A CHF alapú hitelek bedőlésért elsődlegesen a bank a felelős!

Édesanyám arra tanított, hogy csak addig nyújtózkodjak, amíg a takaróm ér, mert utána már ki fog lógni a lábam, s megfázhatok. Valóban ez történt azokkal, akik olyan szerződést írtak alá a hitelezővel, ami lehetőséget adott a banknak egyoldalú szerződés módosítására is. Szerintem azonban nem csak a naiv hiteligénylő a felelős, bár az ő naivitása abból is adódik, hogy nincs megfelelő képzés ma az általános iskolákban sem az őstörténetünk, sem a mai életünkhöz szükséges pl. pénzügyi kérdések vonatkozásában.
E felelősségi sorrend tehát az állammal kezdődik, mert neki kellene polgárát leginkább védeni és képviselni. Csakhogy a világban uralkodó monetáris diktatúra nem valami elvont és csak kevesek számára érthető „összeesküvéselmélet”, hanem nagyon is gyakorlatban megvalósuló tények sorozata. Így a bankot – pontosabban a bankárkasztot - tartom a legfőbb felelősnek. A hitelfelvevők ésszerűen jártak el, csak ezt a hatalmi tényt nem vették figyelembe. (2004-ben 46 E/hó volt a CHF részlet, a forintos 70 E körüli.)

A probléma ott kezdődött, hogy a hiteligénylőnek fogalma sem volt róla, hogy mekkora kockázatot vállalnak. Amikor erről érdeklődött, akkor lekicsinyelték a szakértők ennek kockázatát.

Ám az úgynevezett swap ügyletekre épített ál-devizahiteleken előbb-utóbb rajtavesztenek a bankok, mert bár gigantikus profitot hozott a gigantikus átverés, de szerintem nem sokáig fognak a bankok sütkérezni a dicsőségben.

Az már régebben kiderült, hogy a hazai kereskedelmi leánybankok által folyósított és fedezet nélküli svájci frank alapúnak mondott hitelezés, valójában egy hazárdjátéknak minősíthető. Az évszázad banki átverése egy jól felépített csalás, amit a kaszinóként üzemelő bankok vezettek be a nagyon naiv és hiszékeny magyaroknak. Ha nem tudnám, hogy az államunkat is megszállták az idegen érdeket képviselő globalisták, akkor javasolnám, hogy a szerencsejáték felügyeletet is rá kellene uszítani a bankokra, mert ami a leánybankoknál folyik az a legtökéletesebb hazárdjáték. Ám sokáig a két fél csupán párosban játszott, de a tavaly harmadikként a kormány is beszállt a partiba. A kormány álláspontja szerint, ez deviza alapú hitelkonstrukció, de álláspontom szerint egy csalás, ahol a pénzügyi ismeretekkel rendelkező bank tévedése ejti és tartja a fogyasztási hitelt igénylő személyt a CHF alapú hitel előnyeit illetően. A bank ugyanis olyan információk birtokában van, amit a hiteligénylő nem ismer, ám a bank a hitelbírálat során minden körülményt felderítve a teljes körű információ birtokába jut. Amikor a bank feltárja a pénzkihelyezés kockázatát mindent mérlegel, s az adósminősítési szabályzata alapján állapítja meg, hogy milyen összegű havi törlesztést képes problémamentesen vállalni a hiteligénylő. Ez a kockázatelemzés alapján dönt a hitel folyósításáról a bank, s bár sokszor csak a fedezetül felajánlott hitelbiztosíték értéke a döntő számára. Ha a bank nem eléggé körültekintően járt el, vagy olyan változás állt be az ügyfél életkörülményeiben, ami nem volt előre látható, az még talán bele is férne, de a probléma ott jelentkezik, ahol a havi törlesztőrészlet jelentősen emelkedett. Ennek okait kell alaposan megvizsgálni.Szerintem alapos hitelbírálat esetén ilyen elő sem fordulhatna, de mivel ez szerintem egy banki csalás, sőt annak minősített esete, amely nagyon hasonlít a swap ügyletre, így járjuk körbe a kérdést.

A probléma első lépcsője az, hogy a svájci jegybank adatai azt igazolják, hogy a külföldi bankok Magyarországon működő leánybankjai az általuk nyújtott hiteleket nem refinanszíroztatták frankkal, nem vettek föl valós bankközi frank hitelt, és nem bocsátottak ki frank alapú kötvényeket sem. Ráadásul a másodlagos forgalom sem igazol vissza semmilyen forrásbevonást, mert a Svájci Nemzeti Banknak sem a pénz kibocsátása, sem a hitelnyújtása a nem növekedett olyan mértékben, amilyen mértékben szükséges lett volna, ezen „csere” ügyletekhez. Egyszerűen nincs annyi frank a piacon, amennyi a frank alapúnak mondott hitelek fedezete lenne. Ez esetben a hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték? Mert ha nincs frank, akkor nincs árfolyamkockázat se, pedig a bankok erre is hivatkoznak.

- Ám a bankok - mint pénzintézetek -, fel vannak jogosítva az elektronikuspénz teremtésének jogával. (1996.CXII.tv.)

A jelzett ügyletek kapcsán szükséges átvilágítások, valószínűleg olyan eredményeket hoznának (ha nem a bankok mögött álló háttérhatalom uralkodna) melyek megváltoztatnák az adósok szorongatott helyzetét és sok esetben tényleges büntetőjogi következményekkel is járhatnak a bankok vonatkozásában.

Mivel ismereteim szerint a rosszhiszeműség a bankok részéről vélelmezhető, így az ezen ügyletekből fakadó banki veszteségeket a pénzintézeteknek házon belül kell orvosolniuk, azt semmi szín alatt nem terhelhetik rá az ügyfelekre, akik nem tudták, nem is tudhatták, hogy csapdába csalják őket! (annyira ugyanis senki sem bolond ma, hogy bevállaljon egy olyan kockázatot, amiről nagyon részletesen, pontosan tájékoztatták,s nem csak mellékesen megemlítik)

- Az árfolyamgát nevű intézkedésről csak annyit, hogy szerintem fő célja a bank által egyoldalúan megnövelt törlesztőrészletnek egy bebetonozást szolgáló, s jogos igényként való elismerését célzó intézkedés. Mivel a köznapi emberek számára nem annyira ismert a bankmechanizmus, mint speciális tevékenység, ezért oszlassunk el néhány tévhitet. A bank többnyire nem a saját vagy a betétesek pénzét helyezi ki hitelként hitelnyújtáskor, hanem – kifejezetten számviteli trükként értékelhetően – ún. elektronikus pénzt állít elő a semmiből a számítógépein. Erre a fenti „törvény” szerint minden pénzintézetnek lehetősége van, kivéve a takarékszövetkezeteket, akik csak a saját, vagy betéteseik pénzéből hitelezhetnek. Ebből is érezhető, hogy a bankmechanizmus egészen más, mint aminek látszik!

Mivel a jog területén ismert tény, hogy a szerződés a két fél egybehangzó akaratnyilatkozata, s egyoldalú szerződésmódosítás semmissé is teszi a szerződést. Ezért vizsgáljuk meg a fogyasztói (hitel) szerződéseket, melyeket a bankok ügyesen rátukmáltak a hiteligénylőre, majd teljesen egyoldalúan módosítottak, s így a törlesztőrészletek duplára, vagy még annál is magasabbra emelkedtek. Ez a tény már önmagában is bizonyíték a bankok monetáris diktatúrájára, mivel tetszőlegesen változtatják a törlesztést, s ezt eddig egy állami intézmény, sem az ügyészség, sem a bíróság, sem a PSZÁF, sőt maga a minisztérium sem lépett fel ez ellene, bizonyítja, hogy ki az úr a háznál! Pedig ahhoz sem kell nagy szakértelem, hogy megállapítsuk: ez tisztességtelen, ráadásul jelentős kárt is okoznak ügyfeleiknek! A tévedés gondatlan okozása és a szándékos megtévesztés közt nehéz megmondani a különbséget, azonban itt komoly pénzügyi szakértelemmel bíró személyek adtak hamis és megtévesztő tájékoztatást az ügyfeleknek.

Egyébként az ügyfelek – mint fogyasztók – soha nem jártak jól e szerződésekkel, mert bele volt kódolva az egyoldalú emelési lehetőséghez jutó fél visszaélése, s ez a bankok oldaláról még az üzleti etika hiányát is felvetik. Az ugyanis, ha az ügyfél tájékoztatása hiányos, vagy ha olyan látszatot kelt, hogy jól fog járni akkor, ha ilyen hitelt vesz fel, az a bank egyértelmű felelőssége. Ki kell jelentenem, hogy nincs hiteles bank, vagy állam morál nélkül, s a jelen helyzet már 2006 ősze óta nem hogy javulna, de inkább romlik. Már 2002-ben a PSZÁF tett egy ígéretet, hogy az említett konstrukció kamata, majd a svájci jegybank alapkamatához fog igazodni. Ám ez csak ígéret maradt, s a bankok – mint állam az államban – nyilvánvalóan átlépik a törvényes lehetőségeiket, de ezen bűncselekmények ellen az állam, s annak erre szakosodott intézményei nem lépnek fel, nem emel vádat az ügyészség, nem nyomoznak a rendőrök, s így nem ítélhet a bíró. Ahol viszont ítél, ott sajnos a monetáris diktatúra érdekeit követi, s ha vannak is bíztató végzések, de azok részeredményt jelentenek, s a lényeget megkerülve a bankok által ígért és leírt szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatását is elismerik. Ám éppen ez a trükk a játékban : a bankok mindent kihasználnak és ott csalnak ahol csak lehetőséget látnak rá. Hiszen ha csak az árfolyam növekedéssel emelték volna a törlesztőrészletet, az is csalást valósítana meg, de ők még ezen is túlterjeszkedtek, s minden ilyen nyilvánvalóan közismert elkövetési magatartás ellenére az ügyészség nem hajlandó vádat emelni ellenük.

Summázat: Minden esetben tisztességtelen a szerződés egyoldalú módosítása, sőt a szerződés tartalmával szemben emelte meg a törlesztőrészleteket a bank, de az állam ezt hallgatólagosan elfogadta és a végtörlesztés bevezetésével még el is ismerte, hogy a bank nem tisztességtelen, nem csaló, nem sértette meg az üzleti etikát. Kit is képvisel akkor ez az állam? A nyilvánvalóan csaló bűnözőket, kik gigantikus profitot vittek ki, vagy az állampolgárt, aki utcára fog kerülni, s aki áldozata lett a banki csalásnak?

Ám ha elegen fogják beperelni a csalókat, sőt a csalók pártját

fogó pártpolitikai széltolókat is, akkor lesz annak eredménye!

Bátorság magyarjaim, legyünk újra gondolkodó-jogásznemzet!

Ne tűrjük tovább a csalókat, akik a globalizmus szekerét tolják!

Mert:”Bár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!”

Szeged, 2012-10-05 Dr. Bene Gábor