Rovat: Czike László
Cikkek száma: 189
 
Tartalom:
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Világ magyarjai, egyesüljetek!
2008.11.27, 12:38                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Világ magyarjai, egyesüljetek!

Orbán Viktor 2004. október 23-i clevelandi beszédének elemzése

„Mondják: búcsúzni olyan, mint egy kicsit meghalni.

Magyarország is minden elbujdosott fia után kicsit meghalt, a lelkéből valami végérvényesen kiszakadt. 1956. októberének szétszóratása után mindegyik ki-szakított honfitársunk megannyi, újra és újra magát ismétlő ‘egyszemélyes Trianon’ volt. A forradalom leverésével a szabadság is odalett. Az 1956. utáni nemzedéket, a mi nemzedékünket pedig felejteni nevelték. Azt akarták elérni, hogy felejtsük el a nemzet történelmi és földrajzi nagyságát, éppúgy, miként a nemzet határokon túlnyúló kiteljesedését.

... van egy még fontosabb, és első pillantásra talán túlságosan is kézenfekvő célja annak, hogy évente összejövünk emlékezni: mégpedig az, hogy minden alkalommal, újra és újra körüljárjuk, felelevenítjük ugyanazt az eseménysort.

... Nincs ez másképp egy nemzet életében sem. Ezért fontos és hasznos sok-sok emberöltőnyi távolságból szemlélve is, hogy a jelen történéseinek, és az új távlatok megnyílásának fényében is újragondoljuk történelmünk alakulását.

... Valóban: a második világháború után bejött hazánkba a másik szocializmus (a ‘nemzeti’ unokatestvére), a nemzetközi, a bolsevik. S a világ megtudhatta: annyi közöttük a különbség, mint a Déli és az Északi Sark között. Elfoglaltak mindent, üldözték a (másként) gondolkodó embereket, megnyomorították a falusi gazdákat, papok és hívők tízezreit zárták börtönbe. Ahogy Hamvas Béla írta: „1945. tabula rasa volt; a múltat letörölték, ám ahelyett, hogy elkezdtük volna építeni az Isten országát, megidéztük az Antikrisztust.”

Egyet kell értenem az egyébként nem kifejezetten keresztény, inkább gnosztikus világszemléletű ‘századvégi’ Hamvas Bélával: az internacionalista-gyarmatosító szovjet politikai rendszer átvétele, eszmei alapjainak egyes akkori kommunisták, és mai liberálisok általi gátlástalan elfogadása, sőt, építése az Antikrisztus meg-idézésével egyenértékű. Csakhogy - ha máshonnan nem, hát Szűz Mária magán- kinyilatkoztatásaiból és a Jelenések Könyvéből - nagyon jól tudjuk: nem egyedül a kommunizmus (volt) a XX. században az Antikrisztus ‘leleménye’, de éppúgy a globalizáció is, amelynek az eszmei alapjait a szabadkőművesség rakta le, - a gyakorlati kivitelezését pedig az Amerikai Egyesült Államok kezdte meg. Az az USA, amely ma - a Szovjetúnió térdre kényszerítése óta - a világ egyeduralkodó hatalma, ‘világcsendőre’. Hogy érthetőbbé tegyem, mire is gondolok: példákkal is illusztrálom. Irakot még a ‘70-es és a ‘80-as években az USA és a SZU szinte karöltve, ‘kéz a kézben’ fegyverezték fel. Aztán a Szovjetúnió meg is támadta Afganisztánt, de elfoglalnia már nem sikerült, - jött a glasznoszty, a peresztrojka meg a széthullás, majd a kelet-európai országok ‘rendszerváltásai’... Katonailag egypólusúvá lett a világ, amit az USA stratégiailag azóta érvényesített is: ‘a bin Laden elleni bosszú’ - azóta sincs meg! - ürügyén annektálta Afganisztánt, majd ‘tömegpusztító fegyverkezés’ - azóta sincsenek meg! - hamis jogcímén Irakot. A Szovjetúnió annak idején a tankjaival szállta meg a kelet-európai országokat - Magyarországot is -, Amerika meg a bankjaival. Magánbankjai teljesítménnyel fedezetlen pénzével elárasztja és eladósítja az egész világot, hitelezi az államok költségvetését, a lakosságot; uzsorakamatot szed mindenkitől, hogy hatalmát az esztelenségig tovább növelje. (Néhány napja felkaptam a fejemet egy televízió-reklámra: „Már 25 éve Magyarországon a CIB-Bank!” 1979-től? No comment.) Tank vagy bank... Stílszerűen ‘újmagyarul’ kérdezem: What’s the difference?

Ami még az Antikrisztust illeti. Kétségtelen: a világkommunizmus réme már az „ő” kísértete volt. (Be is járta Európát; bár ha ‘jól csalódom’, az eszmeisége és a munkásmozgalmi gyökerei nem is Oroszországból, hanem Franciaországból és Németországból eredeztethetők). A minap ‘szociáldemokrataként’ feltámasztott idol, Károlyi Mihály - miután feloszlatta a hadsereget, ami Trianon közvetlen előzményeként is felfogható - Kun Béláéknak adta át a hatalmat, akik Leninhez, az Antikrisztus fejéhez voltak online bekötve. Az első világháború után, utánuk jött Horthy Miklós ellentengernagy, aki viszont - a ló egyik oldaláról a másikra - Hitlerhez, az Antikrisztus másik fejéhez csatlakozott. A második világháborút követően Rákosi Mátyás lett ‘az apánk’, aki persze, hogy szintén az Antikrisztus ügyeletes, újabb fejéhez, Sztálinhoz kötötte be magát. Mígnem 1990-ben eljött a híres-nevezetes rendszerváltás, amit persze, hogy most sem önerőből hajtottunk végre (olyan is lett!), hanem a globalizálódó politikai és pénzhatalom parancsára és szigorú ellenőrzése alatt, vagyis besoroltunk W. Bush mögé, aki...

Stílszerűen ismét csak ‘újmagyarul’ kérdezem: What’s the difference?

Ha mindig csak annyi lesz a változás, hogy behódolunk az újabb - később ‘le is vágandó’ - fejnek, akkor hol van itt a szabadság és a társadalmi előrehaladás?

Mert ami a következő sorokban ‘még heveny méltatásra is kerülő’ globalizációt illeti, - az épp úgy üldözi a másként (nem liberálisan) gondolkodókat, épp úgy megnyomorítja a falusi gazdákat (sőt, már a kisvállalkozókat, a nyugdíjasokat, a szegényeket, a betegeket, a hajléktalanokat, vagyontalanokat, stb. is!), amint tette azt az előző antikrisztusi rendszer, csak még sokkal kegyetlenebbül...

What’s the difference? A szabadság? A szabad éhen-döglés szólásszabadsága?!

„... De végül, 34 év múltán, a szovjet hódoltság megszűntekor, Magyarország újjászületésekor beteljesedett Márai Sándor versének a jóslata: „Angyal, vidd meg a hírt az égből (kitől-kinek?) /Mindig új élet lesz a vérből.” Ma már nem csak az 1956-os szabadságharcra való emlékezés jogát szereztük vissza. Az is megadatott, hogy úgy tudunk erre a megfogyatkozásra is tekinteni, mint ami végső soron erősebbé és gazdagabbá tett bennünket. Azok, akik kiszakadtak a szülőhazájukból, magukkal együtt a nemzetből is elmenekítettek egy darabot. És ezzel, a térképet meghazudtolóan hatalmassá tettek egy kicsinek mondott országot, mely lélekben, hódítás nélkül is Buenos Airestől Zürichig, Sydneytől Clevelandig ér. Egykori fájdalmunk ma az egyik legnagyobb kincsünk, mert magyarok élnek a világ minden égtáján. Hogyha úgy tetszik, ez a mi különös flottánk: milliónyi magyar ‘hajó’ nemzetközi vizeken.

Tudjuk jól, hogy mit mondott az evangéliumban a Mester (miért nem Jézus?) a tanítványoknak: „Ha ketten vagy hárman összejöttök nevemben, én ott leszek veletek.” Valahogy így van a hazával is: ahol magyarok ketten-hárman össze-jönnek, mindjárt ott érződik Magyarország, minden színével, minden ízével és minden erejével, hiszen mutassanak Amerikában egy olyan zugot, ahol ne találnánk legalább két-három embert, aki magyarul álmodik! Ezért vagyunk most itthon, önök között, sok ezer kilométerre, vagy innen nézve sok ezer mér-földre az anyaországtól, ezért érezhetjük magunkat itthon önök között.

Magyarország tehát kétséget kizáróan határtalan. A térképeken talán nem. De minekünk, akik nem rajzoljuk a térképeket és a határvonalakat, hanem élünk bennük, nekünk egész biztosan.

A szovjet birodalom bukásával és a globalizáció hódításával olyan korszakba léptünk, amikor a nemzeti sorskérdések többé már nem egy helyen, a nemzeti keretek között szerveződő állam keretein belül dőlnek el, hanem a világ számos pontján. Ezért már nem az a feladatunk, hogy az állam határai közé próbáljuk összegyűjteni a nemzeti közösség minden tagját, hanem az, hogy valamennyi helyen, ahol a jövőnket befolyásoló döntések születhetnek, ott legyünk.

Ez idáig egy nemzet súlyát, befolyását és képességeit négyzetkilométerekben, népsűrűségben, lakóinak számában mérték. Ma pedig már abban, hogy a világ jelentősebb központjaiban hogyan tudja magát képviselni. Ugyanis sorompók helyett immár nyelvek és kultúrák hálózata tagolja az egész nyugati világ tér-képét. Ezért is válhat a feldarabolt, szétszóratott, a visszanyesett nemzetből be-folyásos, egységes és erős magyarság. Olyan összetartó nemzet, amely tudja: amennyire a nemzet tagja védelmezi a nemzetét és ragaszkodik hozzá, annyira képes a nemzet védelmezni a hozzá tartozókat.

A mögöttünk hagyott és most előttünk megnyíló új korszakot önök kötik össze, mivel a mi nemzedékünk a nagy és nehéz idők tanúi nélkül sohasem foghatta volna fel annak az értelmét, ami velünk, magyarokkal történt az elmúlt ötven esztendőben. Nemzetek ugyanis elveszíthetnek területeket, városokat, gyárakat, színházakat, egyetemeket, de a felnövő fiatalság számára a legfájóbb veszteség az előtte járó nemzedék példaadó nagyjainak elvesztése. Márpedig velünk ez történt a második világháború után. Elveszítettük őket, de vissza is kaptunk...

Az amerikai magyarokat, önöket s az önök gyermekeit is ugyanúgy szeretnénk visszakapni. Nőjön össze ismét az, ami összetartozik! Mert mi, anyaországi magyarok jól tudjuk, nem önök hagyták el Magyarországot, hanem Magyar-ország hagyta el önöket. És tudjuk, hogy mindezek ellenére önök nem szűntek meg magyarnak lenni, ... önök valamennyien a magyarság szellemi örökségét gyarapították és gyarapítják.

Az emigráció története beteljesült: célját elérte, küldetését teljesítette. Az önök, gyermekeik és unokáik élete természetesen itt folytatódik. De emigránsokból, disszidensekből önök, és az önök leszármazottai már (megint) magyar állam-polgárok lehetnek, és remélem, lesznek is. Mint ahogyan a szétszórt magyarok sem emigrációban élnek már, hanem diaszpórában. Ami pedig ránézésre dia-szpórának tűnik, - valójában világmagyarság: a készülődő világnemzet ígérete. Azért van szétszór(at)va, hogy ott legyen a világ minden pontján, ahol döntések születnek a magyarok jövőjéről, és e döntéseket a magyar nemzet érdekében reményeink szerint sikeresen befolyásolja is.

Széchenyi István egyszer azt mondta: „Magyarnak lenni páratlan élmény, de nem kifizetődő dolog.” A célunk, hogy az elveszített XX. század után, melyben a magyarokat sorozatos méltánytalanságok, hányattatások, jogtalan hátrányok érték; a beköszöntött XXI. században már ne csak felemelő élmény legyen, de sikeres, kiszámítható, és a gyermekeink számára biztonságos életet is jelentsen az egységes magyar nemzethez tartozni.

Felemelő érzés nélkül magyarnak lenni természetesen soha nem lesz kifizetődő dolog. Közösség nélkül, melyből vétettünk, s melyhez tartozunk, nincs magyar karrier. Egy karrier nem akkor magyar karrier, ha egy magyar származású ember magas ívű pályát fut be, és eljut a világhírig. Egy karrier azáltal lesz magyar, ha a sikeres ember saját sikerét a magyar közösség, a világmagyarság szolgálatába is állítja.

Kétarcú korban élünk, az ún. globalizáció korában. Ez egyrészt a természetes közösségek, a család, a nemzet, az egyház ellenfele, mert azzal térít, hogy csak akkor lehetsz sikeres, ha kizárólag egyénileg gondolkodsz és tervezel. Másrészt a globalizáció olyan eszközöket ad a kezünkbe, amelyeken keresztül a Sydney-ben, Kolozsvárott, Budapesten, Clevelandben élő magyar egy adott pillanatban ugyanazt gondolhatja, ugyanazt mondhatja, ugyanazt láthatja és ugyanazért az ügyért cselekedhet. A globalizáció korában a technika eszközeivel könnyebben szervezhetjük meg a világmagyarság közösségét, mint bármikor történelmünk során. S hogy ez mit jelent, arra máris mondok önöknek egy példát: 2006., az 1956-os forradalom 50. évfordulója a magyarok éve, a magyar példa éve lehet az egész világon.

1956-ban példát adtunk a világnak bátorságból. Egy nép felkelt egy birodalom ellen s minden ésszerű számítást keresztülhúzva kivívta, ha csak néhány napra is, a saját szabadságát. 2006-ban ez a nép megmutathatja az egész világnak, mit jelent a bukásból, a szenvedésből erőt meríteni, újra felkelni, feltámadni, és új rendet építeni, amely minden magyarnak a javára válik.

Semmi kétség, Orbán Viktor clevelandi beszéde nem csak, és nem is elsősorban a helyi emigráns magyarokhoz, hanem sokkal inkább az egész világban szétszórt magyarsághoz szól; de legfőképpen az otthoniaknak üzen, akik nemsokára arról szavazhatnak: kaphatnak-e magyar (kettős) állampolgárságot mindazon magyar honfitársaink, akik a trianoni békediktátum után nyolcvan évvel, most, az Úniós csatlakozásunk miatt a schengeni határokon is kívül rekedtek...

Orbán beszéde jelképes fedett értelmű beszéd, jól átgondolt stratégiai koncepció, amelynek legfontosabb jelentése, hogy a kettős állampolgárság jogintézményét már ki akarja terjeszteni az egész világ diaszpórában élő magyarságára; azzal a cseppet sem titkolt céllal, hogy 2006-ban a külhonban ‘rekedt’ világmagyarság szavazataival nyerje meg az országgyűlési választásokat, vagyis szerezze vissza a 2002-ben elveszített politikai hatalmat Magyarországon. Orbán jól látja, tudja, hogy a kommunizmust hazánkban még nem sikerült legyőzni: a rendszerváltás 1990-ben egy olyan elvtelen és máig súlyos következményekkel járó kiegyezés, paktum-szövevény, sőt szemfényvesztés volt, amely után 15 évvel a főnixként ‘feltámadt’ kommunisták lényegében ‘újból’ restaurálták nagyjából a korábbi állapotokat. Sőt, miután európai elvbarátaiktól kifejezett támogatást is kaptak, - kimerevített képünk most éppen azt a ‘rémállapotot’ mutatja, amint Gyurcsány, s az ál-szociáldemokrata Timur és kis csapata nemcsak, hogy lázasan betonozza a kései multinacionális államszocializmus alapjait, hanem éppen újabb évtizedes rémuralomra rendezkedik be. „Ez a harc lesz a végső!” - éneklik kalákában, egy paranoid-skizofrén gyermek ártatlanságával, s elszánták magukat arra, hogy még Magyarország maradék földjét is kifordítják sarkából, nehogy szemfödél jusson a rövid ideig élő, mégis sokasodó hajléktalanoknak. Nemzetközivé akarják tenni a maradék országot, de ez ügyben legkevésbé a világmagyarságra gondolnak...

Nem tudom, mennyi magyar élhet összesen a világon, de hozzávetőlegesen 18-20 millió szinte bizonyosan. Ha valaki, úgy Orbán egész biztos, hogy jól ismeri a potenciális erőviszonyokat, és pontosan tudja, mit csinál, amennyiben a világ magyarságára támaszkodva akarja mostmár végleg eltemetni a kommunizmust...

Annál inkább meg kell ragadnia ezt ‘a végső überelési lehetőséget’, hiszen több nemigen fog kínálkozni. Ha 2006-ban ismét veszít, úgy minden örökre elveszett.

Akkor már az sem segítene rajtunk, ha egyszer ő lenne az Európai Únió elnöke.

Vác, 2004. október 30.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Szkíta temeto
Kurultaj 2008. 08. hó. magyar - madgar törzsi találkozó dobosok
Válságok örvényeiben (www.utolag.com)
Legfrissebb írások:
Generációk "harca” az én-központú világunkban
Tanulnék ...
Meghívó Wellmann elleni demonstrációra
ÖMP közlemény
Mi a feladata az MSZ-Nemzetépítő Népmozgalomnak? I. rész
PÁRTESZTIKÁCIÓ
Emlékeztető a Kormánynak és a politikusoknak, az \'56-ot megcsúfoló \"vaskeféről\"
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014