Ott, ahol túl sötét van

Nő a munkanélküliség, nő az infláció, nincsenek valódi munkahelyteremtő beruházások, az ország adósságállománya hihetetlen tempóban emelkedik, a gazdaság tulajdonképpen nem működik, mivel lényegében nincs is magyar gazdaság. Csupán a multik termelnek, melyek aztán nyereségüket ki is viszik az országból. Folyamatosan nő a szegénység, iskolákat, óvodákat, kórházakat zárnak be, elküldik a mentőállomány jelentős részét, átszervezik a mentőstruktúrát, mely emberek életébe kerül. Ha ez még mind nem elég, folytassuk azzal, hogy a mezőgazdaság romokban hever, a gazdák ki lettek véreztetve, már a fokhagyma is Kínából érkezik. A gyógyszerárak az egekben, sokak számára megfizethetetlenek a mindennapi fennmaradáshoz nélkülözhetetlen medicinák. A gáz ára fellegekben jár, pedig erre az évre még be sem fejeződött a „nem lesz gázáremelés” hazug versike ellenkezőjének teljes körű bizonyítása. Az elektromos energia és a távhő pedig mindennapjaink része, ma már ezek nélkül létezni nem lehet. A sort pedig még lehetne folytatni.

Az átlagemberek jogosan elkeseredettek, rosszkedvűek. Nem csoda, hiszen ilyen közegben, képtelenség előre tervezni, jövőt építeni, gyermekeket vállalni. Az ország letargikus állapotba került, melyből a látható média bértollnokai igyekeznek horribilis fizetések mellett a fekete vásznakat színesre festeni. A legnézettebb úgynevezett kereskedelmi tv csatornák híradóiból és egyéb „műsoraiból” dől a hazugság és a butítás mocska.

A jelenlegi kormánynak és kormánypártnak nincs nép általi felhatalmazása a kormányzásra, ugyanakkor a megmaradt nemzeti vagyont ennek hiányában is dobra akarja verni. Nincs költségvetés, az MSZP korábbi koalíciós partnere az SZDSZ, mint mindig valószínűleg most is megzsarolja majd egykori partnerét, hogy cionista küldetését teljesíthesse.

Az izraeli LIKUD testvérpártja a FIDESZ kijelenti, hogy egyszerű többséggel feloszlatható a parlament, ezzel meglebegteti a hétköznapi ember szeme előtt a reményt a változásra. Ugyanezt teszi az MDF is, lássátok, így kell demokráciát játszani alapon. A kereszténydemokraták kézen fogva sétálnak a Fidesszel – ahogyan azt már megszokhattuk -, miközben megalapították a zsidó tagozatot még februárban. Jó példával elől járt ebben az ateista MSZP, amely már jóval korábban előrelátóan megalapította a hívő tagozatát. Mindkét esetben a cél a megtévesztés és a megfelelés vágya volt, mely szükségeltetik a későbbi nagyobb hatalmi térnyerés elérése miatt.

Az átlagember pedig mindebből szinte semmit nem ért, elvesztette teljesen a fonalat, belefáradt a küzdelembe, amit a hétköznapokon vív az életben maradásáért. Nem kellenek neki a politikai pártok, nem kellenek neki ezek a csak saját zsebüket tömő politikusok, elege van az egészből. Ő csak azt tudja, hogy már képtelen kifizetni mindazt, amit rámérnek. Csak élni akar, dolgozni, gyermekeket nevelni. Nem bízik már senkiben, nem hiszi el, hogy lehetnek még tisztességes emberek, sőt olyan politikusok, akik nemzetük érdekét tartják a legfontosabbnak. Elképzelni is képtelen, hogy ilyen lehetséges, mert az elmúlt tizennyolc esztendő sajnos nem erről szól, hanem a nemzet, vagyis az ő kifosztásáról.

A folyamat pedig tovább zajlik, fityiszt mutatva annak a kisembernek, aki lényegében magát az országot, még így kifosztva és megalázva is működteti. A sokszereplős parlamenti bohóckodás már nem hatja meg, reményvesztettségéből nem nagyon lát kiutat. Közösségi, netán társadalmi életet nem él, már számára ez is a luxus fogalomkörébe tartozik, meg sem engedheti magának. Csak az egyéni, hónapról-hónapra történő vegetálás magvalósítása a célja, pusztán csak az életben maradás, lebegés egy ködös felszínen.

Pár évvel ezelőtt még azt mondta, „ennél lejjebb már nem lehetséges”. Ma keserűen kell bevallania önmagának, mekkorát tévedett. Most azt kérdi, hol a lejtő alja? Kérdi, mert nem látja, nem is láthatja, mert ott túl sötét van.

Bella Árpád