Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Rendszerváltás és visszarendeződés
2008.11.23, 18:05                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Rendszerváltás és visszarendeződés

Az 1980-as évek végén a Hungarocamion nemzetközi közúti árufuvarozó vállalat közgazdasági főosztályvezetője voltam, amikor a rendszerváltó szellők elkezdtek egyre hevesebben fújni, fújdogálni.

Munkatársaimmal igyekeztünk magunkba fogadni az új ideákat, melyek rendkívül zavarosan, összefüggéstelenül, megmagyarázatlanul a szakminisztériumunkból, és valamivel összeszedettebben a szaksajtóból szállingóztak...

Mi bátrabbak HITELT és KAPUT olvastunk, ami vakmerőség s eretnekség volt egy olyan szocialista nagyvállalat felsőbb vezetésében, mely ‘közismerten’ vizet prédikált, noha bort ivott. Akkor már a pártbizottságot is egyetlen cél érintette, mozgatta meg komolyabban: a megszerezhető ‘profit’ mennyisége...

Jól emlékszem például, amikor vállalat-szerte elterjedt a gonosz hír, hogy vezér-igazgatónk egy olyan menedzseri forgószéket vásároltatott magának, amely ÁFA

nélkül 128 ezer forintba került (1989-ben)! A számvitel furfangos, ‘szabad szájú’ könyvelőleányai persze - nagy fantáziáról téve tanúbizonyságot - legott elkezdték

találgatni, vajon miféle ‘titkos funkciókkal’ is lehet felszerelve az a vezetői szék, amiért ‘megéri’ ennyi állami pénzt kifizetni? Végül ‘megállapodtak, hogy való-színűleg automata fingelszívóval látták el, ami értekezleteken nélkülözhetetlen, - hiszen nem lehet ‘kirohangálni’, ha valaki töltött káposztát ebédelt a vállalati menzán. Munkaidő után vizsgálatnak vetették alá, de a Laokoón-csoportszerű, összefonódó vertikális csőrendszere szétszerelhetetlennek bizonyult, így örökre megőrizte titkát.... Ez már a közelgő kapitalizmus magyar előszellentése volt!

Olvasgattuk, lapozgattuk hát Sárközy Tamás doktor friss társasági és átalakulási törvényeit; s nem azt mondom, hogy egy árva kukkot sem értettünk belőle, de azt feltétlenül, hogy a lényegi okokat illetően, amiért az új törvényeket bevezették, - tájékozatlanok maradtunk... Ámde igyekeztünk elébe menni a várható gyakorlati következményeknek, mert aki előbb átlátta az állam ‘szabályozási törekvéseit’, az gyorsabban felkészülhetett a megújuló minisztériumi kísérletezések kivédésére. Az állam manipulált; a vállalatok és ‘autonóm’ vezetőik védekeztek. A rendszer végnapjai, a ‘80-as évtized utolsó évei vidám, össznépi társasjátékkal teltek...

Főnökünk folyton nyúzott, lépjek be a Pártba, mert a jó kis pártcsoportjába „már csak egyedül én” hiányzom. Hiába válaszoltam Hérakleitosz örökbecsű szavaival: „Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba!”; - csak tovább győzködött, mert sehogy sem tudta megérteni, ‘hogy lehet valaki a saját sorsa makacs ellensége’... Aztán ‘egyszer csak nagyot változott’ a világ!

Történt egyszer, hogy az MSZMP csak úgy, egyik napról a másikra bejelentette, hogy kivonul a munkahelyekről, és egyidejűleg meg is szünteti magát. No persze nem úgy, hogy jogutód nélkül felszámolódik, hanem egy igazán szemfényvesztő trükkel. Az állampárt titkos előkészítés után szinte egyik napról a másikra újjá alakult: a Magyar Szocialista Munkáspárt ‘a történelem szemétdombjára’ dobta a régi nevét és párttagságát, ám ugyanakkor, mint afféle politikai főnixmadár fel is ‘támadt’ - nevéből a ‘munkás’-t elhagyva, Magyar Szocialista Párttá avanzsált...

Legmagasabb főnökeink már napokkal korábban, ‘a síri csend’ titkolózó idejében is fontoskodó arccal, a tekintetükben belső töprengéssel jártak-keltek, mintha egy nyomasztó, súlyos titkot ismernének, amelyet pártutasításra nem oszthatnak meg soha, senkivel. Persze, hogy tudták, mert mindent megmondtak nekik. A rituális átváltozás rettenetes titkát. Hogy eltemessék, majd kihantolják magukat, s hogy ‘újjá’-szülessenek, már egy más személyiséggel, a szabadkőműves szertartás ősi előírásai szerint. Ha már betelt a mértéke előző életednek, meghalsz és rögtön reinkarnálódsz, mert a szocialisták sosem halhatnak ki. De hogy új porhüvelyben tovább létezhess, meg kell tagadnod előző életedet; sőt, el is kell felejtened mind-azt, amit korábbi életeidben valaha megcselekedtél. Ez a főnixek titkos törvénye!

Az MSZMP utolsó korszakában (cca. 800.000 párttaggal) végig jellemző volt az ún. ‘ebzárlat’ vagyis az, hogy gyakorlatilag tilos volt új párttagként nem munkás-származásúakat felvenni, nehogy még tovább híguljon a magát makacsul csakis a munkásosztály élcsapataként deklaráló Párt származás szerinti belső összetétele. Ezek után épp az a szó, az a rétegképviselet, az az osztály maradt ki az új párt új nevéből, amely a marxi-lenini alapelvek szerint a világ felforgatására született és szerveződött meg az ún. ‘osztálynélküli társadalom’ felépítéséért. Az újjászületett állampárt neve Magyar Szocialista Párt, amely már nem küzd elődje magasztos, ám megvalósíthatatlannak bizonyult radikális elveiért; - ez a párt már csak a túl-éléséért harcol, kapaszkodik, és megélhetési okokból törli nevéből a ‘munkás’ meghatározottságot, ami pedig korábban látszólag a lényege volt...

Mi, be nem avatottak - az egészből nem tudtunk semmit. Az MSZMP megszűnt, kivonult a munkahelyekről. Nálunk is megszűnt, - egyik napról a másikra. Majd jött a tétova, suttogó hír - nehogy elterjedjen: ‘hivatalos köröktől’ származik, mint burkolt, titkos felkérés! -, hogy aki akar, beléphet a Magyar Szocialista Pártba a volt MSZMP tagok közül...! Mindössze hárman léptek ‘át’ a régi-új pártba: a vezérigazgató és a két vezérigazgató-helyettes. Főnököm immár nemcsak engem agitált, hanem többünket; azokat is, akik néhány héttel korábban még - ‘a klassz kis pártcsoportjában’ - a tagtársai voltak. Senki nem állt kötélnek: elegük lett a vállalati pártpolitizálásból. Megpróbáltak még ‘hitegetni’ bennünket, hogy ‘úgyis visszarendeződik minden’; - harsányan elkezdtünk hahotázni, mint egy soha nem hallott jó tréfán... Nem is sejtettük: az nevet, aki a végén nevet!

Valamirevaló ‘értelmes’ vezető - rangjától, lehetőségeitől függően - tanácsadókat tart maga körül, hogy ameddig ő ‘csak’ vezet, elvégezzék helyette az ún. ‘háttér-szakmunkákat’. Főnökünk ilyen felsővezető volt; fantasztikus érzékkel válogatta ki nálánál barázdáltabb agyvelejű munkatársait. ‘Több szem többet lát’ - alapon kikérte véleményünket mielőtt döntött volna. Ez a mechanizmus biztosította, hogy az adott lehetőségekből mindig kiválasszuk a legjobb vagy a ‘legkevésbé rossz’ megoldást. A rendszerváltás és a Párt ‘megszűnése’, sőt, munkahelyi illegalitásba vonulása után mind türelmetlenebbül kérdezgetett minket, tanácsadóit, mikor lesz végre teljes visszarendeződés, mert szerinte ez az ‘anarchia’ nem tarthatott (már) túl sokáig. Szép dolog a demokrácia, de így „szétzüllik az ország” - mondogatta.

Mindannyian a vadkapitalizmus bevezetésétől, a szabályozatlan (önszabályozó) piac rejtelmeitől rettegtünk, veszélyben érezve saját kiharcolt egzisztenciánkat. A felettes minisztérium nem tudott stratégiai ötleteket, javaslatokat adni a vállalat-vezetésnek, mert mindenki csak saját maga átmentésével volt elfoglalva. Azelőtt is meghirdettek mindenfajta ‘átalakulásokat’, ámde minden maradt a régiben; - a legrosszabb esetben átfestették a cégtáblát, amit aztán később ‘nagy reformnak’ kereszteltek el s a szokott módon ivászattal plusz KISZ-orgiával ünnepeltek meg, - „Ezt is megúsztuk!” jelszóval. Ha főnökeink kérdőre vonták a szakhatóságot - Sto gyélaty? -, azok csak annyit mondtak dodonai bölcsességgel: „Alakuljatok át részvénytársasággá, abból nem lehet baj; előbb értékeltessétek fel a vállalatot, mennyit is ér a tőkés módszerek szerint!”

A vezetőink tudták, hogyha elhajítják a malomkövet, hát ki tudja, hol áll meg - ezért a ‘legjobb’ most sem csinálni semmit, mert a semmittevésből még soha nem lett baj... Gondoskodtak látszattevékenységről, amit tanulmányaim szolgáltattak. „A témát nagyon alaposan körül kell járnunk, nehogy elhamarkodjuk, és valami visszacsinálhatatlant cselekedjünk!” Terjedelmes elemzéseket írattak velem, - ki kellett fejtenem a részvénytársasággá alakulás minden szubjektív előnyét és főleg hátrányát. Az egyik héten megírtam, miért ‘szükségszerű’ az átalakulás, - a másik héten bebizonyítottam, hogy ez teljesen értelmetlen. Sikerült annyi időt nyernünk, hogy a fél minisztérium kiürült, már mindegyik vállalat túl volt 3-4 felértékelésen, és átalakult állami tulajdonú, ún. ‘egyszemélyes részvénytársasággá’, - mi viszont magányos cédrusként álltunk a nagy magyar pusztában és nem alakultunk juszt se át, semmivé. Valamikor ezt nyilván imperialista szabotázsnak tekintették volna és a komplett vállalatvezetést elküldik a Gulágra ‘nyaralni’, de az a világ már elmúlt.

Ha bárki ilyesminek csak ‘a felemlítésére is’ vetemedik, mi küldjük el ‘melegebb éghajlatra’: éppen az említett imperialista térnyerés ellen harcolunk, konspirációs eszközökkel...! Főnökeink egyre csak a visszarendeződést várták; mikor jelentik be már végre: „Elvtársak, ez csak egy vicc, egy titkos kísérleti gyakorlat volt, - mindenki visszakapja a piros könyvét, és mehet vissza a korábbi helyére; a személyzetin pedig készítsenek átfogó értékelést a pártkáderek viselkedéséről: ki, hogyan állta ki a ‘próbát’!”

Ahányszor megkérdezték tőlünk - Katitól, Piroskától, Lacitól, Sicitől meg tőlem -, hogy: ”Nos, fiúk, lányok: mikor lesz a visszarendeződés?”, - mindannyiszor csak nevettünk: „Visszarendeződés, itt - soha többé nem lesz!”.

******

Az 1990-es ‘első szabad’ választásokat már másik cégnél éltem meg; - sajnos éppen egy olyannál, ahová egyes fő-szocik ‘illegalitásba’ menekültek, mint utóbb kiderült: vagyont kimenteni, az állami vagyonból magán-portfolióra ‘szert tenni’. Vagyis: lenyúlni... Nem izgatta őket, hogy átmenetileg most rejtőzködniük kell - készültek az éppen ‘elvesző-félben’ lévő hatalom mielőbbi visszaszerzésére, meg ‘az elveszett hatalom’ monopóliumának működő tőkére váltására. Át is váltották hatalmukat vagyonra pénzre, üzletrészekre, vissza nem fizetendő bankhitelekre; - kinek mihez ért közelebb a keze. A kormány készségesen kiszolgálta igényeiket, mintha érvényben lett volna egy tikos megállapodás, miszerint hatalom és pénz konvertibilisek egymással: ezt nevezték el aztán spontán privatizációnak. Ezek a fő-szocik meg voltak győződve róla, hogy már az első ‘szabad választásokon’ is újból győzni fognak, mert a magyar nép jól tudja, hogy a Németh-kormánynál szakértőbb nem volt, s nem is lesz Magyarországon; - ‘kutyaütők’ nem juthatnak a kormányrúdhoz...

Mivel a kutyaütők mégiscsak hatalomra jutottak - a visszarendeződés ‘lekerült a napirendről’. A kutyaütők kormányoztak, a szakértők pedig elprivatizálták a nép társadalmi tulajdonát; s hogy olajozottan menjenek az ügyek: jó pénzért és siker-díjért ‘jó tanácsokkal’ látták el a kutyaütőket, hogy milyen törvényeket hozzanak, illetve mit, kinek adjanak el, vagy ‘oda’... E ciklusban el is tűnt a népvagyon fele.

Aztán a következő választáson csak visszafordult a jéghegy a vízben az eredeti állapotába, újra őskori bolsevik kövületeké lett a hatalom, minek következtében eltűnt a népvagyon nagyjából másik fele. Az országból 1998-ra már alig maradt meg valami, de az a legértékesebb: Magyarország földje, a magyar haza. Talán a Rózsadombi Paktum előírásaként, talán az angolszász politikai váltógazdaság majmolásaként - ki tudja? -, de most a bátor ifjú rendszerváltoztatók foghatták a kezükbe a hatalom kormányrúdját, és ezt kihasználva bevezették az országot a NATO-ba, majd a Terrorellenes Koalícióba is; és nem mellékesen előkészítették a belépésünket az Európai Únióba. S hogy nehogy az utánuk jövő szocialisták legyenek a bűnbakok, olyan jogharmonizációs törvények aláírását is megejtették, melyek biztosítják a tőke és a munkaerő szabad mozgását. Furcsa, hogy - mivel Magyarország más hozománnyal már nem tudott szolgálni?! - a szabad tőke-mozgáson a magyar termőföld megvásárlásának kicsivel (7 évvel) elcsúsztatott lehetőségét értették...

Aztán kettőezer-kettőben - amúgy ez a terminus technicus is a nagy nyelvújítónk, Orbán Viktor evergreen találmánya! - jöttek is az uralkodásra újból felajzott ős-szocik, hogy beteljesítsék a rendszerváltást: aláírták hazánk belépését az Európai Únióba. Kiderült, hogy a szabad tőkemozgás elsősorban a termőföldünkre fog vonatkozni, mert a tőkebefektetések a belépés óta elapadni látszanak. Igaz ugyan, hogy cukrászdát vagy kávézót nyugodtan nyithatunk majd például Bécsben, de dolgozónak éhbérért sem kellünk a tagországoknak, hisz náluk is vágtatóan gyors a fellendülés: nem tudnak mit kezdeni a saját munkanélküli seregeikkel sem.

Vagyis: se vagyon, se munka, sem tőke, sem bér, se föld; - se pénz, se posztó...

Majd most, 2004-ben hirtelen benarancssárgult az egész ország, sőt, Budapest, a bűnös város is több, mint félig. A Fideszesek arcára ismét kiült az önelégült mosoly; pedig kétes egy győzelem ez, amikor a választók 60 %-a otthon maradt... S ugyan mi változott meg ettől? A sarokba szorított, hatalomra és portfolióra éhes rágcsálók felgyorsított ütemben tömik a pofazacskójukat. Két év a szerepcseréig!

Magyarok! Honpolgárok! Vigyázzatok, ébredjetek fel, amíg nem késő, mert most elveszni látszik minden, ha nem vagytok elég okosak! Most kellene ütni a vasat, amíg meleg, mert az ellenfél ugyan elgyengült, de valami újabb, monstre trükkel fog előállni! Hogyha nem vigyázunk, még az anyaföldet is kiráncigálják alólunk, a tőke szabadságáért! Ha nem vigyázunk, - nyakunkon a végső visszarendeződés!

Ezt írtam 2004. június 19-én...

Szeptemberre meg is jött a ‘válasz’ a Fidesz EU-parlamenti választási sikerére.

A visszarendeződést Gyurcsány Ferencnek (és Hiller Istvánnak) hívják...

Aki most faltörő kosként megy neki Orbán Viktornak.

Meg a maradék egzisztenciánknak és a polgári szabadságjogainknak.

Vác, 2004. október 2.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Magyar betyárok
Regölés
Katonadal
Legfrissebb írások:
Áldás havának 22-ik napja a magyar diadalé!
A Nemzetegyesítő Mozgalomról mindenkinek
Levél Ausztráliától Kanadáig minden jó magyarnak
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014