Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Felszámolók és koporsók
2008.11.26, 12:58                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Felszámolók és koporsók

Az írástudó embernek nemcsak az a kötelessége, hogy korának eseményeiről tényszerűen és igazsághűen, idejében tudósítson – „Amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőről!” (Mt 10, 27), tanította Jézus -, hanem az is, hogy legalább nagy vonalakban felvázolja, mi fog történni, és milyen lehetőségeink vannak, hogy a sorsunk másképp alakuljon.

„Segíts magadon, Isten is megsegít!” – tartja egy pogány mondás. Manapság egyre jobban terjed a liberális eszme, mely szerint az ember saját sorsának a kovácsa, mi több, „önmaga önmegvalósító istene”. Igazából ez az önhitt, ön-és közveszélyes nézet – melynek eszmei fundamentuma a francia felvilágosodás - a kommunisták, a liberálisok és a szabadkőművesek közös istentagadó világképe, amelyet eltérő módszerekkel, sorrendben: össztársadalmi szinten, egyénileg vagy elit(titkos)-társasági közösségben akartak-akarnak megvalósítani. A keresztények ezzel szemben hajlamosak akkor is „csak” Istenhez fohászkodni, imádkozni, amikor cselekedni kell.

Nevezett népbutító, anyagelvű, istentagadó csoportok – a pártok nevére lefordítva: MSZP, SZDSZ, MDF-FIDESZ – a háttérben meg-és kiegyezve mindig is erősebbek lesznek a keresztényeknél, mert őket nem kötik erkölcsi normák: a hatalomért mindenre képesek.

Nem véletlen hát, ha a társadalmi gazdasági, politikai és eszmei (kulturális) folyamatok irányítása mindig és mindenütt a pogányok privilégiuma, ezért a békés építőmunka hasznát ősidőktől Káinok aratják le – megtévesztéssel, erőszakkal, háborúk és forradalmak kirobbantásával, gazdasági kényszerrel, bankok útján, stb. -, de már nem mindegy, hogy milyen arányokban s mértékben. A Marx által kizsákmányolásnak „elkeresztelt” társadalmi viszony mára oly’ elképesztő színvonalra fejlődött – mert minden korábbi fékjét elpusztította vagy megvette! -, hogy a közvetlen világkatasztrófába torkollik. Korábban intézményesen gátat szabott a liberális-tőkés szabadrablás uralkodóvá válásának a kereszténység, a római katolikus egyház, a kollektív kommunista eszme, a szociál-demokrácia, a kétpólusú világrend, az atomháború veszélye és a nemzetállamok létező ereje, de ma már mindegyik a multi-nacionális nagytőke kitartottja - vegetál vagy halódik -, s jelentős politikai erőt már egyikük sem képvisel. A világot szaporodó polip-karjaikkal – pénzzel, bankkal, tőkével, konzorciumokkal, stb. – behálózó szupranacionális társaságok felette állnak valamennyi nemzetállamnak, elsorvasztják azokat, s a hasznot a világ minden országából, gyorsuló futószalagokon továbbítják egy láthatatlan központba, amely döbbenetes koncepciók kiagyalásával, és azok háborús úton történő realizálásával (vö.: Bush és a héják nemzet-közi klikkjének – Római Klub, Bilderberg, Bohemian Grove, stb. – pókhálószövő tevékenységével) igyekszik fenntartani a háttérpénz-hatalmi status quo-t, aminek a lényege a profitkoncentráció még további maximális fokozása a világ minden pontján, akár még a nemzetállamok halála, milliárdok éhínsége, ökológiai katasztrófa, világjárvány vagy világháború bekövetkezése árán is.

Magyarország helyzete minden tekintetben kritikus.

Nem bújhatunk ki sehogy sem a szupranacionális pénzszivattyú hatásai alól, hiszen a hamis rendszerváltás minden intézkedése arra irányult, hogy Magyarországot is önállóan mozgásképtelenné tegye, és a végletekig kiszolgáltassa ugyanazoknak a hitelezőknek, akiknek „a reformkommunista elit” 1982-től egyszer már eladta…

Nincs semmink, és nincsen mozgásterünk. Nincsen profittermelő vagyonunk, - nincs iparunk és nincs már mezőgazdaságunk sem. A kereskedelem is teljes egészében multinacionális érdeket szolgál és az egyetlen célja, hogy minden profitot kivigyen az országból. A kisgazdákat a földjük elhagyására, a telek-és lakástulajdonosokat tulajdonuk felélésére, felszámolására, eladására kényszerítik. Az államot s a polgárait kitermelhetetlenül magas kamatok fizetésére – ezáltal állandó, intézményes „túlköltekezésre” - kötelezik, és aki nem képes, vagy nem akar ily’ módon „kamatrabszolgaként” élni, azt, mint engedetlen ingyenélőt, egyszerűen kiselejtezik.

Ez a politikai kontraszelekció össztársadalmi értelemben épp’ azt a genetikus örökséget semmisíti meg, ami az emberek természetes életképessége. Egy „konzum-idióta”, még valóság-showban is élet-képtelen generációt nevelnek ki, reprodukciós képesség nélkül.

Ez a végső cél. Feleslegesek lettünk a saját hazánkban.

De vajon a miénk-e még ez a „haza”? Nyilvánvalóan nem.

Nyilván nem a nyugdíjasoké (akikre eutanázia vár), nyilván nem a nagycsaládosoké (akiket bankkártya-kölcsön eladósodásuk miatt kilakoltatás fenyeget), nyilván nem az őstermelő gazdáké (akiket, mint egykor Angliában, most elkergetnek földjeikről), nyilván nem a kis-és kényszervállalkozóké (akik a képtelenül magas kamatok és adók miatt saját szükségleteiket sem képesek megtermelni), és nyilván nem a munkanélkülieké vagy a sokasodó betegeké (akiket a szociálpolitika és társadalombiztosítás szétverésével most készül a „100 lépés kormányprogramja” végleg cserbenhagyni).

Akkor kiké még Magyarország, kiké ez a haza?

Mert mindez együtt 7-8 millió ember, ami a népesség 70-80 %-a…

Jól emlékszem, hogy a reform-kommunista elit – élén az örökifjú „politikus” Medgyessy Péterrel - már 1982-ben fellendülést ígért, s e felelőtlen ígéretét jó hazardőrként kizárólag Magyarországnak az IMF-be (Nemzetközi Valutaalap) történt, mint tudjuk titokban (!) előkészített beléptetésére alapozta. Mintha a belépésünk a magyar jólét megteremtését célozta volna! Nem célozhatta, mert helyette a gazdasági és politikai válság további elmélyülése, eladósodásunk felgyorsulása következett, majd a dicsőséges rendszerváltás, mely az életszínvonalunkat – általános fellendülés helyett! - az 1969-es szintre vetette vissza. Csak 2000-re értük el az 1989-es szintet…

A rendszerváltás valójában összességében sem fellendülés, hanem igazi kataklizma volt Magyarország számára, amit a globalizációs hatás, belépésünk a NATO-ba és az Európai Únióba, csak tovább súlyosbított. Mindezek az áldásos „történések” – mármint hogy a rendszerváltó pénzügyi és politikai elitünk, mint a sajátját, úgy adta el Magyarországot a nemzetközi pénz-hatalomnak - a lakosság 70-80 %-ának totális elszegényedését, perspektivikus helyzetének teljes elbizonytalanodását „eredményezték”. S láttunk még újabb csodát: a pénzügyi-politikai zseni, Medgyessy Péter, a magyar eladósodás szellemi atyja, a rendszerváltás fedezett szak-embere, a fellendülésünk 20 éves szellemi garanciája és jelzáloga immár a kapitalizmus rezidenseként, 2 évig, mint miniszterelnök adhatta újabb tanúbizonyságát fantasztikus képességeinek. Amíg csak addig leghűségesebb tanácsadója, az újmilliárdos Gyurcsány Ferenc - hirtelen véget vetve két évtizedes, minden reális alapot nélkülöző ámokfutásának - le/fel nem váltotta őt, mintegy végét vetve a véget érni nem akaró fellendülés 20 évének is… Gyurcsány vadonatúj programot – 100 nap után 100 (vissza)lépés következik – hirdetett, melyet a: „(Fel)lendületben az ország!” – zseniálisra sikeredett szlogenje fémjelez. Egy 100 pontos Bokros-csomag jön!

Amondó vagyok, hogy itt semmiféle fellendülés nem lesz.

Sem holnap, sem holnapután, sem azután. A számomra teljesen nyilvánvaló, hogy maradandó új érték 1990 óta sem szellemi, sem anyagi értelemben nem jött létre. Annyi változott csak, hogy amíg a rendszerváltás előtt a magyar elosztási viszonyokat egy relatív egyenlősdi és abszolút anyagi biztonság jellemezte, addig utána a jogi status quo tökéletes felborításával sikerült a szinte teljes nemzeti vagyont tragikus hirtelenséggel elkótyavetyélni. A lényeg: az addigi társadalmi tulajdon (10 millió magyar állampolgár közös osztatlan tulajdona) egy tollvonással – a valós tulajdonosok, a nép megkérdezése nélkül –, „privatizáció” jogcímén (de valójában fedő-nevén), nagyjából ellenszolgáltatás nélkül, 80-20 arányban multi-nacionális cégeké és az úgynevezett pénzügyi-politikai elité lett…

Hogy ki „az elit”, azt az elit tagjai határozták meg.

A rendszerváltást megelőzően a kollektív társadalmi tulajdon jog-kategóriája önmagában megakadályozta, hogy hasonló történjék. Hiába uralkodtak mindenen a kommunisták; csak ülhettek, mint egy szemétdomb tetején, a társadalmi tulajdonon (s várták, hátha kikel) – hisz’ egy gyárat, vagy egy komplett állami vállalatot még-sem vihetett haza egyetlen funkci sem, azonnal őt vitte volna el az ÁVH. Ma már hivatalosan nincs ÁVH - a gyárakat viszont elvitték.

Nincsenek gyáraink. Nincsenek vállalataink. Nincsen földünk.

Nincs már semmink, ami nekünk termelne bármit - és profitot.

Az államadósság nőttön-nő. Unokáink sem fogják visszafizetni.

Terpeszkedik rajtunk a „nemzeti” elit, - és miközben a multik a fő-bejáraton (s a bank hátsó kapuján a „szírek”!) viszik ki a hasznot, addig az uralkodó elvtársak és osztálytársak a költségvetésből.

Mert a multiké lett a portfolió, övék meg a folyószámla.

Csak lefelé a lejtőn, - gyorsuló sebességgel és növekvő hiánnyal.

Majd egyszer csak nagyhirtelen – ahogy a nemzeti vagyon tűnt el - eltűnnek a felszámolók, és akkor előkerülnek a koporsókészítők.

Mert ha megnő a kereslet, megnő a jövedelmezőség…

Hogy mégse’ egészen így legyen, a következőket tehetjük:

1. 2006-ban újra az MSZP-SZDSZ ország-felszámoló tandemre szavazunk. Akkor magunkra húzhatjuk a vizes lepedőt, mert hamarosan jönnek a koporsó-készítők…

2. 2006-ban „megint” Orbán Viktorra szavazunk, aki majd 4 év keserves „munkájával” megállítja az eladósodást, néhányan megint meggazdagodnak a „Deák-program” keretében, amely nevét az MSZP-vel való Kiegyezésről kapja, 30-70 arányban.

3. 2006-ban előmozdítjuk a Fidesz és az MSZP nagykoalícióját, hogy végre együtt legyenek felelősek a 16 év kakaóért, amit nekünk és egymásnak „külön-külön” összehoztak.

4. 2006-ban hívjunk életre egységes választási népfrontot, ami „éppúgy szemben áll” az ország-felszámoló szoclibekkel, mint a paktumos jobboldallal, hátha megnyerjük a választásokat. Túlfűtött reményeink ne legyenek: a győzelmi esély cca. 5 %.

5. 2006-ban „tetszünk” azt csinálni – óh, Petőfi már 1848-ban is világméretűnek álmodta, legalábbis költeményeiben, csak aztán jöttek az oroszok, és elvitték Barguzinba, hogy később a templomosok megkereshessék a csontvázát! -, amit 1989-ben nem tetszettünk… Ebből nagy cirkusz lenne, mert eddig még senki nem lázadt fel a liberális demokrácia ellen, példát kellene tehát statuálni, ami elővigyázatra, óvatosságra int.

Ezzel az utolsó (5.) „megoldással” más problémák is adódnának… Például, hogy a világtörténelem eddigi összes nemzeti forradalmát titkos társaságok szervezték és celebrálták, csak utóbb, hatalmuk legitimálása céljából találták ki, sütötték rá az „össznépi” billogot.

Valami Karl Marx, Petőfiék kortársa – igaz, valami Illuminátusok megbízásából - amúgy általános törvényszerűségként is felállította az ún. „spontán forradalmak” kirobbanásának elméletét, e szerint eme kritikus állapot általános válság idején szokott bekövetkezni, amikor „a nép már nem tud a régi módon élni, az uralkodó osztály pedig már nem tud a régi módon kormányozni”. Nos, ez a helyzet nálunk többször is előadódott, de spontán forradalom sosem lett.

A korosabb bölcsek ugyan emlékeznek valami ’56-os kivételre, melyet kezdetben szintén beavatott okkultisták szerveztek, aztán össznépivé terebélyesedett. Kezdetben az amerikaiak fontolóra is vették, hogy tettleges-támogatólag beavatkoznak, de mikor látták, hogy ez a forradalom a tervekkel és a történelmi tapasztalatokkal ellentétben nem torkollik vérfürdőbe, anarchiába és káoszba, mint a többi, - azonnal „kiszálltak a tranzakcióból”, tekintve, hogy egy tiszta, igazi népi forradalom nem üzlet. Halászni a páholy csak a maga kreálta zavarosban, rendszerváltásban tud zavartalanul…

Antall, amikor elvbarátai hiányolták a radikalizmusát, kevesellték bizonyos „reformok” erőteljességét, csak ennyit mondott:

„Tetszettek volna forradalmat csinálni!”

Az avatatlan profánok máig sem tudják, mire is utalt Antall, aki jól tudta, hogy forradalmak éppúgy nem keletkeznek önmaguktól, akár a világ sem keletkezett teremtés nélkül. Alkotó gondolat előzi meg mindkettőt: a teremtést és a forradalmat is, miként a ló létét a ló ideája, - Platón szerint…

Antall jól tudta, hogy a hamis rendszerváltás tökéletes biztonsági garanciáját éppen az jelenti majd, hogy „ezek” az elvtársakból lett testvér/elvbarátok soha a büdös életben nem fognak önmaguktól forradalmat csinálni, legalábbis önmaguk ellen nem.

Így aztán a rendszerváltás titka mindörökre titok marad.

Nos, uraim és hölgyeim – akkor most mi legyen?!

El se menjünk szavazni, bojkottáljuk a választást?

Vác, 2005. április 29.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Igazságot Magyarországnak
1956. okt. 23. Emlékezés (www.dobogommt.hu)
Zöld sárga - József Attila
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014