Gyöngyöspata utat mutat a nemzetnek! II.

Legalitás vagy legitimitás?

Én csak gratulálni tudok a gyöngyöspatai önkormányzati képviselőknek, akik bátran és hittel kiálltak a valódi törvényesség mellett az alábbiak szerint:

„Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában megjelöli, hogy 1944. március 19-én Magyarország elveszítette állami önrendelkezését. Gyöngyöspata képviselőtestülete országunk függetlensége megszűnésének 69. szomorú évfordulóján, mintegy gyógyírként egyhangú szavazással helyi jogszabályt fogadott el, amely nem ismeri el történeti alkotmányunk idegen megszállás miatt bekövetkezett felfüggesztését.”

Ez ugyanis azt jelenti, hogy legalább az ő falujukban véget ért a kádári korral való legalitás, azaz a véres kezű kádári ál-törvényességnek a jogfolytonossága. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az országban uralkodó politikai osztály egyik, vagy másik oldala visszaadta volna a bennünket segítő, legitim magyar államot.

A legalitáshoz ugyanis elegendő az is, ha az előző korszak törvényeit betartjuk, de a legitimitás ennél lényegesen több, mert annak fennállása csak a hatalom jogszerű megszerzésén és nem médiamanipulációs csaláson alapulhat.

A hatalom azonban nem szerezhető meg jogszerűen, ha az a „jog” amelynek alapján az történik, már születésekor sem volt jogszerű. Ezt fejezi ki a magyar alkotmányosság a következő alapelvével: jogtalanság, jogot nem alapíthat”! Márpedig sem az 1989-es Országgyűlés, sem a Kerekasztal résztvevői nem voltak felhatalmazva senki által arra, hogy ne térjenek vissza a magyar történeti alkotmányosság rendjéhez, tehát ők biztosan nem akarták a legitimitást! (ez érthető is hisz akkor felelősségre is vonták volna őket)

De a jelenlegi állam legalitását támasztja alá az is, hogy a 2011. április 25-én elfogadott Magyarország Alaptörvényének ZÁRÓ RENDELKEZÉS 2. pontja ezt tartalmazza:

„Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.”

Ez sajnálatosan azt is jelenti, hogy nem szakítottak azzal a legalitással, (tehát áltörvényességgel) amely a kádári diktatúrához köti a jelen rendszert. S így érthető meg az is, hogy a véreskezű politikusbűnözők a mai napig büntetlenül, sőt hatalmas nyugdíjukat élvezve élnek hazánkban.

Ha viszont nem a legalitást, hanem a lényegesen alapvetőbb legitimitást tűzte volna zászlajára a Fidesz-KDNP, akkor ma egy adósságaitól és a monetáris függéstől megszabadult államban élnénk, mint az izlandiak. A legitim magyar állam ugyanis soha nem vett fel kölcsönt senkitől, nem tartozik senkinek, nem engedte volna a bankárkaszt ilyen szélsőségesen aljas kirabló tevékenységét és ráadásul az alkotmányos jogtudatát is visszaadta volna a Szily Lászlóhoz hasonló elbutított, s ezért szélsőséges firkászoknak. Mert alkotmányos jogtudat nélkül nem vagyunk mások, mint alattvalók. Egy gyarmattá tett ország rettegő állampolgárai és kirabolható alanyok, akik nem vagyunk képesek kiállni a saját érdekeinkért sem!

Gyöngyöspata képviselő-testülete 2013. március 19-én ebben a kérdésben mutatott fel egy teljesen új viselkedési mintát. Megértették, hogy nem a legalitás, hanem a legitimitás a fontos.

Gyöngyöspata helyi szintű szabályozásként az Alaptörvény R. cikk (3) bekezdése, valamint az azzal összhangban lévő és értelmezendő Nemzeti Hitvallásban foglaltakra tekintettel egy valóban érvényes rendeletet alkotott. Sőt az első érvényes rendeletet 1949. augusztus 20.-a óta. Mert lehet azon vitázni, hogy mikor kezdett „nyugodni” a magyar alkotmányosság, de a Sztálin-Buharin féle ál-alkotmány ránk erőltetése pillanatában már biztosan.

Én, szívem szerint bejelentkeznék gyöngyöspatai lakosnak, hogy ott velük együtt próbáljuk meg végiggondolni hazánk legsürgetőbb társadalmi kérdéseit, a világot sakkban tartó, de lassan már mindenki számára közismert pénzrendszeri sajátosságokból adódó eladósodásokat és a társadalomszervezési lehetőségekkel, tehát önszerveződő közösségekkel való nyomásgyakorlás megoldását.

Csak az önkormányzatiság védte évszázadokon át a magyar alkotmányosságot is, de akkor még létezett a nemzet. Ma is csak a nemzet megújításával lehetne előrelépni úgy, ahogy Wass Albert is írt a népünknek nemzetté emelkedéséről.

Emelkedjünk hát fel, legyünk nemzet, követeljük meg a jogfolytonosságot a történelmi államaink folyamatával, s ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a legalitással, mert csak egy legitim állam képes bennünket: valóban képviselni.

2013-03-30 Dr. v. Bene Gábor