Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Amazonas, Sargasso és Bermuda
2008.11.23, 18:03                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Amazonas, Sargasso és Bermuda

Mint ismeretes, a Földön rendkívül kivételes adottságok révén alakulhatott ki az élet, az élővilág mai sokszínűsége: a legkülönbözőbb tényezők kombinációjának igen keskeny sávja biztosítja csak az élet lehetőségét, mi több - a Marson kívül -, ma nem is ismerünk még egy hasonló adottságú bolygót!

A két legfontosabb életadó tényező a víz és az oxigén.

A miénkhez hasonló (ki tudja, lehet-e, van-e másmilyen?) élet csupán egy olyan bolygón létezhet, ahol szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre felszíni víz, és emellett a légkört meghatározott arányban oxigén alkotja. Ez a két anyag (vegyület és elem) teszi lehetővé a Földön az élőlények anyagcseréjét, az anyag körforgását, s hosszabb távon az ökoszisztéma kialakulását, működését és ön-fejlődését. A Föld őslégköre milliárd évekkel ezelőtt metánból, ammóniából és széndioxidból állt, ami a mai szárazföldi élőlények számára mérgező, tehát be-lélegezhetetlen, - s ugyan némi absztrakcióval, de joggal feltételezhetjük, hogy bármilyen más bonyolultabb élőlénynek is az. Az élet csírái, és maga az össze-tettebb élet fejlődőképes képviselői ezért a tengervízben alakultak ki; mégpedig azzal az eredeti képességgel, hogy szénláncokból és szénhidrogénekből szerves testet építettek az őslégkör vízben oldott összetevőiből, a napfény energiájának felhasználásával. A folyamat a fotoszintézis (asszimiláció) - végzői a növények (növényi lények), amelyek elsőként „népesítették be” az óceánokat. A növények e képességük révén átalakították a Föld légkörét; eltűnt belőle a mérgező szén-dioxid, ammónia és metán, s átadta a helyét a semleges nitrogénnek és az élet-adó oxigénnek, amelyek aránya ma 78:22 %.

Az óceánok és tengerek vízinövényei, valamint a szárazföldi növényzet (erdők, rétek, stb.) együttesen a Föld tüdejét, légző felületét alkotják, amelyek össze-hangolt működése nélkül megfulladna a teljes szárazföldi élővilág. A légkör re-generáló körforgásában természetesen mindegyik élőlény (minden növény) egy-aránt részt vesz, de az alapvető (fő)szerepet (tömegarányai folytán) mégis csak két tényező: az Amazonas őserdeje és a Sargasso-tenger moszatja játssza. Lég-körünk oxigéntartalmának folyamatos újratermelése tehát e két tényezőtől függ. A Föld tüdejét halálos veszély fenyegeti.

Az Amazonas - Dél-Amerikában főként Brazília és Peru államok folyóinak a vízgyűjtője - a Föld legbővízűbb folyója. Sehol a világon nincsen (nem is volt) hasonló méretű egybefüggő kvázi-áthatolhatatlan őserdő, sehol nincsen hasonló méretű földi „légző-felület”, amekkorát az Amazonas vízgyűjtője táplál, éltet és tart fenn, immáron hosszú évszázmilliók óta. (Légző-felületünk szempontjából a szárazföldön legjelentősebbek az Egyenlítő környéki, a Ráktérítő és a Baktérítő közötti területen fekvő, a mindennapos esők övébe tartozó szinte áthatolhatatlan trópusi esőerdők - ezek Afrikában, Indonéziában és Dél-Amerikában találhatók.)

Brazíliában, hol még ma is a Föld legkiterjedtebb összefüggő őserdői zöldellnek, - több millió négyzetkilométernyi területen mintegy 20 millió faj él, zárt öko-szisztémában. Sok olyan állatfaj élhet még itt, amelyek a fokozódó erdőirtások következtében ki fognak halni, mielőtt a tudomány felfedezhetné létezésüket. Az erdőirtás – kivágás és égetés - „haladási sebessége” 100 négyzetkilométer/nap, vagyis 4 hektárnyi őserdő szűnik meg élni a nap minden másodpercében, az általa eltartott komplett állatvilággal, aljnövényzettel együtt. Az őserdő több-százmillió éves ökoszisztéma, pótolhatatlan érték, ami soha nem reprodukálható, hiába telepítik újra. Egyre hosszabbodik a végleg kihalt – pl. a mini-majmok, a tamariszkok, gyapjas majmok, pókmajmok - állatfajok felsorolása; s még több a közvetlenül a kihalás küszöbére érkezett fajok (pl. az arany-oroszlán tamariszk) száma, melyek már csak állatkertekben, s a vadonban párszáz egyedet számláló populációkban élnek. Az őserdő halála örökre megszünteti az általa táplált fajok élettereit is. Amazóniában a legutóbbi évtizedekben már több millió hektár ős-erdőt kiirtottak (utak, építkezések, haszonnövény-ültetvények céljára), és a zöld felület - a Föld tüdeje - ma is egyre csak fogy.

A tengeri légző felületünket ugyanekkora veszélyek fenyegetik. Peter Weber az alábbi tényeket írja az „Az óceánok védelme” (1994.) című tanulmányában: „Az óceán legmélyéig terjedő tengeri környezet a világ élőhelyeinek durván 90 %-át teszi ki. A földfelszín közel 71 %-át borítják az óceánok, melyeknek a leg-mélyebb árkai mélyebbre hatolnak a tengerszint alá, mint amilyen magasra a Mount Everest emelkedik e szint fölé. A földi vízkészlet 97 %-a óceáni víz, ami több mint tízezerszer annyi, mint a világ összes édesvizű tava és folyója együtt-véve. Az óceánok magával az élettel járultak hozzá a Föld bolygó fejlődéséhez.

A tudósok hite szerint a legelső szervezetek baktériumok voltak, melyek mint-egy 4 milliárd évvel ezelőtt fejlődtek ki a tengerek mélyén. Kezdetben a bio-szféra lakhatatlan volt más életformák számára, mert a légkörben kevés volt az oxigén. Miközben a széndioxidból egyszerűbb cukrokat szintetizáltak, a tengeri baktériumok foto-szintetizáló törzsei megteremtették a mai, oxigénben gazdag légkört, amelyben kialakulhattak a fejlett életformák. Az idő és az evolúció el-választott bennünket a kezdetektől, de vérünk még ma is őrzi sósvízi eredetünk nyomát.

Az óceánok fizikai és biológiai folyamatokon keresztül szabályozzák a globális éghajlatot. Hatalmas tömegük mérsékli a hőmérséklet ingadozását; - nyáron elnyeli a hőt, télen pedig felszabadítja. A Golf-áramlat pl. melegvizet szállít a Mexikói-öbölből Észak-Európába, s olyannyira kiegyensúlyozza az éghajlatot, hogy Nyugat-Írország partjain citromfák növekedhetnek, közel olyan magas szélességi körön, ahol Moszkva is fekszik. Miközben a világ oxigén-igényének kb. felét/harmadát megtermelik, az óceánok kiveszik részüket a legfontosabb, üvegházhatást okozó gáz, a széndioxid szabályozásából a biológiai szivattyú néven ismert mechanizmus révén. A széndioxid belép az óceán háborgó felső rétegébe, ahol a fitoplanktonok (egyszerű, egysejtű és ostoros, a tengervíz felső rétegében tömegesen foto-szintetizáló szervezetek) s más tengeri növények (pl.: mint a sargasso-moszat a Sargasso-tengerben) egyszerű cukrokat állítanak elő belőle, a napfény energiája segítségével. A biológiai szivattyú a kezdetleges folyamatnak a leszármazottja, mely néhány milliárd évvel ezelőtt létrehozta az oxigén-dús légkört.”

Hogyha az óceánok (és az őserdők) foto-szintetizáló (széndioxidból oxigént fel-szabadító) légző felülete folyamatosan csökken, az egyrészt lerontja a földi lég-kör oxigén-tartalmának önregeneráló képességét, másrészt feldúsul annak szén-dioxid tartalma, ami a sokat emlegetett üvegházhatást, tehát a légkör és az ég-hajlat globális felmelegedését okozza. Folytatom az előző idézetet:

„Az üvegházhatást okozó gázok szaporodását oly’ emberi tevékenységek idézik elő, mint a fosszilis energiahordozók elégetése, az erdők kiirtása, ami évente 7 milliárd tonnával növeli a globális körforgásba belépő szén mennyiségét. Az óceánokat a belátható jövőben fenyegető fő veszélyek közül a globális légköri változások elkerülhetetlennek, ámde kiszámíthatatlannak is látszanak. A klór-fluor szénhidrogének, és más ózonkárosító vegyi anyagok légkörbe jutásával (ennek szabályozásáról szól a kiotói egyezmény, melyet a legnagyobb mérgezést kibocsátó USA máig sem hajlandó aláírni!) mindegyre vékonyodik a sztrato-szféra ózonrétege (az ózon: kétatomos helyett háromatomos oxigén-molekula, amely meggátolja, hogy a Napból kiáradó ultraviola-B sugárzás döntő hányada elérje a földfelszínt), több szövetkárosító ibolyántúli sugárzás éri az óceánokat. A sugárzás növekedése már ma is csökkenti a déli óceánok fitoplanktonjainak szaporodását. A Déli-sark fölött minden szeptemberben fogyni kezd az ózon-réteg, a normálisnál mintegy 50 %-kal hígabb „lyuk” képződik, éppen akkor, amikor a hosszabbodó napok elindítják a fitoplanktonok felszaporodását. A Kaliforniai Egyetem kutatói azt tapasztalták, hogy a megnövekedett ibolyántúli sugárzás legalább 6-12 %-kal csökkenti a fitoplanktonok szaporodását a lyuk alatt, tönkreteszi az antarktiszi táplálékláncot, gyengíti a biológiai szivattyú-hatásban kifejtett teljesítményét.”

Mik is azok az emlegetett „fitoplanktonok”?

Farkas Henrik „Élet a tengerben” (1974.) című könyvéből ered a magyarázat: „Az óceánok állatvilágát is a növényzet táplálja, mint a szárazföldét. Csak a növények képesek a klorofill segítségével, a napfény-energia felhasználásával szervetlen anyagokból szerveset előállítani. Azonban ha hajón kelünk át a nyílt tengeren, nyomát sem látjuk a növényzetnek, mindenütt csak víz, végtelen víztükör terül el a szemünk előtt. A partok mentén már hatalmas hínárosok alakulnak ki, ezek valóban táplálékot is nyújtanak az ottani állatvilágnak. De bármekkora is ez a sekély, part menti övezet, elenyészően kicsiny a végtelen tengerhez képest - nem láthatja el a tőle sok ezer kilométerre lévő nyílt vizek állatvilágát élelemmel. Mondottuk, hogy csak a végtelen víztömeget láthatjuk a hajóról; ez igaz, de itt van például az Északi-tenger, ahol a víz zöld. Hajónk „víz-dzsungelen” halad át, - valósággal zöld a víz a növényzettől. De benne a növények olyan parányiak, - fenn sem akadnak a hálóban; általában nem is gyűjthetők így, mert a nagyon sűrű szemű hálóból a víz nem folyik ki. Ha azonban egy pohárnyit merítünk a tengervízből, és néhány csepp formalint cseppentünk bele, pár nap múlva vékony, zöld üledéket találunk a pohár alján. Ebből kell azután egy keveset a mikroszkóp alatt megvizsgálnunk, s máris elő-tűnik a tenger gazdagságát megteremtő vízi-növényzet, a milliméter tízezred-részénél kisebb egysejtű algák - más néven a moszatok - világa. Érdekesebb látványban lehet azonban részünk, ha élő, eleven algákat figyelünk meg; egy részük ugyanis épp olyan ügyesen és gyorsan mozog, mint az egysejtű állatok.

Ilyen mozgó, ostoros algákat nem csupán a tengerek vízében, hanem az édes-vizekben is bőségesen találunk. Ha akváriumunk napsütötte helyen áll, meg-zöldül a víz, azaz zöldalgák szaporodnak el benne; ha sötétebb helyen tartjuk, a barna vagy kék-algák szaporodnak el. Felvetődik a kérdés: vajon a hatalmas óceánokban (az állóvizű Sargasso-tenger kivételével!) miért csak ilyen kicsiny, parányi növények élnek, amikor még szálfa nagyságúaknak is bőven akadna hely? Pedig a növények számára épp kicsinységük nyújt védelmet a tengerben. Ezt egy merész hasonlattal tudnánk megértetni. Képzeljük el, hogy egy 10-15 ezer tonnás óceánjáró hajó és egy pingpong-labda ugyanolyan iszonyú erejű viharba kerül. Vajon melyik van nagyobb veszélyben? A hajó. Ha nagyon erős a vihar, a hullámok még a legerősebb acélbordázatot is meg-roppanthatják, a kicsiny kaucsuklabda azonban sértetlen marad. Együtt emelkedik és süllyed a hullámokkal. Éppen így maradnak meg épségben a trópusi szélviharok keltette nagy hullámzásban is a parányi algák. A hideg vizű tengerekben találhatók meg rendkívül nagy mennyiségben; tömegükről talán az adja a leghűbb képet, hogy a tengerek fenekén vastag réteget alkot a kovamoszatok évmilliók során felgyülemlett váza.”

Leo Schneider „Életünk és a mikrobák” (1966.) könyvében a következőket írja: „Az algák, amelyeket a legtöbben közülünk még sohasem láttak; - különösen nagy jelentőségűek a számunkra. Ezek az óceán vizének mikroszkopikus algái, egyszóval a (fito-)plankton tagjai. A kovamoszatok egyetlen sejtből álló testét a homokhoz hasonló anyagból, a kovából álló héj veszi körül. Ez a kovahéj néha feltűnően szép. Az ilyesféle növények, amelyek a tenger felszínén, legalábbis a közelében úsznak, a tengerek sokszor rendkívül hosszú táplálékláncolatai első tagjának számítanak. A tápláléklánc a plankton parányi állatkáitól a hatalmas élőlényekig terjed, a több méteres tengeri halakig és bálnákig, - de gyakran az emberig, ha annak tápláléka a tengerből származik. Az óceánokban, amelyek Földünk felszínének háromnegyedét borítják: hemzsegnek az állatok. Hogyan lehetséges, hogy ezek a mikroszkopikus algák táplálékkal és energiával egy-aránt el tudják látni az örökké éhes, feneketlen gyomrú tengeri állatvilágot?

Nos, azért, mert hihetetlen gyorsan nőnek és szaporodnak - oly gyorsan, hogy az óceánok egysejtű algáinak a tömege (tonnákban kifejezve) messze meg-haladja (!!!) a szárazföldön élő zöld növények összes tömegét, beleértve a hatalmas fákat és erdőségeket is. Jóllehet a legtöbb algafaj parányi élőlény, akad néhány olyan is közöttük, amelyek a legnagyobb termetű növények közé tartoznak. Az óceánjárók utasai gyakran figyelnek fel a tenger vizében lebegő hatalmas tengerihínár-tömegekre. Nos, ezek a hatalmas növények is - algák! (Értsd: sargassum-moszatok.) Tulajdonképpen az „alga”, mint latin szó annyit jelent: tengeri hínár. Egyik-másik nagyobb fajuk száz méternél (!) hosszabb is lehet, de az a sok-sok milliárd sejt, mely ezt az óriás testet felépíti, egymáshoz mégis messzemenően hasonló. (Míg a magasabb rendű zöld növények eltérő funkciójú, különböző sejtekből épülnek fel.)

Jean Merrien

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Mesélj még nekem
Peter, Sue and Marc - Birds of Paradise - 1980
Az Éjjeli menedék szeptember 12-i adása (tdyweb.wbteam.com)
Legfrissebb írások:
Mikor lép a színre párt, amely nem a pénzimpériumot akarja kiszolgálni?
EXE GÉZA: AZ OFFSHORE DIPLOMAGYÁR
Nagypénteken a templom kárpitja középen ketté hasadt.
A kormányt nem ezek fogják megdönteni, ne aggódj!
Soros kutyái
Kassai Lajosról és Kassai lajostól
BG: Hová is fejlődünk?
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014