Őszinte a Die Welt (trükkös) konzervativizmusa?

A magyarországi viszonyokról jelent meg egy írás „A Fidesz mindenek felett" címmel, a mely önmagában is szégyen. Persze nem csak nekünk, hisz a náci korszak miatt lejáratódott német himnusz első és nem használt sorával (deutschland über alles – Fidesz über alles) játszadozik egy konzervatív (?) lap. Ami címen kívül is megdöbbentő, az a hazai „szocialista-liberális” hangnem adaptációja az új alaptörvény kapcsán a berlini konzervatív újság internetes oldalán. Az embernek olyan érzése támad, mintha nem is a német nemzeti szocializmus, hanem a Magyar Királyság lett volna az oka a háború elvesztésének, így rajtunk kell a veszteséget megtorolni.

Nem tisztem Orbán Viktort megvédeni. Most mégis meg kell tennem részben, hiszen azt írja az arcátlan szerző (Paul Jandl), hogy: „A történelem labirintusából éppen egy olyan, a történelemre vak cinikus akarja kivezetni a magyarokat, mint Orbán Viktor …..” Persze emleget még a Nemzeti Hitvallás kapcsán ilyeneket is, hogy :„történeti lomtár és veszélyes fenyegetés” valamint szerinte az alaptörvényben „állampolgári kötelezettség lett a nemzeti büszkeség, a kereszténység és a család", valamint arra is célzást tesz, hogy nem is a Fidesz, hanem a szélsőjobboldali Jobbik irányítja az országot, hiszen szerinte: „A 17 százalékos Jobbik maga előtt hajtja a Fideszt…” (Édesanyám erre mondta: ha a hülyeség fája...)

Végül még attól sem riad vissza a magyar viszonyok ismeretében teljesen tájékozatlan szerző, - aki valószínűleg nincs beavatva az új világrend politikai színházának kulisszatitkaiba -, hogy a kutatási pénzeket törvénytelenül elherdálók jogi eljárással való fenyegetése, sőt a „ társadalom mélyére hatoló változtatások sokak számára a legrosszabb félelmeken is túltesznek" ! Persze a konzervatív köntösbe bújtatott szokásos szocialista-liberális hazugságáradat viszont felismerhetően csak arra irányul, hogy a Fideszt eltántorítsa a nyugaton szélsőjobboldalinak elkönyvelt Jobbik Magyarországért Mozgalommal való legkisebb barátkozástól, vagy bármely ügyben való együttműködéstől. Íme a tudatlanság további mondata: „a cigánytelepeken megjelentek a Jobbik félkatonai alakulatai, és a fasiszta nyilaskeresztesek egyenruhájában félelmet gerjesztenek". Az emberben ilyenkor felmerül a kérdés: mennyit kaphatott egy ilyen félrevezető írásért a szerző? (Nekem ugyanis nem tudnának annyit fizetni, hogy képes legyek ilyenre!)

Vegyük sorra az állításokat, mert tanúságos a tudatipar német változatának az elemzése is.

„Magyarország újraideologizálása nyomán élénk a sürgés-forgás a politikai jobbszélen. A Fidesz-médiában a Waffen SS dicsőítésétől (sic) a szokásos antiszemitizmusig minden megtalálható, amit a jobboldali radikális politikai konkurencia kíván" Nekem persze önként vállalt feladatom, hogy reális és komoly érveket szegezzek a hazudozó és valószínűleg itthonról inspirált szerző állításaival szembe. Ám az állítások olyan bugyuták, hogy erre nincs nagy szükség. Ha ugyanis valami csoda folytán elolvasná az írásomat egy liberális vagy baloldali, akkor biztosan szélsőséges és fasiszta újságírónak gondolna. Ha viszont egy szélsőjobboldali – bár szerintem nincsenek oldalak – olvasná el, akkor Ő sem lenne velem maradéktalanul elégedett, a vezetőkről nem is beszélve. Hogyan lehet az, hogy az írásom csak és kizárólag annak a vékony és még önállóan elemző gondolkodásra képes rétegnek értékes, akiket itthon civilnek, Amerikában kulturális kreatívoknak neveznek? A probléma megértéséhez szükséges előrebocsátanom, hogy összeesküvés elmélet szerintem nem létezik, ezt csak azok találták ki, akik nem képesek az igazságot megfelelően megcáfolni. Így számukra csak az a lehetőség maradt, hogy kijelentik: ez egy összeesküvés elmélet, amellyel nem foglalkoznak! Szerintem viszont ilyen elmélet nincs, ám a gyakorlatban már nagyon is régóta működik az összeesküvés, csak ez oly rejtett eszközökkel történik, hogy igen nehezen fedezhető fel. A véleménydiktatúra eszköztára pedig nem is olyan óriási, mint ahogy sokan gondolják. Én most az egyszerűség kedvéért pár idézettel próbálom megvilágítani önleleplező munkájukat:

„történeti lomtár és veszélyes fenyegetés”

De vajon miért tartja a szerző a történeti lomtárat veszélyes fenyegetésnek? Vajon a saját személyét vagy valami mást fenyeget-e az említett lomtár?

Nos még a lomok között is lehet néha egészen értékes darabokat találni. Különösen akkor, ha nem az avultság miatt, hanem éppen hogy az értéke miatt helyeznek el valamit oda. Mert honnan is tudná egy Németországban élő álkonzervatív firkász, hogy a világ jelenlegi erkölcsi válságából éppen a magyar Szent Korona tudná kivezetni az emberiséget? Ezt biztosan nem árulták el neki a gazdái. Mert a pénzhatalmi illuminátus bankárkasztjának utasítására, éppen a bolsevik gondolkodás diktatúrája tette lomtárba a történeti alkotmányunkat! Mert pontosan tudta róla, hogy számára az, igen veszélyes fenyegetés. Ráadásul a magyar közjog és a Szent Korona állameszme, (azaz hatalommegosztási elmélet) még 1944-ig bizonyíthatóan működött is. Azt, hogy egyedül ez a rendszer volt képes ilyen sokáig ellenállni a monetáris diktatúrának, ma már – kellő történeti rálátással – pontosan tudjuk, s így azt is, hogy ez bizony óriási veszélyt jelenthet a tudatipart is kézbentartó pénzháttérhatalom számára. Hogyan is vallott erről a H.W. Rosenthal, akit persze meg is öltek ezért a bátor, s talán túl korai kitárulkozásért, hiszen legféltettebb titkait adta ki a pénzhatalmi világuralomra törekvőknek:

„A pénz fontosabb az erkölcsnél. Pénzzel akármit megoldhatunk….A hatalmunkat a nemzeti pénzrendszerek manipulációin keresztül építettük fel. Mi vagyunk a szerzői annak a mondásnak, hogy a „pénz hatalom”. Mestertervünk részeként lényeges volt számunkra egy magánkézben lévő központi bank létrehozása…..Mi zsidók a papírpénz cselfogásával kerekedtünk felül. Ezzel a módszerrel vesszük el az értékteremtés jelét és adunk cserébe értéktelen papírt….a bankrendszer megszerzésével ellenőrizni tudjuk a korporációs tőkét. Ezen keresztül megszereztük a filmipar, a rádióhálózatok, és az újonnan létrejött televízió médiumok feletti teljes monopóliumot, s a nyomdaipart is…. átvettük az iskolai tananyagok publikálását. Ezeken keresztül a saját céljainknak megfelelően tudtuk alakítani a közvéleményt. Az emberek csak idomított háziállatok, amelyek azokat a szólamokat röfögik és visítozzák, amelyeket mi adunk a szájukba, legyenek azok igaz, vagy hazug állítások… nem fognak gondolkodni egészen addig, amíg meg nem tudnak szabadulni a szórakoztatóiparunk kábításától, amelyet szigorúan rákényszerítünk.”

Nos Paul Jandl valószínűleg nem ismeri ezeket a sorokat, s ezért liberális és nem konzervatív. Ám az a pusztító világerő, amely a papírpénzt tette Istenévé, az nem ismeri el az abszolút jót és abszolút rosszat. Ezért nem is engedheti, hogy olyan firkászok működjenek a véleménydiktatúra hírpiacán, akik nem ismerik a „dörgést”! A kérdés persze nem az, hogy mikor fogja megírni az igazat Paul, hanem az, hogy mennyire került függésbe az államhatalom ellenőrzését végző háttérerőtől? Ameddig pedig egy szerző sem meri leírni azt, amit valójában látott - addig sajnos -, „Marad a rezignáltság vagy a félelem"! A szerző szerint érezhető a „liberálisok" elleni gyűlöletet, amely szerinte Magyarországon még mindig a „zsidók" kódolt elnevezése. Ám így lassan minden magyar megérti – sőt, még azok a kis zsidók is, akik már rájöttek, hogy az ő bőrüket is vásárra viszi a pénzhatalmi erőszak –, hogy ha gyűlölni kezdünk, akkor győz le minket a pénzhatalom, mert az aranyborjú hívei ezzel a saját képükre formálnak majd mindenkit.

Nekünk tehát nagyon is szükséges, hogy tisztába legyünk Paul Jandl és H.W. Roosenthal szándékaival, s ne engedjük, hogy a saját gyűlölködő képükre formálják az arcunkat és szándékainkat. Az a tanítás, amit Jézus adott a részünkre: örök. Ezért nem kell odanyújtanunk a másik arcunkat is, hanem meg kell őriznünk a magyar lélek emelkedettségét, de vissza kell szereznünk az önellátó munka alázatát. A tisztességes munkának megjön az eredménye, mert előbb-utóbb megint szükség lesz a magyar hajdúk által nyugatra hajtott szürkemarhák húsára, az ősi magyar tönköly búzára, stb.

Befejezésül pedig egy versrészlet ismeretlen szerzőtől: „azért mert hont adtál, mindenkit fogadtál, zsoldosok, kufárok, tolvajok kezére jutottál. Hittél a nyugatnak, s mindenkor becsaptak, elvették múltadat, s ásnák a sírodat.

A gondolkodó magyar ember azonban már nem hisz nyugatnak, nem engedi többé meg, hogy becsapják. Megszervezi az önvédelmét, visszaszerzi a multját, a jelenét és a jövőjét! A kufárok, tolvajok, zsoldosok ma még örülhetnek. De holnap is lesz.

Szeged, 2011-05-08 Dr. Bene Gábor S.