Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Amazonas, Sargasso és Bermuda
2008.11.23, 18:03                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Amazonas, Sargasso és Bermuda

Mint ismeretes, a Földön rendkívül kivételes adottságok révén alakulhatott ki az élet, az élővilág mai sokszínűsége: a legkülönbözőbb tényezők kombinációjának igen keskeny sávja biztosítja csak az élet lehetőségét, mi több - a Marson kívül -, ma nem is ismerünk még egy hasonló adottságú bolygót!

A két legfontosabb életadó tényező a víz és az oxigén.

A miénkhez hasonló (ki tudja, lehet-e, van-e másmilyen?) élet csupán egy olyan bolygón létezhet, ahol szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre felszíni víz, és emellett a légkört meghatározott arányban oxigén alkotja. Ez a két anyag (vegyület és elem) teszi lehetővé a Földön az élőlények anyagcseréjét, az anyag körforgását, s hosszabb távon az ökoszisztéma kialakulását, működését és ön-fejlődését. A Föld őslégköre milliárd évekkel ezelőtt metánból, ammóniából és széndioxidból állt, ami a mai szárazföldi élőlények számára mérgező, tehát be-lélegezhetetlen, - s ugyan némi absztrakcióval, de joggal feltételezhetjük, hogy bármilyen más bonyolultabb élőlénynek is az. Az élet csírái, és maga az össze-tettebb élet fejlődőképes képviselői ezért a tengervízben alakultak ki; mégpedig azzal az eredeti képességgel, hogy szénláncokból és szénhidrogénekből szerves testet építettek az őslégkör vízben oldott összetevőiből, a napfény energiájának felhasználásával. A folyamat a fotoszintézis (asszimiláció) - végzői a növények (növényi lények), amelyek elsőként „népesítették be” az óceánokat. A növények e képességük révén átalakították a Föld légkörét; eltűnt belőle a mérgező szén-dioxid, ammónia és metán, s átadta a helyét a semleges nitrogénnek és az élet-adó oxigénnek, amelyek aránya ma 78:22 %.

Az óceánok és tengerek vízinövényei, valamint a szárazföldi növényzet (erdők, rétek, stb.) együttesen a Föld tüdejét, légző felületét alkotják, amelyek össze-hangolt működése nélkül megfulladna a teljes szárazföldi élővilág. A légkör re-generáló körforgásában természetesen mindegyik élőlény (minden növény) egy-aránt részt vesz, de az alapvető (fő)szerepet (tömegarányai folytán) mégis csak két tényező: az Amazonas őserdeje és a Sargasso-tenger moszatja játssza. Lég-körünk oxigéntartalmának folyamatos újratermelése tehát e két tényezőtől függ. A Föld tüdejét halálos veszély fenyegeti.

Az Amazonas - Dél-Amerikában főként Brazília és Peru államok folyóinak a vízgyűjtője - a Föld legbővízűbb folyója. Sehol a világon nincsen (nem is volt) hasonló méretű egybefüggő kvázi-áthatolhatatlan őserdő, sehol nincsen hasonló méretű földi „légző-felület”, amekkorát az Amazonas vízgyűjtője táplál, éltet és tart fenn, immáron hosszú évszázmilliók óta. (Légző-felületünk szempontjából a szárazföldön legjelentősebbek az Egyenlítő környéki, a Ráktérítő és a Baktérítő közötti területen fekvő, a mindennapos esők övébe tartozó szinte áthatolhatatlan trópusi esőerdők - ezek Afrikában, Indonéziában és Dél-Amerikában találhatók.)

Brazíliában, hol még ma is a Föld legkiterjedtebb összefüggő őserdői zöldellnek, - több millió négyzetkilométernyi területen mintegy 20 millió faj él, zárt öko-szisztémában. Sok olyan állatfaj élhet még itt, amelyek a fokozódó erdőirtások következtében ki fognak halni, mielőtt a tudomány felfedezhetné létezésüket. Az erdőirtás – kivágás és égetés - „haladási sebessége” 100 négyzetkilométer/nap, vagyis 4 hektárnyi őserdő szűnik meg élni a nap minden másodpercében, az általa eltartott komplett állatvilággal, aljnövényzettel együtt. Az őserdő több-százmillió éves ökoszisztéma, pótolhatatlan érték, ami soha nem reprodukálható, hiába telepítik újra. Egyre hosszabbodik a végleg kihalt – pl. a mini-majmok, a tamariszkok, gyapjas majmok, pókmajmok - állatfajok felsorolása; s még több a közvetlenül a kihalás küszöbére érkezett fajok (pl. az arany-oroszlán tamariszk) száma, melyek már csak állatkertekben, s a vadonban párszáz egyedet számláló populációkban élnek. Az őserdő halála örökre megszünteti az általa táplált fajok élettereit is. Amazóniában a legutóbbi évtizedekben már több millió hektár ős-erdőt kiirtottak (utak, építkezések, haszonnövény-ültetvények céljára), és a zöld felület - a Föld tüdeje - ma is egyre csak fogy.

A tengeri légző felületünket ugyanekkora veszélyek fenyegetik. Peter Weber az alábbi tényeket írja az „Az óceánok védelme” (1994.) című tanulmányában: „Az óceán legmélyéig terjedő tengeri környezet a világ élőhelyeinek durván 90 %-át teszi ki. A földfelszín közel 71 %-át borítják az óceánok, melyeknek a leg-mélyebb árkai mélyebbre hatolnak a tengerszint alá, mint amilyen magasra a Mount Everest emelkedik e szint fölé. A földi vízkészlet 97 %-a óceáni víz, ami több mint tízezerszer annyi, mint a világ összes édesvizű tava és folyója együtt-véve. Az óceánok magával az élettel járultak hozzá a Föld bolygó fejlődéséhez.

A tudósok hite szerint a legelső szervezetek baktériumok voltak, melyek mint-egy 4 milliárd évvel ezelőtt fejlődtek ki a tengerek mélyén. Kezdetben a bio-szféra lakhatatlan volt más életformák számára, mert a légkörben kevés volt az oxigén. Miközben a széndioxidból egyszerűbb cukrokat szintetizáltak, a tengeri baktériumok foto-szintetizáló törzsei megteremtették a mai, oxigénben gazdag légkört, amelyben kialakulhattak a fejlett életformák. Az idő és az evolúció el-választott bennünket a kezdetektől, de vérünk még ma is őrzi sósvízi eredetünk nyomát.

Az óceánok fizikai és biológiai folyamatokon keresztül szabályozzák a globális éghajlatot. Hatalmas tömegük mérsékli a hőmérséklet ingadozását; - nyáron elnyeli a hőt, télen pedig felszabadítja. A Golf-áramlat pl. melegvizet szállít a Mexikói-öbölből Észak-Európába, s olyannyira kiegyensúlyozza az éghajlatot, hogy Nyugat-Írország partjain citromfák növekedhetnek, közel olyan magas szélességi körön, ahol Moszkva is fekszik. Miközben a világ oxigén-igényének kb. felét/harmadát megtermelik, az óceánok kiveszik részüket a legfontosabb, üvegházhatást okozó gáz, a széndioxid szabályozásából a biológiai szivattyú néven ismert mechanizmus révén. A széndioxid belép az óceán háborgó felső rétegébe, ahol a fitoplanktonok (egyszerű, egysejtű és ostoros, a tengervíz felső rétegében tömegesen foto-szintetizáló szervezetek) s más tengeri növények (pl.: mint a sargasso-moszat a Sargasso-tengerben) egyszerű cukrokat állítanak elő belőle, a napfény energiája segítségével. A biológiai szivattyú a kezdetleges folyamatnak a leszármazottja, mely néhány milliárd évvel ezelőtt létrehozta az oxigén-dús légkört.”

Hogyha az óceánok (és az őserdők) foto-szintetizáló (széndioxidból oxigént fel-szabadító) légző felülete folyamatosan csökken, az egyrészt lerontja a földi lég-kör oxigén-tartalmának önregeneráló képességét, másrészt feldúsul annak szén-dioxid tartalma, ami a sokat emlegetett üvegházhatást, tehát a légkör és az ég-hajlat globális felmelegedését okozza. Folytatom az előző idézetet:

„Az üvegházhatást okozó gázok szaporodását oly’ emberi tevékenységek idézik elő, mint a fosszilis energiahordozók elégetése, az erdők kiirtása, ami évente 7 milliárd tonnával növeli a globális körforgásba belépő szén mennyiségét. Az óceánokat a belátható jövőben fenyegető fő veszélyek közül a globális légköri változások elkerülhetetlennek, ámde kiszámíthatatlannak is látszanak. A klór-fluor szénhidrogének, és más ózonkárosító vegyi anyagok légkörbe jutásával (ennek szabályozásáról szól a kiotói egyezmény, melyet a legnagyobb mérgezést kibocsátó USA máig sem hajlandó aláírni!) mindegyre vékonyodik a sztrato-szféra ózonrétege (az ózon: kétatomos helyett háromatomos oxigén-molekula, amely meggátolja, hogy a Napból kiáradó ultraviola-B sugárzás döntő hányada elérje a földfelszínt), több szövetkárosító ibolyántúli sugárzás éri az óceánokat. A sugárzás növekedése már ma is csökkenti a déli óceánok fitoplanktonjainak szaporodását. A Déli-sark fölött minden szeptemberben fogyni kezd az ózon-réteg, a normálisnál mintegy 50 %-kal hígabb „lyuk” képződik, éppen akkor, amikor a hosszabbodó napok elindítják a fitoplanktonok felszaporodását. A Kaliforniai Egyetem kutatói azt tapasztalták, hogy a megnövekedett ibolyántúli sugárzás legalább 6-12 %-kal csökkenti a fitoplanktonok szaporodását a lyuk alatt, tönkreteszi az antarktiszi táplálékláncot, gyengíti a biológiai szivattyú-hatásban kifejtett teljesítményét.”

Mik is azok az emlegetett „fitoplanktonok”?

Farkas Henrik „Élet a tengerben” (1974.) című könyvéből ered a magyarázat: „Az óceánok állatvilágát is a növényzet táplálja, mint a szárazföldét. Csak a növények képesek a klorofill segítségével, a napfény-energia felhasználásával szervetlen anyagokból szerveset előállítani. Azonban ha hajón kelünk át a nyílt tengeren, nyomát sem látjuk a növényzetnek, mindenütt csak víz, végtelen víztükör terül el a szemünk előtt. A partok mentén már hatalmas hínárosok alakulnak ki, ezek valóban táplálékot is nyújtanak az ottani állatvilágnak. De bármekkora is ez a sekély, part menti övezet, elenyészően kicsiny a végtelen tengerhez képest - nem láthatja el a tőle sok ezer kilométerre lévő nyílt vizek állatvilágát élelemmel. Mondottuk, hogy csak a végtelen víztömeget láthatjuk a hajóról; ez igaz, de itt van például az Északi-tenger, ahol a víz zöld. Hajónk „víz-dzsungelen” halad át, - valósággal zöld a víz a növényzettől. De benne a növények olyan parányiak, - fenn sem akadnak a hálóban; általában nem is gyűjthetők így, mert a nagyon sűrű szemű hálóból a víz nem folyik ki. Ha azonban egy pohárnyit merítünk a tengervízből, és néhány csepp formalint cseppentünk bele, pár nap múlva vékony, zöld üledéket találunk a pohár alján. Ebből kell azután egy keveset a mikroszkóp alatt megvizsgálnunk, s máris elő-tűnik a tenger gazdagságát megteremtő vízi-növényzet, a milliméter tízezred-részénél kisebb egysejtű algák - más néven a moszatok - világa. Érdekesebb látványban lehet azonban részünk, ha élő, eleven algákat figyelünk meg; egy részük ugyanis épp olyan ügyesen és gyorsan mozog, mint az egysejtű állatok.

Ilyen mozgó, ostoros algákat nem csupán a tengerek vízében, hanem az édes-vizekben is bőségesen találunk. Ha akváriumunk napsütötte helyen áll, meg-zöldül a víz, azaz zöldalgák szaporodnak el benne; ha sötétebb helyen tartjuk, a barna vagy kék-algák szaporodnak el. Felvetődik a kérdés: vajon a hatalmas óceánokban (az állóvizű Sargasso-tenger kivételével!) miért csak ilyen kicsiny, parányi növények élnek, amikor még szálfa nagyságúaknak is bőven akadna hely? Pedig a növények számára épp kicsinységük nyújt védelmet a tengerben. Ezt egy merész hasonlattal tudnánk megértetni. Képzeljük el, hogy egy 10-15 ezer tonnás óceánjáró hajó és egy pingpong-labda ugyanolyan iszonyú erejű viharba kerül. Vajon melyik van nagyobb veszélyben? A hajó. Ha nagyon erős a vihar, a hullámok még a legerősebb acélbordázatot is meg-roppanthatják, a kicsiny kaucsuklabda azonban sértetlen marad. Együtt emelkedik és süllyed a hullámokkal. Éppen így maradnak meg épségben a trópusi szélviharok keltette nagy hullámzásban is a parányi algák. A hideg vizű tengerekben találhatók meg rendkívül nagy mennyiségben; tömegükről talán az adja a leghűbb képet, hogy a tengerek fenekén vastag réteget alkot a kovamoszatok évmilliók során felgyülemlett váza.”

Leo Schneider „Életünk és a mikrobák” (1966.) könyvében a következőket írja: „Az algák, amelyeket a legtöbben közülünk még sohasem láttak; - különösen nagy jelentőségűek a számunkra. Ezek az óceán vizének mikroszkopikus algái, egyszóval a (fito-)plankton tagjai. A kovamoszatok egyetlen sejtből álló testét a homokhoz hasonló anyagból, a kovából álló héj veszi körül. Ez a kovahéj néha feltűnően szép. Az ilyesféle növények, amelyek a tenger felszínén, legalábbis a közelében úsznak, a tengerek sokszor rendkívül hosszú táplálékláncolatai első tagjának számítanak. A tápláléklánc a plankton parányi állatkáitól a hatalmas élőlényekig terjed, a több méteres tengeri halakig és bálnákig, - de gyakran az emberig, ha annak tápláléka a tengerből származik. Az óceánokban, amelyek Földünk felszínének háromnegyedét borítják: hemzsegnek az állatok. Hogyan lehetséges, hogy ezek a mikroszkopikus algák táplálékkal és energiával egy-aránt el tudják látni az örökké éhes, feneketlen gyomrú tengeri állatvilágot?

Nos, azért, mert hihetetlen gyorsan nőnek és szaporodnak - oly gyorsan, hogy az óceánok egysejtű algáinak a tömege (tonnákban kifejezve) messze meg-haladja (!!!) a szárazföldön élő zöld növények összes tömegét, beleértve a hatalmas fákat és erdőségeket is. Jóllehet a legtöbb algafaj parányi élőlény, akad néhány olyan is közöttük, amelyek a legnagyobb termetű növények közé tartoznak. Az óceánjárók utasai gyakran figyelnek fel a tenger vizében lebegő hatalmas tengerihínár-tömegekre. Nos, ezek a hatalmas növények is - algák! (Értsd: sargassum-moszatok.) Tulajdonképpen az „alga”, mint latin szó annyit jelent: tengeri hínár. Egyik-másik nagyobb fajuk száz méternél (!) hosszabb is lehet, de az a sok-sok milliárd sejt, mely ezt az óriás testet felépíti, egymáshoz mégis messzemenően hasonló. (Míg a magasabb rendű zöld növények eltérő funkciójú, különböző sejtekből épülnek fel.)

Jean Merrien

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
1956. okt. 23. - A Magyar Szabadságharcos rádió utolsó SOS üzenete - Világ népei segítsetek!
Induló - Jászkun
Holdvilágárok
Legfrissebb írások:
Devizahitelesek helyzetének végleges megoldási lehetőségei
2018 Mátyás király emlékéve lesz!
KÖVETELEM AZ IGAZSÁGOT!
November 4. Az 1956-os szabadságharc hőseire kell emlékezünk
A ténytagadás, a zsidóellenesség aktív gerjesztése
Egy kapitány, aki nem hagyja el a süllyedő hajót
Mi minden vezetett '56 októberéhez? 70 éve zajlott a hírhedt "kékcédulás választás"
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014