Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok ... s mellét veri a Föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, - nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Máté 24:22,30). Csakis Izrael Messiásának eljövetelével köszönt be a tartós béke a Közel-Keleten és világszerte. Dániel ezt írja: „az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha.” (Dániel 2:44). Amikor az emberek kormányai elbuknak, Isten létrehozza saját birodalmát és kezdetét veszi a várva-várt millenium. (...) Jeruzsálem végre a béke városa lesz, és a világ fővárosa. Izajás így jellemezte az eljövendő, dicső időket: „Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” (Izajás 2:4). A Szentírás nem csupán azért fedi fel előttünk a próféciákat, hogy tudjuk, mi vár ránk a jövőben. De azért is tárja fel őket, hogy felkészíthessük a lelkünket Isten igéjének befogadására, hogy rájöjjünk, Isten milyen szerepet szánt nekünk a próféciában, és hogy buzgón imádkozzunk a beteljesüléséért. A próféciák lehetővé teszik, hogy részeseivé váljunk Isten tervének. Ez lázba hoz!

Én részese akarok lenni annak, amit Isten ezekben az utolsó napokban véghez visz. Isten figyelme Izraelre fog összpontosulni a történelem utolsó óráiban. El kell köteleznünk magunkat a Szentírás mint Isten igéje mellett, hallanunk kell, hogyan beszél hozzánk, hogyan buzdít arra, hogy kiálljunk Jeruzsálem védői mellett mindazokkal szemben, akik el akarják árulni a szent várost. Nekünk, akik bepillantást nyertünk Isten terveibe Jeruzsálemmel kapcsolatban, azért kell imádkoznunk és küzdenünk, hogy Isten törekvése a maga bölcsességében megvalósuljon.


13. Jeruzsálem elárulása

A szálak összefutnak. A jelen könyv lapjain mindvégig egy modernkori össze-esküvésről beszéltem Izrael állama és különösképpen Jeruzsálem ellen. Ismert a közreműködők névsora: a világhatalmak, az ENSZ, az amerikai elnökök és kormányok, az európai kormányok, az arab terroristák, a szovjet agitátorok és a szenzációhajhász média. Sokan vannak, akik jó szándékúan, önhibájukon kívül sodródtak bele az évezredes cselszövésbe. Mögöttük azonban ott áll a ‘legfőbb összeesküvő’, aki a sakkbábukat tologatja. A Szentírás őt a ‘sötétség fejedelmeként’ említi. A Sátán, a fondorlatos, rávette a világ kormányait, hogy vigyék véghez pusztító munkáját Isten városa ellen - mindezt a ‘béke’ nevében.

A Sátán, a hazugságok atyja, féligazságokat és teljes képtelenségeket suttogott az újságírók és riporterek fülébe, akik balga módon valós tényekként közölték azokat. A Sátán, aki csak lopni, gyilkolni és pusztítani jött, megtalálta követőit a gyilkosok és haramiák körében, akik rettegésben tartják és megtizedelik a zsidó népet. Ezek az oktalan résztvevők biztosak abban, hogy jól értelmezik a közel-keleti helyzetet. Nem is sejtik, hogy a sötétség fejedelme madzagra fűzi, s rángatja őket, és hogy a sötétség munkáját végzik be éppen, amit a próféciák évszázadokkal korábban megjósoltak. Valójában ez a modern politikai össze-esküvés egy ősi spirituális összeesküvésből fakad. A Jeruzsálemért folytatott küzdelem valójában nem is az izraeliek és palesztinok, hanem természetfeletti hatalmak és mennyei birodalmak között zajlik le.

Ez a spirituális összeesküvés már az idők kezdetétől tart - attól a naptól kezdve, hogy Lucifer ezt mondotta: „Én az égbe megyek föl, s az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn - északon. Felszállok felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez!” (Izajás, 14:13-14). Az arroganciáért és büszkeségért, vágyáért, hogy megszerezze Isten hatalmát, a Fény teremtménye nagy árat fizetett: kitaszították a mennyekből. Jézus, a Megváltó így szólt: „Láttam a Sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből.” (Lukács 10:18). Miután nem felelt meg az eredeti szerepében, amiért a mennyben teremtették, a Sátán a Földön próbált meg igényt formálni az Isten városára, a Cion-hegyre, Isten szent hegyére. Isten földi trónját és azt a helyet, ahol a zsidó templom állt, a Szentírás Mórija hegyeként is említi. Ábrahám itt készült feláldozni Izsákot, Isten ígéretének fiát. Ha a Mennyország már nem lehetett az övé, úgy a Sátán Ciont akarta magáénak tudni, és odavonzani az embereket a világ minden tájáról. Ha a mennyben már nem tudta legyőzni Krisztust, botor módon úgy képzelte, hogy majd Jeruzsálemnél legyőzi Őt. A Cion-hegy Isten fennhatóságát, uralmát jelképezi, de a Sátán a sajátját akarja hirdetni rajta keresztül. Tudván, hogy Jeruzsálem nemcsak az Isten városa, de az a hely is, ahová Krisztus, a Messiás vissza fog térni, - a Sátán semmit sem szeretne jobban, mint elpusztítani a várost, felborítva ezzel Isten magasztos terveit. Nem csoda, hogy Jeruzsálem oly sok konfliktus középpontjában állt már az idők során. Ez a város már Dávid király uralkodása óta, háromezer éve áll az erőszak, a gyűlölködés és az árulások kereszttüzében. De biztosak lehetünk abban is, hogy a helyzet egészen addig nem fog megváltozni, amíg Krisztus vissza nem tér. Már izzik a parázs, ami egyszer csak lángra kapva fel-lobbantja a végső összecsapást Jeruzsálem falai körül. A világ nemzetei fizikai és szellemi értelemben egyaránt háborúba indulnak Isten városa ellen. Hacsak a világ országai nem állnak el abbéli szándékuktól, hogy Izrael pusztulására törjenek, Isten haragja lesújt majd minden nemzetre. Isten Zakariás prófétán keresztül így figyelmeztetett: „Azon a napon hozzálátok és mind kiirtom azokat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen kivonulnak.” (Zakariás 12:9). Az Isten megígérte, hogy egy nap majd kiegyenlíti a tartozást. Eljön az idő, amikor a világ nemzetei többé már nem vívhatnak pusztító háborút Jeruzsálem ellen.

Akik pedig annak idején a város ellen fordultak, borzalmas árat fizetnek érte. A próféta így szól: „Ez lesz a csapás, mellyel az Úr minden népet sújt, amiért Jeruzsálem ellen harcolt. Szétmállik a testük még amikor lábon járnak, szét-mállik a szemük a gödrében, szétmállik nyelvük a szájukban. Azon a napon nagy rémületet támaszt köztük az Úr...” (Zakariás 14:12). Hasonló büntetés vár mindazokra, akik kezüket Isten városára emelték!”

Az igazak Krisztus szeretetét, a hamisak Krisztus igazságát fogják megismerni.


14. Harmadnapon feltámadunk

Zárszó Mike Evans „Jeruzsálem elárulása” című könyvéből: „Izrael a csodák országa. Egy csoda révén született meg, és azóta is csodák segítségével maradt életben. Isten keze már többször is megoltalmazta a (kiválasztott - Cz. L.) zsidó népet a történelem során. Ez a kihalásra ítéltetett nemzet (!) a körülményekkel dacolva él és virágzik. Az Ezekiel látomásában szereplő, a világ zsidóságát jel-képező kiszáradt csontok a Biblia földjén varázslatos módon életre keltek.

Mi keresztények hiszünk Krisztus visszatérésében. A zsidók a Messiás második szent eljövetelét várják, amiért oly sok évszázadon keresztül imádkoztak. (Ez vélhetőleg csak fordítási hiba, vagy félreértés lehet. Az ortodox zsidó vallás és hit szerint a Messiás még nem járt a Földön. Krisztust nem tekintették Messiásnak, ezért is feszíttették meg. Tehát: ők Messiás(uk) ‘első’ eljövetelét várják! Kérdés ezek után, hogy hány Isten és hány Messiás van, melyik kié, és aki nemsokára el-jön, az ‘ugyanaz-e’? Mivel két Isten, és két Messiás nem lehet, csak egy, azt kell vélelmeznünk, hogy a választott nép uralkodó nemzeti vallása legalább kétezer éve súlyos tévedésben él, - saját ószövetségi prófétáinak (Tóra) a jövendöléseit nem értette meg, az Isten Fiaként megtestesült Igét, Jézus Krisztust pedig részint félreismerte, részint megtagadta, de mindenképpen elutasította és kivégeztette. A helyzet e tekintetben kétezer év óta jottányit sem változott. Az ortodox zsidók és a hitetlenek, sőt, az istentagadók igencsak el fognak csodálkozni, amikor végül is eljön a Messiás, s mindenki számára ‘egyértelművé válik’, hogy Ő Krisztus, aki a világ megváltójaként járt itt először, most pedig másodszor: „ítélni eleveneket és holtakat”. - Cz. L.) A vita keresztények és zsidók között nem arról folyik, hogy eljön-e a Messiás. A kérdés: mi a Messiás neve? Abban senki sem kételkedik, hogy a Messiás újra el fog jönni. És amikor ez bekövetkezik, a világ összes hadserege vagy tengeri flottája sem lesz képes eltéríteni szándékától az izraeli nemzettel kapcsolatban. Az ún. új világrend nyomban semmivé foszlik, amikor Isten új rendje feltárulkozik. Amikor tehát veszni látszik a remény, amikor a béke esélye elhalványodik - emeljük fel bátran a tekintetünket.

A megváltás órája közeleg. Amíg azonban nem jön el ez a nap, nem szabad belesüllyednünk a kétségbeesésbe, és nem szabad engedményeket tennünk az Isten ellenségeinek. Töretlenül hinnünk kell Isten igéjében. Ha az áldásában reménykedünk, akkor előbb meg kell áldanunk az ő népét, a Szentírás népét. Nem csak Isten kiválasztott népe mellé kell azonban állnunk, hanem annak fővárosa, Jeruzsálem mellé is. A szavai is erre buzdítanak: „Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok. Ne hagyjatok nyugtot neki mindaddig, míg Jeruzsálemet föl nem építi, dicsőségessé nem teszi a Földön.” (Izajás 62: 6-7).

„Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és a tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: ‘Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz már többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.’ (Jelenések Könyve 21:1-4).”

Lássuk, hogyan értelmezi (látja) a Szent Város, az Új Jeruzsálem eljövetelét a Szent Szűz, Szűz Mária, Jézus édesanyja a már idézett ‘Kék Könyv’ csodálatos magán-kinyilatkoztatásában!

„Én vagyok az emberiség Édesanyja! Hozzám, az új Évának a tervéhez, anyai feladatomhoz tartozik, hogy az egész emberiséget visszavigyem Isten életében való teljes közösségre és segítsem abban, hogy újjászülessen és növekedjen a kegyelemben és szentségben. Ezért tartozik hozzám legfőképpen az a feladat, hogy eltávolítsam tőletek, az Egyháztól és az emberiségtől a bűn és a rossz sötét homályát, hogy így elvezesselek benneteket a tisztaság és a szeretet Szent Városába. Ennek a Szent Városnak a fénye magának az Atyának a ragyogása, a Nap, mely melegíti a feláldozott Bárányt, amelynek szívéből a szeretet tüzes sugarai áradnak, levegője pedig a Szentlélek lehelete, mely életet ad és minden teremtményt dicsőítő énekre és égi összhangra indít.

E feladat égi Édesanyátokra van bízva. A Szent Város különösen a szívetekben és lelketekben kell, hogy meghonosodjon, vagyis minden gyermekem életében. Ez akkor következik be, amikor kivon benneteket a rossz és a szenvedélyek hatása alól és helyet adtok az Isten szeretetének, ami arra vezet, hogy állandó közösségben éljetek Vele. Így megszabadultok a bűn szolgaságából és vissza-juttok a kegyelemnek, a tisztaságnak és az örömnek arra a megtapasztalására, ami Ádám életének velejárója volt, mielőtt a kígyóra hallgatott és megélte első elestét. Akkor majd inni fogtok abból a forrásból, ami a Paradicsomból ered, akkor majd legyőzitek a rosszat és a Gonoszt, akkor majd birtokba veszitek azokat a javakat, amelyeket az Úr készített nektek, akkor majd a Magasságbeli gyermekeivé lesztek ti magatok is. Isten így szól trónusáról: ‘Íme, újjáalkotok mindent! Amit mondok, igaz és méltó arra, hogy hitelt érdemeljen. Én vagyok a Kezdet és a Vég, az Első és az Utolsó. Aki szomjazik, annak ingyen adok az élet vizéből. A győztes részesedik mindenben. Én az Istenük leszek és ők az Én fiaim.’ A Szent Városnak az Egyházban ragyognia kell, megtisztulva minden emberi gyöngeségtől, megszabadulva a hűtlenség és a hitehagyás foltjától, megszentelten fájdalmas szenvedésétől és véres áldozatától. Akkor az Egyház ismét teljesen szép lesz, szeplő és ráncok nélkül, hasonlóan a ti Szeplőtelen Édesanyátokhoz. A megtisztult és teljesen megújult Egyházban egyedül Jézus Krisztus fénye ragyog majd teljes erejével, amit majd ez az Egyház terjeszt el az egész Földön, és így az összes nemzetek hozzá jönnek, hogy tökéletes hálát és dicsőséget adjanak a Szentháromságnak.

15. A Mennyei Jeruzsálem

„A Lélek elragadott egy nagy magas hegyre s megmutatta a mennyből Istentől alászállt Szent Várost, Jeruzsálemet, mely Isten dicsőségében ragyogott. Úgy tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. A Szent Városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsősége világítja meg, - a fénye pedig a Bárány. Világosságában járnak a nemzetek és a Föld királyai hódolnak neki. Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek. A kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka. De nem léphet be oda senki tisztátalan, szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány élet-könyvébe.”

Végül a Szent Városnak kell befogadnia a megváltott és üdvözült emberiséget, miután a tisztulás, a nagy szorongattatás és a borzasztó büntetés által teljesen megszabadult a Sátán rabszolgaságától, a bűntől és a gonoszságtól. Ezekben az utolsó időkben a Sátán és az összes gonosz szellemek elleni harc keményebb és véresebb lesz, mert az ő jármának egyetemes hatalma alatt éltek. Akkor pedig megértitek, mennyire az Én feladatomhoz, a Napba öltözött Asszony fel-adatához, a Sátán legyőzőjéhez tartozik az, hogy megkötözzem a Sárkányt, s hogy letaszítsam a tüzes pokolba, ahonnan nem lesz képes eljönni többé, hogy ártson a világban. Abban Krisztus fog uralkodni. Jézus dicsőségben jön vissza, hogy az egész teremtett nagyvilágot visszavigye teljes ragyogásában az új földi paradicsom állapotába. A bűnös város ekkorra már teljesen eltűnik, és így az egész teremtés örömmel nyílik meg a Szent Város befogadására, az égből alá-szállt Új Jeruzsálem befogadására, ami Isten lakóhelye lesz az emberek között. (Teramo, 1992. december 8.)

„Az idők vége. Többször is bejelentettem nektek, hogy közeledik az idők vége, és Jézus dicsőségben megvalósuló (második - Cz. L.) eljövetele. Most abban akarlak segíteni benneteket, hogy megértsétek a Szentírásban leírt jeleket, mik az Ő dicsőséges, immár közelgő visszatértét jelzik. Ezek a jelek előtűnnek az Evangéliumokban, Szent Péter és Pál leveleiben, amelyek ezekben az években válnak valóra. Az első jel a tévedések terjedése, amelyek a hit elvesztéséhez és a hittől való elpártoláshoz vezetnek. Ezeket a tévedéseket hamis tanítók, híres teológusok terjesztik, akik nem az Evangélium igazságát tanítják, de fertőző eretnekségeket, amelyek téves és emberi észjáráson alapszanak. A tévedések tanításának révén vesztik el az igaz hitet, és terjed el mindenütt a nagy hite-hagyás. A második jel a testvérgyilkos harcok és háborúk kirobbanása, amik az erőszak és a gyűlölet elhatalmasodásához vezetnek, és egyre több szívben hűl ki a szeretet, miközben egyre gyakoribbá válnak a természeti katasztrófák, mint a járványok, éhínség, árvizek és földrengések. A harmadik jel az a véres üldözés, amit azok szenvednek el, akik hűségesek maradnak Jézushoz és az Ő Evangéliumához, és erősek maradnak a hitben. (...) Különösen szeretett fiaim, gondoljatok azokra a nagy üldözésekre, amelyeknek az Egyház alá lesz vetve, és az utolsó Pápák (magyarázat: a katolikus Egyház által máig nem kanonizált Malakiás-jövendölések szerint II. János Pál után ‘még két pápa van hátra’ Jézus második eljöveteléig; - az utolsó pápa II. Péter, akinek idejében az Egyház betölti küldetését) apostoli buzgalmára, főképpen az Én Pápámra: II. János Pálra, ahogyan a Föld minden nemzetének hirdeti az Evangéliumot. „Aztán majd el-fognak, üldöznek és megölnek titeket, és miattam gyűlölni fog minden nemzet. Sokan el is tántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég.” (Mt 24, 9-10). A negyedik jel a gyalázatos szentségtörés, amit az követ el, aki Krisztussal szembehelyezkedik, vagyis az Antikrisztus. Behatol Isten Szent Templomába, és helyet foglal az Ő trónusán és Istenként imádtatja magát. „... és nyilvánvalónak kell lennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki Isten fölé emelkedik, vagyis minden fölé, ami szent. Jöttét a Sátán közreműködésével mindenféle feltűnő tett, szemfényvesztő jel, hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás...” (Tessz 2). „Akkor majd meglátjátok a szent helyen a Dániel próféta által meg-jövendölt gyalázatos pusztulást, - aki olvassa, értse meg...” (Mt 24,15). Fiaim, hogy megértsétek, miben áll e rettenetes gyalázat, - olvassátok el, mit jövendölt Dániel próféta. „Eredj Dániel, mert el vannak zárva és le vannak pecsételve e szavak a végső időkig! Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki sem jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni. Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat és felállítják a vészt hozó undokságot - ezerkétszázkilencven nap lesz (ti.: ‘hátra’ - Cz. L.). Boldog, aki bízni tud és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.” (Dán 12,9-12). A szentmise, a mindennapi Áldozat, a tiszta felajánlás, amit az úrnak ajánlanak fel minden-felé napkelettől napnyugtáig. A szentmiseáldozat a Kálvárián Jézus által fel-ajánlott áldozatnak a megújítása és megjelenítése. Elfogadják a protestáns tanítást; - azt mondják majd, hogy a szentmise nem is áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak emléke, amit Jézus az Utolsó Vacsorán végbevitt! S így eltörlik majd a szentmise gyakorlatát. A szentmiseáldozat mindennapi be-mutatásának eltörlése jelenti a gyalázatos szentségtörést, amit az Antikrisztus visz végbe, aminek három és fél év lesz kb. az időtartama, vagyis ezerkétszáz-kilencven nap. (Senki ne gondolja, hogy a megjövendölt történések célratörő és közvetlen előzményei nem zajlanak már - nem is annyira titokban! - hosszú évek óta. Amikor az Antikrisztus kvázi végképp ‘felfedi magát’, beköltözik az újból felépült jeruzsálemi Salamon Templomába, ahol ‘Istenné’ kiáltja ki magát, - az már a végkifejlet. Ám annak a világállamnak az antikrisztusi szervezése, melynek a királyi trónusára végül Krisztus képében, Krisztus álruháját magára öltve akar felülni, - már évtizedek óta folyik. Az Antikrisztus világállamát a szabadkőműves páholyok szervezik. A világállam felállításának egyik legfontosabb alappillére a világvallás, ami egyfajta hamis ökumenizmus, amely éppen protestáns-fellázadó szellemiségében az ortodox zsidó és a keresztény katolikus vallás egyesítésére, egybeötvözésére, és végső fokon valamennyi egyistenhívő vallás integrációjára törekszik, persze az iszlám kirekesztésével. A kötelező világ-egyenvallás eltörli a szentmiseáldozat bemutatását, mert Krisztus Isten Fia voltát, a világot megváltó küldetését ‘csak formálisan’ ismeri el. Az Antikrisztus ‘Jézus vérvonalából’ fogja ‘származtatni’ önmagát, és kényszerűségből magára veszi Jézus Krisztus evilági ‘szerepének eljátszását’ is, - de a végső célja Jézus áldozatának megsemmisítése, az egész emberiség végzetes félrevezetése, és Isten teremtő-gondviselő-üdvözítő tervének meghiúsítása. - Cz. L.)

„Az ötödik jelet a rendkívüli tünemények alkotják, melyek az égbolton lesznek láthatók. ‘A Nap elsötétedik, a Hold nem ad majd világosságot és a csillagok lehullanak az égről, s az ég erői megrendülnek’. (Mt 24,29). A Fatimában az utolsó megjelenésemkor végbement napcsoda azt akarja megmutatni nektek, hogy immár beléptetek abba a korszakba, amelyben ezek az események meg-valósulnak, s amelyek előkészítenek benneteket Jézus dicsőségben való vissza-térésére. ‘Akkor majd feltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.’ (Mt 24,30). (...) A vége felé közelgő év és az új esztendő részét alkotják a nagy szorongattatásnak, melynek során elterjed a hitelhagyás, megszaporodnak a háborúk, sokhelyütt természeti katasztrófák történnek, megerősödnek az üldözések, az Evangélium eljutott immár minden néphez, rendkívüli jelek észlelhetők az égben és egyre közeledik az Antikrisztus fellépésének ideje. (...) ‘Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Amikor mindezt látjátok, hát tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban.’ (Mt 24,32-33).”

(Vicenza, 1992. december 31.)

„Jézus dicsőséges Országa mindenekelőtt a lelkekben alakul meg. Ez Jézus isteni uralkodásának legértékesebb része. Voltaképp ezért lett az Ige emberré, és jött közénk lakozni. A Fiú ezért lett engedelmes az Atyának egész a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Jézus végbevitte a Megváltást a Kálvárián, miáltal megmenekültetek a Sátán hatalmától, megszabadultatok a bűntől és a Sátán rabságának a jármától, Isten fiaivá váltatok, mert közli veletek a szeretetét és a saját életét. A szeretettől megújult szívek, a kegyelemtől megszentelt lelkek képezik tehát Jézus isteni uralkodásának a legértékesebb részét.

Krisztus dicsőséges Országa egybeesik az életszentség és a tisztaság, a szeretet és az igazságosság, az öröm és a béke általános felvirágzásával. Mert az ember szívét átalakítja a Szentlélek hatalmas ereje, aki kiárad reája, új Pünkösdjének tervével. A lelkeket megvilágítja a Szentháromság jelenléte, kifejleszti bennük minden erény rendkívüli fejlődését.

Krisztus dicsőséges Országa sugározni fog mindenki új életformájában. Mert rávezet benneteket, hogy csak az Úr dicsőségéért éljetek. Az Úr akkor dicsőül meg, amikor mindannyian tökéletesen véghezviszitek az isteni Akaratát. Az Ő dicsőséges Országa egybeesik Isten Akaratának a tökéletes beteljesedésével, minden teremtménye részéről oly módon, hogy amint a mennyben van, úgy legyen ezen a Földön is. Ez azonban nem lehetséges, ha előbb nem győzik le a Sátánt, a kísértőt, a gonoszság lelkét, aki mindig közbelépett a történelemben, hogy fellázítsa az embereket az úr ellen, a törvénye iránti engedetlenség által.

Krisztus dicsőséges Országa megalakul a Sátán és minden gonosz lélek teljes veresége és ördögi hatalmuk lerombolása után. Ezért megkötözik, a pokolba űzik, és a mélység kapuját bezárják, hogy többé ne tudjanak kijönni és ártani a világban. A világban Krisztus fog uralkodni.

Krisztus dicsőséges Országa végül egybeesik Jézus eucharisztikus uralmának diadalával. Mert egy megtisztult és megszentelt, a Szeretettől teljesen megújult világban Jézus kinyilvánítja magát, eucharisztikus jelenléte misztériumában. Az Eucharisztia felszabadítja egész isteni erejét, és új Nappá válik, mely fénylő sugarait tükrözi a szívekbe és a lelkekbe, az egyének, a családok és a népek életébe, egyetlen tanulékony és szelíd aklot formálva mindenkiből, amelynek Jézus lesz az egyetlen Pásztora. Az új Ég és az új Föld felé vezet titeket az Égi Édesanyátok, aki ma összegyűjt benneteket a világ minden részéből, hogy az érkező Úr fogadására készítsen fel titeket.”

(Sydney, 1993. november 21.)

„Ezek azok az évek, amikor az új Egyházat és az új emberiséget formálom a Szeplőtelen Szívem égi kertjében. Ezek az én diadalmamnak az évei!

A Sátán félrevezette az egész emberiséget, eltávolította az Istentől; megalkotta számára a romlottságának bálványait: az élvezetet, a pénzt, a kevélységet, az önzést, a szórakozást és a tisztátalanságot. Ezért fenyegeti az emberiséget az erőszak, a gyűlölet, a lázadás és a háború. Ezekben az években látni fogjátok a büntetést, amivel az Isten Igazságossága megtisztítja ezt a világot, amely ma ezerszer rosszabb, mint a Vízözön idején volt, és annyira a Rossz szellemeinek hatalmában van. Ezért összegyűjtöm a Föld minden részéből a gyermekeimet, és bezárom őket Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe, hogy megvédjem és megmentsem őket a nagy megpróbáltatás idején, ami már elérkezett mindenki számára. Ugyanazokban az években, amikor a Sátán diadalmaskodik, az ön-megsemmisüléshez vezetve az emberiséget; az anyai Szívem is diadalmaskodik, aki a kis fiait az üdvösség és a béke útjára vezeti. A Sátán behatolt az Egyház belsejébe, és sikerült neki elhomályosítania annak tündöklését. Az életszentség ragyogását elhomályosította a bűn sötétségével, a megosztottság sebével kezet emelt egységének az erejére, a tévedések terjesztésével az Igazság hirdetésében sebezte meg. Az Egyház az én annyira beteg szegény leányom! Mindenhonnan hívom a kis fiaimat, ajánlják magukat Szeplőtelen Szívemnek, gyermekekként bízzák magukat énrám. Így Szeplőtelen Szívem kertjében mindennap alakítom a szent, egységes, az Evangéliumhoz hűséges új Egyházat, amelyik tökéletes tanúságot tesz majd Jézusról. Ezek azok az évek, amikor a Sátán győztesként uralkodik, azonban ezek az én diadalomnak az évei is. Az én fényem annál erősebbé válik, minél jobban beléptek a küzdelem döntő szakaszába. Végül a győzelem Szeplőtelen Édesanyátoké lesz, aki szűzi sarkával széttiporja a kígyó fejét, és a kezével megkötözi a nagy sárkányt, hogy így erőtlenné váljon, és ne árthasson a világban. Ezáltal az emberiség, valamint az Egyház megismeri azt a korszakot, amit most bizalomban és imában, szenvedésben és reményben vártok. Ezért mától kezdve látjátok, miként a felkelő hajnalt, hogy a fényem mind erősebbé válik, egészen addig, amíg be nem fedi az egész Földet, amely készen fog állni, hogy megnyíljon az új nappal felé, amely Szeplőtelen Szívem a világban aratott diadalával kezdődik.

(Perth, 1993. december 8.)


16. Az Apokalipszis

„Nagy az én aggodalmam, mert e nagy beteg emberiség folytatja az Istennek s az Ő szeretettörvényének a makacs visszautasítását. Sokféleképpen, sok jellel és rendkívüli beavatkozással léptem közbe ez év alatt, hogy felhívjam az egész emberiséget a megtérésre és az Úrhoz való visszatérésre.

De nem hallgattak meg!

Az Úr nevét gyalázzák, és az Ő napját mindinkább megszentségtelenítik. Az önzés fojtogatja az emberek szívét, kik hideggé és zárkózottá váltak azért, mert képtelenek a szeretetre. Az élet értékét megvetik, növekszenek az erőszakok és az öngyilkosságok; minden eszközt felhasználnak, hogy megakadályozzák az új teremtmények születését, mindenütt szaporodnak az önkéntes magzatölések. Ezek a szörnyű bűncselekmények, amelyek éjjel és nappal bosszúért kiáltanak Istenetek színe előtt, s a tisztátalanság úgy terjed, mint a sár áradata, amely mindent elborít.

Az isteni igazságosság kelyhe betelt, és túlcsordult.

Én látom a büntetést, amivel az isteni Irgalmasság megtisztítani és üdvözíteni akarja a szegény, bűnös emberiséget. Mily számosak és nagyok a rátok váró szenvedések, szegény fiaim, akiket annyira tőrbe csal és becsap a Sátán, a Gonoszság Lelke, aki megkísért és a halálba visz benneteket.

Nagy az én aggodalmam, mert az én Egyházam is a gonosz erők hatalmában van, amelyek veszélyeztetik, és megkísérlik belülről lerombolni.

A Szabadkőművesség magába az Egyház belsejébe helyezte - ahol Fiam, Jézus Helytartója (a pápa) székel - saját központját, ördögi hatalmával együtt, és innen terjeszti ki gonosz befolyását a világ minden részére.

Most is az övéi árulják majd el az Egyházat, kegyetlenül fogják üldözni és vér-padra ítélni. Én látom, hogy a véres üldözés már az ajtók előtt van, s mennyien szóródnak szét közületek e szörnyű orkán heves viharától. Vegyetek részt ezen órákban az én nagy aggodalmamban, és egyesüljetek mindannyian a közben-járás és a jóvátétel imájában!

(Milánó 1993. december 31.)

„A Kálvária órája már elérkezett.

A Kálvária órája elérkezett az Egyház számára, amely hivatott, hogy áldozatul ajánlja magát, és hogy feláldozzák a véres vértanúsága Keresztjén.

A Kálvária órája elérkezett e szegény emberiség számára, amely már elkezdi élni a büntetésének fájdalmas óráit.

A Kálvária órája elérkezett számotokra, szeretteim, mivel most már beléptetek a nagy gyötrelmek befejező idejébe. (...)

Nyissátok meg szíveteket a reménynek!

(Róma, 1994. május 1.)

„Ez egy apokaliptikus üzenet.

Ez az idők végéről szól.

Ez hirdeti és előkészíti Fiam, Jézus dicsőségben való visszatérését. (...)

Csak a Szeplőtelen Szívemben találtok menedéket a büntetés idején, vígaszt a szenvedés órájában, felemelést a kimondhatatlan szenvedések között, fényt a legsűrűbb sötétség napjaiban, hűsítést a felemésztő tűz lángjai között, bizalmat és reményt egy most már általánossá váló kétségbeesés közepette. (...)

Amikor az Egyházba be fog lépni a gonosz Ember (az Antikrisztus, aki majd az újjáépült Jeruzsálemi Templomban Istenné kiáltja ki magát - Cz. L.), ki beteljesíti a pusztulás gyalázatát, s amelynek csúcspontja a szörnyű szentségtörésben lesz - miközben a nagy hittagadás mindenfelé elterjed, akkor Szeplőtelen Szívem össze fogja gyűjteni a hűséges kis maradékot, amely a szenvedésben, imában és reményben várni fogja Fiam, Jézus dicsőségben való eljöttét. Ezért ma fel-hívlak benneteket, nézzetek a nagy világosságra, amely Fatimából terjedt el a századotok folyamán, és amely különösen erőssé válik eme utolsó időkben. Az enyém egy apokaliptikus üzenet, mivel bent vagytok a szívében annak, amit nektek az Isteni Írás utolsó és annyira fontos (ti. Jelenések - Cz. L.) könyvében kinyilvánítottak. Szeplőtelen Szívem fényének az Angyalaira bízom a feladatot, hogy vezessenek rá ezeknek az eseményeknek a megértésére most, amikor Én felnyitottam nektek a lepecsételt könyvet.”

(Caravaggio-i Szentély, 1994. május 13.)

Ma, amikor ezeket a sorokat befejezem, 2004. április 23-ika van.

Napok óta szállingóznak a nemhivatalos hírek, híresztelések (SMS-ek, - Te is add tovább!), hogy Krisztus földi helytartója, II. János Pál pápa imáinkat kéri, mert a testi erejének lassan a végére ér. Imádkozzuk el együtt: Üdvöz légy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján - ámen.

Urunk-Istenünk, kérünk Téged, add, hogy a konklávé ne az Antikrisztust válassza meg Fiad, Krisztus utolsó előtti földi helytartójának.

De ha meg kell történnie, legyen meg a Te akaratod, miképpen mennyben, akként itt a Földön is...

Vác, 2004. április 23.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Gyimesbükk 2008 Pünkösd vasárnap, 1000 éves határszentelés vasútállomás 1.
Csángó himnusz 2. Nistor Ilona
Dobogóko 2.
Legfrissebb írások:
Mikor lép a színre párt, amely nem a pénzimpériumot akarja kiszolgálni?
EXE GÉZA: AZ OFFSHORE DIPLOMAGYÁR
Nagypénteken a templom kárpitja középen ketté hasadt.
A kormányt nem ezek fogják megdönteni, ne aggódj!
Soros kutyái
Kassai Lajosról és Kassai lajostól
BG: Hová is fejlődünk?
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014