Mire jó az „új alkotmány”?

A sorozat második része.

Már folyik a vita az „új alkotmány” kérdésében az Interneten. Mindenki hozzászólhat! Valóban van rá lehetőség, de a hozzászólások zöme kb. olyan, mintha én olyanhoz szólnék hozzá, amihez abszolút nem értek.

Vannak tudatlan és rosszindulatú hozzászólók is, akiknek vagy a szereplési vágy, vagy a magyar hagyományok gyűlölete a motivációja.

A „webalkotmány” vitája tehát figyelemeltereléssé vált, talán a létrehozó szándék ellenére is.

A második hozzászólásom, az alkotmányvédelemmel kapcsolatos véleményekről:

Először a felvetések közül önkényesen kiválasztott pár mondatot járok körül, amelyek idézőjelben lesznek és dőlt betűkkel: „Az alkotmány és a benne lefektetett alapelvek védelme elengedhetetlen minden demokratikus ország, így Magyarország számára is.” Ezzel tökéletesen egyetértek, hiszen az alkotmányos államberendezkedés pártján állok. Azonban a jelenlegi alkotmány először is nem alkotmány, mert nálunk az, csak szerves jogfejlődés eredményeképpen jöhetett volna létre. Lásd egy amerikai professzor - Donald. S. Lutz - tanulmányát, amely szerint minden alkotmányos állam az előző szuverén államiságával tartja a folytonosságot! (Ma a kivételek, csupán mi vagyunk ez alól!)

Ne tessenek a franciákra hivatkozni, hiszen nekik a „vérszerződés” a nagy forradalmuk volt, s ők onnan kezdték újra az alkotmányos életüket. Az amerikaiak csupán 223 éve hozták létre az alkotmányukat (1787-ben), amely sok szempontból támaszkodik az európai alkotmányfejlődésre, de a népszuverenitás elméletet tette magáévá, ami sajnos nem képes a jelenlegi demokráciák hiányosságait teljes mértékben megoldani.

„Olyan intézményekre és garanciákra van szükség, amely egy biztos, stabil vázat ad az alkotmány számára.” Ezzel a mondattal is egyetértek, csak éppen másutt látjuk a stabil vázat és az intézményeket, garanciákat! Én, most a hagyományos magyar közjogi gondolkodásban látom a jövőt, önök pedig abban az idegen jogrendben, amely mellett még a rablóprivatizáció is megtörténhetett! Miután szerintem magának a „kerekasztalnak” sem volt semmiféle felhatalmazása, se a törvények, se az államforma, se a jogrend és alkotmányosság vonatkozásában. Így az, ami ott történt, az csupán egy un. puccs volt - az évezredes, magyar, jogfolytonos államunkkal szemben. Bár nem vagyok királypárti, de az a sommás jogi álláspontom, hogy ma is egy alkotmányos királyság van hazánkban, a köztársaságról ugyanis nem döntött a nép soha! (ha valaki másképpen tudja, írja le nyugodtan, mert a vita előre viszi a világot az elhallgatás pedig: bebetonozza a butaságot!) Nézzünk pár gondolatot a közjogi hagyományunktól idegen Alkotmánybíróságról:

„Az alkotmánybíróság a rendszerváltás óta meghatározó szerepet játszott a jogállamiság megteremtésében, és ezáltal az alkotmány és a jogállamiság védelmének legfontosabb szereplőjévé vált.”

Az alkotmányvédelmet persze nem most kellene elkezdeni, hanem már akkor, amikor az igazi alkotmányunkat kiiktatták a jogrendből. Az AB szerepe pedig inkább dicstelen, hiszen ők akadályozták meg a kommunista rendszer bűnöseinek felelősségre vonását, a közvagyon és a működőképes gazdaság szétlopását! (ami nem működött, azt persze nem tudták eladni!) A diktátorként „uralkodó” miniszterelnökök hatalmi tébolya ellen viszont nem tettek semmit! A jogtalanságra épült „jogállamot” pedig inkább nem kellett volna védeniük, hanem a valódi alkotmányosságért kellett volna szót emelniük! (persze nem ezt tették!) A következő mondattal ismét egyetértek: ”Jogköre és tevékenysége európai összehasonlításban is jelentős, egyes vélemények szerint a világ egyik legnagyobb hatalmú alkotmánybírósága.”

De ezzel én nem dicsekednék, mert ez, az alkotmányos állam felszámolására tett kísérlet, amelyet már a kádári korszakban elkezdtek kiépíteni, hiszen az első elnököt – Sólyom Lászlót –, ők nevezték ki 1988-ban. Az AB „komoly függetlenségét” sem értem, hiszen őket is pártképviselők választják, tehát eleve nem lehetnek függetlenek! Ráadásul az értelmiségnek, de főleg az alkotmányhoz értő jogászoknak éppen az lenne a feladata, hogy a magyar alkotmányos hagyományt képviseljék. (vajon mi okból nem tették ezt?)

Ám manapság, csak sóhajtozni tudunk: legyen úgy, mint régen volt! Csakhogy ahhoz, komoly közjogi harcot kellene vívnunk, mint ahogy Rákóczinak, Battyányinak, Horthynak és a „pesti srácoknak” is ezt kellett tenniük! Bár nekünk most egy új kiegyezést kellene tető alá hozni! Olyat, amely nem temeti maga alá a nemzetet, s ehhez új és felkészültebb „deákferencekre” lenne szükség. Olyanokra, akik meghallgatják a kossuthi érveket, s nem hajítják ki a Kasszandra levél megszívlelendő gondolatait a fejükből!

Elemezzünk ki még röviden, néhány mondatot az eddigi felvetésekből:

„Magyarországon az alkotmány létrehozása és módosítása az Országgyűlés feladata, mivel a magyar parlament 2/3os többség esetén rendelkezik az alkotmányozás jogával”

Csakhogy ez sem igaz! Az alkotmány a magyar közjogi hagyomány szerint a természetjog változtathatatlan igazságának folyománya, vagy másként az isteni igazság jogelvei, amelyeket semmilyen 2/3-ad nem változtathat meg, legfeljebb visszaadhatja végre a nemzet önbecsülését és alkotmányát!

„Az országgyűlés mellett alkotmányozási jogosítvánnyal bíró intézmény az Alkotmánybíróság, amely aktív szerepével, alkotmányértelmezései révén nemcsak a törvényhozási kontroll, de az alkotmányozás önálló szereplőjének tekinthető.”

Azon állítás, hogy az AB az OGY mellett alkotmányozási jogosítvánnyal bír, nem is értelmezhető. Sőt szerintem jogi nonszensz. De mindig az erősebb kutya teszi dolgát, csak ne tegyünk úgy, mintha ez rendben lenne. A hagyományos magyar joguralmi államban ilyen intézmény nem volt!

„Az alkotmányos rendszer kialakulásában fontos szerepet játszott a rendszerváltás”

Sajnos,nem ez a valós helyzet! Az un. rendszerváltás, fontos állomása volt a magyar alkotmányos rendszer elhallgatásának a társadalom és a szakma előtt, s ezzel az aktussal egy nyugati típusú chartális ál-alkotmányt kaptunk ismét. Tehát, csak az 1949. XX. tv módosult az 1998. XXXI. törvénnyel !

„A magyar alkotmánybíróság külön áll a hatalmi ágak rendszerében.” Hogyan állna külön, amikor ugyanazok választják meg, akiket ellenőriznie kellene?

„A kormány, a parlament, a köztársasági elnök, a Legfelsőbb Bíróság és az önkormányzatok számára is hatalmi egyensúlyt biztosít, azonban ez nem eredményezett eddig kormányozhatatlansághoz.”

Ha persze csak a kormányozhatóság lenne az egyetlen mérce az AB tevékenységének a vonatkozásában, akkor még dicsérhetnénk is. De amit eddig tett, az is kifogásolható, pl. a népszavazás jogának jelentős szűkítése az alkotmány vonatkozásában, ám amit nem tett meg (pedig kötelessége lett volna!) az, végképpen elárulja, hogy az AB tagjai csak olyan személyek lehetnek, akik nem akarják a joghagyományt folytatni, de kiszolgálják a pénzhatalmat.

„Fontos az alkotmányszöveg viszonya a népszavazások eredményeivel. Jelenleg hazánkban nem lehet népszavazást tartani az alkotmány rendelkezéseiről, vagy a költségvetésről sem. Kérdés, hogy egy olyan országban, ahol a legfőbb hatalom elméletileg a népé, elegáns-e egy ilyen szabályozás.”

Az utolsó mondathoz nem szükséges kommentár, hisz magáért beszél. Ám annyit hozzáteszek, hogy ez nem elegancia kérdése, hanem a legitimitásé!

Jó reggelt magyarok! Nemzetféltő szeretettel: Dr. Bene Gábor S.