Sajnos csak most jutottam oda, hogy az általam nagyon tisztelt Fáy Árpád harcostársam egyik cikkemre írt reakcióját elolvassam. Sajnálom, de óriási mennyiségű levél érkezik a címemre, így azokat is képtelen vagyok megválaszolni, hát még a Hírhálón megjelenő kritikákat.

Viszont ha már elolvastam, s megkövetem a válaszom tűrhetetlenül késői megszületéséért, sőt válaszolok is.

A válaszom nem magánlevél, mert ő is nyilvánosan írt nekem.

Először is, nekem évek óta az a gondolatom, hogy közérthetővé kellene tenni azt a szakmaiságot, amelyre barátom céloz az egébként jogos kritikájában. Sajnos ezt a célt még magam sem tudtam megfelelően elérni. Viszont at új Hármaskönyv elkészítésének gondolata már nagyon régen felvetődött bennem, s meg is osztottam a gondolatomat Árpáddal.

Ennek kellene mielőbb nekiugranunk, mert a Magyarok Szövetségének AJE tagozata már adott is hozzá kiindulási alapot, a Nemzetvédő Államtörvény vagy Alaptörvény javaslatának formájában.

Aki tehát szeretne velünk tartani a munkában az gondolja végig azt az alapvető különbséget - amit régóta tudok és hirdetek -, hogy nem lehet semmiféle normarendszert felállítani csak úgy, ha az alulról jön! A jogpozitivista törvénykezésnek ugyanis éppen az a hibás jellegzetessége, hogy nem a népi-nemzeti szokásjogot rögzíti normaként, hanem felülről oktrojál ránk törvényeket, amelyeknek nem a közjó a legfőbb célja.

Tehát ezzel kell a Szövetségünknek és személy szerint nekünk is szakítani, s olyan gyűjteményt adni a nemzet kezébe, amely a szerves jogfejlődés elemeire építve - de nagyon egyszerű magyar nyelven - adja tovább azokat az értékeket, amelyek a magyar lelkületű szokásjogi gondolkodásból fakadnak.

Nem tudományos munkát kell tehát elkészítenünk, hanem élhető és könnyen befogadható rendszert, amelyet azután "megízlel" majd a nép. s ha "ízlik" neki akkor beépíti a saját életébe, gondolkodásába úgy, hogy talán nem is fogja tudni, hogy ennek nagy részét már az őseink is megélték és használták.

Tisztelettel kérek tehát minden a téma íránt érdeklődőt, hogy keressen a 70/360 3595 számon, s rendezzünk minél több skype konferenciát, hogy sikerüljön megfelelnünk annak, amit egyre jobban megkövetel a haza.

Honféltő szeretettel: Bene Gábor

Kedves Gábor!

Mi egykorúak vagyunk kb. Engem a 70-es évek végétől kezdtek érdekelni a közéleti kérdések.
Vagy fogalmazzunk pontosabban. Kiskoromtól kezdve, nemhogy eszmélésemtől, de az első pillanattól kezdve ott volt a politika minden percemben, a járni tanulásom hátterében éppúgy, mint óvodai vagy iskolai éveimben. A hetvenes évek végén annyiban történt változás, hogy úgy képzeltem, a közgazdaság kérdéseivel foglakozva rátekintést nyerhetek egy olyan területre, amelyen érdemben lehet tenni valamit akkor is, ha más eszközöm nincsen … Tehát ha itt van a szovjet hadsereg és adott sok minden egyéb kényszerű feltétel. Ez nem csupán merő illúzió volt, hanem egy gondolkodási, keresési út, amelyen elindultam. Ami pedig a közreműködésem lehetőségét illeti, úgy fogtam fel, hogy ha hasznos irányban tájékozódok, akkor legalább nem ártok sem érdektelenséggel, sem ártalmas dolgok hangoztatásával.
A 90-es évek közepén úgy éreztem, hogy ha tovább akarok tájékozódni, akkor a gazdaság mögött az alkotmány kérdése kínálja magát mint szellemi horizont, háttér. Ebből lett az alkotmányossági műhely és fórum – ami nagy élmény volt számomra és ma is köszönettel tartozom azoknak, akik abban részt vállaltak. Talán nem voltunk ártalmára senkinek. (ellenkezőleg: óriási munkát végeztetek!)
Hogy mi a munkánk természete, arra vonatkozólag felhívom a figyelmedet egy nekem igen tetsző hasonlatra – nevezetesen hogy Verbőczy, akinek életútja szinte maga volt a vég nélküli lejtő, hiszen Mátyás király fiatal jogászaként kezdett, hármaskönyvét Mátyás halála után a következő király nem emelte jogerőre, életét mint a budai magyar polgárok bírája fejezte be, mert a budai pasa megfojtatta. Nos ez az ember a következő 400 évre adott olyan muníciót az országnak, amely ugyan nem volt jogerőre emelkedett törvény, de amellyel szemben értelmezett törvényt nem tekintettek elfogadhatónak Magyarországon. Mi adott a budai pasa által megfojtatott ember keze munkájának ekkora erőt? A benne megnyilvánuló jószándék és átütően tisztességes, alapos, logikus érvelés, tárgyi alaposság, és hogy a magyarság lelkéből jövően nyúlt az egyes kérdésekhez. Kétségtelen tévedései és a késői utókor rosszindulatú félre magyarázásai ellenére az ő munkája a magyar kultúra, identitás és életképes jogélet örök becsű értékévé vált.
Mi nem vagyunk itt félt tucat Verbőczik, akárhonnan nézzük. De ezt az egyébként Tőled is hallott, egyértelmű hozzáállást mintának, hivatkozási alapnak vehetjük. Ez a minta kell legyen az egyik szempontnak akkor, amikor az merül fel, érdemes-e hozzászólni a az országházban zajló munkához, azon belül pld a btk módosítási tervéhez. (csakhogy éppen a jogpozitívista métely az, amelyet ha elfogadunk el is fog veszni annak a tiszta forrásnak az ereje, amit éppen Werbőczy Isván is képviselt!)
Miért nem lehet a jogi gondolkodási igény fejlesztéséhez felhasználni bármely időszakot? Vagy éppen a mi tájékozódásunkra, a mi felfogásunk tesztelésére? Őszintén szólva az a válasz esett volna jól tőled, hogy valamely keretekben a jogi gondolkodás, műveltség emelésére olyan fórumot kellene indítani, vagy olyan létező fórumba kapcsolódni, ahol ezek a kérdések megtárgyalhatók. (persze, hogy kellene egy fórum! De ne olyan ahol a jogászi gondolkodásnak a bankárkaszot részben vagy egészben kiszolgáló elemeinek a "tudományos" elmélete lesz a döntő! Ne a létező BTK. feljavításával, hanem a magyar jogi gondolkodásra alapuló szokásjogi rendet akarjuk lefektetni újra és leegyszerűsíteni azoknak, akik el akarnak szakadni végre a látszatok és a hazugságállam egyre mocskosabb világától.)

A btk módosítási javaslata kapcsán (Btk. tervezet 336. § Aki nagy nyilvánosság előtt, a köznyugalom megzavarására alkalmas módon az Alaptörvény, jogszabály, Magyarország nemzetközi jogi kötelezettsége vagy Magyarország által kötelezően alkalmazandó európai uniós jogi aktus ellen, vagy az ezek alapján működő bíróság vagy a hatóság rendelkezése ellen általános engedetlenségre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”) – annak örültem volna, ha visszajelzed, hogy érthető számodra a felvetés, miszerint a jogszabályokat szabályrendszer elemeként felfogva kellene vizsgálni.(ez teljesen evidens) Mert a szabályrendszerekben azonosíthatók vagy éppen megfogalmazhatók bizonyos normák, biztosítékok, a jogszabályokkal szembeni visszaélésektől lehetőségig védő működési garanciák – stb. És a mai parlamentünk - meglehetősen zsarolható alsóháza - hemzseg a joggal való visszaélésen alapuló felszólalásoktól, akcióktól, helyenként a joggal visszaélő törvények elfogadásáig menően.
Talán nem akartad, hogy szakmaiság álarca mögé bújva elvesszen az éle a kétségtelen elképesztő javaslat felháborító voltának. (ebben is igazd van, de nem bízok a liberálissá nevelt jogászok megtétíthetőségében!) De ez az út a vesztesek útja, amikor mindennek ellent tudnak mondani csak.

(Dehogy akarok én mindennek ellentmondani. Csak a kuár-vírus által megfertőzött világnak szeretnék egy magyar alapokon nyugvó hagyományos értékrendet "szállítani" érthetően egyszerű kivitelben. Ám ha ezzel a vesztesek közé kerülök, akkor becsülettel vállalom a vesztes utat is, de nem kívánok a hazugságállam rothadt intézményeivel alkudni)

Verbőczy ezzel szemben felkínált egy hosszútávú és utóbb járhatónak bizonyult utat. Tehát a lelketlen, felháborító jogszabályi előterjesztések néven nevezése és egyértelmű kritikája mellett a puszta tagadás mellett más is kell. (elismerem ebben is igazd van. Kell más is. De az alulról kell kifejlődjön, amihez mi csak a "mankót" készíthetjük, s az is csak az ősi alapokon, bár a szerves jogfejlődés beépítéséval. Hogy ebből mit fogad majd el a nép és mit a nemzet, az nem rajtam múlik majd.)

Nem lehet a nemzeti radikális érzület genezise a puszta tagadás. Az Lucifer útja, és Katona József írt róla. A nemzeti önazonosság nem épülhet a tagadásra. A tagadása valaminek csak eszköz lehet adott pillanatokban. Mi a lényegi önazonosság? Ha volna úgymond lehetőség rá, képesek lennénk-e az önszervezésre? Vagy arra hivatkoznánk, hogy nem az egyébként sokszor megálmodott szuverén létre szocializálódtunk?
Kicsit zavarban vagyok, hogy ilyen kifejezetten jogi szakmai kérdésnek is tekinthető ügyeket nemzeti hírhálón kell felvetni, a felvetést részemről megerősíteni.
Hasonló szakmai részleteken múlhat a devizahitelesek sorsa is. És a sor hosszan folytatható. A politikai környezet visszássága eredményezi, hogy a szakmai részletek tulajdonképpen politikai küzdőtér elemeivé váltak. Ezt az a politika eredményezte, amely ellen kifogásunk lehet most és sok évtizede. Ennek a szakmai kérdésekbe kódolódott politikának a következtében a szakmai kérdésekről nem lehet lemondani, mert akkor bármikori jobb sorsunknak mi magunk leszünk az akadályai – immár szakmai elégtelenségi okokká deformálódot korábbi politikai vesszőfutás, kiszolgáltatottság miatt. Tehát saját helyzetünk megkövülése ellen keresve az utat egyebek mellett az úgymond szakmai kérdések iránt nem veszíthetjük el érdeklődésünket.
A devizahitelek ügye vetette fel az öncsőd intézményének a szabályozási igényét pld. De a gondolat önmagában szárnyaszegett. Minek a csődjéről beszélünk? Mi az a gazdálkodási, kalkulációs folyamat, amelynek a csődjét kell kezelni rossz esetben? Miért nem jutunk el az öncsőd gondolatától a személyes jövedelem források portfóliójának kérdéséhez? Miért nem szorgalmazzuk, vitatjuk ezt a rendszerváltásunkat korrigálni képes gondolatot?
Nem látok más lehetőséget, mint az úgymond parlamenten kívüli politikai szerepek betöltésén túlmenően (cikkek írása, beszédek elmondása, demonstrációk szervezése stb) a lényegi szakmai kérdések felvetését és az azokban való elmélyülést minél szélesebb közfigyelem előtt.(erről majd személyesen beszéljünk barátom!) Amint azt pld a Háború a nemzet ellen c. film is teszi, irigylésre méltó következetességgel és látványossággal. De a példák sorolhatók. Nekem arra van lehetőségem, erőm, hogy amolyan verbőcziánus lelkülettel akkor is szóvá tegyek dolgokat (törekvésem szerint továbbgondolható, lényegi összefüggéseket), ha közvetlen eredményre nem számítok.

Irántad is való tisztelettel , üdvözlettel
Fáy Árpád

http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=beneg