Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Karácsony vagy forradalom?
2008.11.30, 10:39                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Karácsony vagy forradalom?

Köztudomású, pontosabban közhely, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe. Azoknak is, akik szeretnek, meg azoknak is, akik gyűlöl­nek. Meg azoknak is, akik engesztelhetetlenül gyűlölik egymást.

Ki van ez (is) számítva, mint manapság nagyjából már minden.

A véletlen megszűnt, a spontán szó értelmét vesztette.

Jézus nevét meg sem említik, - sem a média, sem a családok túl­nyomó többsége. És már meg is kezdődött a karácsonyi bevá­sár­lási roham, fogynak a DVD-k, pendrive-ok, számítástechnikai és egyéb elektronikai cuccok, meg a mindenféle csecsebecsék, műa­nyag játékok, ékszerek, bizsuk és más értéktelen vacakok.

Mintha csak rendőrattak, gumilövöldözés, viperázás, vízágyúzás – nem is lettek volna.

Mintha Jézus meg sem született volna.

Mint ahogy ki van számítva, hogy a nép miként reagál majd arra a restrikciós csomagra, amelyet Brüsszelbe „Konvergencia Program” fedőnéven jelentettek be – tüntetnek majd, aztán hazamennek.

Tüntettek, aztán rendőrattakkal tervszerűen hazazavarták őket.

Azután egyrészt mindent 80 évre titkosítottak, amint az a legsöté­tebb ügyekben – Co-Nexus, olajbotrány, bankkonszolidáció, priva­ti­záció, K & H-botrány, államadósság, stb. – jól bevált, hagyo­má­nyos, megszokott, „le­gitim”, intézményes módszernek te­kint­hető. Ha az állam már nem tud, vagy nem akar az operatív hazudozás jelen idejű módszerével élni, ak­kor befagyasztja az információkat, rájuk ül, mint a kotlós, hátha kikelnek a terméketlen tojások, s vé­gül jöhet-jön a titkosítás, majd az iratmegsemmisítés, mint vég­ső megoldás, nehogy egy öngyilkos-jelölt újságíró hirtelen felindu­lá­sá­ban - mielőtt a páholya jóindulatúan figyelmeztethetné – papír­ra vethesse a vágatlan igaz­ságot. Mert akkor - égszakadás-föld­in­du­­­lás – meg­remegnének a demokrácia érzékeny alapjai. Másrészt eljátszották a budapesti rendőrfőka­pitány, a Vasprefektus (az Ér­tel­mező Kéziszótárban lásd még: Vaskapu, Vasálarcos, Bádoglédi, Vasas, plexi-pajzsos, vaspondró, stb.) nyugdíj­bamenetele és felma­gasztalása (tündöklése, majd a bukás helyett főnixkénti szak­rális fel­támadása) tartalmú szomorújátékot, amely a nem várt, de előre megtervezett hepienddel – eb­csont beforr, és minden ma­rad a ré­giben – ért véget, for­ma­bontó módon összekötő folyosót, át­me­ne­tet teremtve a nemzeti tra­gédia és a kozmopolita vígjáték amúgy ellen­té­tes műfajai kö­zött.

A mór megtette kötelességét, tehát a mór marad.

Most, amikor szinte az egész katasztrofális sajtó egyrészt a jelzett nyugdíjba nem menetelen, másrészt a romák malmői kiruccaná­sán onanizál – nem lehet még tudni, milyen karácsonyunk lesz, fe­hér, vagy fekete, - s szeretettel, vagy gyűlölettel teli.

Érdekes, ez az egy dolog megtervezhetetlen.

Most hallom, a háttérhatalom egyik háttér-televíziójából – mármint háttér-televíziózásként hallgatom, munka közben -, hogy a Wallis Zrt. – Bajnai Gordon volt cége – fogja felépíteni az egyébként min­den politikai hatalomtól független (a fejem felett egy nagy, hosszú csíkban megrepedt a plafon, de nincs jelentősége) demokratikus közszolgálati televízió új székházát. Hogy miből? Hát majd ennyi­vel kevesebbet utalnak Brüsszelnek. Vagy elkönyvelik a költségve­tés mellé, ahogy szokták. Egyébként most jut eszembe, hogy ez a Wallis Zrt. például arról is „híres”, hogy marketing (vezér)i­gaz­ga­tó­he­­lyettese volt Kardos Péter, egykori Co-Nexus vezérigazgató, aki aztán a Demszky-főváros vagyonkezelő bizottságának vezetője lett. Persze, lehet, hogy ma is mindez – 80 évre titkosítva - egyszerre, ki tudhatja? Azon sem lepődnék meg, ha elnyernék a kor­mány­­zati negyed felépítésének tenderét is. Mert az egész ország, de főleg a fő­város – fejétől bűzlik a hal – egy szövevényes nagy Co-Nexus…

Hanem – ha már Demszkynél tartunk – egyes vélekedések szerint (merthát a hír szent, a vélemény szabad) a főváros hercegét azért nem lehet megbuktatni, mert minden liberális hazafi kötelessége a szakrális pénzügyi titkok sírig tartó megőrzése. Hogy miként ké­pe­sek mégis elérni a liberális szavazatok túlsúlyát, miközben Bu­dapes­ten van egy MSZP, egy Fidesz, egy MDF, sőt, a MIÉP is elég erős, az a legnagyobb rejtélyek egyike. Valószínűleg úgy, hogy van egy magasabb érdek, ami minden más érdeket überel. Az említett szabad vélekedés szerint, hogyha kiderülne, mekkora korrupciós szemétdombon, eljelzálogosított conexuális csődtömeg legtetején ter­peszkedik Demszkij, volt maóista, majd a kommunizmus ellen is fellázadó herceg, akkor kő kövön nem maradna. Akkora lenne a valódi balhé, hogy senki utódfia nem vinné el, ezért aztán jobb, ha nemhogy 80 év múlva, de soha ki nem derül.

Ám a legnagyobb rejtély most következik. Senki még szóvá nem tette u­gyanis, hány üveg johnny-walkert kellett tisztán, víz nélkül lenyelnie Aba Botondnak, a BéKáVé (évek óta évi több tízmilliárd forint veszteséget termelő budapesti közlekedési részvénytársaság) vezér­­igazgatójának, hogy akkora bátorságra tegyen szert, amivel e­séllyel szállhat szembe jótevőjével, Demszkyvel, akinek jószerivel az egész vezetői karrierjét kö­szön­heti. No pláne – mondaná az át­metszett torkú Csintalan, az MSZP-renegát médiasztár -, az sem semmi, mi lehetett az oka, hogy Demszkynek hirtelen elege lett az erdélyi nagyfejedelem (vagy ki) eme kései utódjának hosszadalmas tény­kedéséből, hiszen a Combino-ügy igaz, hogy közröhej, de nem Aba sara, s még csak nem is a legnagyobb. Node az, hogy Aba, aki mindvégig Demszky egyik leghűségesebb csatlósának bizonyult, egyszercsak nagyhirtelen kegyvesztetté váljon (miért???), aztán a­helyett, hogy a veszteségből félretett végkielégítéssel csendben el­kullogna, szembeszáll urával és parancsolójával, s az egész média díszkíséretével büszkén kijelentse: „Dehogy megyek!”, az már biz’ a mesék birodalmába tartozik. Kikre számít, kikre alapoz, honnan az ereje, hogy protestáljon? S ha ilyen erős – ilyen sokat tud -, ak­­kor Demszky hogyan lehet ilyen óvatlan? Mi lehet itt a háttérben? Aba ugyan már évekkel korábban is kereste „a művészbejárót” az egykori miniszterelnökhöz, Orbán Viktorhoz, de akkor a Bártfay, a Stumpf, meg az azóta globális tudóssá vedlett Bogár összezártak előtte. Te jó ég! Csak nem lehetséges, hogy Aba egy „háttérhatalmi imaközösség” tagja lett? Olyané, akik a szocikat és a jobboldalt is moderálják a rohamosan bekövetkező nagykoalíció felé? Akiknek elegük van a Demszkyből és a vörösingesek regnálásából s inkább a narancs-fekete színekhez vonzódnak? És akkor Aba most borít? Amit hiába vártunk Atkári Jánostól, azt most bepótolja Aba?

A lejtmenet pedig – gyöngyvirágtól lombhullásig, öszödi beszédtől a forradalomig – zökkenőmentesen folytatódik tovább. Mindaddig, amíg nő még fűszál a túlnyomó parlagfű között, vagy amíg él még kamatos uzsorakamatot – mint a sunyi hitelek, a fedezetlen forró tőke kötelező sarcát – fizetni képes magyar bérrabszolga e tájon.

Mert a vörös cégér hadisarcát mindenkinek fizetnie kell, aki él és mozog, mert ez az ára a világbékének. A kamatos kamat képezi az alapját a héják emberbarát erőfeszítéseinek, hogy megvédjék a vi­lágot, s benne hazánkat is az iszlám terroristák támadásaitól.

A mi pártunk és kormányunk is nagyon igyekszik.

Minden erőfeszítésével azon van, hogy ha már nem is képes újabb utántöltős gripenek megvásárlására, amire pedig igen nagy szük­ség lenne egy NATO-kötelékben, például Afganisztán vagy Irak, s később majd talán Irán és Észak-Korea ellen -, de legalább a ka­matos kamatok növekvő túlfizetésével járuljon engedelmesen hoz­zá a terrorizmusellenes koalíció embertelen-nagy emberbarát erő­feszítéseihez, akár saját országa népességének megtizedelése, ké­sőbb megötödölése révén. Amihez majd most – szakértő kormány helyett – mindjárt létre is jön a kommunista állam és a polgári ön­kor­mány­­zatok nagykoalíciója, hogy együtt zabálhassák fel a 8000 milliárdos úniós lépesmézet. Mert a pénznek nincsen szaga.

Őszintén szólva, ezek az erőfeszítések nem elég kreatívak.

Kupa Mihály, az EU-kompatibilis reformkommunista adórend­sze­rünk (1988.) legfőbb konstruktőre, s anyagi jövőnk egyik pénzügyi sírásója is már legalább 10 éve forog az ágyában, amikor látja azt a fantáziátlan tutyimutyiságot – Sándor György humoralista bará-tom kifejezésével élve: tepetupaságot -, amivel az egymást követő, jobbára reformkommunista kormányok, még a népnyúzás mono­ton melójához is tehetségtelen adó-vámpírjai toldozzák-foldozzák a Kupától örökölt, akkor még gömbölyű és koncepciózus sziszté­mát, mely az azóta eltelt röpke 18 év alatt ezerkarú-csápú polip, vagy még inkább hydra képét öltötte, hogy ne igazodhasson rajta ki többé, se a saját szülőapja, se a mindenkori pénzügyminisz­ter, se az EU ügyeletes magyar-lázálomügyi főinstruktora, Almunia.

A mai magyar adórendszer egy szerteágazó, ám rendkívül primitív ugyanakkor mérhetetlenül aljas „konstrukció”, pontosabban sem­mi­lyen erköl­csi, filozófiai vagy más érvrendszerrel kellően alá nem támasztott harácsoló, pénzbehajtó - pökhendi, s többnyire álszent fik­ciókra és teljesen hamis megfontolásokra épített „szabályok” la-za, skizofrén halmaza, amely feltűnő mohósága mellett a szakmai dilettantizmus és a pitiánerség jellegzetes jegyeit hordozza magán. Mindamellett a legalapvetőbb tulajdonsága, miszerint nincsen egy kézben, sőt, még halvány nyoma sincs annak, hogy az elmúlt 16 évben bárki alkotó, rendszerszemléletű szakember akárcsak egy „futó pillantással” legalább megpróbálta volna áttekinteni és/vagy elemezni, értékelni, hogy ti. miért, mi célból, mi után, milyen meg­fontolásból hányféle és milyen összmértékű adót és adójellegű be­fizetési kötelezettségeket teljesítünk, azt az állam mire használja fel, továbbá mitől rendszer ez a fatális rendetlenség, amely évről-évre csak dagad, duzzad, burjánzik, mint egy rákos daganat, mely szemlátomást - rettenetes adminisztrációs folyományaival együtt – egyrészt a kollektív őrületbe (paranoiába) kergeti, másrészt tönkre is teszi az „adóalany” állampolgárokat, míg preferálja a multikat.

Egészen mostanáig az „adórendszer” csupán a félig rejtett őrültség állapotát mutatta, azonban I. Gyurcsány Ferenc, de különösen II. Gyurcsány Ferenc óta a kórkép kivirágzott, teljes rémségében ki­mu­tatta tűhegyesre köszörült vámpír-szemfoga undorító sárgá­ját, s mintha büszkén hirdetné is magáról: „Jövök, mindenki menekül­jön, amer­re lát!”. Mostantól senki nem lehet biztonságban, hiszen tökéletesen biztosra vehető, hogy „a hatályos jogszabályok” zűrza­vara alapján mindenki, főleg minden polgár potenciális adócsaló, persze a zseniális miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, a majdnem zseniális miniszter, Kóka János, valamint a nagy trükköző Veres János kivételével, akik persze most is, mint mindig jó időben, jó helyen vannak, s teljesítenek szadista szolgálatot az egész magyar nép kárára, de frusztrált önmaguk megújuló kielégítése céljából.

Szóval nemigen tudom megállni, hogy ne adjak néhány jó kis ötle­tet fantasz­tikus kormányunk fantasztikus fiskális menedzsmentje számára, hogy miként lehetne e nép szenvedéseit megrövidíteni. Azt gondolom ugyanis, hogy „ha már lúd, legyen kövér”, illetve ha már magyar nép, legyen sovány, s hogyha jőni kell egy szép és nemes nemzethalálnak, hát jöjjön minél hamarabb, amint Hunya­di László és Damjanich János is kérték a bakót, illetve Batthyány Lajos a kivégzőosztagot, legyen hozzájuk irgalmas, legalább annyi­ban, hogy szíveskedik szakmailag kifogás­talan, gyors és „fáj­da­lommentes” munkát végezni. Az említett hőseinknek ez nem jött össze, mert a kivégzésük mérhetetlen szenvedéseket okozva, csú­nyán elhúzódott. Ha nem segítek egy kicsit, néhány kéretlen jóta­náccsal, akkor ránk is ez az elhúzódó kínszenvedés vár, mielőtt eljő értünk a megváltó halál. Legalább a szenvedés legyen rövid…

Ami az egészségügy szétverését, a kórházak felszámolását illeti – egybe lehetne kapcsolni a benzinkúti gyógyszerárusítással, hiszen amúgyis hónapokon belül annyi tébékártyanélküli hajléktalan fog kóvályogni szanaszét a mínusz 20 fokban – 2007. január -, hogy legalább proform „ellátásuk” spontán szükségessége minden képzeletet felülmúló képtelen helyzetek százait, ezreit fogja produ­kálni. Ezért szükségesnek látom – a rögtönítélő táblák felállítása mintájára rögtönoperáló mobil bázisok felállítását a szabad ég alatt, praktikusan a benzinkutaknál, hiszen itt az alapvető energiaforrások és infrastruktúra (víz, gáz, benzin, villany, akku­mu­látor, telefon, sűrített levegő, közlekedés, műszerek, stb.) mind rendel­kezésre áll, illetve könnyedén biztosítható. Gyakorlatilag a benzinkutak afféle általános expressz-ellátási centrummá is fej­leszthetők, ami az állam állandó jelenléte révén jelentős segítséget nyújthatna a feketegazdaság, a korrupció és a prostitúció felszá­molásában is. Ha például sorozatban jelentkeznek olyanok, akik lefagyott lábukkal, lábujjaikkal már alig bírnak járni, a kutaknál el lehetne távolítani ezeket a haszontalan végtagokat, megelőzve ezzel a szinte bizonyosan jelentkező üszkösödést. A benzinkutak kezelői hagyományosan magas kultúrájú személyek, akikre gyors­talpaló felcsertanfolyam elvégzése után ezeket a rutinoperációkat a legnagyobb lelki nyugalommal rá is lehetne bízni. Lesznek per­sze ezeknél az ellátásoknál bonyolultabb esetek is – akiken immár sem az algopyrin, sem az azonnali amputálás nem segít. A nehéz esetek megoldása érdekében további kiegészítő szolgáltatásokat is telepíthetnénk a kiemelt benzinkutakhoz. Gondolok itt például a haj­léktalan családanyák szüléseinek lebonyolítására, abortuszok elvégzésére, szúrt-vágott-lőtt sebek kezelésére, például tüntetések után, stb. De még úgynevezett „végső megoldások” lebonyolítása is megoldható. Aki már menthetetlen, azokon a szerencsétleneken egy egyszerűsített formanyomtatvány aláíratása – + 2 tanú - után végre lehetne az eutanáziát is. És mivel a hideg konzervál, a tete-mek téli átmeneti tárolása sem jelenthetne különösebb gondot. A krematóriumok felállítását a fokozott tűzveszély miatt nem java­so­lom, bár lehetséges, hogy fideszes benzinkutak területén – kor­mányszemszögből - kifejezetten kívánatos lehetne ez a megoldás. Normális-általános esetben inkább temetkezési vállalkozásokkal érdemes kooperálni, továbbá koporsógyártó cégekkel, amelyek a hullák csomagolását és elszállítását is szakszerűen megoldják…

Ennyi elég, az ötletek folytatását rábízom a kedves olvasóra.

Nos, milyen Karácsonyunk lesz, fekete, vagy fehér?

Szeretetteli, vagy gyűlölködő?

Karácsony, vagy forradalom?

Vác, 2006. november 23.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Szent László himnusz 1938.
Miénk volt, miénk lesz!
A tél dala
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014