Február 10-én, tehát vasárnap délelőtt Szegeden demonstrált az MSZ szegedi közössége.

A rendezvényen 8 rendőr és 32 civil személy vett részt. De nemcsak civilek érkeztek, hanem pártszimpatizánsok is, aminek eleinte nagyon örültünk. Már-már azt gondoltuk, hogy lehetséges olyan rendezvényt tartani, ahol a nemzeti ügy megelőzi a pártérdeket, s végre a székelyek ügye melletti kiállás megteremti városunkban azt az egységet, amit egy nemzetnek a saját önvédelme érdekében, folyamatosan fel kellene mutatnia. Az öröm azonban korai volt, mert egyrészt nem akart senki megnyilatkozni az ügyben, hiába hívtam minden megjelent személyt a mikrofonhoz. Másrészt a beszédem végén belevisítottak a levegőbe, hogy: nem a témáról beszéltem!

Arra kérem a kedves olvasót, hogy olvassa el alább az elhangozott szöveget, s döntse el: mennyiben tértem el a témától? Ha eltértem, úgy megkövetem a hallgatóságot. Ha nem tértem el, akkor pedig a visítozónak kellene megkövetni: minden székelyt!

------------------

Ez a kis pártoskodó közjáték azonban nem szegte a kedvemet, s arra kérem az MSZ tagokat, hogy tegyenek meg ők is mindent a székelység erkölcsi támogatása érdekében, mert nem ők hagyták el e hazát, hanem a haza hagyta el őket! Az a tény, hogy a mellékelt újsághír és kép egy kicsit csúsztat, ne szegje a kedvét másoknak se, mert a kettős mérce régi hagyomány már a pénzvezérelt média világában. A beszédem szövegét egyébként elküldtem a csúsztató újság szerkesztőségének is, hogy jelentesse meg, de erre sajnálatosan nem számíthatunk! (nesze neked média függetlenség!)

A tüntetésen elhangzott beszéd: Románia szégyene!

Én, de a Magyarok Szövetségének élenjárói is értetlenül állunk a „zászló cirkusz” előtt, hisz ősi jelképek használata, természetes joga minden népnek, s így a székelyeknek is. Sőt, az is természetes, hogy Magyarország népe szolidáris velük, amennyiben ezt az alapvető és megkérdőjelezhetetlen jogot a román kormányzat nem hagyja érvényesülni.

A román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértésével vádolta meg szerdán Füzes Oszkárt, hazánk bukaresti nagykövetét, pedig éppen Románia sérti a szokásjogot folyamatosan.

Sőt, Titus Corlatean még kilátásba is helyezte kiutasítását, ha nem tér vissza "megbízatása keretei közé".(?) Mindezt azon túlméretezett országnak a mai politikai vezetése gerjeszti, mely 1920-ban jött létre az Antant és a mögötte álló, igen kétes erők jóvoltából. Márpedig a Trianoni Békediktátumnak a román állam által is aláírt és ratifikált szövege alapján, tiszteletben kellene tartani minden addigi olyan autonómiát, amit a Magyar Királyság évszázadokon át biztosított, tehát a székely autonómiáját is! Ám a román külpolitika nem az igazi hun-magyar nacionalizmust másolja le, hanem a nyugati – az etnikai alapú és türelmetlen – változatát tanulta meg, főleg a franciáktól.

A román állam e magatartásával, a székely autonómiatörekvéseket akarja eltakarni, s a zászlók kihelyezésének megakadályozásával, csak a közigazgatás általuk tervezett átalakításának a békediktátummal teljesen ellenkező tervéről próbálják elterelni a figyelmet. Az persze valószínű, hogy végső céljuk, megbontani és szétverni az évezredes múltú Székelyföld egységét, s a számukra minden korszakban biztosított ősi autonómiát a feledés homályába küldeni. Mindezt azért, hogy a nevetségesen hiteltelen dákó-román kontinuitás elméletükkel továbbra is kábíthassák Európát, s a világot.

Ha nincs ez a szerencsétlen közjáték, akkor fel sem vetném ezt a durva történelemhamisítást, mert tudom, hogy minden gondolkodásra képes románnak is fáj ez a jelenlegi, alantas hazugságözön. Fáj az alaptalanul nagyzoló ősiségük állandó hangoztatása, s ennek világgá kürtölése és primitív dicsérete. Az oláhok, vagy újabb nevükön románok nem voltak állandó lakosai sem a Partiumnak, sem Erdélynek – így a római Dachiának sem.

A római telepeseket és légiókat Kr. u. 270 körül kivonták, és az őket ott követő népek: a gótok, hunok, gepidák, avarok, bolgárok mind
eltűntek, vagy beolvadtak a népvándorlás sodrában, miközben - a dákó-román elmélet követői szerint – a románok "dákó- román" elei ugyanott: "barlangokban élve" megmaradtak.(?) Valamire való történész ilyet nem állítana, mert az említett korszakból semmiféle idevágó tudományos és régészeti bizonyítékok nincsenek. Sem csontmaradványok, sem edénytöredékek, vagy dák harci eszközök nyomai, semmi! Sőt, még szemétdombok, vagy bármilyen más leletek sincsenek, amik tanúsítanák a "dákó-román" tömegeknek a barlangokban folytatott állandó életét. Márpedig olyan nincs, hogy semmi ne maradjon fenn, csak a székely magyar korszak emlékei, vagy a manapság is épülő, hagymakupolás templomok, amelyek a románság "cirill betűs vallásának" a bizonyítékaiként tör előre a Kárpátok innenső oldalán napjainkban. Igaz, ha „dákó-román” leleteket még nem is talált senki, de a Tatárlakai leleteket már vagy kezdi a nacionalista sajátgőg román eredetűnek beállítani, vagy hallgat róla a régészet, mint a sír.

Pedig a szkíta-hun magyarság nem volt ilyen szőrösszívű a saját bojárjai elől szökdöső oláh pásztorokhoz, mert nem akarta őket sem asszimilálni soha, de nem is nézte őket ellenségnek. Pedig volt a történelmünk során olyan időszak, amikor mindezt elismerték, még maguk az erdélyi és partiumi románok értelmesebbjei is. Ők még tudták, hogy a mesterséges nyelv, az első román nyelű biblia is magyar pénzből és kezdeményezésre készült, sőt az 1868-as XLIV. Törvénycikk – amely a „nemzetiségi (64) egyenjogúsítás tárgyában hozatott” – egyértelműen atyailag bánt minden nemzetiséggel, így a románnal is. A népiségét nem érintette, teljes jogú állampolgárnak, sőt testvérnek tekintette, és semmiféle erőszakos tettet, vagy fondorlatot nem engedett ellenük.

Most pedig nem elégszik meg a románság azzal az óriási és az eredeti Román Királyság területéhez képest európai fejlettségű területtel, amit egy kétségkívül hamis nemzetségi eszmére hivatkozva elcsatoltak az ősi magyar területekből?

Ennek azonban komoly következményei lesznek. Már nem először sértették meg a román hatóságok a Trianoni békeszerződésnek csúfolt diktátumot, valamint az 1947-es Párizsit. Pedig Trianon, nemcsak nekünk magyaroknak, hanem a Szentkorona minden tagjának traumát okozott, s ebből egyszer ki kell gyógyulnunk. A felek számára elfogadható megoldást meg kell találni, s erre legkézenfekvőbbnek ma is a Szentkorona állameszme kínálkozik. S ha végre, a nemzet fogalmát, az egészséges nacionalizmus mibenlétének alapos ismeretét visszaszerezné a román, a szerb, a szlovák, a horvát és a többi befogadott nép, akkor rá kellene döbbenniük, hogy Európa viszont nem befogadott minket, hanem gyarmatosított! Pontosabban nem is Európa tette ezt velünk, hanem az a bankárkaszt, amely csak a világuralom megszerzésén tudja a fejét törni. S ezt, az "összeesküvés elmélet" elutasításával próbálja leplezni, miközben a gyakorlatban a pénzmanipulátor szisztémájával és a mesterséges fogyasztói igények felkeltésével akarja végképp eltörölni a nemzeteket és az etnikumok közötti határokat. Egyen Európát, egyen Ázsiát akar, s korlátlan hatalmat a magánpénz uralmának. Közben a szervezett magán-hatalommal bedarál mindent. Ám addig, amíg erre az egyszerű, de nehezen felismerhető összeesküvés gyakorlatra nem ébrednek rá a népek – többek között a magyar és a román is – addig a Szent Korona Országainak egyesítése területileg még nem aktuális. Egyelőre, még nem!

Sokan mondják, hogy a jelen jogsértéseit vigyük az európai közvélemény elé részletesen, s bizonyíthatóan. Csakhogy Európa magát sem tudja megvédeni az agymosás és a fogyasztói társadalom lelket sötétítő gyarmatosítása ellen! Akkor hogyan lenne a jelen helyzetben képes, bennünket megvédeni?

A szervezett magánpénz hatalmával szemben már, nem elég a politikusok felvilágosítása, akiknek nagy része nem is hajlandó észrevenni sem a magyarság, sem más népek megaláztatásait, mert behódoltak a monetáris diktatúrának. Ez abból is látható, hisz mára már nyíltan kijelentheti egy politikus, hogy felvásárolja Magyar- és Lengyelországot, de Romániát is! A pártpolitikai osztályok tehát a szervezett magánpénz hatalmának a kiszolgálószemélyzetévé váltak Romániában éppúgy, mint Magyarországon. Ha ez nem nyitja fel a szemét ennek a két – régebben együttélésre képes nemzetnek –, akkor bizony továbbra is kijátszanak majd bennünket egymás ellen! A románok a legteljesebb beolvasztásunkat célozták meg, a magyarok pedig államszinten pátyolgatják a kisebbségeket, de e nélkül a fontos, egyensúlyi kötelezettség nélkül nemcsak igazságtalan itt minden, de túlélésünket is veszélyezteti.

Mert a jogok és kötelezettségek egyensúlya lenne az az alapvetés, amit el kell, és el lehet várni a Kárpát-medence minden népétől. Hiszen e nélkül a köznép, minden elégedetlenségét is a másik náción fogja levezetni, hisz ezt táplálták bele a megosztásunkban érdekeltek. Az valóban elfogadhatatlan, amit a román politikusok művelnek a székelyek autonómiájával kapcsolatosan. De nem is a használhatatlan nemzetközi normákra kellene hivatkoznunk, hanem arra az ősi alkotmányra, amely még a szkíta–hun birodalmak idejéből maradt ránk, s amely minden népet meghagyott a saját szokásrendjében, a saját kultúrájában.(ellenkező esetben a románok is beolvadtak volna a magyarságba, mint ahogy beolvadtak a franciába a bretonok, kelták, gallok, baszkok, burgundiak, normannok, vizigótok. S ezzel nemhogy eltűnt volna a nyelvük, hanem ki sem alakult volna. De legjobb esetben is visszaszorul, mint pl. az okcitán, provanszál nyelv.)

Ceausescu legalább nem hazudta azt, hogy szereti a székely-magyarokat, de ezek a mai román politikusok már elfelejtették azokat az erdélyi és partiumi román képviselőket, akik a húszas/harmincas években kikérték maguknak a regátiaktól, hogy azok felszabadították őket. Mert – s ezt ott a román nemzetgyűlésben is elmondták – nem felszabadítás volt az, hanem a történelmi, gazdasági és kulturális fejlődésnek lefékezése, sőt 100 évvel való visszavetése. Mindezt már kevesen érzik, mert nincs összehasonlítási alapjuk az akkori magyar Szentkoronás rendszerrel. Ráadásul a radikális román sovinizmussal meg sem lehetne mindezt értetni csak akkor, ha megszűnne az agymosó képernyővarázs, s nyitott szemmel, gondolkodva érnék őket is olyan csapások, amilyenek a magyarokat érték a XX. században.

Az autonómia lassan már nem lesz elég székelységnek, mert a román sovinizmus mindent meg akar szerezni, de semmit sem akar adni érte. Közben nem veszi észre, hogy rövidesen az önrendelkezési jogot fogja a mellének szegezni az őstelepes székely-magyarság, mert rákényszerítik erre a lépésre.

A kulturális kreatívok nagy és visszafoghatatlan világmozgalma már jelzi, hogy a valóság felismerésnek már nemsokára el kell jönnie a tömegek számára is. S akkor majd, fel kell újra mutatni nekünk a Szentkorona állameszmét, amely az egyetlen eszme, mely békességet és megértést, sőt harmóniát tud teremteni itt, a Kárpát-medencében.

S akkor már a szomszéd államok sem fognak majd elkövetni a magyarsággal szemben jogsértéseket. Nem fogják megtenni, mert a világnak ezen a felén csak a magyarnak van meg az a képessége, hogy magához emelje a gátlástalan nemzetek által kirabolt és elűzött népeket. Magához emelje és a saját szabadságát is biztosító alkotmányosságának sáncai mögé. Mindezt azért, hogy védekezni tudjon a monetáris diktatúra sátáni lelkületű gyarmatosítása ellen. Mert rövidesen fel is fogja ismeri a nagy többség, hogy védekezni kell a nemzetek felszámolását célzó monetáris diktatúra ellen! Ám egyetlen bevált formula van erre, s annak az ismerője a magyarság! Addig is, amíg ez bekövetkezik: higgadt, tárgyilagos fellépéssel kell szolidaritást vállalnunk az igazsággal!

Lobogjanak hát a zászlók!

Lobogjanak az igazság székely zászlójai!

S hirdessék a kitartó magyar nemzetépítést, amely nem akarja kirekeszteni azokat, akik megértik és szolgálják az igazság értékrendjét: a Szentkorona alkotmányosságát. Nem is rekesztünk tehát ki senkit, aki nem támad ránk, akár magyar, akár román, akár más nemzetiségű!

Ám az igazságtalan és ránk támadókat: ki kell rekesztenünk az életünkből!

Dr. Bene Gábor