MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

(SZÓRÓLAPJA)

1.

ORBÁN VIKTOR köszöntötte a hazaáruló, pufajkás, hazug és csaló Horn Gyulát 80. születésnapja alkalmából. Ha ez a nehezen megmagyarázható (irgalmas szamaritánusi) gyakorlat “meghonosodik” életünkben, akkor fel kell készülni egykori hazaárulók, gyilkosok, nemzetvesztők és más - ügyeskedéssel a hatalom csúcsára felkapaszkodott – személyek, nevezetes évfordulóinak megünneplésére (születésnap, névnap, elhalálozás, kinevezés, stb.), például: Kun, Szamuely, Kádár, Marosán, Péter (Gábor), Biszku, Tutsek, Aczél, Lendvai, Gyurcsány, Kóka, Mesterházy, Medgyessy, Vadai, Lamperth és hasonszőrű elvtársaik köszöntésére is. Tapasztalatszerzés céljából villantsuk fel azt, hogy Rákosi és Kádár hogyan viszonyultak egykori miniszterelnökeinkhez: “kötelet kapott” Bárdossy László, Sztójai Döme és Nagy Imre,- megfonták Keresztes-Fischer Ferenc kötelét is, de a nyugatiak megtagadták a kiadatását a sztahanovista vérbíráknak,- Nagy Ferencet lemondatták miniszterelnöki posztjáról, majd megfosztották állampolgárságától, Lakatos Bélát 1945-ben letartóztatták, 1946-ban szabadult, 1949-ben törölték a nyugdíját(!!!), Tildy Zoltánt hat évi börtönbüntetésre ítélték. Talán Biszku, Gyurcsány, Kovács, Medgyessy, sőt Horn hozzátartozói is örömmel üdvözölnék, ha példát vennénk tőlük, ha nem is kötél fonogatásból, de szívélyes üdvözlet helyett legalább egy virgácsot vagy körmöst elvárnának, sőt a minimál nyugdíj 100%-át is!

2.

A BISZKU féle hazaáruló és tömeggyilkosságra buzdító vagy abban tevékenyen részvevő, Kádár hatalmát kiharcoló, az ‘56-os agresszióban a ruszkikkal együttműködő senkiházik meddig kapják még a Munkás-Paraszt Hatalomért kitüntetés után járó nyugdíj kiegészítést és más “járulékos” juttatásokat (kiemelt eü. ellátás, szanatóriumi és üdülési beutalók) a rendszerváltozás után? A parlamenti kétharmados többség nem elegendő egy jogos és igazságos törvény meghozatalára,- a “vérdíjak” törlésére? Észbontó,- hogy azoknak az adókrajcáraiból biztosítják (több, mint húsz éve) az egykori gyilkosok és verőlegények plusz pénzét, akik szenvedő alanyai voltak a jelenlegi kiváltságos nyugdíjellátásban élő(sködők)nek!

3.

GÖNCZ ÁRPÁD szerint: “A kommunizmusnak nincsenek áldozatai, nevetséges az úgynevezett 'áldozatok' sopánkodása, hiszen a kommunista rendszerben mindazok, akik megszólaltak, vagy bármit is tettek, azok tökéletesen tisztában voltak azzal, mit tesznek, és tudták, hogy amiket tesznek, következményei lesznek, aki fellép a rendszer ellen, az nem áldozat, tudták a következményeket”. A kommunizmus százmilliónyi áldozatát így köpi szembe, egy elfogult, tudatlan és eszement politikus! Volt kitől tanulnia a pacuha kinézetű leányának, aki ezek szerint első (hiteles) “forrásból” tudja, hogy milyen következményekkel járhat a rendszer elleni fellépése, a magyarság lejáratását jelentő EP-beni szövegelése, a hazáját gúnyoló, besározó és/vagy eláruló nyelvöltögetése: ugyanazzal, amit eszmei elődjei kaptak,- kiemelt anyagi és orvosi ellátással, valamint a miniszterelnök megkülönböztetett tiszteletének elnyerésével...

4.

ILLÉS ZOLTÁN államtitkárnak mennyi ideig kell még dolgoznia, hogy némi javulás (változás) érzékelhető legyen fővárosunkban vagy az országban a környezetvédelem területén? Az újrahasznosítható, valamint a mérgező anyagok gyűjtése még az embrionális állapot első fázisában van. Gyermekcipőben “totyog” a parlagfű irtása, megoldatlan az erdők védelme, az illegális szemétlerakások csökkentése (vagy felszámolása), környezetünk (utcák, utak, terek, parkok, stb.,) karbantartása. Nézzen már szét államtitkár úr a tőlünk nyugatra eső országokban, döbbenetes különbségeket fog tapasztalni a környezetvédelem területén, mind a szükséges rendeletek (törvények), mind pedig azok szigorú betartatása vonalán! Ne másolja le Baja Ferenc, Keresztes K. Sándor, Kóródi Mária Ligetvári Ferenc, Pepó Pál, Szabó Imre, Gyurkó János, Turi Kovács Béla semmittevő munkáit, mert “szorgos” tevékenységüknek köszönhetjük, hogy egy jottányit sem zárkóztunk fel a nyugati államokhoz, sőt jelentős visszaesés tanúi lehetünk, és (sajnos) ebben benne van Illés Zoltán eddigi “munkája” is!

5.

TARLÓS ISTVÁN főpolgármester vajh’ mikor számoltatja el (vagy jelenti fel) Demszky Gábort? Mikor hoz ellenőrizhető és megnyugtató ebtartási rendeletet, és mikor szerez érvényt a közterületeket szennyező ebek gazdáinak felelősségre vonására? Mikor lesz hatékony rendelet, eljárás és fellépés a közterületeket rongálók ellen? Mikor lesz elszámoltatva Budapest főépítésze (vagy főépítészei) a tönkretett városkép miatt? Aligha van még egy olyan főváros a világon, amely annyira el lett hanyagolna, mint Demszky 20 éves magamutogatásos, 4-es metró ígérgetéses, pénzherdálásos időszakában. Ezért valakinek és/vagy valakiknek felelni kell! Budapest útjait, utcáit és tereit az “illegális” falragaszok, piszkos (és bezárt) üzletek rendezetlen kirakatai, megkopott homlokzatok, falfirkák tömege és elgörbült “Demszky babák” sokasága “díszíti”. A Blaha Lujza tér etalon példája lehet a közterület elhanyagolásának. A téren egy meglehetősen ocsmány, szennyes és víztelen (!!!) “díszkút” ékesíti a városképet, galambpiszkokkal, mocskos szeméttárolókkal, kulturálatlan bódékkal, kopott padokkal és hajléktalanokkal kiegészítve,- hirdetik Demszky 20 éves munkásságát, valamint más illetékes “főguruk” “gondoskodását”. A tömegközlekedési járművek állagáról egyre több szó esik, de az okokat és az okozókat mélységes hallgatás övezi! Tarlós úrtól sokkal többet vártunk, mint amit eddig produkált! Budapest kerületeinek többségében érzékelhető, hogy nincsen egységes (központi) intézkedés, terv, elgondolás vagy szándék a városkép szépítésére, a zöldterületek megtartására vagy bővítésére, a közrend biztosítására, az elhanyagolt (kopott, töredezett, összefirkált, stb.) épületek rendbehozatalára, az utcatáblák, közterületeken lévő hirdetések, villamos, autóbusz, trolibusz megállók tájékoztató eligazító tábláinak karbantartására vagy pótlására, illetve rongálóik megfékezésére. Példaként megemlíthető, hogy a XV. kerületben, a Helyi Téma c. lapban , évek óta kéri Vödrös Viktória a lakók véleményét, de eddig egyetlenegy javaslatunkat sem vette figyelembe. és e-maile-es leveleimre sem válaszolt. A polgármesterekhez (az előző ciklusban az MSZP-s, és a jelenlegi FIDESZ-es polgármesterhez) immáron 6 (azaz hat) éve (többször) bejelentkeztünk, de bokros teendőik miatt elmaradt a találkozásunk. Talán a következő ciklusban erre is sor kerül...Még mindig változatlanul hiszünk abban, hogy a közmondással ellentétben, Demszky távozása után, “nem a fejétől bűzlik a budapesti hal”.

6.

EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM és BUDAPEST GYÓGYFÜRDŐI ÉS HÉVIZEI Zrt szíves figyelmébe ajánlom a gyógyfürdők bevételének egy azonnal megvalósítható és jelentős összegű növelését, eddigi (több évtizedes) megfigyelésem és (egyszerű) számításaim elfogadásával, illetve gyakorlati bevezetésével.

PREAMBULUM TÁVIRATI STÍLUSBAN: 1/ jelenleg a gyógyfürdők kihasználtsági foka meglehetősen alacsony, 2/ rengeteg ember szorul(na) gyógyvizes kezelésre, különös tekintettel az idősebb korosztályra (60-évtől felfelé), de a belépőjegy árát nem képesek megfizetni, 3/ naponta több százezer liter gyógyvíz folyik el a Dunába, és már-már kimeríti a bűnös figyelmetlenség vagy bürokratikus hozzáállás tényét, hogy a minden állampolgár közös kincsét képező gyógyvizeinket a legszegényebb (rászoruló) réteg nem veheti igénybe.

Megfigyelésem szerint (évszaktól függetlenül) a korareggeli vagy délelőtti órákban csupán 20- 30-40 ember van olyan medencékben, ahol több százan is kényelmesen elférnének. Amennyiben a 60, 65 vagy 70 éven felüliek napi 2-3 órára igénybe vehetnék a gyógyfürdőt (kb. 500 forintért), akkor egy objektumnál (pesszimista megközelítéssel), napi 50 fővel számolva,- 25 ezer forint, 7 objektum esetében (Dagály, Dandár, Gellért, Lukács, Rudas Széchenyi) napi 175 ezer forint,- havi 5 250 000 forint és évi 63 millió forint bevételhez jutna a BGYHZrt, mégpedig olyan bevételhez, ami “égből hullott mannához hasonlóan , egyetlenegy fillérjébe sem kerül! Ha évente az érintettek egy hónapos kúrát vennének igénybe, akkor ez a megoldás (lehetőség) 50x12x7=4200 beteg gyógyulását segítené elő.

Mivel a napi 50 –es “vendég-szám ” valószínűségi értéke közel 1, tehát az érintett üzemeltetőket semmilyen kockázat nem terheli és biztos bevételre számíthatnak! Jól kidolgozott és terjesztett reklámokkal még a jelzettnél jóval több bevételre is számíthatnak kormány támogatására sem lesz szükségük.

Jóindulatú kritikai észrevételem szerint, a gyógyfürdőkbe való bejutás már-már nehezebb, mint a reptéri tranzit-váróba! Valaki vagy valakik kóros ellenőrzési mániájának következtében, automaták tömegét működtetik, a pénztáros és/vagy a recepció ellenőrzi a szakorvos által kiállított beutaló TAJ kártya számának helyességét, majd minden egyes alkalommal pecsétek és aláírások sokaságával igazolják a belépést, illetve a részvételt. A fehér és kékszínű kezelőlapokon a beteg köteles aláírásával is elismerni a megjelenését, de az még évek óta nem tűnt fel az éber ellenőröknek, hogy kifejezetten a “játék kedvéért” a következő neveket írtam a kezelőlap 5. rovatába: Napóleon, Zeusz, Nagy Sándor, Hitler, Truman, Kabos, Puskás, Szulejmán, Rubik, Petőfi, stb., stb., amivel közvetetten igazolom a bürokrácia dühöngését és az ilyen jellegű ellenőrzés szükségtelenségét.

A minap nap tudtam meg a Dagály fürdőben, hogy megszüntették a hétfői kedvezményes (800 forintos) igénybevételt, ezért megkésve tán, de szívből “gratulálok” az intézkedőnek, vajon mennyi prémium ütötte a markát azért, hogy megrövidítette a Zrt-t kb. napi 24 ezer forinttal (30 fővel számolva) és mekkora elégedettség hullámzott végig rajta, hogy ezeket a kispénzűeket “kiszorította” az egyébként csekély számú fürdőzők köréből? Vajon mennyire zavarhatta “köreit” az a néhány tíz ember, aki gyógyítani akarta magát? Az még egyetlenegy ötletgazdának sem jutott eszébe (ami például az oroszoknál, az USA-ban, Svájcban és más helyeken), hogy ellenőrizzék, nem szenved –e valaki olyan bőrbetegségben, amely ragályos lehet és akaratlanul is terjeszti másokra. Az oroszoknál például csak kb. három hónapig érvényes, bőrgyógyász által kiadott igazolással léphet be bárki a nyilvános fürdőkbe. Egy orvosi ellenőrzés, illetve igazolás kiadása nem kerül több időbe, mint 3 (azaz három) perc. Ennyi megérne az, hogy védve legyenek a fürdőzők hasonló fertőzéstől, mert az elmúlt évtizedekben például, nekem és ismerőseimnek is nem egy esetben kellett igénybe vennünk bőrgyógyász segítségét és hetekig tartó terápiát olyan bőrfertőzés miatt, amelyet bizonyíthatóan a fürdőben “szereztünk be”.

Javaslataimért nem kérek semmilyen anyagi vagy erkölcsi elismerést, viszont nagyon örülnék annak, ha előmozdíthattam a gyógyfürdő rentabilitásának és a rászorulók részvételi lehetőségének növelését.

7.

HORTHY MIKLÓSRÓL rendeztek egy konferenciát Budapesten, ahol – néhány tiszteletre méltó személyek kivételével –, részt vettek mindazok a történelemhamisító történészek, politikusok, filozófusok, valamint egyéb foglalkozást űzők, akikből sugárzott az elfogultság, a tudatlanság, a gyűlölet és a rosszindulat. Heller Ágnes úgy érezhette, hogy neki is meg kell szólalni Horthy minősítéséért, ezért zagyva filozófiai fejtegetésével igyekezett sarat dobálni Horthyra és rendszerére. Karsai László kvázi történész annyira elfogulttá vált, hogy magyar ember létére még Sztalint is elmarasztalta, mert a népirtó despota nem engedte háborús bűnössé nyilvánítani Horthyt. Valójában ebben a kérdésben is fatális tévedésben van Karsai, mert nem csak Sztalin, hanem Truman és Churchill sem voksolt Horthy felelősségre vonása mellett. A magát doktorandusznak tartó történészinas: Turbucz Dávid, még Horthy haditengerészeti tevékenységére is lekicsinylő megjegyzéseket tett, talán elkerülte a figyelmét, hogy a brit tengerésztiszti tankönyvekben is fellelhető Horthy káprázatos otrantói manőverének leírása, arról már nem is beszélve, hogy maguk az osztrákok is elismerték Horthy kimagasló haditengerészeti ismereteit és tevékenységeit, ezért 30-nál több osztrák származású, valamint magasabb rangú tengerésztiszt megelőzésével az Osztrák- Magyar Monarchia haditengerészeti erők főparancsnokává választották. Leegyszerűsítve a kérdést,- az osztrákok jobban ismerték és elismerték Horthyt képességét, mint a magát (talán) magyarnak tartó Turbucz Dávid. Romsics Ignác történész akadémikus is megszólalt a konferencián, nyilatkozatával megerősítette a témával kapcsolatos hézagos ismereteit és a mellébeszélésben való jártasságát. Szálasi Ferencet például úgy turmix-szólta be mondókájába, hogy: “még 1944-ben is teljesen megalomán (SIC!) vágyakat kergetett”, holott Szálasi még 1945 első negyedében sem változtatta meg vágyait és nézeteit. Debreczeni József, Vitányi Iván, Csepeli György és a többi felszólalókkal nem érdemes foglalkozni, ügyesen elmaszatolták azt a nagy semmit, amit jól vagy rosszul artikulálva továbbítottak a hallgatóság felé.

A rideg és megcáfolhatatlan tényekkel egyetlenegy előadó sem foglalkozott! Pedig mérhetetlen egyszerű lett volna felsorolni az alábbi megcáfolhatatlan argumentumokat:

-Horthy uralkodása alatt a megcsonkított, kirabolt, kivérzett és megalázott ország hihetetlen rövid idő alatt (5 év elteltével) talpra állt;

-Európai és világhírű ipari vállalatok tömege jelent meg a hazai és nemzetközi piacokon;

-Egészségügyi szervezeteink, alap-közép és felsőfokú tanintézeteink kiépítése és működtetése példamutató volt Európában;

-Külkereskedelmünk mérlege 1927-től kezdve a második világháború végéig nullszaldós volt és a Pengő a világ egyik legstabilabb fizetőeszközének számított addig, amíg Debrecenben nem

nyomtatták dicső felszabadítóink és megszállóink a papírpénzek tömegét, előidézve történelmünk legnagyobb inflációját;

-Horthy kormányzósága idején többpártrendszer volt és zsidó újságok még 1944-ben is megjelentek Budapesten;

-Horthy volt az egyedüli államfő Európában, aki szembe mert szállni Hitlerrel, nem engedte átvonulni a német csapatokat Lengyelország lerohanására;

-Horthy vezényelte Budapestre az esztergomi páncélos hadosztályt a GESTAPO-ellen és megakadályozta a zsidók elhurcolását;

-Horthy dobta Hitler elé a kesztyűt, amikor a lengyel menekülteket befogadta (kb. 130 ezer személyt, köztük kb. 15 ezer zsidót, ellátva őket élelemmel, lakással, iskolával, óvodával és (a

tovább utazók számára) útlevéllel;

-Horthy biztosította az idemenekült osztrák, csehszlovák, román, francia és szerb zsidók védelmét, ellátását, valamint továbbutazását;

-Horthy a trianoni békediktátummal elcsatolt (elrabolt) területeinket kizárólag békés úton kívánta visszaszerezni és ez részben sikerült is neki;

-A háborúba való belépésünk elkerülhetetlen volt, mint ahogy elkerülhetetlen lett volna, hogy hazánkat már 1941-ben, de legkésőbb 1942-ben lerohanják a németek, és ebben az esetben ma már

annyi zsidó állampolgárunk lenne hazánkban, mint Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban vagy a németek által megszállt más államokban;

-A német megszállást követően Horthy mozgástere rendkívül leszűkült és jóformán semmit sem tehetett a deportálások ellen, mint ahogyan azok a zsidó honfitársaik sem, akiket elhurcoltak, és

akik közül gyakorlatilag egyetlenegy sem lépett fel a németek ellen, mint lengyel hittársaik, tehát semmi joguk nincsen elmarasztalni a magyarokat (akik közül viszont nagyon sokan kiálltak a zsidók

mellett és életüket kockáztatták az élelmiszerrel vagy ruházattal való megsegítésükért).

Horthy egyetlen pengővel sem gazdagodott kormányzósága végére, semmilyen korrupcióban nem vett részt, igazságosan járt el a szélsőséges személyekkel vagy pártokkal szemben. Szálasit ugyan úgy börtönbe zártatta, mint Rákosit, sőt lehetővé tette, hogy Rákosi és bandatagjai a Szovjetunióba távozzanak. Horthy elvesztette két leányát (súlyos betegségük következtében haltak meg) és István fiát, aki frontszolgálat során jutott a hősi halottak sorsára. Családi eseményei sohasem befolyásolták közéleti tevékenységét, bár előrehaladott kora miatt utolsó gyermekének (Miklósnak) a GESTAPO által történt elrablása nagyon megrendítette, de abban az időben, sőt jóval előtte sem volt esélye fellépni a német hadigépezet ellen, amely erejét igazolja, hogy 1944-ben a másodi front megnyitásában részt vett, állig felfegyverkezett szövetséges erők (11 700 repülőgép, 24 ezer harckocsi, 32 ezer löveg, és mintegy 4,9 millió élőerő) birtokában közel 60 ezer főt veszítettek (halottakban és sebesültekben) az elhúzódó harctevékenységek során a keményen ellenálló német erőkkel szemben.

Azok a sarlatán történészek, politikusok vagy katonák, akik most gyakran felvetik Horthy felelősségét és a németekkel szembeni keményebb fellépésének elmaradását, csupán a kívánság listát pengetik és egy álomvilágban élnek, hiszen Hitlernek Európában senki sem tudott ellenállni! Napok vagy hetek alatt rohanták le a lengyeleket, a franciákat, a Benelux államokat, Csehszlovákiát, Ausztriát, Görögországot, Jugoszláviát , eljutottak Moszkva alá, megvetették a lábukat Észak-Afrikában és Olaszországban is.

Vajon Horthy életpályáját elemzők, kritizálók és gúnyolók, milyen párhuzamot vontak Rákosi, Kádár vagy Gyurcsány elvtársaik eredeti szakmájukban elért eredményeikről Horthyhoz viszonyítva? Vajon Rákosi, Kádár, vagy Gyurcsány elvtársak “mire vitték” tanult szakmájukban? A puritán Kádár a műszerész-segédi “kategóriába” ragadt le és politikusként is csak idegen szuronyokkal jutott előbbre. Kádár gátlástalan hazug és széles spektrumú áruló volt: elárulta barátait, elvtársait, munkatársait és HAZÁJÁT!!! Kádár titokban paktált le Hruscsovval és Brezsnyevvel, még (állítólag) a legfelsőbb katonai vezetők sem tudtak arról, hogy Kádár (mint a haderő főparancsnoka) engedélyezte szovjet nukleáris eszközök telepítését a Dunántúlra! Vajon mi maradt volna hazánkból egy NATO - VSZ konfrontáció esetében? Vajon Horthy mikor csókolódzott össze Hitlerrel, mint tette ezt Kádár Brezsnyevvel? Lelkesen és szenvedélyesen! Vajon Kádár miért csatlakozott Csehszlovákia megszállásához a szovjetek oldalán? Nem kellett attól tartania, hogy ellenkezése esetében megszállják hazánkat, hiszen 1945-től megszálltak a felszabadítóink, és mikor Hruscsov ki akarta vonni a szovjet csapatokat hazánkból, akkor Kádár bátran és merészen tiltakozott a terv végrehajtása ellen! Évtizedeken át fizettük a 200 ezres megszállók minden nemű ellátását és költségkihatásukat a nagy kacsingatós és krumplilevest kedvelő jóvoltából! Az igaz, hogy a szovjetek gavallér módon honorálták Kádár “ellenállását” megkapta a Lenin rendet és a Szovjetunió Hőse című kitüntetést. Horthy még egy “olcsó” vaskeresztet sem kapott Hitlertől. Horthy számos,- valós (vagy annak tűnő) okok birtokában lépett be a háborúba a németek oldalán, mert: 1/ tudta, hogy a szovjetek ugrásra készen állnak Európa lerohanására és hazánkat ugyan úgy bekebelezték volna, mint a Balti államokat, a lengyel-finn-mongol-kínai területeket, Besszarábiát és Észak –Bukovinát; 2/ tisztában volt azzal, hogy a németek megszállják hazánkat ha kimaradunk a harcokból; 3/ tisztában volt azzal, hogy a németek győzelme esetén (amelyet 1941-ben az angolok, amerikaiak, kanadaiak és más államok vezetői sem kérdőjeleztek meg), a németek mellé elsőként állt szlovákok és románok benyújtott számláin magyar területek fognak szerepelni!

Vajon ezeket a kérdéseket miért nem érintette Romsics, Heller, Karsai, Debreceni és a többi, elvakult, gyűlölködő és felkészületlen konferencia töltelék? Befejező gondolatként meg kell említeni, hogy Horthy sem volt hibátlan és minden esetben következetes, de hibái eltörpülnek az eredményei mellett. Horthy egy gerinces, jól képzett katonai vezető személyiség volt, korrekt és esetenként - talán túlzottan –, fair play eszközöket használt, még ellenségeivel szemben is. Ha Horthy nincs, akkor Rákosi (és bandatársai), valamint zsidó honfitársaink sem vészelték volna át a hitleri érát! És ha ezt most kétségbe vonják, csakis azért tehetik, mert Horthy volt! No comment!

Összeállította:

(Prof. Dr. Bokor Imre)