Az olimpia és az első magyar aranyérem

Az élet történéseinek oka és üzenete van. Tudom, hogy sokatokat egyáltalán nem érdekel a sport. Több oldaláról próbálom megközelíteni, ami talán Neked is nyújt tanulságot.

A londoni olimpia első magyar aranyérme, Szilágyi Áron kard egyéni győzelme néhány gondolatot ébresztett bennem. Itt általában arról van szó, hogy a jól elvégzett munka, a tehetség, és a pillanatnyi lelki és értelmi állapot meghozza gyümölcsét. Persze minden ellenfél is ugyanígy, ugyanazt akarja, ezért roppant nehéz a helyzet.

A fizikai felkészültség könnyebben elérhető és mindenütt kidolgozták ennek módját. A gondolkodás főleg az egymás elleni küzdelemben meghatározó (cselgáncs, asztalitenisz, vívás, kézi- és vízilabda).
A fizikával való küzdelemben a gondolkodás kevésbé mérvadó (súlyemelés, evezés, dobóatlétika, úszás…) Ahol a lélek és a psziché a döntő (lövészet, sakk, kardvívás, asztalitenisz), az onnan ismerhető fel, hogy kortalanul is lehet magas szinten művelni, akár 50 évesen is. Több 50 év körüli kardvívó olimpiai bajnokunk volt. Természetesen mindenegyes sportág megkövetel bizonyos alap- állóképességet.

Mindezeket a lélek irányítja, motiválja, rendezi egységbe. Ebben fontos szerepet játszik a hit, az önbizalom, az önismeret, az akaraterő, a kitartás, a kiegyensúlyozottság, a harmónia, az Isten.

Szilágyi Áron győzelme nagyon különleges. A kardvívás, a harc végig kíséri történelmünket.
Az elmúlt 110 év olimpiáin magyar szempontból messze kimagaslóan, egyedülállóan az olimpiai mozgalom jelképe volt a magyar kardvívás. 60 évig mindig győztünk egyéniben, csapatban, vagy mindkettőben.
Volt olyan olimpia, ahol az egyéni nyolcas döntőbe 7 magyar jutott be. Ez a versenyszám magyar ihletettségű. Ez Áronra teljesen igaz. A mai korban a sportban sincs már finomság, érzés.
Gladiátorok küzdenek. Áron kivétel volt. Még a riporter is azt mondta Szabó Bencének, a ’92-es kard egyéni olimpiai bajnoknak, hogy Áron egész nap kegyelmi állapotban volt. És úgy volt. Öt ellenfele közül csak egynek volt 10 másodpercig halovány reménye a győzelemre. Szilágyi Áron az égi, lelki magasságok leheletfinom húrjain játszotta el mindenki nótáját.

A Nemzeti Sport főcíme is ez volt: „ISTEN JÓKEDVÉBEN TEREMTETTE EZT A GYEREKET”
Ez a győzelem nemzetünk számára jelkép és üzenet ebben a nehéz helyzetünkben. A legelső volt az olimpián, hogy jól jegyezzük meg: győzelemre teremtettünk lélek által vezérelve.

Ha lelkiismeretesen felkészültünk valamire, akkor hagyatkozzunk Istenre – segíteni fog. Ezt korábban Balczó András olimpiai bajnok öttusázó is elmondta.

Ebben a versenyszámban fontos a gondolkodás sebessége. A gondolkodás sebességétől függ az energiával és a képzelettel történő teremtés (akár fizikai is) nagysága (Anasztázia könyvsorozat).

Ebben a versenyszámban benne van a lelki, szellemi, fizikai egység, a harmonikus, kiegyensúlyozott működés teljes skálája.

Ez a győzelem is bizonyítja, hogy tehetséges a magyar nép. Áron még csak 22 éves, és mindenkit leiskolázott. Áront sok-sok korábbi jó kardozó segítette, támogatta, ami az összefogásunkat mutatja.

Megdöbbentő volt, hogy a Himnuszunkat Áron nem tudta énekelni, mert legalább két sora teljesen értelmetlen ritmus volt. Véletlen? Nem, biztosan nem. Egy profi zenekar megtanult - állítólag - közel 100 himnuszt. Miért csak a miénket játssza rosszul?

Ahol lehet változatlanul megsértenek, megaláznak minket, magyarokat. Félnek tőlünk. Irigyelnek, és nem értenek minket.

Remélem, hogy sokan olyanok is eljutottatok levelem olvasásával idáig, akik teljesen jogosan nem szeretik a versenysportot. Fiatalabb éveimben mondhatom mániákus sportfüggő voltam. Az elmúlt évtizedben nekem is voltak fenntartásaim. Alig néztem, vagy olvastam sportot. Cselekvéseimben azért mindig benne volt.
A sportban a versengéssel van gondom. Jézus és más nagy gondolkodók nem mondták, hogy halálos kimerülésig versenyezni kell egymással, le kell győzni s földbe döngölni a másikat. Sport helyett például kapálni, kaszálni, vagy fát vágni lehetne. És szem előtt kellene tartani a harmonikus, kiegyensúlyozott, boldog életet. A gyermekkort meg kellene hagyni a gyermeki szabadságnak, fejlődésnek (eredményorientált agyonhajszolás helyett).

Ennek szellemében igyekszem mértéktartóan, helyén kezelni a londoni olimpiai eseményeket.
A sport művelése azért maradjon meg életedben, mert sokunknak oly kevés a lehetősége a mindennapi fizikai tevékenységre.

Mindezen gondolatok a magyar ember és nemzetünk csodálatos felemelkedése és küldetése jegyében fogalmazódtak.

Szeretettel és Isten áldásával

Takács János

egy hazaszerető szövetséges

Budakeszi, 2012. Áldás hava (július) 31.

A cikkhez fűzött gondolataim:

Ha a lélek vezérel minket, akkor Győzelemre lettünk teremtve!

Nagyon megörültem Takács János ihlető cikkének. Különösen az alábbi sorok melegítették meg a szívemet: „A sportban a versengéssel van gondom. Jézus és más nagy gondolkodók nem mondták, hogy halálos kimerülésig versenyezni kell egymással, le kell győzni s földbe döngölni a másikat.” Valóban ez lenne egy lényeges felismerés a mai sporttal kapcsolatban. Ne akarjuk a másikat földbe döngölni, ne az legyen a motiváció, hogy „ha beledöglöm is legyőzöm azt, aki kiáll velem versenyre”! Mert ez a gondolkodás, vagy viselkedés nem a szkíta-hun-avar-magyar őseink tempóját és erkölcseit idézi. Ez egy ránk erőltetett, s tőlünk idegen viselkedésmód. Igaz, a „kardvívás, a harc végig kíséri történelmünket”, de nem a másik megalázása vagy legyőzése okán, hanem a honvisszafoglalás, az önvédelem, vagy az alkotmányos jogaink védelmében vívtuk mi végig a vérzivataros történelmünket.

„Ahol lehet változatlanul megsértenek, megaláznak minket, magyarokat. Félnek tőlünk. Irigyelnek, és nem értenek minket.” A megalázás okait kutatva meglepő eredményre juthatunk. A legtöbb nép nem képes elviselni, hogy Mi vagyunk a Kárpát-medencei őslakosság – a részben innen kiáramló és visszatérő –, de az őskultúrát máig hordozó örökösei és ezzel keresztülhúzzuk több nép ősiségének hamis mítoszait. Ezt csak úgy tudják ellensúlyozni, ha a valós tényekkel szembe menve állítanak rólunk teljesen alaptalan, hamis dolgokat. (Pl. utolsó csatlós, antiszemita nép, primitív ázsiai betolakodó horda, stb) Mindezt persze nagyon is könnyű elhitetni népekkel úgy, hogy a világot bekebelezni vágyó monetáris diktatúra és a magukat európai ősnépeknek tartók látszólagos érdekei azonosnak mutatkoznak, ezért a tőlünk való félelmükben, összefognak ellenünk. De miért is félnek tőlünk? Az utódállamok saját hősi történelem hiánya miatt. Illetve az így kialakult, hazudozós kisebbségi komplexus miatt. A monetáris diktatúra pedig az általuk a világra erőltetett hamis demokrácia egyetlen alternatív állameszméje okán. A szentkorona állameszme ugyanis nem a királyság, hanem az igazságos joguralom és a közjót szolgáló állam szintézise, amelyet a nemzet érdekei mozgatnak. Ezzel szemben az ún. képviseleti demokrácia szisztémája nem a tényleges nemzeti képviseletet, hanem a pénzdiktatúra érdekeinek képviseletét valósítja meg!

S e két állameszme, antagonisztikus ellentmondásban áll egymással. Ha kiderülne, hogy a magyar alkotmányosság az egyedüli, mely a közjót – s ezzel az egyén érdekét is – tökéletesen szolgálja, azzal a jelenlegi, demokratikusnak csúfolt rendszerek erkölcsi alapja azonnal megszűnne!

Félnek tehát tőlünk, mert másként gondolkodunk mint ők, de irigyek is mert a magyar állameszme és gondolkodás nemcsak a közjót szolgálja hanem egy másfajta és kreatív cselekvéseket produkál, amely számukra nem kiszámítható! Irigyek azonban az őstörténetünkre is, amelyet a Habsburgokkal kezdve minden rajtunk uralkodni vágyó, vagy bennünket kifosztani akaró faj, vagy népcsoport megpróbált eltüntetni és a feledés homályába burkolni. Az elemző gondolkodásra képtelen néptömegek pedig mindezt még felfogni sem képesek, mert hozzájuk csak az jut el, amit a médiaszűrő átenged, amit a monetáris diktatúra a tudatukba táplál. Ezért van az, hogy egyrészt irigyelnek ugyan, másrészt azonban nem képesek megérteni minket. A magyar lelkialkat tehát más, de más a nyelvünk is, melynek belső logikája befolyásolja a gondolkodásunkat

„Mindezeket a lélek irányítja, motiválja, rendezi egységbe. Ebben fontos szerepet játszik a hit, az önbizalom, az önismeret, az akaraterő, a kitartás, a kiegyensúlyozottság, a harmónia, az Isten.” Tehát tegyük végre magunkévá azt a népi mondást, hogy: SEGÍTS MAGADON, S AZ ISTEN IS MEGSEGIT! S ha végre a lélek fog minket irányítani, s egységbe rendeződve fogjuk a nemzetellenes erőket megleckéztetni, akkor lesz kilátás a győzelemre! Akkor lehetőség lesz a kettős hatalom kialakítására, ahol a pártos gondolkodással szembe tudjuk szegezni az őseink akaratát és igazságos rendjének alkotmányosságát, akkor a mai, sajnos idegen jogrendről és alkotmányosságról lehull a lepel a nép számára is. Mindez a tudat győzelme lesz, a tudatlanság felett! „Ez a győzelem nemzetünk számára jelkép és üzenet ebben a nehéz helyzetünkben.” S ezzel a nehéz helyzet, válik majd könnyebbé. Mert ha kiismered a helyzetet, amibe sodortak, akkor megtalálod a gyógyírt!

Szeged, 2012-08-03 Dr. v. Bene Gábor