2010-ben az új kormány határozott kijelentést tett az 1990 utáni idők jogi kiskapuit kihasználó külföldi érdekkörök földszerzésre irányuló tevékenységével szemben. Az eltelt időben azonban sokakban keletkeztek kételyek a jelenséggel kapcsolatban. Nem látják biztosítottnak, hogy a hazai termőföld és a természeti kincsek magyar tulajdonban maradnak.

Erősen borzolják a kedélyeket az állami földek bérlésénél látható visszatetsző jelenségek is. Olyanok jutnak földbérlethez, akiknek a mezőgazdasághoz való szakmai és lakóhelyi kötődése erősen kétséges. Bár a kétes esetek sora nem döntő, de majd minden megyében lehet a visszaélésre példákat találni. A visszaélések egy-egy vidéki településen már önhatalmú lépésre késztetik a csalódott, kijátszott gazdákat. Bár a kormányzat az ellenzék mozgatóerőit igyekszik láttatni, de a helyzet igazi előidézője a bérleti pályázatok körüli anomália.

Még ennél is aggályosabb a termőföld kedvezőtlen tulajdonszerkezete. Nagyobb a birtoknagyságok közti különbség, mint a nyugati országokban, vagy a Horthy időkben. Valójában hatalmas latifundiumok jöttek léte, melyek mellett a Széchenyi birtokok is kicsinek látszanak. Ám ezen nagybirtokosok egy része semmilyen mezőgazdasági ismerettel nem rendelkezik, még a nevüket sem emlegetik. Ma már látható, hogy a magyar mezőgazdaság nem a kiterjedt családi gazdaságok irányába fejlődik. Nincs továbbá semmilyen határozott program a mezőgazdaság megerősítésére, főleg a feldolgozóipar megteremtésére.

Mondjuk ki: ezen a pályán a magyar mezőgazdaság – a többi gazdasági ágazathoz hasonlóan – véglegesen elveszhet a magyarság számára!

A kialakult helyzetben a Magyarok Szövetsége időszerűnek látja, hogy a NÉP program általános elveit a nyilvánosság előtt hatásosabban megjelenítse.

A Szövetség a nemzetre két veszélyes jelenség kezelését tartja fontosnak:

- az egyik a devizaadósok akut helyzete,

- a másik a termőföld tulajdonlása.

1990 után számos hazai földtulajdonos kötött külföldi állampolgárokkal olyan szerződést, melyben a külföldi fél – a földvásárlási moratórium megszűnésének pillanatában – automatikusan földtulajdonossá válhat. Bár a polgári kormány ezen helyzetek kivédését ígéri, de még létezhet, hogy a külföldiekkel kötött megállapodások hitelszerződéssé alakulnak. Így a földtulajdonosokat, vagy akár más tulajdonukat jelentős adósság fogja terhelni. Ez kísértetien hasonló jelenség, mint amilyen a XIX. század végén volt, amikor igen sok magyar birtok került üzletkörök kezébe. A hazai földtulajdonosok sajnos olyan csapda felé közelítenek, mint amilyenbe a devizahitelesek estek.

A lappangó veszély mögött sajnos igen jelentős erők mozognak. Bizonyos szinten szervezett, de legalább is biztatott a „bevásárlási szándékuk”. Közben olyan körülményeket akartak elvárni, amit nyugaton nem engednek meg. Példaként említhető Franciaország, ahol a termőföld területára töredéke a németországi értéknek és a tőkeerős németek könnyedén felvásárolhatnák a francia területeket. Sokat emlegetik, hogy a franciák olyan szakmai és tartózkodási elvárásokat támasztanak az idegenekkel szemben, amit ők nem tudnak teljesíteni. Ez Magyarország esetében azonban ma már kevés, mert nálunk egyfajta tartozás ürügyén akarja a külföldi fél becsempészni magát a hazai földbirtok-rendszerbe.

A megoldás nyilvánvalóan az, hogy ne lehessen a tartozás fedezete a magyar föld. Azt azonban már nem lehet megtiltani, hogy a tartozást behajtása során ne lehessen elkobozni a mezőgazdasági felszereléseket, akár a lakóingatlant.

A helyzet történelmileg is egyedi, egy II. Trianon sorsára juthat az ország megmaradt termőterülete. A magyar földterületek nagysága az ország területének 64%-a, ami Csehország, vagy akár Dánia esetében is 54% alatt van. Tehát nagyon jó a termőföld aránya Magyarországon.

Történetileg azonban már egy határozott manővert kell látni a magyar mezőgazdaság, s vele a magyar vidék ellen. Érdemes ezzel kapcsolatban visszafele menni az időben!

- Az Európai Unió 1990 utáni fő kérése az volt, hogy Magyarország csökkentse termőterületeit, majd a 2000-es években az állatállományát, s térjen át az un. külterjes gazdálkodásra. Ez a mezőgazdaságban egy egyoldalú, „aratásos” termelést jelent. Ez – miközben rontja a föld tápanyagtartalmát – egyfajta „banán”, vagy inkább „gabona” köztársasággá teszi a magyar mezőgazdaságot.

- Nem feledhető az sem, hogy bizonyos körök 1990 után hogyan mentették ki a TSZ-ek vagyonát, és hogyan okoztak hatalmas mértékű a tőke- és piacvesztést a mezőgazdaságban. 1989-ben a magyar mezőgazdaság a GDP 15%, a foglalkoztatottak 18%-át adta. Mára a GDP-ben való részesedése 3,5, a foglalkoztatásban 5%. Tehát 75%-os a mezőgazdaság kondícióvesztése, ami páratlan nem csak magyar, hanem a nemzetközi történelemben is.

- Végül nem szabad megfeledkezni egy történelmi tartozásról sem. 1945 után az újjáépítést, a jóvátételt és a szocialista nagyipar létre jöttét a kisparaszti birtokokból sajtolták ki, amiért a parasztság semmilyen ellenszolgáltatást, pl. tulajdonrészt nem kapott. Sőt 1990 után sem kapták meg az áldozatuknak megfelelő értéket, és a TSZ-eket részvényesítés helyett a szemük előtt széthordták. Ezzel a falvakat, s ezzel a vidéket a 70 évi elvonó kurzussal tönkre tették. Ezen „padlót fogott” helyzetből kell a vidéket, benne a kistelepüléseket, azok tőkerendszerét, abban a mezőgazdaságot, bennük pedig a gazdákat fölemelni. Tehát egy egymásba ágyazott problémasort kell megoldani, amiben a gazdák a legfőbb érintettek.

A kialakult helyzetben a NÉP programot még inkább szükséges a szélesebb közvélemény elé tárni. Törekedni kell arra, hogy a Magyarok Szövetsége társuljon azokkal, akik önzetlen módon, szakmailag felkészülten állnak a vidék, a falvak és a gazdák oldalán. A kérdés összetett, nem csak a gazdák, hanem 3 millió ember végleges szegénybe taszításáról van szó. E helyzetben kell egy vidéket felemelő küzdelmet megvívni. Ehhez már érdemes a Magyarok Szövetségének a nevét adni. Óvakodnunk kell azonban olyanoktól, akik az önös érdekeiket, vagy magamutogatási vágyukat akarják csak érvényesíteni! Észre kell venni, hogy egyfajta politikai „rózsák háborúja” zajlik a mezőgazdaságban. Egyik féllel sem érdemes társulni a Magyarok Szövetségének, bár a felek erkölcsi háttere közt vannak különbségek. Sok elégedetlenséget „támogató” kötődik bizonyos körhöz, vagy akár a letűnt időkhöz. Ezért csak a kárvallott gazdákra kell összpontosítani és csak őket kell segíteni!

A Magyarok Szövetsége e téren tanácskozást tart, ahol szakmailag körvonalazza, milyen fellépéssel lehet az ügyben megnyilvánulni. Ideje – a devizahitelesekhez hasonlóan – a hazai föld, a természeti kincsek védelmében kiállni. Óvakodni kell azonban a szakmailag felkészületlen és megfelelő viselkedésre alkalmatlan személyektől!

Tenni fogunk, mert ez a küldetésünk!

/ „A néppel tűzön-vízen át, Átok reá, ki elhajítja, Kezéből a nép zászlaját” (de „Ne fogjon senki könnyelműen, A húrok pengetéséhez!”) / MSZ sajtószolgálat