Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A magyarországi szabadkőművesség
2008.11.30, 10:20                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

A magyarországi szabadkőművesség

Adva van egy történelmi keret, amelyből a „mai” történelem váza, kontúrjai – mint ősforrásból a búvópatak – erednek, fakadnak. A történelem a kijelölt keretek között önmagát ismétli, miközben mi azt hisszük: generálisan újraalkotjuk a jövőt. A történelem kicsit olyan, mint a digitális igen-nem választott útvonala; egyrészt nehéz, vagy majdnem lehetetlen róla letérni, másrészt, ha meg is van a járt út elhagyásához szükséges döntés, elszánás és energia, akkor is csak úgy lehet másik útvonalat választani, ha mielőbb visszatérünk a válaszúthoz, a keresztúthoz – ahol a döntés, az útvonal elágazott. Igaz út és tévút között nincs rövid átjárás…

A jövő tehát – így, vagy úgy – abból a múltból épül, amelyet már bejártunk. Mert a múlt megváltoztathatatlan, a jövő determinált.

Ma is az folyik, ami évszázadok óta, csak mindig „másképpen” – bár az eszközök és a módszerek mindig, most is ugyanazok. Mi lehet az okkult, a valós, vagy esetleg az okkult-valós oka vagy magyarázata annak, hogy az emberiség képtelen letérni erről az útról, erről az ördögi körben egyhelyben-járásról? Egy idő óta – hatezer, de lehet, hogy tízezer éve – ugyanazon az úton járunk, és mintha sehogyan sem akarnánk, még kevésbé tudnánk letérni róla. Úgy tűnik: ez az út mélyen a múltunkban gyökerezik; az emberiség valamilyen rejtélyes genetikus okból, mintha arra „rendeltetett-kárhoztatott” volna, hogy tőle ide­gen, pogány-materialista, bálvány­imádó szellemnek hódoljon.

Pedig Jézus azért jött el kétezer éve, hogy ettől megszabadítson…

A Szabadkőművesség titkos társulat és világszövetség, mely a világ sok országának – talán a világ minden országának – vezető pozícióiban ott tudja az embereit. Mivel a társaság az igazi céljait, eszközeit és alkalmazott módszereit tekintve alapvetően titkos, így sokféle vélemény alakult ki róla: az átlagos műveltségű ember véleménye a szabadkőművesség céljairól, titkos működéséről igen széles skálán – a vele való azonosulás rejtett vagy nyíltan fel­vállalt vágyától, egészen a teljes elutasításig – terjed, mozog.

1 A Szabadkőművesség eredetére vonatkozóan is számos teória keletkezett, amely „elterelő szisztéma” ugyancsak a titkosságot, a valódi események elmisztifikálását szolgálta. Az egyik ilyen „szak- vélemény” szerint a Szabadkőművesség a középkori Templomos Lovagrendet tartja ősének. A Templomos Lovagrendet 1119-ben alapították; - Clairvauxi Szent Bernát, a ciszterci szerzetesrend alapítója és vezetője közreműködésével és effektív támogatásával. Hivatalosan azzal az elsődleges céllal, hogy – legalábbis logisztikai értelemben – a jeruzsálemi utakat biztosítsák a keresztes seregek szentföldi hadműveleteihez. A templomosok azonban sok kutató szerint titkos küldetéssel is rendelkeztek, mi több, inkább ennek megoldásával, teljesítésével foglalkoztak behatóbban: a katolikus egyház megbízásából át kellett kutatniuk az egykori jeruzsálemi Salamon templom romjait, hogy ott megtalálják a „Szent Grált”, ami valamilyen szimbolikus, szakrális tárgy (értsd pl.: a kehely, amelyben állítólag Jézus Krisztus vérét fogta fel Arimateai József, Jézus egyik tanítványa) volt. Esetleg szakrális iratok, amelyek perdöntőek lehettek Jézus valódi származása, élete és vérvonala szempontjából. Tény, hogy a templomosok az eredetileg deklarált feladataikat hamarosan átadták újonnan alakult lovagrendeknek: a „Szent Sír Őrzői” lovagok a Szent Sír feltételezett színhelyét, az „Ispotályosok” a sebesült-szállítást és a kórházi feladatokat látták el, illetve biztosították, - míg a logisztikai útvonalak őrzését a mai „Johanniták” elődei, a „Jeruzsálemi Szent János Katonai Lovag-rendje” lovagjai vették át. Ezek után a templomosok már minden energiájukat a titkos dokumentumok megkeresésére fordíthatták.

A másik felfogás szerint az európai kőműves céhek, s az építészeti mesterfogásokat és titkokat őrző kőfaragó műhelyek is lehettek a mai Szabadkőművesek ősei, mivel ezeknek szervezetét, jelvényeit, és patrónusuknak, Keresztelő Jánosnak a tiszteletét és ünnepét átvette a mai szabadkőműves mozgalom. Itt csak visszautalnék a szabadkőműves jelképrendszer „keresztyén megszemélyesítőjére”, Keresztelő Szent Jánosra. A templomos-szabadkőműves történet-felfogás (narratíva) szerint Jézus Krisztus ugyan nagy tanító – vö. „messiah” – volt, sőt mi több, az esszénus korai keresztény szekta beavatott főpapja a Melkizedek rendje szerint, ámde származására nézve éppolyan ember volt, mint bárki más, vagyis nem volt Isten Fia. A johannita eretnekség lényege éppen az, hogy a történelem-felfogásuk szerint nem Jézus Krisztus volt az igazi Messiás, ha-nem Keresztelő Szent János.

Mások a Szabadkőművességet az 1300-as évek második felében alakult „Rózsakeresztesek Titkos Társaságá”-ból eredeztetik, mely világmegváltó eszméket hirdetett és okkultizmussal, meg arany-csinálással foglalkozott. Angliában a már titokban működő okkult vallási társaságokat: manicheusokat, huszitákat, kabbalistákat, alchímistákat, stb. a londoni Ashmole Illés (1617-1692) fogta végül is egybe a kőműves céhekkel, s alkotta meg a Szabadkőművesek szervezetét, titokzatosságát, jelképrendszerét.

2 A Szabadkőművesség – Anglia után – gyorsan elterjedt Euró­pá­ban is; főként a főurak, vezető politikusok és értelmiségiek között. Az európai értelmiség a mai sommás „áruló” minősítését első­sor­ban a szabadkőműves (mi több: illuminátus) fertőzöttségének „kö­szön­heti”, ugyanis az Isten, haza, család háromságban kifeje­ződő klasszikus konzervatív értékek - a mindenhatóba, a meg­váltóba, a nemzetállamba és a családi életmódba vetett hit – el­á­rulása után elárulta (vö.: neokonzervativizmus) a köz­társaság, a demokrácia és a „szabadság, egyenlőség, test­vé­riség” múlt szá­zadi „felvilágosult-szabadkőműves” eszméjét is. Miután csatla­ko­zott, sőt, mindenestül alárendelte magát és ak­ti­vitását a pénz­mágnások, a bankár-elit aranyborjúimádó ha­talmának, mely – az Illuminátusok testvériségét alapító Adam Weishaupt tervei alapján – az egységes világállam létrehozásán munkálkodik; elá­rul­ta a szociáldemokráciát is, amely egykor eredetileg a jó­léti ál­la­mot, mint társadalmi álmai netovábbját, tűzte a zászlajára…

A Szabadkőművesek az 1700-as évek közepére Európa csaknem minden országában páholyokat alapítottak. Nagyjából háromféle rendszerben működnek: az angol, a francia és svéd rendszerben. Az angol és a svéd rendszer spekulatív természetű, és valamiféle vallásos színezetet is fölmutat; a francia szabadkőműves rend-szer azonban radikálisan tagadja Isten és a halhatatlan em­beri lélek létezését, azon kívül nyíltan politikai szerepet is vállal – vö.: „fábiánus szabadkőművesség” -: a katolicizmusnak és a király­ság intézményének az eltörlését. Az 1789-es fran­cia for­rada­lom vezető egyéniségei – vö.: a jakobinusok - mind a Szabadkő­mű­vesek táborából kerültek ki. Az angol szisztémával szemben az eu­rópai kontinensen a párizsi „Grand Oriens”, a Nagy Kelet játssza a fő szerepet.

Természetes, hogy az alapvető célok megvalósításában a különbö­ző rend­szerek egymással hatékonyan együttműködnek, ami nem zárja ki, hogy időnként, s jól behatárolható földrajzi-politikai terü­leten a különböző páholyok befolyási övezetében ne keletkezzék „át­fedés”, ami „territóriális villongásokhoz”, esetleg lokális belhar­cok­hoz is vezethet a világméretekben azonos érdekű Testvériségen belül. Aztán jön a felsőbb hatalom utasítása, s a viszály elsimul…

­

A Grand Orient vezető szerepet játszott a ’48-as európai forra­dal­makban, melyeket döntő súllyal e páholyok szerveztek, robban­tot­tak ki. Mint ismeretes, Grand Orient tagok voltak a magyarországi Martinovics-összeesküvés résztvevői, de a ’48-as forradalom már­ci­­u­si ifjainak, sőt, a szabadságharc vezetőinek, tábornoki karának többsége (Kos­suth, Klapka, Bem, stb.) is. A Grand Orient alap­ve­tően politikai és forradalmi páholy. Jelentős szerepet kapott Ma­gyarországon is nagyjából mindegyik fontosabb politikai változás­ban; - az ’56-os forradalomban (vö.: „Petőfi Kör”) éppúgy, mint az 1989-es politikai „rendszerváltás”-ban. A magyar szabadkőműves hagyományok alapvetően a francia Grand Orienthez kötődnek; az Angol Nagypáholy, és főleg az Illuminátusok befolyásának megnö­vekedése, mi több „hatalom-átvétele” már a globalizációs folyama­tok erősödésével arányosan, nagyjából 1950-től alakult ki, illetve következett be.

3 A Szabadkőművesség alapvetően fő célja: az egész emberiség ateista átalakítása – társadalmi, politikai és művelődési (értsd: kulturális) síkon egyaránt. A vallásosság külsődleges látszatával, látszata keltésével, jótékonykodó, ún. „civil és humán” szervezetek (mint például: Rotary Club, Lions Club, karitatív segélyező, „zöld” környezetvédő, művelődési és kulturális társaságok, stb. – szak-értők szerint a Vöröskereszt és a Greenpeace is szabadkőműves befolyás alatt ténykedik) alapításának, működtetésének és a híres „tolerancia-elv” ügyes alkalmazásának, sőt, a nemzetközi szociális problémák nagyvonalú anyagi támogatásának ürügyén szerzi és ver­buválja tagjait, az egyszerű és művelt rétegekből egyaránt.

A világhatalmi piramis csúcsa az Illuminátusok Rendje.

Myron Fagan írja:

„Az Illuminátusok (elég, ha beírod a Google-keresőbe: Illuminati; máris több ezer címszó, fénykép, könyvborító és tudós tanulmány között válogathatsz, hogy „megismerkedhess” Velük – Cz. L.) elit férfiak, akik a csúcson állnak, és ellenőrzésük alatt tartják a nemzetközi bankárokat, hogy gonosz szándékkal kontrollálják az egész világot. Az ügynökeiket nevelik, oktatják, kiképzik, hogy elfoglalhassák a helyüket, hogy beépüljenek a színfalak mögött a kormányzat minden szintjén. A beépült szakértők és tanács-adók határozzák meg a kormányzati politikát, hogy előmozdítsák mestereik titkos terveinek megvalósítását. Eltérítik az embereket Istentől: pénzzel, evilági gyönyörrel, élvezetekkel - a hatalommal, a presztízzsel és az ördög egyéb csábításaival. Akik közvetlenül az Illuminátusokhoz tartoznak, szemben állnak Jézus Krisztussal: a Sátán szolgálatában. Hátramaradnak, elrejtőznek a homályban vagyis az ismeretlenségben, és általánosságban is minden gyanú felett állnak. Minden embert szolgaként használnak sátáni terveik megvalósítására. Mindkét, látszólag ellentétes politikai oldal felé kitárják a karjaikat, és a pénzükkel, a támogatásukkal megosztják, majd egymásra is uszítják az embereket, hogy azok harcoljanak egymás ellen, és gyilkolják le egymást. A céljaik elérése érdekében egyre fokozzák a káoszt: ápolják és támogatják az atomháborúval való állandó fenyegetést - szándékosan idézik elő a világ-éhínséget, hogy felszítsák a kétségbeesésbe hajszolt népek irracionális terrorizmusát.

Az elsődleges céljuk, hogy megalakítsák

az egységes világkormányt,

azért, hogy teljesen és tökéletesen ellenőrzésük alá vonhassák az egész világot, leromboljanak minden vallást s a nemzetállamo­kat, - a rendfenntartó közigazgatási folyamatok, a közrend és az er­kölcs utolsó maradványait is.

Az Amerikai Egyesült Államok hátterében működik egy férfiakból álló kisebb szervezet, akiknek valóságos célja leigázni az egész világot, s az emberiséget, sátáni összeesküvésük (tervük) szerint, az egységes világállam létrehozásáért.

Az Illuminátusokat (a megvilágosultakat) egy Adam Weishaupt nevű férfi szervezte, aki áttért a katolikus vallásra, majd jezsuita szerzetes lett. A finanszírozói kívánságára kilépett a Katolikus Egyházból, hogy megszervezze az Illuminátusokat, melyet ezután a nemzetközi bankárok finanszíroztak. Weishaupt a kánonjog, a jezsuiták képzett professzora, az ingolstadti egyetem tanára volt, amikor levetette a keresztény vallást, hogy megszervezze a luciferi összeesküvést. Ez 1770-ben történt, amikor a „hivatásos kölcsön-kérők”, az újonnan megalakult Rothschild-ház felbérelte őt, hogy vizsgálja felül és modernizálja a cionizmus elavult jegyzőkönyveit, amelyet kezdettől fogva „a Sátán Zsinagógájá”-nak szántak. Mint Jézus Krisztus megnevezte őket: „azok, akik zsidóknak vallják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán Zsinagógája”. Ld: Jelenések Könyve (angolból: az Apokalipszis Kinyilatkoztatása) 2:9. A „Sátán Zsinagógáját” a végső világuralom megteremtéséhez szükséges mestertervnek szánták, amivel majd rákényszeríthetik a luciferi ideológiát mindarra, ami a sátáni despotizmus számára az emberi fajból az utolsó szociális kataklizma lezajlása után még megmaradhat.

Vajon miért választották a világ-összeesküvők az “Illuminátusok” elnevezést sátáni szervezetük számára? Weishaupt, a Rend alapí­tó­ja mondta, hogy az elnevezés személyesen Lucifertől szárma­zik s a jelentése: “a fény őrzői”...”

4 Magyarországon a Szabadkőművesség első páholyait az 1700-as évek közepén alapította. Az első patrónusai gróf Draskovich János és gróf Niczky István voltak. Megnyerte magának a magyar főúri réteg nagy részét, de az értelmiségieket és egyszerű iparos-embereket is. II. József kalapos király – nem merte a fejére tenni a magyar királyi koronát – uralkodása alatt a páholyok virágkorukat élték, tekintve, hogy a király maga is magasrangú szabadkőműves volt. A Martinovics-féle összeesküvés hatására a király 1795-ben betiltotta a Szabadkőműves-mozgalmat, mely azután csak 1848-ban éledt újra. 1861-ben báró Wenkheim Béla belügyminiszter a francia rendszerű „Grand Orient” főpáholyhoz csatolta a magyar páholyokat, és megindult a kíméletlen parlamenti csatározás a Katolikus Egyház ellen. Az 1908-ban alapított Galilei-kör, és az 1918-19-es „forradalom”, majd a „Tanácsköztársaság” vezetői is (vö.: a mai interneten, az elektronikus tömegkommunikáció világ-hálóján a Magyar Szimbolikus Nagypáholy honlapjának webcíme: www.galilei.hu) szabadkőművesek voltak. Az említett honlap jó információkkal szolgál az egykori magyarországi szabadkőműves-tagokról, a tényleges tag közéleti emberek, művészek névsoráról, tevékenységükről – az elmúlt 200-250 év tükrében. Ismertebb kiemelkedő szabadkőművesek voltak, a teljesség igénye nélkül:

Csokonai Vitéz Mihály, gróf Hadik András, gróf Ráday Gedeon, Diószeghy Sámuel, Kármán József, gróf Andrássy Gyula, gróf Festetich György, báró Orczy József és László, Horváth Mihály, Batsányi János, Bláthy Ottó, Benczúr Gyula, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, gróf Esterházy Ferenc és János, herceg Esterházy Miklós, gróf Széchenyi Ferenc, Bessenyei György, Martinovics Ignác, Laczkovich János, Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc, gróf Sigray Jakab, Klapka György, Bem József, Kossuth Lajos, Jókai Mór, Liszt Ferenc, gróf Teleki László, Sámuel és Sándor, Wekerle Sándor, Xantus János, Than Mór, Mechwart András, Bánki Donáth, Móra Ferenc, Frankel Leó, Szabó Ervin, Somogyi Béla, Jósika Miklós, Feszty Árpád, báró Podmaniczky Frigyes (a róla elnevezett utcában áll az épület, amely 1945-ig a Szabad-kőművesek székháza volt, de amelyet máig nem kaptak vissza), Paulay Ede, Szabolcska Mihály, Ady Endre, Ignotus Pál, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Kőrösi Csoma Sándor, Kresz Géza, Jászi Oszkár, Feszty Árpád, Benedek Elek és Benedek Marcell, aki az utolsó nagymester volt a II. világháború után.

Majd néhányan, már a hozzánk közelebbi időkből:

Bárdos Artúr, Cserés Miklós dr., Darvas József, Devecseri Gábor, Ferenczy Béni, Fodor József, Gábor Andor, Hajós Alfréd, Harsányi Zsolt, báró Hatvany Lajos, Hegedüs Gyula, Heltai Jenő, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Madzsar József, Maleczky Oszkár, Nádasdy Kálmán, Márai Sándor, Pataki Jenő, Polgár Tibor, Ravasz László, Schöpflin Aladár, Somló István, Supka Géza, Surányi Miklós, Székely Mihály, Szent-Györgyi Albert, Szőnyi István, Tamási Áron, Varannai Aurél, Vámbéry Rusztem, Vikár Béla, Zerkovitz Béla, Zipernovszky Károly, Benedek István, Bibó István…

5 Rákosiék kommunista rezsimje 1950-ben betiltotta a szabad-kőműves páholyok működését, feltehetőleg azon megfontolásból, hogy amennyiben a „vakolás” állampárti, vagyis hivatalos szintre emelkedik, úgy a hatalom fenntartása, gyakorlása szempontjából kifejezetten felesleges és zavaró a titkos politikai tevékenységek párhuzamos-illegális tovább folytatása. Hivatalos formában 1989-ben alakult meg újra a Magyar Szimbolikus Nagypáholy, ámbár nyilvánvaló, hogy a patinás páholyok újjászervezése és modern, nyugati típusú páholyokká alakítása már a reform-kommunista rendszer erjedése során – 1985. körül – megkezdődött. Nem lehet nem megemlíteni, hogy 1985. és 1990. között Magyarországon két egyidejű társadalmi változási folyamat zajlott le, amelyek részint „fedésbe hozták” egymást, illetve egyfajta kettős, „öszvér-hatást” eredményeztek, mely komplex hatások összetevői – a politikai és gazdasági rendszerváltás (szocializmusból kapitalizmus, a piac teljes liberalizációjával és az állami vagyon teljes körű, kampányszerű privatizációjával) és globalizáció – mindmáig nem választhatók egymástól széjjel. Abban, hogy Magyarországon az ún. rendszerváltás vér, vagyis valódi forradalmi erőszak nélkül zajlott le, jelentős szerepet játszottak a „nemzeti” titkosszolgálatok (katonai hírszerzés, belbiztonsági szolgálat), és a velük globális értelemben együttműködő, újjáéledő szabadkőműves páholyok. A politikai elit ellentmondásos „leváltása” – ami sokkal inkább fúzió volt, mint csere! – sokáig el is fedte (vö.: „Rózsadombi Paktum) a baljós tényt, hogy a rendszerváltás elsősorban külföldi érdekeket szolgált, és „a komprádor burzsoázia” tagjait, s az ország leendő vezetőit is ennek megfelelően alapvetően „a külföld” választotta ki, mely kiválasztásban fontos szerepet játszottak titkos társaságok.

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetúnió még a Gorbacsov peresztrojkájával és glasznosztyával együtt sem lehet képes megválaszolni a Reagan vezette USA csillagháborús fegyverkezési kihívásait, akkor a szellemi értelemben a valóságban már régóta Aczél György és legközvetlenebb szabadkőműves körei által irányított MSZMP szellemi műhelyei megkezdték a felkészülést arra a „barba-trükkre” (grandiózus politikai szemfényvesztésre), ami végeredményében a mai képtelen közállapotokhoz vezetett.

A Grósz Károly, volt – „igazi” rendszerváltó? – miniszterelnökkel készített utolsó interjú (Orosz József volt a riporter, - elhangzott a Kossuth Rádióban, 1996. január 20-ikán) megvilágítja, hogy az MSZMP tudatosan felkészült arra, hogy csak színleg adja át a hatalmat az Ellenzéki Kerekasztalnak, hogy azonnal vissza is vegye, amint erre később lehetősége kínálkozik (így is lett). Olyan kádereket „választottak ki” – a páholyok külföldi segítségével – a „rendszerváltás” végrehajtására, illetve az új, kvázi-demokratikus Magyarország vezetésére, akik: (1) betegek, (2) fogottak, (3) eleve beszervezettek, (4) zsarolhatók, (5) szabadkőművesek, vagyis hát beavatottak voltak a rózsadombi paktum titkába, miszerint a globalizmus igazából világkommunizmus (vö.: az egységes világállam elképzelésével!), ezért nem kell a kommunistákat végleg kiakolbólítani a hatalomból, hanem meg kell egyezni velük. Az MSZMP „falból” alakult át szocialista párttá; valójában sem vezető kádereiben, sem világfelfogásában nem történt semmi változás, hacsak annyi nem, hogy a korábban kollektív magán-tulajdonukat elkezdték felosztani egymás és a Nyugat (hitelezők!) között – s ezt a vidám osztozkodást, szabadrablást nevezték el a későbbiekben igen tudományosan az állami vagyon spontán és kampányszerű privatizációjának.

A volt állampárt szalonképessé festette-varázsolta magát a Nyugat és a hazai szavazó polgárok előtt, mellesleg – minden eshetőségre készen -: ügynökei révén közvetlenül beépült az ún. rendszerváltó „történelmi” és egyéb polgári pártok tagságába és vezetőségébe, hogy már csírájában átvegye felettük a politikai ellenőrzést. Ezt a titkot fejtette fel Grósz Károly, több mint másfél órás interjújában. Nem kell túl nagy fantázia, hogy elképzeljük: az új demokrácia, az ún. negyedik (?) köztársaság nagyjából minden választott vezetője szabadkőműves kellett, hogy legyen, mert a teljes „beavatottság” hiányában nem felelhetett volna meg az új idők (New Age), illetve az új világrend (New World Order) követelményeinek. Aczél György és körei jó előre gondoskodtak róla, hogy mire Magyarország újra „felébredne”, addigra a legrosszabb változat az ún. nagykoalíció lehessen csak. Így is történt. Sem a belbiztonsági szolgálat, sem a katonai hírszerzés személyi állományát nem érhette a rendszer-váltással semmilyen „váratlan trauma” – vagy maradtak ott, ahol korábban szolgáltak, vagy kaptak egy nagydarab állami vagyont és kapitalisták lettek, vagy beléptek falból az MDF-be, de legelőbb valamelyik szabadkőműves páholyba, biztosítva a gondtalan jövőt. Mindenesetre tény, hogy 20 év leforgása alatt Magyarországon a szabadkőművesség újból felvirágzott, és ma már 357 a működő páholyok száma. Ha székház még nincs is – ott a Pesti Vigadó…

Maguk a szabadkőművesek önmagukról, a Szabadkőművességről, azt állítják, hogy egyetlen-egyet kivéve, igazából nincsenek is titkaik: egyedül az a titok, hogy ki szabadkőműves. Ez pedig magyarul azt jelenti, hogy nyoma sincsen titkolni, rejtegetni való aktivitásnak vagy tevékenységnek – „csak” az a titok, hogy az egyáltalán nem titkos cselekményeket kik végzik-követik el. Ez árulkodó – fából vaskarika. Ami nem titok, és semmilyen érdek nem fűződik a valaminek az eltitkolásához, úgy mi lehet az, amit mégsem lehet névvel, személyiséggel, teljes mellszélességgel fel is vállalni? Ha nem lehet megtudni senkiről, hogy szabadkőműves-e, vagy sem, akkor igazából az egész mozgalomról nem lehet tudni semmit sem. Élő ember még nem látta senkinek a tagsági belépő nyilatkozatát, személyesen aláírt szuper-titkos esküjét, vagy pláne a tagi nyilvántartó lapját-kartonját. Ez különösen áll a jelen idejű személyi adatok titkosságára – magyarán: „a legjobb esetben” is csupán utólag, évtizedekkel később tudhatjuk meg valakiről a titkot; élő ember élő szabadkőművesről nem tudhatja meg, hogy tag, mint ahogy államtitok az (is), hogy valaki katonai hírszerző. Utóbbi a nemzetállam titka, előbbi a Világállamé. Ilyenformán a tájékoztatás és a közvélemény mindig csak az aktuális események után kullog - nincs a jövőt meghatározó, befolyásoló szerepe. Mindenki „obligón kívülre” kerül, aki nem a Rend tagja. A rendtagok pedig titokban építik a jövőt.

Kik tagok akkor a befolyásos közéleti személyiségek közül?

Ilyen diktált körülmények között: senki és mindenki. Senkiről sem állíthatunk biztosat – mégis mindenki „gyanús”, aki jelentős befolyással bír, s hozzá még 8-10 funkció, hatáskör egyszemélyes gyakorlója. Mit gondoljunk minderről, hogyha – amint beláttuk – múlt, jelen és jövő időfolyamában kizárólag csakis a MÚLT tényei „ismerhetők” meg, s a MÚLT is csak a jövőépítők által kozmetikázott, átírt változatban – hogy minden út látszólag-láthatólag ne is Rómába, hanem az egységes Világállamhoz vezessen! -, a jelen s a jövő adatai pedig szigorúan titkosak?

Félhomályban tapogatódzunk, hogyha mégis meg akarjuk ismerni az aktuális tényeket, s a ferdítetlen igazságot. Egyetlen fogódzónk van ebben az árnyékvilágban, ami egyben gondolkodási útmutató. Jézus Krisztus tanítása: „Gyümölcséről ismeritek fel a fát.”

Az egész hamis rendszerváltás: a bűzlő, rothadó „gyümölcs”.

És máris sorolhatjuk: Aczél és …… után a több ezer nevet.

Vác, 2006. január 21.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Mindent vissza
A Dunánál
Jöjj el szabadság!
Legfrissebb írások:
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Szent László Király Alapítvány 2016. évi beszámolója
BG: Álljunk végre egymás mellé…
Emberi Jogok Intézetének kérelme
DE HÁT TUDTUK…Pár sor Bayer Zsoltról
2.cikk a relativizált gumicsont
ÖMP közlemény
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014