Rovat: Bella Árpád
Cikkek száma: 45
 
Tartalom:
Orbán a cionizmus szorításában – Hogyan tovább Magyar Kormány?
A civilek felhívásáról, avagy légy előbb MAGYAR
Nesze neked sajtószabadság - beindul a Fidesz médiadiktatúra?
Budaházy a politika játékszere
Martonyi és a szerbek – Köszönik, jól megvannak…
A besárgult ország, az új főpolgármester, a pártok, a média, a bankok és… "Bakonyi kontra Budaházy”
Ficónak igaza van!
Nincsenek kordonok, Orbán a miniszterelnök
A Jobbik elnöke az Echo-n – kitárja kapuit a Széles Tv?
"Vérszagra” ugrik az RTL Klub, pofátlanul hazudik a Magyar Hírlap
Széles terítéken a Jobbik elnöke – hiteltelenné tette magát a Magyar Hírlap
Politikai sakkhúzás – berosáltak
"Demokratáink" összefognak a szélsőség ellen - hogy ki a demokrata, azt majd ők eldöntik
Felelőtlen emberek veszélybe sodorhatják a radikális fordulatot
Viktor egyre nagyobb gondban – rezeg a léc, de a lemez a régi
Az elmúlt húsz év szakértelme – gazdasági csőd és erkölcsi pöcegödör
Fidesz cenzúra az Echo Tv-ben?
Államilag fizetett terroristák hatoltak magánterületre
Tizenkettő egy tucat - megszólaltak az új rádiók
MISZOT Laci szerint a Fidesz legnagyobb ellensége a Jobbik
A Bumeráng visszaüt – önmagát siratja a cionista rádió
"Egy normális országban a Draskovics féléket kalodába zárnák" - a Deák téren emlékezett ‘56-ra a Jobbik
A hitelesség a legfontosabb, a hazugság a parlamenti pártok velejárója
Navracsics előre jelzi, nekik is fel lesz adva a labda
Szeptember 11. tragédiája egy új, gyalázatos korszak nyitánya
(Heti) Válassz!!! – Egyenes beszéd, vagy sunyi alakoskodás?
A bennmaradás záloga
Az elmúlt három év margójára – avagy visszapillantás egy valós tükörbe
Ez a rendőrség a társadalom söpredéke - a Gárdisták lealázták a pribékeket
A diktatúrában Draskovics a kápó?
Javaslat az MSZP-SZDSZ-nek a tolerancia nevében: Terry Black, Benkő Dániel, Győzike - csak előrehozott választás ne legyen!
A szólamok ideje lejárt, itt az új generáció
Az IMF diktál, lovat a FIDESZ alá - már feloszlatható a Parlament
Az ígérgetések kora és napjaink valósága 2004-ből
Extra sokk gondolat – Balogh Bertalan: Vonaton vissza
A cél a bankok megmentése
A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása – nem lesznek előrehozott választások II.
A parlamenti pártok ismételt nemzetárulása – nem lesznek előrehozott választások I.
Bella Árpád: Ott, ahol túl sötét van
Ősz közeleg: 2006. október 23-ra emlékez(tet)ve
Bella Árpád: Orbán világossá tette pártja hovatartozását
Bella Árpád: Engem nem érdekel Phelps
Bella Árpád: Buzi fieszta vízágyúval és könnygázzal
Bella Árpád: Ki lehet Magyarország miniszterelnöke?
Bella Árpád: Jobb felső sarok, piros gomb

Orbán a cionizmus szorításában – Hogyan tovább Magyar Kormány?
2011.02.24, 19:31                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Közelmúltban jelent meg hírként az MTI jóvoltából, de a Magyar Nemzet Online-on, hogy Orbán szerint javult a zsidóságot övező közhangulat Magyarországon. Nagyszerű hír, talán örvendezhetnénk is rajta, ha nem lenne ez a kijelentés annyira védekező hangulatú, a valós állapotokat figyelembe véve hamis, megtévesztő, mivel Magyarországon sohasem volt zsidó ellenes hangulat, s pláne nem közhangulat. Még Szálasi hatalomra kerülésének idején sem beszélhetünk általánosan zsidóellenes hangulatról, pláne közhangulatról. Mennyire érdekes, hogy erre a kijelentésre éppen azután került sor, mikor az Orbán Viktor vezette Magyar Kormány vette át januárban az EU soros elnökségét.

Amikor Cohn-Bendit és bandája nekitámadt Orbánnak, talán az ember hajlamos is lett volna rá, hogy azonnal megsajnálja a magyar miniszterelnököt. Az tény, hogy a Magyar Elnökségen és a miniszterelnökön keresztül a magyarságot, mint nemzetet is támadták, illetve igyekeztek Európában betöltött szerepünket, a nemkívánatosság aspektusából érzékeltetni. Vagyis éreztetni azt, hogy Magyarország az EU soros elnöke csak azért lehet, mert ez a rendszer. Sokan ezt a csörtét csupán színjátéknak tekintették és meg vannak győződve arról, hogy a háttérben minden a tökéletes megegyezések forgatókönyvének megfelelően zajlik. Nekem azonban az a gyanúm - sőt, ez több mint gyanú -, hogy nem így van, hiszen Magyarország stratégiai, geopolitikai helyzete folytán roppant fontos szerepet tölt be az európai kontinensen. Ez a terület pedig, kell annak a bizonyos háttérhatalomnak, amely állítólag nem létezik, viszont egyre többször nyilvánul meg, ma már egyértelműen.

Orbán Viktor lehet, hogy meglepődött egy kissé, sőt arckifejezését látva nekem úgy tűnt, hogy inkább nagyon. Becsületére legyen mondva, azonban helytállt, bár láttunk és hallottunk már részéről ennél azért keményebb kiállást is. Például a közelmúltban a Jobbikkal és a Gárdával szemben. Gyakorlatilag az európai liberálisoktól ő ugyanazt kapta, amit korábban pártelnökként, majd jelen pillanatban miniszterelnökként folytat a nemzeti radikális erőkkel szemben. Ezért egyáltalán nem sajnálom. Jó lecke ez neki, éreznie kell, hogy akik mellé odadörgölőzik nem mások, mint báránybőrbe bújtatott farkasok.

Nézzük, mi történt az elmúlt napokban az EP-ben lezajlott Orbán-Cohn csörte után.

Alig pár nappal később, január 25-én miniszterelnökünk „találkozott" az Európai Zsidó Kongresszus elnökével, Moshe Kantorral. A Magyar Nemzet Online a következő címmel számol be az eseményről:

Orbán: Javult a zsidóságot övező közhangulat

Idézet a hírből:

„Kantor több más európai zsidó vezetővel - köztük Feldmájer Péterrel, a Mazsihisz elnökével és Zoltai Gusztávval, a szervezet ügyvezető igazgatójával - közösen találkozott az EU soros elnökségét ellátó Magyarország miniszterelnökével - tájékoztatott Havasi Bertalan, a kormányfő sajtóstábjának vezetője, aki maga is jelen volt az eszmecserén.
A magyar kormány fellép az emberi méltóságot, illetve a zsidóságot sértő jelenségekkel szemben - jelentette ki a megbeszélésen a miniszterelnök. Orbán kifejtette a zsidó vezetők előtt, hogy a magyar EU-elnökség meghatározó eleme az emberi méltóság tiszteletben tartása, az Európában élő közösségeknek kijáró tisztelet feltétlen megadása.

A zsidó vezetők megállapították, hogy a gazdasági válság következtében tavaly erősödött mind a hagyományos, mind az Izrael-ellenesség formáját öltő antiszemitizmus. A találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy e tendencia megállítása az európai politikai feladata is. Orbán Viktor elmondta, hogy Magyarországon ugyanakkor az előző időszakhoz képest javult mind az általános értelemben vett politikai közhangulat, mind a zsidóságot övező közhangulat - közölte Havasi Bertalan."

Szeretném felhívni a tisztelt Olvasók figyelmét a fenti idézetben vastagon kiemelt részekre. Ezek szerint a Mazsihisz vezetői is - mint európai zsidó vezetők - megállapították, hogy erősödött Magyarországon a hagyományos és az Izrael-ellenesség formáját öltő antiszemitizmus. Magyarán, amennyiben bírálni mered Izrael államot, kiváltképp annak palesztinok ellen elkövetett gaztetteit, máris antiszemita vagy! Ne feledjük el azt sem, hogy a Magyar Parlament pártjai a Jobbik kivételével megszavazták Izrael európai uniós társult tagságát.

Orbán Viktor tulajdonképpen ezektől kapott egy hatalmas „maflást" nyílt színen az EP-ben, de ennek ellenére továbbra sem tért észhez, és a békés együttműködés és párbeszéd reményében együtt parolázik azokkal, akik nyíltan mind neki, mind hazájának támadtak. (Természetesen innentől kezdve minden józan észt és észérvet mellőzve antiszemitának és fasisztának lesz bélyegezve e sorok írója is, bizonyos csoportok részéről.) Az igazsághoz tegyük hozzá, hogy a magyar miniszterelnök roppant erőtlenül, gyengén, de próbálkozott a cionisták hangjának élét kivenni, a zsidóságot övező javuló közhangulatot érintő kijelentésével. Azonban ez bizony kevés, mert ezzel a hazánkat ért súlyos és alaptalan támadások nem érnek véget. Ugyanakkor a kormányszóvivő az MTI jelentése szerint január 25-én bejelentette: "a jövőben több résztvevővel, szélesebb témakörben, gyakrabban és rugalmasabban egyeztet a kabinet a zsidó közösségekkel".

Vajon egészen pontosan a magyarországi viszonyok között mit ért a kabinet a zsidó közösségek fogalmi tárgyköre alatt? Hiszen az elmúlt húsz év távlatából szemlélve az eseményeket, egy átlagmagyar kizárólagosan csak a Mazsihiszre gondolhat, annál is inkább, mert ez volt az a szervezet, s ma is az, mely leginkább érezteti vezető szerepét a hazai zsidóság körében, és talán nem is nagyon tévedek, ha azt mondom, hogy állami közpénzeink odaítélt mennyiségében is messze magasan vezet.

Ugyanezen a napon, tehát 2011. január 25-én jelent meg a Bruxinfo-n a következő címmel egy „szösszenet": A magyarországi antiszemitizmus erősödését bírálja az EZSK (megj.:Európai Zsidó Kongresszus) elnöke.

Idézet a hírből:

„„Magyarországon messze nem kielégítő a helyzet" - hangsúlyozta az Európai Zsidó Kongresszus elnöke, aki úgy vélekedett, hogy a budapesti kormány általában túlzottan elnéző magatartást tanúsít az ultrajobboldalinak nevezett Jobbik párttal szemben."

Vajon milyen lenne a kielégítő helyzet? Talán olyan környezetre gondolhat az EZSK elnöke, melyben mindenki elfogadja egy zsidó ember származásából fakadó és csak ezért őt előnyökkel felruházni akaró társadalmi szemlélet szándékát? Vagy talán olyanra, ahol mindenféle méltatlankodás nélkül eltűri egy nemzet, hogy tulajdonát, földjét felvásárolják, vagy különféle rafinált jogi eszközökkel megszerezzék, a bankokon keresztül kiforgassák országának lakóit ingatlanjaikból, javaikból? Emlékezzünk csak Simon Peresz izraeli államelnök 2007. október 10-ei kijelentésére:

"Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki magának rendőrség és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje van. A kormányok ezzel szemben nem képesek realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs pénzük. A kormányok tehát képtelenek az eredményes működésre, de a cégeket nem kötik gúzsba a korlátozások." "Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot" - fidesz.hu)

Mindezt, mi pedig pusztán azért tűrjük el szó nélkül, mert volt egy holokauszt, amely a zsidóságot vágóhídra hajtotta, melynek számadataival azonban súlyos problémák vannak? Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a jellegű mentalitás kifejezetten a cionisták eszköztárának tulajdona.

Izrael állam létrejöttével a cionizmus hatása is értelemszerűen és folyamatosan erősödött Európában, hiszen az öreg kontinensen szétszórtan élő zsidóság egy olyan, már államisággal rendelkező ideológiai, vallási és kulturális támaszt tudhatott maga mögött, amelyre eddig még példa nem volt történelmében.

Ezek után ugye joggal vetődik fel a kérdés, hogy a jelenlegi politikai helyzetben kit is tarthatunk cionistának. Nos, a fogalmi meghatározásra akár az internet segítségével is gyorsan rákereshet az Olvasó. Ezzel az ideológiai-mozgalmi jelenséggel kapcsolatosan fontos hangsúlyozni, hogy jelenléte a nyugati féltekére ma már olyan erőteljesen nehezedő teher mind politikai, mind gazdasági területen, mely egyre nagyobb és mélyülő ellenérzést generál, sajnos általában a zsidóság ellen. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról az igazságról, hogy nem minden zsidó cionista és nem minden cionista zsidó.

Ismét egy idézet az előbbi cikkből:

„Kantor ugyanakkor elismerte, hogy Magyarországon általánosságban nem rosszabb a helyzet, mint máshol." Sőt menjünk tovább: „Emlékeztetett egy Tel Aviv-i egyetem tanulmányára, amely a zsidóellenes támadásokat vizsgálta. Számukat tekintve az ilyen esetek közül a legtöbbet Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban regisztrálták."

No, kérem szépen, akkor hogy is van ez? A „fejlett nyugat" ebben a kérdéskörben rosszabbul áll, mint mi? Bizony kérem, rosszabbul, hiszen a cionizmus erősödésének folyamata ott sokkal korábban megindult, mint például hazánkban (aminek térhódítása igazából 1990. után kezdett felgyorsulni), melynek eredménye az erre adott reakció, melyet a cionisták „zsidóellenességnek vagy antiszemitizmusnak" szoktak aposztrofálni. Csakhogy ez Nyugat-Európában a tettlegességig fajult már nem egyszer, hazánkban azonban ilyenre nem volt példa. Az emberben az a csúnya gyanú ébred, mintha Magyarországon hiányolnák valakik azokat a zsidóellenes támadásokat, amelyeket Európa nyugati részén, azon belül is leginkább Franciaországban megtapasztalhattak az ott élők. Magyarán keresni a konfliktust úgy, hogy ezzel bizonyíthassuk mind az Európai Uniónak, mind a zsidó szervezeteknek, hogy a mindenkori magyar kormányok helyükön kezelik még a zsidóságot kritikával szemlélő nemzeti gondolkodású véleményformálókat is. Mindenesetre erre utal a Magyar Gárda betiltása - melynek egyik legfőbb szorgalmazója éppen a Mazsihisz volt -, a gárdisták sorozatos rendőri zaklatása, még akkor is, ha azok a formai követelményeknek eleget tesznek, illetve a mindenki által csak holokauszt törvénynek nevezett rettenet, amely számos más, nagy traumát átélt nemzet tragédiáit, vagy tragédiáját lényegében kisebb fajsúlyúnak tekinti, mint a zsidósággal történteket.

Visszatérve miniszterelnökünkhöz meg kell állapítanunk, hogy két tűz közé került, amelyből győztesként, vagy legalábbis a legkisebb veszteséggel kikerülni rendkívül nehéz, talán lehetetlen is. Egy hihetetlen türelem- és idegjáték vette most kezdetét, melynek nem tudni mi lesz a vége majd akkor, amikor Magyarország soros elnökségének értékelésére kerül a sor, annak lejártakor. Úgy tűnik, Orbán Viktor mindent megtesz majd azért, hogy az „illetékesek" kedvében járjon. Hogy ez hazánknak milyen előnyöket, vagy netán hátrányokat okoz majd, azt egyelőre csak sejteni lehet, hiszen a kétharmados többséggel megszavazott izraeli társult tagság is jól jelzi az irányvonalat. Magyarország és a magyar nemzet holokausztjáról - mely napjainkban is zajlik - ugyanakkor nyilvános fórumokon egy szót sem szabad ejteni. Kötelező a hallgatás Trianonról, mely maga az eredendő bűn, nem csupán a magyarsággal, de Európával szemben is. A magyarság XX. századi holokausztja akkor kezdődött, s ez a mai napig tart, sőt talán annak végjátékát éli a magyar nemzet megsemmisítésének lehetőségével.

Milyen érdekes, hogy Orbán Viktor miniszterelnök után most legutóbb Hende Csaba honvédelmi miniszter valamiért hirtelen kireppent Izraelbe, majd kijelentette:

"Elfogadhatatlan számunkra, hogy Európában bármely közösséget, bármely európai polgárt emberi méltóságában sértsenek meg. A magyar kormány határozottan fellép és a jövőben is fel fog lépni minden antiszemita izgatás, megnyilvánulás ellen, ebben az ügyben nem ismerünk alkut, a zsidó közösség számíthat ránk."

Vajon hányszor fog még ennyire megalázkodni az Orbán-kormány ebben a kormányzati ciklusban pontosan azok előtt, akik a legnagyobb csapást mérik hazánkra annak igaztalan és hamis megvádolásával, minduntalan az antiszemitizmus, rasszizmus és fasizmus bélyegének ráragasztásával? Az elmúlt évek tendenciáját figyelve logikusan csak arra a következtetésre juthatunk, hogy egy olyan folyamat megélői vagyunk mi magyarok saját hazánkban, melyet egy megírt forgatókönyvnek megfelelően kell valamennyi hatalmon lévő kormánynak, kötelező feladatként végrehajtania.

Az, hogy mennyire folytatólagos az a megalázkodó és kiszolgáló politika, melyet az előző Bajnai-kormány is folytatott, és a jelenlegi Orbán-kormány folytat, nagyon jól érzékelhető a Mandiner.hu-n 2010. január 27-én megjelent Izrael az EU-ban című anyagából és a későbbi, már a kétharmados parlament által megszavaztatott izraeli társult tagság kapcsán. A hír abból az apropóból jelent meg, hogy hazánkban tárgyalt a zsidó állam külügyminisztere Avigdor Liberman.

Nézzünk egy részletet a hírből:

„A külügyminiszter szerint Izraelnek mindenképpen az Európai Unió teljes jogú tagjává kell válnia, az időhatárokat illetően azonban türelmes. Tisztában van azzal, hogy a jelenlegi integrációnak először belső strukturális problémáit kell megoldania."

Jól tetten érhető az egy évvel ezelőtt megjelent eseményről szóló hír kapcsán maga a tényleges tendencia, vagyis egy abszolút nonszensz eset, hogy lényegében az európai kontinens földrajzi határait is át kell szabni politikai okokból, pontosabban a zsidó állam elvárásai miatt. Mert valójában ez ezt jelenti. A magyar parlament már megszavazta Izrael társult tagságát, és ne legyenek kétségeink, az EU-t vezető érdekcsoportok mindent megtesznek majd azért, hogy valamennyi tagállam hozzájárulását ehhez elérjék, legyen annak bármi is az ára.

Talán ettől a témától eltérőnek tűnhet, azonban mégis szervesen kapcsolódik ehhez a kettős állampolgárság megadásának kérdése a határon túli magyarok részére. Természetesen ez egy rendkívüli eredmény, mely igazán csak akkor lesz teljes, amikor az állampolgársággal valamennyi állampolgári jog is érvényesíthető lesz, tehát a szavazati jog intézménye is. Azonban itt ki kell hangsúlyoznunk egy nagyon fontos problémakört. A Magyarországra való település kérdését. Ugyanis az elszakított területeinken élő nemzettársaink nagyon kis hányada szándékozik áttelepülni az anyaországba, hiszen számukra az otthont, az a föld jelenti, ahol mindennapjaikat élik, ahol felmenőik nyugszanak sírjaikban, ahova a templom közössége szólítja őket.

Teljesen más a helyzet az Izraelben élő magyarországi zsidósággal, illetve azok leszármazottaival. Eddig is nyílt titok volt, hogy évek óta izraeli állampolgárok szinte villanásszerűen megkapták a magyar állampolgárságot, amennyiben kérték, ugyanakkor egy Erdélyben született magyarnak olyan követelményrendszert állítottak fel, mely teljesen lehetetlenné tette a magyar állampolgárság mielőbbi megszerzését, de legalábbis hosszú évekre elnyújtotta azt. Ez a fajta izraeli állampolgárokkal eljáró pozitív diszkrimináció természetesen - miért, miért nem? - sosem kapott nyilvánosságot.

Most azonban a magyar állampolgárság megszerzésének könnyítése miatt - legalábbis a Népszabadság állítása szerint - egyre nagyobb az érdeklődés Izraelben is Magyarország iránt, tudják az iránt az ország iránt, ahol a zsidó vezetők szerint az elmúlt évben erősödött a zsidó és Izrael ellenesség és az antiszemitizmus, ahol „messze nem kielégítő a helyzet"- Kantor szerint. Ennek ellenére a Népszabadság a következőket írta 2011. január 6-án:

Rengeteg izraelit érdekel a kettős állampolgárság

Idézet a cikkből:

„Josef Weiss, Magyarország jeruzsálemi tiszteletbeli konzulja is úgy látja: nagyon sok magyar gyökerű - főleg erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai felmenőkkel rendelkező - izraelit érdekel a könnyített honosítás. Úgy gondolják, hogy miután maguk vagy felmenőik egykor magyar állampolgárok voltak, s magyar állampolgárként élték át a holokausztot, a könnyített honosítás megilleti őket. Számos családban a fiatalok buzdítják az idősebbeket - tette hozzá."

Itt ismételten vissza kell utalnunk mind az európai, mind a magyarországi zsidó vezetők évek óta hangoztatott, Magyarországot zsidóellenes színben feltüntetett kijelentéseire. Említést kell tennünk azokról a híranyagokról, publicisztikákról, melyek hazánkat mind Európa, mind a világ közvéleménye előtt antiszemita, rasszista államként mutatják be. Ne legyünk annyira naivak, hogy meg se fordul a fejünkben, hogy ennek a jelenségnek az irányítói és kigondolói nem a magyarországi társadalom bizonyos szegmenséből kerülnek ki. Céljuk csak egy lehet, ami a magyarországi cionizmus abszolút kiteljesedését jelenti mind politikai, mind gazdasági területen.

A mindenkori Magyar Kormányzat feladata lenne az, hogy ezt a jelenséget megakadályozza, a megfelelő határozott politikai és médialépéseket megtegye, amennyiben komolyan a magyarság képviseletét vállalta fel. A leghatározottabban vissza kell utasítania minden olyan külföldön megjelenő információt, mely hamis, hazug képet fest hazánkról, kifejezetten negatív fényben tüntetve fel Magyarországot a Nyugat-európai és tengeren túli médiában. Sajnálatos módon ezt a feladatot kormányzati szinten egyelőre senki nem látja el, helyettük külföldön élő magyarok, volt ötvenhatosok, menekültek, a magyarországi kommunizmus üldözöttei azok, akik sokszor hajlott koruk ellenére vívnak szinte kilátástalan szélmalomharcot a hazánkról alkotott hazugságok terjesztői ellen. Csakhogy ez nem az ő kötelességük lenne.

Azonban bármit is állítanak rosszindulatúan és céltudatosan a külföldi médiumok Magyarországról, határozottan ki kell jelentenünk, hogy hazánkban nincs antiszemitizmus, nincs rasszizmus, nincs fasizmus. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az visszavonhatatlanul hazudik, ilyen jellegű kijelentésének csak és kizárólag egyetlen célja, Magyarország lejáratása a világ nagy színpadán, illetve megbélyegzése egy olyan eszme rémképével, mellyel sosem azonosult a magyarság. Mégis a világban azt az érzést igyekeznek kelteni egyesek, mintha a magyar nemzet és bizonyos szélsőséges eszmeiségek párhuzamot képeznének. Teszik ezt elsősorban olyanok, akik képtelenek beletörődni a politikai befolyásuk jelentős megcsorbulásába, hiszen évtizedeken keresztül megszokták, hogy a pártállam kitartottjai voltak, annak kiváltságait élvezték. Rendkívül sajnálatos, hogy ebben a folyamatban olyan személyek is aktív közreműködést vállalnak, akik szervesen kötődnek a magyarországi zsidósághoz. Ezt akkor is ki kell mondanunk, ha a világtendencia a cionizmus nyomására az ilyen jellegű kijelentéseket azonnal az antiszemitizmus vádjával illeti. Ez azonban természetesen nem antiszemitizmus, viszont annál inkább egyfajta politikai zsarolás - ami elvárás lett az utóbbi évtizedekben - a világ zsidóságának, de leginkább Izrael állam vezetőinek részéről.

Nos, ennek a jelenségnek lett az áldozata Orbán Viktor annak ellenére, hogy az elmúlt nyolc esztendőben ellenzéki vezetőként, de most már miniszterelnökként is mindent megtett azért, hogy ezt elkerülje. Ő is tisztában van azzal, hogy egy olyan harapófogóba került, melyből épen kiszabadulni szinte lehetetlen. A miniszterelnök egyik legnagyobb hibája éppen az imént boncolgatott kérdéskörből fakad. Orbán ugyanis képtelen kiegyezni a nemzeti radikálisokkal, pontosabban fogalmazva, nem akar kiegyezni a nemzeti radikálisokkal. Még titkos egyeztetésekről sem lehet szó, hiszen ez a mai Magyarországon a titkosszolgálati jelenlét miatt kivitelezhetetlen. Marad tehát nála és pártjánál a langyos nemzeti máz, mellyel szavazóinak jelentős hányadát tudta és tudja a mai napig megtéveszteni, ugyanakkor azoknak tesz gesztusokat, akik mindent elkövetnek azért, hogy világszinten lejárasság Magyarország miniszterelnökét, kormányát és rajta keresztül lényegében magát a magyar nemzetet.

Bella Árpád

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Mátyás király igazsága és a végso ítélet (www.dobogommt.hu)
Csillagösvényen - Magyar géniuszok 2.
Az én apám
Legfrissebb írások:
DE HÁT TUDTUK…Pár sor Bayer Zsoltról
2.cikk a relativizált gumicsont
ÖMP közlemény
A "demokratikus” kényszerítés nem megoldás
Bene Gábor: NE AGGÓDJUK?
"... egy nép azt mondta, elég volt!"
Magyar az, akinek fáj Trianon!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014