Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A kommunizmus gyermekbetegsége
2008.12.02, 08:51                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

A kommunizmus gyermekbetegsége

A legtöbben ma már úgy gondolják, hogy Vlagyimir Iljics Uljanov, ismertebb nevén V. I. Lenin nem sokkal volt több, mint agresszív „értelmiségi terrorista”, kiváló szervező, a Nyugat titkos ügynöke, akit az o­rosz cá­ri rendszer megbuktatásával bíztak meg (kik is?), s a­ki ezt végre is hajtotta, létrehozva a Gonosz Birodalmát, a Szov­jetúniót (csakazértis hosszú ú-val!), majd meghalt a Krupszkajától szerzett vérbajban, de az is lehet, hogy koholt pártutasításra Sztá­lin mér­geztette meg; amikor már nem viselte el a nagybeteg agy­húgy­köves dirigálását, puccsot szervezett ellene (vö. nálunk Ká­dár Já­nos utolsó éveivel, majd a pártbürokrata Grósz előretörésével.)

Nos, meg fogom mutatni, hogy Lenin ennél sokkal több volt.

Sokkal több – ideológiai síkon szinte prófétának tekinthető.

Lássuk hát, művein keresztül – egy kicsit másképp!

Lenin a filozófiai füzeteiben írt egy tanulmányt, „Materializmus és empiriokriticizmus” címmel. Igen, ez az a kimondhatatlan című mű, amelyben a szubjektív idealistákkal vitatkozik, akik szerint az anyag nem is létezik, csupán az ember érzeteiben, érzékszervei által. Leninnek mai szemmel is tökéletesen igaza van, hiszen saját szemünkkel láthatjuk, tapintásunkkal érezhetjük, - sőt, mi több a tudományos ismereteink alapján is megbizonyosodhatunk felőle, hogy az anyag létezik. Bár…, azért vannak intő jelek. Mert mintha például az arany és egyéb nemes fémek fokozatosan eltűnnének, s így vagyunk például a drágakővel is – közvetlen és átvitt értelem­ben egyaránt. De álta­­lánosságban is nő a hi­ány, u­gyanis a hasz­nálható, értékes élelmiszerek, gyógyszerek, stb. is mint­ha szintén eltűnő félben lennének, illetve, ha kaphatók is, többszörös áron. Észrevétlenül mindent ellep és „pótol” az amerikai vagy japán li­cenccel gyártott távolkeleti bóvli. A tucat és a kacat technikai civi­li­zációját, kapitalizmusát építjük. Emellett azt is tapasztalhatjuk, hogy minden eltűnik, ami mozdítható. Lop­nak mindenütt min­den szinten – egyre inkább a fejétől bűzlik a hal -, fáradhatatlanul és következmények nélkül. Ám leginkább a pénzek tűnnek el, első­sorban az államiak. Egyesek bőröndszám hordták el a beszédhi­bás „fedett magyar Démoszthenész” bankjából a pénzt, s a pénz­tá­rosokat büntették. Mások még nagyobb tétekben játszanak – a bank­jegy-kibocsátás korlátozása és a pénzforgalom ellenőrzése ér­dekében kitalálták a bankszámlapénzt, vagyis személytelen utasí­tásokra írogatnak ide-oda milliárdokat, bármiféle tényleges „Fed”­­ezet nélkül. min­den szinten. De néhány évtizede már a papírra írt képzetes követelés is elavulttá vált, a legnagyobb pénzek ma már elektronikus úton s formában mozognak, cserélnek gazdát: eltűn­nek, majd feltűnnek másutt, más céllal, más formában. Vagy vég­leg eltűnnek – magyar népi megfogalmazás - mint úniós pályázati pénzek a Gordon laptopjáról. Ám az egyszerű polgárok soványka fil­lé­reit buzgón nyilvántartják, ezekre ma is maradéktalanul érvé­nyes „az anyag­megmaradás” klasszikus törvénye. A fillérek sorsa té­telesen nyomon követhető, mindaddig, amíg minden el nem tű­nik a bankok, a multik vagy az állam relativisztikus bendőjében…

Társadalmi tulajdon, hitelek, adó, életszínvonal, minden.

Sej, Iljics, sajnos kezdünk szubjektív idealistává válni! A pénzünk már papíron, sőt, laptopon sem létezik! S hamarosan majd csipet is ültetnek a bőrünk alá, mely egyszerre lesz „törzskönyv”, illetve „bankszámla”, mint kétlábú, kivert kutyáknak.

Lenin 1915-ben írta „Az imperializmus, mint a kapitalizmus leg­fel­­sőbb foka” című művét. Ma, immár közel 100 év távlatából, azt kell mondanunk: látnok volt. A világkereskedelmet és a világpo­li­ti­­­kát szupranacionális monopóliumok és bankhálózatok uralják; - hatalmukat ma még jobban nyögik a sarokba szorult, ezer sebből vérző (költségvetésű) nemzetállamok, mint a kapitalizmus hajna­lán a felvilágosult, ám a bankároknak végletekig eladósodott eu­ró­pai dinasztiák. Az imperializmus lényege, hogy gazdasági hatal­mát - amely egyrészt korlátlan mennyiségű készpénz-tőkében és a­nyagi javakban (földben, ingatlanban, stb.), másrészt az arany­fe­dezet kizárólagos birtoklásában, s a bankjegy­kibocsátás monopó­li­umában testesül meg – politikai hatalomra (befolyásra) váltja, s azt katonai erővel növeli, bővíti és tartja fenn. Az USA, amely dol­lárjával és spekulációjával a mai világpénz-rendszer fenntartója, s „Fed”-e­zetlen pénzével az egész világgazdaságot, a pénzforgalmat, a tőzsdét irányítja-manipulálja, jogot formál a világ legfontosabb energia-hordozójának, a kőolajnak a kizárólagos birtoklására, és törzsi háború ürügyén, meg is hódítja a legnagyobb nyersolaj-lelő­he­lyeket. A világpénz funkció, és az erre alapozott hitel-és bank­mo­nopólium működtetése révén uralja a világ pénzügyi rendsze­rét, ami mindenekelőtt lehetővé teszi, hogy óriási extraprofitot re­a­lizáljon minden nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi tranzakci­ó­ból, s emellett mélyen áron alul szerezhesse be önnön szükség­le­teinek „Fed”-ezésére a nagyvilág legértékesebb kincseit, erőfor­rá­sait, beruházási javait, technológiáit, agyvelőit és fogyasztási cik­keit. Kiteljesedő világuralmát tehát a legerősebb pillérekre építi: a dollárra (a világpénzre), a kereskedelmi és pénzügyi extraprofitra, a politikai befolyásra, a tudás és a techno­lógia fölényére, de legfő­kép­pen a fegyverekre, a haderő monopóliumára, a folyamatos há­borús fenyegetésre, amit sajátos módon a terrorizmus elleni vé­dekezési reflexként „átértelmezve” leplez.

Lenin előre látta a világimperializmust.

Kína sem tehet mást, mint betársul.

Lenin 1917-ben, „a nagy októberi” évében írta az „Állam és for­ra­dalom” című filozófiai érté­kű művét, melyet manapság nem sű­rűn idéz­nek egyik oldalról sem. Nem véletlenül! Ebben ugyanis megjó­sol­ta az állam elhalását, mely tétel korábban is, most is rend­kívül kínos minden pszeudo-vagy kriptokommunista filozó­fus és állam­férfi számára. Még, hogy az állam, annyi tehetségte­len, ám hata­lom-­és pénzsóvár technokrata egyetlen egzisztenciális mentsvára, csak úgy – elhaljon? Filozófiai és reálpolitikai nonszensz! Az állam az emberi civilizáció korai, nélkülözhetetlen „találmánya’”, ergo az elhalásáról értekezni nem más, mint gátlástalan anarchizmus. Hi­ába "papolnak” a liberálisok reggel, este meg éjjel a kisebb, korlá­tozott hatáskörű államról – a legújabb balliberális koalíció 2006-ban minden korábbi propagandájával, érveivel és gyakorlati intéz­kedéseivel szöges ellentétben, hozzálátott az állam növeléséhez, az állami újraelosztás (az adók) fokozásához, az államtitkárok szapo­rí­tásához, a tanulmánygyártás fellendítéséhez. Ámde amikor 2 évi újabb ámokfutás után rádöbbentek, képtelenség egyszerre növel­ni az állami vízfej nagyságát, közben eleget tenni a maastrichti kö­vetelményeknek, majd még növelni a hitelfelvételt (az eladóso­dást) és a nemzeti teljesítményt (a GDP-t) is, hogy a békés lob­bi­zásnak beállított intézményes lopás (ami a végső cél) mozgástere, eredményessége is még tovább növekedhessék; nos, akkor rádöb­bentek, létezik egy olyan megoldás, mely üdvözítő, „kompatibilis”, ez pedig a lenini út. Konkréten: az állam megcsonkítása. De nem ám az állami tevékenységek hatékonyságának létszámcsökkentő növelése útján, nem ám az improduktív kiadások csökkentésével, nem ám a látszatfunkciók leépítésével, hanem éppen ellenkezőleg. Végső szorultságukban kitalálták, hogy nem az állam haszontalan tevékenységeit kell felszámolni, hanem a hasznosakat. Példának okáért, nem az utántöltős Gripenek beszerzését kell elhalasztani, hanem az ingyenes állami egészségügyet kell meghalasztani, hadd támadjon a védtelen népre például a peloponnézoszi inf­luenza, a Grippe, hiszen ha a kórokozók győznek, majdcsak lecsökken az in­dokolatlan orvos-be­teg találkozások gyakorisága. Lenin e szebb jövőt akként látta beteljesedni, hogy időrendben mindig az állam azon funkciói fognak előbb megszűnni, amelyeket a proletárdik­ta­túra megfelelő szervei – a kommunizmus adott fejlettségi fokán – feles­legesnek ítélnek. Újmagyarra lefordítva: néhány tucat panel­pro­li úgy döntött, hogy az állami egészségügy felesleges funkció.

Lenin tételének igazságát elsőként rajtunk próbálják ki.

Megszüntetik a magyar nemzetállamot.

„Baloldaliság, mint a kommunizmus gyermekbetegsége” című ta­nulmányát a nagy Iljics 1920-ban követte el. Meglátása maximáli­san beteljesedett – a kommunisták mára maradéktalanul kinőtték ezt a veszélyes fertőző gyermekbetegséget. A felnőtt kommunisták már kivétel nélkül immunisak rá; véletlenül sem kapják el, nem is szenved benne egy sem. Pártjuk nevéből először a „Munkás” jelzőt hagyták el, majd minden mást is, ami az alkotó munkával kap­csolatos. Ma a felnőtt kommunistát arról ismered meg, hogy min­dent tönkretesz, elpusztít, szétver, dezorganizál maga körül, csak arra vigyáz, hogy előbb mindent, ami használható, vagy értékes, magáévá tegyen. Kedvenc előfordulási (vadász-) területe az állami hivatalok és azok „háttér”-intézményei, tanulmány-és pályázatíró-valamint elbíráló közvetítő cégek, szocialista párt-és önkor­mány­zati lob­bik, ellopott állami vállalatok, a bankok, szociális fontos­kodó fantomcégek, off-shore cégek és a Caiman Islands.

A baloldaliság a jobboldal „gyermekbetegsége” lett.

Lenin legkorábbi, vaskosan gyakorlati jelentőségű műve a „Mi a te­endő?” (Sto gyélaty?) igen korán, 1902-ben született, hiszen már az előző századfordulón felismerte: a hatalmat nélkülöző politikus olyan, mint az öreg rocker gitár nélkül, vagy mint a géppisztoly nélküli ávós. Vagyis hogyha valaki alakítani kívánja országa jö­vő­jét, annak előbb a politikai hatalmat kell megszereznie. Akié a ha­talom, azé a pénz és minden cselekvőképesség, az ellenzéknek így nem marad más, mint a párolgó étel illata, vagy az aprópénz csör­gése. Az alkotó ellenzékiség önellentmondás; olyan, mint a szociá­lisan érzékeny multimilliárdos, vagy a növényevő oroszlán – fikció.

Tudományos kutatásaim eredményeként arra a végső meggyőző­dés­re ju­tottam, hogy Leninnek a címben feltett kérdésre adott vá­laszában is igaza volt, s válasza egyetemes, így ma is érvényes.

Minden tett halála a verbális hablatyolás.

Latinul szólva:

Age quod agis.

A recept adva van.

A feketelevest ki főzi meg?

Minél előbb, annál jobb.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Az európai seregek kiuzése Magyarországról
Hazafi
Végtelen szerelem
Legfrissebb írások:
Áldás havának 22-ik napja a magyar diadalé!
A Nemzetegyesítő Mozgalomról mindenkinek
Levél Ausztráliától Kanadáig minden jó magyarnak
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014