AZ ÉN ÉVÉRTÉKELŐM!

Napjainkban világszerte egyre gyorsulva folyik a középréteg felszámolása. Miközben bankok ál-veszteségeit épp velük fizettetik meg az állítólag bennünket védő államok. Ám a szilveszteri kabaré után ki lehet jelenteni, hogy a viccek és a mosolyok sok frusztrációt képesek lennénk oldani, ha tudnánk magunkon jókat nevetni. Ehhez azonban hinni kellene magunkban és a jövőben! Viszont a hit kevés akkor, amikor a globális embertelenség korszaka rajzolódik fel előttünk. A hit azért is kevés, mert a tudás és a hit egysége lehetne az egyetlen fegyver a számunkra, hisz csupán a hit alapján nem lehet még vitázni sem, csak veszekedni. Ezt az utóbbit tapasztaljuk a nemzeti oldalon, de az ál-baloldaliak és liberálisok köreiben szintén. Ezért kellene arra figyelni mindannyiunknak, hogy egyrészt ne az ún. polkorrekt híreket és elemzéseket hallgassuk, hanem kezdjünk el végre önállóan gondolkodni, s rázzuk le végre magunkról a mesterséges gyűlölködést. Másrészt pedig kezdjünk el „alkotni”! Hozzon létre mindenki valamit – pl. önszerveződő közösséget - s az boldoggá fog tenni minket, mert „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.”(Gróf Széchenyi István)

Az 2012-es év bebizonyította a gondolkodni képes emberek számára, hogy nincs európai jövőképe az EU adminisztrációnak, s ez kidomborította azt a társadalmi tragédiát, amit az értelem és erkölcs évtizedek óta tartó és egyre erősödő zuhanórepülése okoz. Már az év elején minden EU-hívő és euroszkeptikus magyar polgár beláthatta, hogy az EU valójában a pénzalapú gyarmatosítás legmodernebb formája, s a demokratikus eszmevilág etikai és értelmi megtagadása. Sőt, a centrum országok vezetői is bevallották már azt, hogy nem volt sikeres a bővítés számukra annak ellenére, hogy jelentős piacokat szereztek vele. Nekünk - a periféria országainak- azonban nemcsak piacaink vesztek el, hanem a termelés-kihelyező tőkekivitel sikerességével, csak elavult technikákat és összeszerelő üzemeket kaptunk, ami a hazai termelés csökkenését, a belső piacokon jelentős pénzszűkét eredményezett. Ugyanez történt (Németország kivételével) a centrum országokban is, mert Ázsiába vitték a termelés jelentős részét. De a bankvilágnak fizetett tavalyi 700 milliárd euró – ami a bankok árnyékbanki tevékenységéből ered és látszólagosan kárként jelentkezett – szintén a közpénzek jelentős megcsapolása volt, így valamennyi polgár zsebében való kotorászást, más néven megszorításokat jelentett. Erre az álságos lépésre a bankárkaszt úgy kényszerítette rá az államok vezetőit, hogy azok választási-kampányai óriási pénzeket emésztettek fel, s ezt csak a bankok hiteleiből képesek a pártok biztosítani. Ám ha a bankárkaszt lobbi-érdekeit, nem teljesíti egy párt a hatalomra kerülése után, akkor számítania kell azzal, hogy vagy nem kerül többé kormányra, vagy csak nagyon komoly politikai-gazdasági feltételek felvállalása esetén. (Ugye nem is olyan bonyolult a pártpolitika?)

A 2012-es év legnagyobb meglepetése az volt, hogy a soha sehol meg nem választott EU adminisztráció kitalálta, hogy Magyarországot meg fogja büntetni a semmiért. De kitalálta azt is, hogy politikai/bankunió kell, ahol az utóbbi ellenőre maga a központi bank lesz, tehát az fog ellenőrizni, akit ellenőrizni kellene! Ez a láthatóan fából vaskarika azonban nem tűnik fel (?) sem pártpolitikusoknak, sem gazdasági szakértőknek.

A pénzpórázon tartott, vagy a banktőke tulajdonában álló médiavilág azonban minderről nem hajlandó tudósítani, mert munkaadóik érdekét soha nem árulhatják el. S azon erős és független fórumok, amelyek ezt kiteregetnék, lassan teljesen megszűnnek. De ha léteznének is ilyen médiumok: a hatásuk teljesen eljelentéktelenedett. Az, hogy az EU adminisztrációja politikai uniót akar, mára világossá teszi mindenki számára, hogy nem az már a kérdés, hogy bevezessék a globális jóléti államot életszínvonal emeléssel, vagy vele együtt a valóban igazságos (i)gazságszolgáltatást és az Isteni-törvények uralmát az önző emberi szándékok felett, hanem ennek épp ellenkezője. Így ezek helyett bevezetik a globális embertelenség rendszerét, amely egész Európát alá fogja vetni a bankárkaszt eddigi rejtett uralma helyett a nyílt pénzdiktatúrának. Mindezt azért nem az USA berkein belül akarják megvalósítani, mert ott fegyver van minden állampolgárnál, akik nyílt pénzdiktatúra esetén megdönthetnék az áldemokratikus pénzrendszert annak ellenére, hogy az agymosás ott is rettenetes eredményekkel járt. Ma azonban Európa a pénzkartell legfőbb ellensége és gyarmatosítási területe, s épp napjainkban lehetünk tanúi az „európai egyen-polgár” legyártásának, amit egyen-pártok fognak majd „képviselni” itt is, ahogyan az már az Egyesült Államokban régóta, beváltan működik.

Az USA gazdasági repedezései valójában az európai pénzszivattyúk segítségével lettek elfedve, de az euró mélyrepülése is az amerikai pénzintézetek árnyékbanki tevékenysége folytán vált ennyire láthatóvá és tragikussá. Az is hozzájárult mindehhez, hogy szinte a teljes ipari termelést átengedtük az ázsiai országoknak, ahol a pénztőke és az ipari-tőke is sokkal jobban tudott gyarapodni. Azonban e gyarapodás nem volt tekintettel sem az európai társadalmak megroppanására, sem az ázsiai munkásság életszínvonalára, de még a természeti környezet egyre fokozódó tönkretételére sem. A globális embertelenség ugyanis, globális gondokat okoz mindenütt.

Az Európai Egyesült Államok létrehozása tehát nem az alapító atyák elképzelése szerint készül, nem a nemzetek Európája lesz, hanem már a globális pénztőke újabb gyarmatbirodalma. Ám az európai nemzetek nagy része ezt elutasítaná, ha megértené miről is van szó, s ha lenne rá szervezett társadalmi keretrendszere. Itt mindkét világháború csak arról szólt ugyanis, hogy miként lehet felforgatni azokat a merev, de szakralitáson alapuló kelet-európai és a modern, ipari termelés magas színvonalán nyugvó nyugat-európai társadalmakat. Ezért támogatta a pénztőke azokat a diktatórikus rendszereket, melyek a nagyon stabil erkölcsi-tudati alapokat képesek voltak felszámolni, vagy legalább is megtörni. Mindez a bankárkaszt helyzetének már uralkodói mivoltát erősítette és európai társadalmak tudati-gazdasági leromolását segíti a mai napig. Most éppen egy kétpólusú világ kialakulása folyik, ahol az egyik oldalon Európa erőforrásainak elszívása árán az USA, a másik oldalon pedig Kína vezetésével, Oroszország, India és még néhány termelésorientált állam áll. Ebből a helyzetből Európa már kimarad.

Ám csak akkor, ha nem ismeri fel, hogy a belső piacok rendszerét kell felépítenie minden tagországban, s az élelmiszer- és eszköztermelés visszaépítése lenne az egyedüli út, mert a tudásalapú társadalmak csak akkor tudnak visszatalálni az értéktermeléshez, ha a pénzspekulációs manipulációkat és az árnyékbanki tevékenységeket nagyon erőteljesen megadóztatják. Így az állam szerepét is újragondolva, kiépítik az állami üzemeket, amelyek hatékonysága nem lesz ugyan azonos a magáncégekével, de a tőkeszegény társadalmak számára mégiscsak a foglalkoztatás és az értéktermelés a legfontosabb. Mivel a technikai fejlődés már jóval túlhaladta a realitásokat, így nekünk csak a lokális életminőség radikális emelése egyetlen esélyünk a fennmaradásra.

Édesapám szerint: lehetetlen nincs, csak tehetetlen emberek. Ha ezt az állítást elfogadjuk, akkor az elkövetkező évtizedekben befelé kellene fordítani a magyar gazdaságot. Feledni a GDP hamisságát, illúzióját. Leszámolni a tőkebehozatal fokozásának hamis elméletével és helyi gazdasági szövetkezések tucatjait kellene megteremteni a régi Hangya Szövetkezet mintájára az állam hathatós segítségével. Mindehhez kell az oktatást és főleg a nem liberális nevelést is hozzárendelni mielőbb!

„Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.”(Gróf Széchenyi István)

Nehéz és fáradságos munka előtt állunk, hiszen mégsem teljesen reménytelen a helyzet, bár az időnk véges. A háború persze közben iszonyú erővel folyik a tudatunkért és a lelkünk átalakítása érdekében. Meg kell tanuljuk a színfalak mögé való bepillantás technikáját és az ott szerzett infók gyors feldolgozását, a nekünk állított aljas csapdák kikerülését és az ellenfeleinktől való oktalan félelem legyűrését. Mert aki fél az nem tud győzni, de nekünk - igazaknak: nincs okunk félni!

Milyen biztató hazai eredményei vannak Szövetségünknek?

Először is a jelenlegi hatalom felhasználta az elkészített alaptörvény tervezetünk egyes mondatait, s bekerült a szövegbe a Szent Korona mint kifejezés. Igaz, nem kapta vissza azt a közjogi státuszát, amitől megfosztani senki nem volt jogosult, de mégis csak találkozhatott a magyar társadalom agymosott része is a Szent Korona és nemzetünk azonosságára való utalással. Sőt találkozhatott a „történeti alkotmány vívmányai” kifejezéssel, ami bár ma még nincs hivatalosan leírva, meghatározva, de ez nem maradhat így sokáig! S az általunk régebben társadalmi vitára bocsátott alaptörvény tervezetünk jóval tökéletesebb lett a közvélemény segítségével, mint a „képviseleti demokrácia” által elfogadott és azóta már sokadszor módosított „állami” joganyag!

A Magyarok Szövetsége négy év után sem vált párttá, nem akarja az aktív magyarokat beleterelni a megosztás és ellenségeskedés karjaiba, de világosan megfogalmazza, hogy a jelenlegi állam nem azonos a történelmi magyar államok sorával, nem azokkal tartja a jogfolytonos mivoltát, hanem a Kádári diktatúra jogrendére épült, s abból nőtt ki.

Ha viszont a hazai politikai palettán olyan párt jelenne meg, mely megvalósítaná a választóival a szoros, elkötelezett szövetséget, s egyben olyan szervezeti felépítésű lenne, mely még hatékonyabban és mindenkor ellen tudna állni a bankárkaszt hitelfolyósításának, az jelenlegi hatalmi gépezet fogaskerekei közé nem gyufaszálakat, hanem vasrudakat helyezne, akkor a Szövetségünk teljes szívvel mellé állhatna, mert meggyőződésünk, hogy a közjogi harc, nagyobb eséllyel csak így győzhet!

Mi már négy esztendeje folyamatosan hirdetjük, hogy a történelem egy olyan szakaszában élünk, ahol meg kell változnia a társadalomnak a hatalomhoz fűzött reményeit és elvárásait. Mindez csak a képviseleti demokrácia helyetti követválasztásos rendszer teljesítheti be, mert a képviselői szabad mandátum évek óta a visszaélések forrása lett. A képviselők nem a népet, nem a választókat képviselik, hanem olyan rész érdekeket, amelyek a pártérdek szóból vezethetők le. Márpedig addig nem lesz Magyarországon változás, amíg a párt (rész) érdek ilyen gátlástalanul érvényesülhet, az állítólagos népképviselet által.

Meghirdettük az önszerveződés és a csoportok önvédelemi erejének megszervezését. Nem pártkatonaságot kívánunk tehát, hanem a jövő zálogát akkor, ha összeomlik a pénzdiktatúra rendszere hazánkban és az egész világon. S ennek bekövetkezését nem várhatjuk tétlenül és ölbe tett kézzel. A társadalmi atomizáció és elidegenedés elleni harc akkor is sikeres lesz, ha a Teremtő úgy akarja: ne a Mi életünkben jöjjön el a pénzmanipulációs világ teljes és végleges összeomlása.

Az, hogy eredményesek voltunk-e a tavalyi évben, azt a történelem dönti el, s nem Én.

Remélem, hogy sikerült hozzátennünk valamit a jövőhöz, nem csak szellemi értelemben.

BUÉK minden igaz embernek és a magyarság újjászervezéshez sok erőt, hitet, bizalmat.

Szeged, 2013-01-02 BG