Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Genezis és degeneráció
2008.11.26, 12:55                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Genezis és degeneráció

Régóta foglalkoztat – mint ismeretelméleti alapprobléma -, hogy mi­ként egyeztethetők össze a vallás és a tudomány nyújtotta is­me­­reteink, meggyőződéseink az emberiség genezisével kapcso­lat­­ban, és mi a „megfejtés” üzenete a mai kor embere számára.

Annál is inkább, mert vallásos „tudós” szeretnék lenni.

A kétfajta megközelítés tehát bennem összeegyeztethető.

Majomból majomember

Engels Frigyes szerint az ember a majomból fejlődött ki – vö. „A majom emberré válása” című művében foglaltakkal -; mi több, a majmot a céltudatos tevékenység, a mun­ka tette emberré. Most te­kintsünk el attól, hogy ez a definíció lényegében tautológia, hisz’ amennyiben az emberi lény fő jellemzője a munka – mi volt az a kezdő lökés, az a kiváltó ok, ami előidézte, hogy a majom célszerű tevékenységet, munkát kezdjen végezni? Meddig majom a majom, és mikortól ember az ember? A tudomány, amely lényegében ma is a marxizmus-leninizmus „dialektikus materialista” elveit vallja, a paleontológia és az antropológia, lázasan keresi, kutatja a hi­ány­zó láncszemet (missing link), azt a képzetes (fiktív) félemberi lényt, aki/amely már nem majom, de már ember, noha még nem alkot civilizációt, de már „gondolkodik”. Ugyanis a végső soron – vö. evolúció - a mai civilizációkhoz vezető emberi munka tudatos gondolkodást fel­­tételez, méghozzá tömegméretekben! És itt érhető tet­ten Engels logikájának eredendő materializmusa is, mely a mai (ál)tudo­mány­t – vö. pl. „pszichológia” - is „uralma alatt” tartja, u­gyan­is azt hiszi, azt hiszik, hogy a kulcsmomentum az értelem, a tudat, a ’tudatos’ gondolkodás képességének megjelenése, uralko­dó­vá válása, kifejlesztése, ki-és beteljesítése…

Nem így van.

Skizofrén pszichológia

Az emberi tudomány – mint az emberi lény maga is -: skizofrén.

Noha a szavak szintjén „elismeri” a lélek létezését – sőt még külön „tudományágat” is felépített a lélek folyamatainak vizsgálatára! -; valójában az emberi lelket nem transzcendens szellemi léte­zőnek tartja, hanem a tudattal, vagyis az anyagi valóságot visszatükröző, s a célszerű tevékeny­ségre irányuló képes­ség­gel, a munkavégző képességgel azonosít­ja. A pszichológia azt hiszi, hogy a lelket vizsgálja, miközben tudati megnyilvánulásokat elemez, amelyekről azt hiszi, állítja, hogy azok a lélek fő funkciói.

Pedig a lélek az, ami az embert a majomtól megkülönbözteti.

A majom „céltudatos” lény, lélekkel azonban nem rendelkezik.

A lélek nélküli „ember” antropológiai-ismeretelméleti nonszensz – ha létezne lélek nélküli ember -: nem ember, hanem majom lenne.

Vagy egy Frankenstein által létrehozott homunkulusz.

Még akkor is, ha netán munkavégzésre fogható.

Materializmus és istenhit

A materialista tudomány Istentől elrugaszkodott.

A materialista tudomány – noha lépten-nyomon „belebotlik” Isten létezésébe – megtagadja a Teremtőt, mert az isteni próbatétel meg­kerülésével, kijátszásával, mellőzésével (mintha az nem lenne) próbál, kvázi „önerőből” istenné válni. Pedig megszívlelhetné a XX. század két legnagyobb (atom)fizikusának egy egész fantasztikus é­letművet betetőző, megkoronázó ebbeli nézeteit! Ők ketten ellent­mondtak egymásnak is, mégis ugyanarra a meggyőződésre jutot­tak. Albert Einstein, az általános és speciális relativitáselmélet szülőaty­ja, mikor megismerte Werner Heisenberg határozatlan­sá­gi elméletét – melynek a lényege, hogy a szubatomi folyamatokban, úgy tűnik, nem érvényesül az anyag viselkedésére egyébként oly’ jellemző determináció! -, felháborodottan kiáltott fel: „Az Úristen márpedig nem kockázik!”. Heisenberg pedig így vélekedett: „A tudomány italából minden korty istenkáromlás, de a pohár legalján ott van az Isten.”. Lám, Isten s az anyag, meggyőződés és tudomány összeegyeztethetők. Legalább a nagy koponyákban…

A majom értelmi és hit szintjén persze nehezebb a felismerés.

Vérfertőző beltenyészet

Ha elfogadjuk az Ótestamentum genezisében leírtakat tényeknek, számos fontos, mi több, alapvető összefüggést ismerhetünk fel. A tudomány azt hiszi magáról, hogy az emberiség megmentője, sőt, általa, áldásos felfedezései révén az ember végül istenné nőheti ki magát. A történeti valóság ezzel szemben az, hogy a Genezis után az emberiség elkorcsosult, s a ma élő „populáció”, képességeit és természetes életképességét tekintve csupán a haloványnál is fehé­rebb árnyéka (whiter shade of pale - Procol Harum) egykori ön­ma­gának… Közismert tudományos tény, hogy bármely faj, így az emberi faj is elkorcsosul a génállomány, a tulajdonságokat át­örökítő anyag drasztikus le­romlása következtében, ha a po­puláció egyedszáma olymértékben leapad, hogy a fajfenntartás to­vábbi egyetlen lehetséges megoldása a „(vér)rokonházasság”. Már­pedig ebben az emberiségnek történelme során sokszor volt része; sőt, úgy is mondhatnánk, hogy az emberiség történelme genetikus értelemben a tömegesen elkövetett vérfertőzés története! Az Úr eredetileg csak Ádámot teremtette – Éva már csupán másodlagos, származékos jövevény a Földön. Történt ugyanis, hogy az unatko­zó Ádám arra kérte Istent - akivel akkoriban épp kísérleti on-line kap­csolatban állt, mivel a Paradicsomban UPC-direct még nem lé­tezett, tehát nem is lehetett annyira tökéletes hely! -, hogy terem­te­ne néki egy társat, akivel boldog gondtalanságát megoszthatná.

Ádám, Éva és Noé gyermekei

Mire az Úr kivette Ádám oldalbordáját, amelyből megformálta ős­a­nyánkat, Évát. Ám – mint tudjuk – a paradicsomi boldogság nem tartott túlságosan sokáig. Az áteredő bűn következtében őseinket Isten, mindnyájunk Atyja kiűzte az Édenkertből, és egész életen át tartó verítékes munkára, kínkeserves sokasodásra és ko­rai halálra ítélte az első emberpárt. Az emberi faj úgy alakult ki, hogy gyermekeket nemzettek – elsőként Káint és Ábelt -, majd Ádám a lányaival, a lányok a bátyjaikkal (s így tovább) nemzettek újabb és újabb nemzedékeket. És az őseredeti „isteni” gének, s ve­lük a po­puláció, az emberi faj tulajdonságai hirtelen drasztikusan le­romlottak. Az átlagos életkor a kezdeti 900-1000 évről 100-150 évre, majd a századok folyamán 35-40 évre csökkent, de ami még sokkal sokatmondóbb: értelmünk elhomályosult, s akaratunk rosszra hajlóvá vált. Ez mind, tételesen benne van a Bibliában, csak az ún. „tudomány” feslett emlőin nevelkedett emberiség túl­nyomó többsége erről mit sem tud, a többiek pedig nem veszik ko­molyan. Mert az ember csak azt hiszi el, ami „érdekében” áll…

Valamennyien kizárólag Ádám és Éva leszármazottai volnánk?

Erről majd még kicsit később…

Ámde a beltenyésztésnek (a vérfertőző rokonházasságoknak) ezzel még koránt sem volt vége. Nagyjából 9000-12000 évvel ezelőtt – az idő­skála tekintetében a Biblia (a Genezis szerint a Teremtés és az emberiség mindössze 4000 éves!) és a „tudomány” ellentétben áll egymással – az Úr, a terjedő gonoszság büntetéseként Vízö­zönt bocsátott a Földre, mely özönvíz kipusztította a teljes em­beri popu­lációt, Noé családja kivételével. Nos, emiatt mi emberek, valamennyien egyfelől mind Ádám és Éva, majd másfelől Noé és felesége gyermekei, leszármazottai vagyunk – folyamatosan le­romló génekkel és tulajdonságokkal. Fizikai, fiziológiai, tudati és erkölcsi el­korcsosulásunkon jottányit sem segít, javít a technikai civilizáció, mely mint elektronikus „csakazértis” mankó, istenelle­nes bunkóként (vö. (bunkofon) feszül görcsösen kezünk­ben, hogy az elveszített Paradicsomot „önerőből”, tehát erőből, mint jogos­nak vélt-ítélt tulajdonunkat szerezzük magunknak vissza…

Majomból - Ember

A ma élő emberiség nem egy tőről fakad – több ágból ered.

Ádám és Éva történetét egyrészt nyilvánvalóan úgy kell értenünk – mert másként nem egyeztethető össze hit és tudás, teremtés és evolúció -, hogy Isten akkor és azáltal teremtette meg az első emberpárt, amikor az előember – vagyis „a majom” – az e­volúció (a szelekció, a természetes kiválasztódás révén) el­ér­te azt a biológiai-fiziológiai-neurológiai fejlettséget, amikor már képes volt befogadni az isteni, halhatatlan lelket, és Is­ten akkor belé is lehelte. Amikor a Genezis „az első emberpár” teremtéséről beszél, akkor tehát ezen nem azt érti, hogy Isten az évmilliók során végbement állati evolúciótól teljesen függetlenül új „állatfajt” teremtett, amelyet egyidejűleg lélekkel – transzcendens szabad akarattal, halhatatlan személyiséggel - is felruházott, mert ha ez így lett volna, akkor semmi értelme nem lett volna evolúciót is teremteni. Márpedig Isten evolúciót is teremtett. Az ember és a csimpánz génjei, öröklődési anyaga 98 %-ban megegyezik. A 2 % mara­dék tekinthető azon alaptulajdonságaink hordozójának, me­lyek képessé tették ősszüleinket a lélek befogadására. Mert a lélek befogadása elképesztő teljesítmény volt! Az ember tetőtől talpig kí­sérleti lény. Kettős természetű. Isten teremtő projektjének az a lényege, hogy a múlandó, az időben lebomló (vö. entró­pia) anyag a belé oltott evolúciós készség (Chardin radiális e­nergiának nevezte) révén egészen odáig fejlődik, hogy létre­jön a tudat, az agy legfontosabb funkciója, hogy ti. benne és általa a magasan szervezett anyag – akár egy tükörben – ön­ma­gára ébred, vagyis képes értelmes összképet alkotni a kö­rü­lötte (és benne) létező való­ságról. Ez az átfogó képesség az értelmes gondolkodás képessége. Ám a személyiségünk több ré­tegű. A gondolataink nem csak a külvilág visszatükrözése révén keletkeznek, hanem belülről, összetett személyiségünk legtitkosabb mélyéről is táplálkoznak. Az Istentől kapott lel­künk lényegi funkciója a szabad akarat, a halhatatlanság érzete, a judíci­um, az erkölcsi érzék, az Abszolút Igazság és Jóság, a SZERETET ŐSFORRÁSA, ISTEN felé való törekvés.

Az ember tehát ÉLET ÉS HALÁL időleges egysége.

Kísérleti lény, aki vagy elpusztul, vagy üdvözül.

Az Ember és a Horda

Nem lehetett könnyű a lélek befogadása, pedig Ádám és Éva nyil­ván születésekor kapta lelkét az Istentől, miként a ma születő em­berek is. Jóval törékenyebbek, sérülékenyebbek, kényesebbek és bonyolultabbak voltak/lehettek A HORDA többi tagjánál, sőt, sa­ját „majom”-szüleiknél is, akik szerencsésen felnevelték őket, egy­más­nak. Tehát olyan közösségben – a HORDÁBAN – nőttek fel és „szocializálódtak”, amelynek tagjai nem voltak emberek, hiszen a LÉLEK belőlük hiányzott. Ádám és Éva teremtése másrészt tehát szimbolikusan értendő, illetve oly értelemben, hogy mint lelkes ál­latok, ők voltak az emberiség prototípusai. Az EMBER megterem­tése tehát azt jelentette, hogy az emberben Isten visszakanyarí­totta az evolúció szekerének rúdját teremtő Istene irányába, amikor is a LÉLEK emberbe lehelésével megteremtette azt a lehetőséget is, hogy a teremtett, ám az időben múlandó ma­téria átlényegülhessen, megszentelődhessen, üdvözülhessen, amennyiben a lélek hordozója, az ember, szabad akaratával úgy dönt, hogy a pusztulás helyett az örök életet, a semmi he­lyett a mindent, Lucifer helyett Istent, s a pokol helyett a mennyországot választja. A mennyország ugyanis nem – lehet – más, mint ennek az időben múlandó világnak mintegy az inverze; egy olyan világ, mely nagy vonalakban „hasonlít” a mi világunkra, csakhogy benne az IDŐ nem múlik (nincs), nincs elmúlás és halál, az időjárás, a természeti elemek és a ragadozó állatok is jóindula­túak, az emberekből hiányzik a gonoszság, a mohóság és a pazar­lás, s mindenki azáltal dicsőíti az Urat, hogy minden képességét a TEREMTÉS isteni terve beteljesítésének szenteli.

De a HORDA lélek nélküli tagjai nem ilyenek voltak.

Nagykoalíciós paktum

A már isteni lélekkel született Ádámnak és Évának – az „oldal­bor­da-elmélettől” most nagyvonalúan eltekintünk, mert mellékvá­gány­­ra vinne, mi több „férfisovinizmushoz” vezetne – hamar rá kellett ébrednie, hogy alapvetően különböznek a HORDA többi lényétől, s arra is, hogy valami olyan titok hordozói, ami messzire vezet, túl­mutat az őserdő lombkoronáján, egészen az égbolt kékjéig, s még azon is túl. Nehéz felismerés lehetett. S mikor egymásra ismertek, rögtön egymásra is találtak, és értelemszerűen átvették a HORDA vezetését. Eleinte komolyabb konfliktusuk nem volt; a természet (s benne a HORDA) behódolt az első emberpárnak. Körülöttük és közöttük mindaddig „pa­radicsomi béke” honolt, amíg az eredeti bűn elkövetése alap­jaiban meg nem változtatta az eredeti status quo-t. Őseink ugyanis fel­rúg­ták az Istennel kötött alapszerződést. Ettől kezdve körülöttük mindenütt kitört s tombolni kezdett a „go­noszság” őrült tobzódása. Amit teljesen semlegesíteni sajnos nem le­hetett, s nem is igen tudtak.

A „békéért” nagy árat fizettek, fizettünk…

Nagykoalíciót kötöttek a Sátánnal.

A Tudás Fája és az áteredő bűn

Ősszüleink nemzetsége – Ádám és Éva révén - már isteni, hal­ha­tatlan lélekkel ren­delkezett, és amíg még nem ettek tiltott gyümöl­csöt (almát) a Tudás Fájáról, nem ismerték a jó és a rossz közötti kü­lönb­séget. A paradicsomi életükben addig sohasem ta­lálkoztak sze­­mélyesen a Gonosszal, amíg meg nem ismerték a Kígyót.

Lucifert, a Kígyót, aki minden árulás és hazugság szülőatyja.

Vajon mi lehetett az az eredeti bún, ami végül is áteredő bűnné vált, hogy ferde kényszerpályára terelje az egész evolúciót és a ge­nezist? Az almaevés – mégha a tiltott Tudásfa gyümölcse is -, csak jelképes jelentésű lehet. Az sem lehetett olyan nagy bűn, ha netán felfedezték egymás meztelenségét, és esetleg szerelmeskedtek. Vé­gül is Isten „tervszerűen” teremtette őket férfinek és nőnek, tehát kalkulált a szex veszélyével. Sokan vannak, akik például eredendő bűnnek azt tekintik, hogy őseink emberhúst ettek, s kannibálok voltak. Ez is halovány elképzelés. Az isteni lélekkel rendelkező el­ső emberpár nyilván leszokott „az ellenség” agyvelejének fogyasz­tásáról, még akkor is, ha a megelőző „majomemberi” evolúcióban komoly szerepe lehetett a fehérjedús étrendnek. A Paradicsomban minden bőségben dúskáltak, nem volt szükségük sem ellenséges­kedésre, sem a kannibál-étrendre. (Zöldség, gyümölcs, speciel pl. „alma”, karnyújtásnyira – volt bőven.) Valami más parancs meg­sze­gé­séről volt szó – olyanról, ami szorosan összefüggött az ember genetikus jövőjével, potenciális civilizációalkotó képességével. Ami egyrészt burkoltan „benne volt” Isten terveiben, másrészt viszont alapvetően „megváltoztatta” azokat, amiért is Isten a technikai e­vo­lúciót, egy afféle „B”-variánst kínált fel mentő szalmaszálként a bűn­bee­sett teremtés koronáinak, hogy legalább vigaszágon bejut­has­sanak a Mennyországba, ha már a Paradicsomból az eredeti bűn következtében mindenképpen távozniuk kellett.

Az Annunaki eredeti bűne

Olyan ponthoz érkeztünk, ahol hivatkoznom kell egy korábbi, ter­je­delmesebb tanulmányomra, amely a Leleplező könyvújság 2004. évi 1. számában jelent meg „A titkos uralom és kiszolgálói” cím­mel (161-169. oldal). A következőket írtam: „Induljunk ki abból, hogy az Annunaki a Földön ‘kontár munkát’ végzett, génmanipulációs kísérleteikkel eredetileg ‘egy rabszolgafajt’ akartak terem­teni, ehe­lyett végső kimenetelében egy hibridfajt hoztak létre, melynek vég­telen szerénysége állatias indulatokkal, vad ösztönökkel és ’isteni becs­vággyal’ ötvöződött. Mindennek tetejébe ‘kitenyésztődött’ egy, a széles néptömegek nyakára ülő elit garnitúra is, melynek génjei túlsúlyban a rejtélyes ‘Kígyókirályoktól’ származhattak. Ar­ra gon­dolok, hogy az ún. eredeti bűnt esetleg egyáltalán nem az em­berek követték el, hanem az Annunaki (értsd: egy, a sumér kő­táb­lák leírása szerinti ’kígyószerű csillagközi intelligens faj’, amely bekalandozta a Galaktikát, hogy ’a lakott bolygókon’ gén­ma­ni­pu­lá­ciós kísérleteket végezzen, új intelligens fajok ’kitenyésztése’ cél­jából), amikor is olyan, többszörös visszakeresztezéseket is végre­haj­tott, aminek folytán genetikusan inhomogén faj jött létre, melynek önfejlődése tendenciájában is előrevetítette, hogy a földi civilizáció leendő társadalma kasztrendszerré fog alakulni. Olyan társadalommá, amelyben a hatalom koncentrációja végletekig nö­vekszik, és végeredményében áthidalhatatlan szakadék keletkezik a beavatott irányító elit, illetve az egészből mit sem értő tömegek kö­zött.

Honnan ered, miből táplálkozik a kasztosodás ősi hajlama?

Az Annunaki - Jahve alvállalkozója?

Az Annunaki sumér leírását az Ószövetséggel összevetve, illetve kombinálva ‘kiderül’, hogy JHWH egy re­pü­lő szerkezeten, a tü­­zes szekéren (vö. Ezékiel próféta látomásával = űrkomp) közle­ke­dett, dobhártyát szaggató égi robaj kíséretében, mint hús-vér é­lő­lény. (Aki mannagyártó gépével termelt mannát hajigált az ég­ből, pusz­tában kóborló, éhező vá­lasztott népének, miután Mózes a varázs­vesszejével szétválasz­tot­ta a Vörös tenger hullámait, hogy az üldö­ző egyiptomi seregek víz­be fulladjanak, ők pedig háborítás nélkül megkereshessék az Ígé­ret Földjét.) Az eredeti bűnt a gén­ma­nipu­látor Annunaki követte el, azáltal, hogy a teremtés isteni tervével szöges ellentétben, nem „egyenszilárdságú”, homogén, hanem kasztosodásra hajlamos, inhomogén fajt állított elő a Föld ne­vű intergalaktikus (kol)laboratóriumban, vagyis génmani­pu­lációs technológiáját kiszámíthatatlan viselkedésű, ‘skizofrén személyi­sé­­gű’ intelligens lények létrehozására, tehát abszolút sza­bályta­la­nul használta fel. Tovább folytatva a genezis dogmáinak feloldá­sát, valószínűsíthető, hogy az eredeti bűn lényege, hogy az Annu­na­ki (ez valami őskori ’bukott angyalok’ szellemi műhelye, össze­es­küvése, páholya lehetett) önmagát helyettesítve Isten helyébe, azt akarta elérni, hogy a teremtett földi faj Isten helyett csak neki szolgáljon. Ám amikor ‘ez a szabálytalan genezisű faj’ a fejére nőtt - még tetézve is az ősbűnt -; olyan hibridet állított elő (a bizonyos Kígyókirályokat), amelyet közvetlenül a saját uralma alá rendelve, a földi faj féken tartására (vagyis önmagával szemben) igyekezett felhasználni. Az elitet az uralkodáshoz szükséges minden szük­­sé­ges tudással felvértezték, így hát nem csoda, ha a beavatottak ma is féltékenyen őrzik az ősi titkokat.

A Szeplőtelen Fogantatás

Ami ‘a szeplőtelen fogantatást’ illeti, tudjuk, hogy annak dogmája nem egy, hanem két személyre: Szűz Máriára, a megváltó édes­a­nyjára és Jézus Krisztusra is egyaránt vonatkozik. Nemcsak nem értjük, de halvány fogalmunk sincs róla, hogy ez mit takar; csak annyit tudunk, hogy Mária és Jézus eredendően mentesek voltak az eredeti bűntől, amit ‘a fogantatás’ visz át emberről em­ber­re. Mégis, mi az, amit a fogantatás visz át? A genetikus örök­ség! Az emberiség az An­nunakitól ‘szabálytalanul kapott’, szabály­talanul működő gén­ál­lományával volt megverve, saját bűnei előtt és nélkül is. Magyarán: az eredeti bűn az Annunaki génmani­pu­lációjának ‘következménye’, és ez a bűn csak úgy hozható helyre, ha maga Isten Fia száll le a Földre, hogy helyére tolja az idő kizök­kent kerekét. A Megváltónak genetikusan két feltételnek is mara­déktalanul meg kellett felelnie: (1) A földi törzsfejlődésből kellett szár­maznia, ezért a teste a földi anyagból vétetett. (2) Kétszeresen mentesnek kellett lennie az Annunaki ‘tiltott génmanipulációitól’; sem Ő, sem édes­anyja nem hord(hat)ta magában a Kígyókirályok gén­jeit, vagyis ‘az eredeti bűnt’. Génjeiken nem lehetett genetikus szep­lő, ezért volt a fo­gantatásuk ‘szeplőtelen’. A megváltás az Is­ten személyes be­avat­kozása - Deus ex machina -, utolsó ‘kétség­be­esett’ akciója annak érdekében, hogy az egyébként halálra ítélt (kiselejtezendő), vagy ön­magát halálra ítélő (öngyilkos) emberi­sé­get, minden génhibás e­re­deti bűn(e) ellenére megmentse az isteni teremtés si­ke­res megvalósítása érdekében. Krisztus azért jött le a Földre (Isten azért áldozta fel egyszülött Fiát éret­tünk), hogy az Annuna­ki – a Teremtésben Isten árulóvá lett „alvállalkozója”, a bu­kott an­gyalok - által elkövetett eredeti bűnt, az összes következ­mé­nyével együtt eltörölje, és visszatérítse az elbitangolt emberiséget az Atya nagy, közös nyájába: a Galaxis és az Univerzum ‘normális csillag­közi népeinek’ sorába.

A visszakereszteződés tilalma

De az eredeti – később már áteredő – bűn ténylegesen az embe­ri­ség bűne is lehetett, amennyiben az Annunaki 5000 éves, kőtáb­lákba vésett sumér története nem valós, hanem csak lírai legenda. Az első emberpárhoz most visszatérve – ott tartottunk, hogy gond­talanul éltek a Paradicsomban, amikor Lucifer, a gonosz Kígyó rá­vette őket, hogy egyenek a Tudás Fájának tiltott gyümölcséből, az almá­­ból, hogy megtudják: mi a jó, és mi a rossz. (Mellékesen jegy­zem meg, hogy a mai globalizálódó világot a közvetlenül Lucifer­nek szolgáló, a pénzoligarchia vezető erői által mintegy 230 éve alapított Illuminátusok Rendje irányítja s nyíl­tan dek­larált „végcélja” a tudásalapú társadalom felépítése! Tehát egy olyan társadalomé, melynek vezetői nyíltan hirdetik, hogy az ősi lucife­ri „parancs” elkötelezett végrehajtói, amiért is sok ezer éve fo­lyama­tosan esznek a tiltott gyümölcsből, mi több, ma is csak ab­ból esznek, és elvárják, hogy mi is velük együnk, mintegy szente­sít­ve és átörökítve/újraelkövetve az eredeti/áteredő bűnt, az idők végezetéig. Nyíltan deklarálva, hogy mi emberek csökönyösen ra­gaszkodunk hozzá, hogy minden isteni gondviselés, gondosko­dás, kegyelem és megváltás ellenére mi Lucifer alattvalói vagyunk, nem Istenéi, és szeretnénk kollektíven elkárhozni, mert nem akarunk Is­tennel örökké élni a Mennyországban.)

Mit követhetett el az első emberpár?

Isten megparancsolta nekik, egyetlen dolgot nem tehetnek meg – nem e­hetnek almát a Tudás Fájáról. Mert akkor megtudják: mi a különb­ség jó és rossz között. A parancs nem lehetett más, mint hogy szerelmeskedhetnek, élvezhetik a testi szerelem gyö­nyö­­re­it, de kizárólag csak egymással; mert mint emberek, csak egymásnak teremtettek. Nem deríthető ki a Biblia Genezi­sé­ből, mi lett volna, ha Ádám és Éva betartja Isten rendelését, és – a Kígyó csábítására – nem követi el az eredeti bűnt, amitől a de­generáció, a genetikus elkorcsosulás áteredővé vált? Akkor nem is jött volna létre az Emberiség? Ugyanis Isten az áteredő bűn el­követése után ezzel a paranccsal űzte ki őket a Paradi­csom­ból: „Sokasodjatok és vegyétek birtokotokba a Földet!” Akkor a szaporodás, a sokaso­dás és a Föld benépesítése helyett meg­ma­radtak volna csak magányos emberpárnak, akik örökké boldogan, gond­talanul, kettecskén élnek az Éden­kertben, s az állatok vala­mennyien békésen szolgálnak nekik? Az eredeti bűn nyilván „bele volt kalkulálva” az Ember genezisébe. De az Úr még mást is mon­dott, amikor útjukra bocsátotta őket – a teljesség igénye nélkül:

Továbbgondolt szakrális parancsok

„Átkozott legyen a föld miattad.” (Ádámnak) S a Föld átkozott.

„Edd csak a föld növényeit.” (Ádámnak) Legyél vegetariánus (?)

„Arcod verejtékével edd a kenyeredet, míg vissza nem térsz a föld­be, amelyből vétettél.” (Ádámnak) „Ímé, az ember olyanná lett, mint egy közülünk (!): tud jót és rosszat. Most aztán ne­hogy kinyújtsa a kezét, s vegyen az É­let Fájáról is, egyen, és ö­rökké éljen!” (Az angyaloknak és az emberpárnak.) Az idézetek az Ószövetségi Szentírás Teremtés Könyve 3:14-3:21-ből valók.

Mit jelentenek ezek a kiragadott parancsok, s a rejtett utalások?

Az eredeti/áteredő bűn következtében átkozottá lett a Föld. Kórót, dudvát, mérges növényeket terem, és csak véres verítékkel marad meg a hasznos vetemény. Az állatok is megtagadják a szolgálatot. A bűn, a gonoszság, a gyilkosság, a halál, a pusztulás, a vérfertő­zés, az elbutulás és lealjasulás, a becstelenség, a vér, a veríték és a könnyek (blood, sweat and tears) váltak uralkodóvá.

Vagyis legyél vegetariánus! Mert aki állatokat öldös, csak hogy megegye őket – egyéb aljasságra is képes. A húsevés ugyanis meg­mérgezi a testet, s azon keresztül a lelket is. (Ezért lettem meglett koromban magam is bicsérdista.)

Vagyis porból vétettünk, és porrá leszünk – a halállal, újra.

Ez azt jelenti, hogy az ember, mint halandó testi/földi lény az - Isten által teremtett - evolúció ré­vén emelkedett ki az állat(majom)-­világból, ám az Ember Isten (lelket lehelt az orrába) gyermeke.

Áteredő önbeavatás

Az Ember tehát az eredeti/áteredő bűn elkövetésével - igaz, hogy az isteni en­gedély megkerülésével, sőt, a határozott parancs meg­sze­­gésé­vel - akarva/akaratlan, de bizonyos isteni titkok birtokába jutott, olyanokéba, amelyek megértéséhez még nem volt elég érett. Mostmár olyan lett, mint „egy közülünk”, vagyis részesévé vált Isten teremtő teamjének, anélkül, hogy e státuszt kiérdemelte vol­na. Vészt jóslóan baljós helyzet. Visszacsinálhatatlan. Mivel Ádám és Éva a legfőbb parancs meggondolatlan megszegésével „vissza­keresztezték” az Embert; egyrészt jó és rossz megkülönböztetés­é­nek részleges képességéhez jutottak, másrészt olyan „civilizációs lavinát”, fokozódó degenerációt indítottak el, melynek áteredő sú­lyos(bodó) következményeit máig nyögjük, valamennyien. És ama végső utalás a legsúlyosabb: nehogy az Ember leszakítsa az Élet Fájának – szintén tiltott – gyümölcsét s halhatatlan „istenné” igye­­kezzék válni, az isteni próbatétel és a kegyelem megkerülésével. Mert a mai „tudásalapú illuminátus” világrend, a világállam csőcs­elitje pontosan erre készül. A nagy Fényhozó, Lucifer tanításait és effektív direktíváit követve – az illuminátus piramis élén maga, az Antimester, Lucifer áll, személyesen ő vigyorgott ránk a Halálfejes Rend megrendelésére felrobbantott WTC-torony faláról is! – szerv­cserékkel, az élet­elixír megkeresésével, mannatermelés és evés út­ján (az aranyat a plazmahőfokon túl, szubatomos fehér porrá ége­tik, ez a manna), okkult sátáni energiák fel­használásával (mágiá­val), tudatmódosító szerek és technikák alkalmazásával, tömeg-hipnózissal, szellemidézéssel, végső soron pedig klónozással pró­bálják elkerülni a megsemmisülést, a halált, s elérni az öröklétet. Pontosan az történik most, amit az Atya-Isten az Ószövetségben megjöven­dölt. Az Ember a már orvul megszerzett „hatalma” ú­­jabb illegitim kiterjesztésére ké­­szül. A Tudás fája gyü­mölcse mellé meg akarja szerezni az Élet fája gyümölcsét, tehát a Hal­ha­tatlanságot is, hogy féktelen kevélységében a bukott főangyal­nak szolgálva „le­győzhesse”, s kiiktathassa teremtőjét.

Ez az Illuminátusok legtitkosabb istenkáromló terve.

Akik Jézus jövendölése szerint nem mások, mint a Sátán Zsina­gógája – Újszövetség, Jelenések Könyve 2,9.

Többágról-szakadt emberiség

Akár igaz a sumér kőtáblák őslegendája, akár nem - akár Annu­na­ki, akár nem: a ma élő emberiség nem homogén eredetű. A homo sapiens kifejlődése, a mai civilizációkat alkotó ember geno­tí­pu­sa részint évmilliókon át tartó evolúció, részint és meghatáro­zóan, közvetlen isteni beavatkozás – a „lelkes állat” megteremtése – eredménye. Mely folyamat egyrészt több (oldal)ág egyesülé­sé­vel, más­­részt folyamatos vérfertőzéssel, sőt, visszafajzással is párosult. A fejlődés extrémális történései, szakaszai a következők:

1. A törzsfejlődés (a majom evolúciója) főemlősőkhöz vezet.

2. Isten lelket lehel az emberiség első ősatyjába – Ádámba.

3. Isten – Ádám kérésére – oldalbordájából megteremti Évát.

4. Ádám és Éva a Horda természetes vezetői lesznek.

5. Ősszüleink szeretkeznek, de nem szaporodnak (Édenkert).

6. Színre lép az Annunaki (Jahve alvállalkozója) és/vagy kígyó képében Lucifer, a bukott főangyal.

7. Annunaki tiltott génmanipulációkat végez a Horda tagjain.

8. Lucifer ráveszi Évát, hogy Ádámmal „egyenek a Tudás Fájá­nak almájából, ezzel elkövetik az eredeti/áteredő bűnt, ami­nek a lényege, hogy házasságtörést követnek el a génkezelt majmokkal, akik a Horda nem emberi tagjai. Mivel basztard utódaik (is) születnek, megtörténik az Ember visszafajzása.

9. Isten a bűnbeesett első emberpárt kiűzi a Paradicsomból, a már ismertetett parancsok, szentenciák kíséretében. Az idő kárpitja meghasad, a dimenziók egysége megbomlik. A Föld elátkozott hellyé válik, ahol a Sátán hatalma érvényesül.

Ádám és Éva közvetlen utódaiból alakult ki a mai homo sapiens, az ún. „értelmes ember”. Feltételezhető, hogy ez a törzs kivált az e­­redeti Horda félmajomi közösségéből, és külön törzset alapított. A beltenyésztés (vérfertőzés) következtében génjeik, tulajdonsá­ga­ik elkorcsosultak, életkoruk drasztikusan lerövidült, értelmük el­ho­mályosult, a személyi­sé­gük pszichotípusa paranoid-szkizoiddá, a­karatuk rosszra hajlóvá vált. Véleményem szerint Ádám és Éva új közössége őstörténetileg a Cro-Mag­noni embertípusban azo­no­sítható. De fennmaradt az ősi Horda is, amelyet a Neandervöl­gyiek alkottak. Az eredeti/át­eredő ősbűn következtében ők olyan fél­emberekké váltak, akiknek az ősszülei szintén Ádám és Éva vol­tak! És a cro-magnoni törzs – újra, immáron tömeges méretekben is - el­követi Káin rettenetes bű­nét: kiirtják a neandervölgyieket, azt hívén, hogy ezzel képesek helyrehozni, meg nem történtté ten­ni az eredeti bűnt és áteredő következményeit. Ámde – mit tesz Is­ten! - a szodomán leányok gyö­nyörűek és kívánatosak. Ádám le­származottai így újra és újra pá­ro­sodnak velük. A neandervölgyi­ek ki­sebbik része beolvad, asszi­milálódik a cro-magnoni törzsben – nagyobbik részüket kiirtják. A bűn azonban fennmarad, tovább él és burjánzik – mi több: átered.

Íme a többágról-szakadt emberiség valós genezise.

Vízözön, vagy amit akartok

A gonoszság oly’ mértékben eluralja a Földet, hogy az Úr ezt nem nézheti tovább „tétlenül”. Íme a legfontosabb idézetek egyike, mely bizonyító erejű, az Ószövetség Teremtés Könyvéből (6,1-6,5): „Az emberek gonoszsága. Amikor aztán az emberek sokasodni kezd­tek a Földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, s feleségül vették közülük mind­a­zo­kat, akiket kiszemeltek. Isten ekkor így szólt: ’Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő ma­radjon meg napjaiból!’ Óriások voltak a Földön azokban a na­pok­­ban – azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányai­hoz, és azok szültek –, ezek az ősidők erős, híres férfiai.” S azután:

„…megbánta az Úr, hogy embert alkotott a Földön, és mélyen bán­kódva szívében, így szólt: ’Eltörlöm a Föld színéről az embert, akit teremtettem …, mert bánom, hogy alkottam őket!”

Mi történhetett közben (újra), ami az Urat ennyire kiábrándította a saját művéből? Az, hogy a Teremtésnek s az anyagba oltott evo­lú­­ciónak volt bizonyos „szabadságfoka”, kockázata, ettől lett iga­zán szép. Attól, hogy életbe léptek Werner Heisenberg „határozat­lansági relációi”, a teremtés minden viszonylatában, területén…

Az emberek szép (és buja) leányai tehát az óriásokkal közösül­tek, akik az Isten fiai (!?) voltak, mi több, gyermekeket szültek. Óriások nemzette gyermekeket, az Isten fiai által nemzett utódo­kat. Íme, az Annunaki, a Kígyókirályok, a „csőcselit” – a plebsnek, a pórnépnek, az amorf tömegeknek meg a drogok, s az eutanázia.

Ám az Úr – szigorú, de igazságos.

„A Vízözön. (Ter. 7,17-8,1) A Vízözön pedig negyven napig áradt a Földre … Minden meghalt, amiben a szárazföldön az élet lehelete volt … Csak Noé maradt meg s azok, akik vele voltak a bárkában.” … - a felesége, és három fia: Szem, Kám és Jáfet - … Százötven nap után kötött ki Noé - valamennyi (?) ma élő ember második ős­atyja - bárkája az Ararát hegyén, hol nemrégen meg is találták. S Noé három fiától származik az egész ma élő emberiség, minden ma élő nemzet és nép…

Kegyelmet, perspektívát kapunk

Az Ember tehát származását tekintve Noé előtt inhomogén, Noé után homogén gyökerű. Mit jelent ez? A Noé előtti „emberiség”­nek nem csak „egy” ősatyja és ősanyja volt, viszont isteni lélekkel eredendően csak ők ketten, az „isteni lelkű ősszüleink – Ádám és Éva - rendelkeztek. Ám az eredeti bűn elkövetésével ezek a gyöke­rek rekonstruálhatatlanul összegabalyodtak és szerte is ágaztak, te­kint­ve, hogy az első emberek lélek nélküli majmokkal, a Horda lé­lek nélküli előembereivel is szaporodtak. Isten ezért űzte ki „az el­­ső emberpárt” a Pa­radicsomból. De a kevert, inhomogén, össze­za­varodott származás - amit a visszafajzás eredeti és áteredő bű­ne okozott! - miatt tragikusan leromlott gének kontrollálhatat­lan burjánzása csak ezek után érte el a tetőfokát. Az „emberiség” ge­netikailag hihetetlen szélsőségeket produkált, mintha az Úris­ten a szükségszerű „rendet vágás” előtt még szándéko­san hagy­ta volna, hadd virágozzék minden kérészéletű virág az eredeti bűn ál­tal bevetett, egyelőre kaszálatlan búzame­zőn. Búza és kon­koly együtt, egymás mellett pompáztak, vad össze­visszaságban; - emberek, félemberek, félmajmok, rettentő homunkuluszok, testi és lelki torzszülöttek tenyésztek együtt, tobzódva dúskálva Szo­doma és Gomorra bestiális élvezeteiben. Például óriások is él­tek ekkoriban a Földön, rájuk a Húsvét-szigetek gigantikus, egy­for­ma szobrai emlékeztetnek, döbbenetes mementóként. (De ma is ismert jelenség az atavizmus. Aki nem hiszi, vagy nem érti a le­ír­takat, elég, ha megnéz egy K-1 döntőt az Eurosporton, és be fogja látni, hogy az óriások génjei bennünk élnek, mind a mai napig.) A mindenfajta – lelkes és lelketlen - „emberek” tömegesen elkövetett gazságainak (gyilkosság, vérfertőzés, bestializmus, szodómia, sza­dizmus, stb.) – ne feledjük, az ember akarata (mindenkié) rosszra haj­ló­vá vált! – bünteté­se­ként bocsátotta Isten őseinkre a Vízözönt. A teremtés tökéletes isteni tervének megvalósítása érde­ké­ben legfőképpen azért, hogy véget vessen az inhomogén szár­mazásból eredő genetikai káosz további elhatalmaso­dásá­nak. Isten nem tett mást, mint pontot tett az ember teremtése folyamatának végére: eddig, és ne tovább. A Víz­özön Földre bocsá­tásával - miként az újszülött ember megkeresztelésekor a pap, át­ruházott hatáskörben – mintegy megszentelte a Földet, hatalmas szenteltvíz-sugárral mosta el és le a vészterhes génörökség továb­bi leromlásának a lehetőségét. A genetikus leromlás trendje meg­állt, s így nem maradt fenn más, mint a közös, egyenszilárdságú – mindenkit egyformán, egyenlő mértékben érintő – negatív követ­kez­­mény, amit az Egyház „transzcendens gyűjtőfogalommal” élve, eredeti/­át­eredő bűnként definiál. Noé után az emberiség már ho­mo­gén (értsd: Noé és családja) eredetű, amennyiben az Ószö­vet­ség erre vonatkozó leírását kritika nélkül elfogadjuk.

Amennyiben…

Egy szörnyű gyanú

De mi van akkor, ha a Vízözön mégsem ölt meg minden élőlényt, akik nem jutottak fel Noé bárkájára? Mi van akkor, hogyha fenn­maradtak olyan, elszigetelt populációk, amelyek elkerülték Isten tisztítóvizét? Ez a gyanú már csak azért is indokolt, mert a Földön számtalan olyan hegy, hegység, hegycsúcs létezik, amely sokkalta magasabb a kaukázusi Ararát hegycsúcsánál, ahol Noé bárkája a víz leapadása után végül is ki­kötött… Az is elgondolkodtató, hogy pontosan ilyen, jóval magasabb földrajzi helyeken – Himalája, An­dok – maradt fenn máig a Vízözön legendája; konkréten a maja és az indiai mondavilágra gondolok.

Meg – noha más értelemben - az elsüllyedt Atlantiszra…

Akkor bizony „nagy gáz” van, mert akkor az emberiség génromlá­sa a Vízözön után to­vább folytatódott. Akkor olyanok is élnek/­élhetnek még közöttünk, akik­nek a genetikai öröksége – össze­té­tele, minősége, tartalma, lelkisége – eltér azoké­tól, akiknek Isten hosszú távon, a fentiek szerint megkegyelmezett.

Hasonmások felbukkanása

Az emberi történelemben időnként meghatározó összeesküvésekre derül fény, amelyet azután vagy örökre eltagadnak, a bizonyítéko­kat meg­sem­misítik, vagy 80 évre titkosítják. Az emberi történe­lem­ben időről i­dő­re Antikrisztusok lépnek fel, akik hosszabb idő­szakra negatív tendenciákat generálnak az egész világ fejlődésé­ben, évszázadokkal visszavetik azt, és újra meg újra kétségessé teszik, hogy létezik emberi haladás. Akik újra meg újra istennek képzelik és félistenként imádtatják magukat, ledöntik a jó, a közjó minden addigi évszázados vívmányát; háborúkkal, hódítás­sal, országok eladósításával és nemzetek kiirtásával kétségbe­e­sés­be kergetik ártatlan emberek százmillióit, elveszik tőlük munkájuk gyümölcseit, a biztonságos jövő minden reményét.

Ezek az „emberek” – a hasonmások.

„Felmerül a kérdés, lehet-e ésszerű magyarázata annak, hogy a világ leghatalmasabb emberei megkötik a legrosszabb üzletet? A legrosszabbat, hiszen a pillanatért cserébe odaadják az Örökkéva­lóságot – írja Kocsis István. - Másképp is fo­gal­mazha­tunk, ők már régen odaadták az örökkévalóságot a percért, amikor ‘hason­má­sok­ká’ váltak. „Hasonmás” az, aki az életet választotta az ÉLET helyett... Akiknek a lelke tetszhalott állapotba jutott. Ő az, aki bement a tágas kapun, rálépett a széles útra, a­mely a „romlásba” visz. Ezen az úton a bukott ember jár. A bukott ember, aki képes volt elvágni az összeköttetést az I­dőt­len Énjével ... Kialudt benne az összeköttetést fenntartó ti­­tokzatos fény, a lélek ... Azt mondtuk: „Nem könnyű kiolta­ni a lelket, de az ember megteheti... De mindig csak Istenre emelt fegyverrel teheti meg ... Azaz a felfoghatatlanul nagy bűnökkel.” Aki például szándékosan, aljas indokból öl vagy meg­ölet valakit, az is tulajdonképpen Istenre emelt fegyverrel oltja ki a saját lelkét. Aki pedig államférfiként árulja a hazáját, idegen ha­talom szolgálatába áll, szintén Istenre emel fegyvert, mert ez­zel elszegényíti népét, önmagát pedig megfosztja attól, ami benne, a személyiségében a legértékesebb. Ezért kell például annak levet­ni a papi ruhát, aki ateista lett, vagy távozni annak a bírói pulpitus­ról, aki politikai parancsra hajlandó volt ártatlan embert elítélni. Minthogy Isten egyedül csak az embert teremtette a saját képmá­sára, és ol­tot­ta belé az alkotó értelem szikráját, ezért minden em­berben van valami isteni lényeg. Aki Istenre fegyvert emel, az emberként már nem is él tovább, hanem csak valami más­ként, másva­la­kiként. Ha tehát az ember így vagy úgy, de eldob­ja magától isteni lényegét, az valami mássá válhat, valami minő­sé­gileg alacso­nyabb­ rendűvé, mint ami korábban volt. Ezek a mi­nőségileg alacsonyabb rendűvé, mássá vált emberek a „hason­mások”, a valódi ember, az isteni lényegét hordozó ember kiürült hasonmásai.

A lelkek megkülönböztetése

Lehetnek, akik úgy születnek, hogy „visszafajzanak” a lélek nél­kü­li „neandervölgyi” ősökre. De vannak, akik maguktól abortálják a saját, Istenhez törekvő lelküket. Az ilyen hasonmás embernek a földi léte percnyi hosszába kell belesűrítenie minden hatalmat és min­den élvezetet; ezért siet, ezért mohó, ezért gátlástalan, ezért gá­zol át mindenen és mindenkin. A „hasonmás”-kérdést a maga bonyolultságában az Újszövetségi Evangélium mutatja be, de ko­runk embere a jelek szerint már nem képes felfogni az Újszövet­ségnek eme fontos részeit. Mindabból, amit az Evangélium sugal­maz, a legdöbbenetesebb az, hogy a „hasonmás”-lét, vagyis az a­nyaggal való teljes azonosulás, a lélek és az Isten megtagadása az emberi lényegétől már megfosztott, redukálódott ember számá­ra természetessé és elfogadhatóvá is válhat, így az uzsoracivi­lizá­ció pénzhajszájában egész népeket, sőt, az egész emberiséget is veszé­lyez­teti a „hasonmásságban” való elmerülés.

„Gyermekeim, ütött az utolsó óra! Amint azt hallottátok, eljön az Antikrisztus. Már eddig is sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, köztünk is maradtak volna. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá lennie, hogy nem mindnyájan tar­toznak közénk ... Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás? Ez az Antikrisztus: tagadja az Atyát és a Fiút. Mindaz ugyanis, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem. Aki meg­vallja a Fiút, elismeri az Atyát is … Ha megmarad bennetek, amit hal­lottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Az ígéret pedig, amelyet ehhez fűzött, az örök élet. Ezeket akartam írni nek­tek azok miatt, akik félrevezetnek … Más tanítóra nincs szüksé­getek, maradjatok tehát Őbenne, amint tanította. Igen, gyermeke­im, maradjatok Őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalommal tölt­sön el, és eljövetelekor meg ne szégyenüljünk. (1 Jn.2, 18-28.)

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Szeretteim, ne higgyetek min­den léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisz­tus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az Antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt, már a világban is van. Ti Isten­től vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hisz’, ha bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rá­juk. Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki vi­szont nem az Istentől való, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság szellemét a hamisság szellemétől.” (1 Jn.4, 1-6.)

A Mennyország azoké lesz, akikben a Lélek kerekedik felül.

Jézus azért született a Földre, hogy meggyógyuljunk…

Uram!

Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!

Vác, 2007. november 6.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Szeretnélek egyszer
Nem, nem, soha!
A 2001 szept. 11-i hazugságról a Világpanoráma december 15-i adásában 2. (www.utolag.com)
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014