Így néz ki az inkák titokzatos labirintusa
2009.03.30 16:03:02 blikk

Több ezer kilométeres, máig feltáratlan, titkokkal övezett labirintusrendszer húzódik a dél-amerikai Andok-hegység alatt, Ecuadortól Perun át Chiléig. Munkatársunknak sikerült bejutnia a titokzatos barlangok egyikébe.

Az Andok-hegység alatt húzódó kontinensnyi méretű labirintusrendszernek - amelyet a magyar származású Móricz János fedezett fel még a hatvanas években - több fontos kamrája máig megfejtetlen anyagokat, titkokat őriz. Így azt még most sem tudjuk, kik, hogyan, mikor és miért építették?

A rejtélyes földalatti építményekben ugyanis többek között arannyal bevont múmiákat, arany állatszobrokat találtak. De a leghihetetlenebb és számunkra óriási jelentőségű lelet több száz aranytábla, melyen olyan írás van, ami azonosnak tűnik azzal a rovásírással, amit a magyarok még a Honfoglalás után is használtak.

A legfontosabb kamrák perui terület alatt vannak, ahová munkatársunknak sikerült bejutnia. Az egyik barlang több, mint ezer kilométer hosszú, összeköttetésben áll még az inka birodalom fővárosával, Cuscóval is. Ennek a szakasznak a bejárata Peru északi részén található, Cajamarca tartomány Ninabamba nevű településétől három órányi gyalogútra. Aki meg akarja csodálni a labirintust, annak nehéz terepre kell felkészülnie. Az utolsó szakasz ugyanis egy kiszáradt folyómederben vezet, ahol 3-5 méter magas köveken kell keresztülmászni. A bejáratánál pedig egy víznyelőn át ömlik egy folyó vize a barlang egy részébe.

A labirintus bejárata

Emiatt csak egy igen szűk nyíláson át lehet bejutni a labirintusba, ahol már csak kúszva mehetünk tovább az alig ötven centis járatban. Ez a szűk járat egy óriási, körülbelül 100 négyzetméteres csarnokba vezet. Innen egy lejtős oldalfolyosón lehet lejutni körülbelül száz méter mélyre. Ahogy lejjebb jut az ember, a folyosók egyre kifinomultabbak, egyre jobban megmunkáltak. Mindkét oldalon időnként szobafélékbe léphetünk be, ajtónyílással, néhol még ablakkal is, sőt, még egy fürdőszobát is találtunk.

Munkatársunk olyan szakaszokat is láthatott, ahol ilyen szellőzőfülkéket faragtak a falba

A barlangrendszer másik része Ecuadorban található, ide gyakorlatilag lehetetlen eljutni a "beavatottak" segítsége, helyismerete nélkül. Az esőerdőben ugyanis két, krokodiloktól hemzsegő, veszélyes sodrású folyón kell átkelni. Ráadásul az ecuadori kormány "radioaktiv" sugárzásra hivatkozva lezárt több lejáratot.

Ez az indoklás valószínűleg nem teljesen alaptalan, a barlangok erős elektromagnetikus hatásáról ugyanis több tudós és felfedező is említést tett már. Munkatársunk is azt tapasztalta az általa bejárt szakaszon, hogy gakorlatilag nem működtek a fényképezőgépek. A videófelvevő teljesen tönkrement, csak 4 nap múlva indult újra, magától, mindenféle szervízelés nélkül. A digitális fényképezőgéppel pedig négy óra alatt alig tíz fényképet lehetett készíteni, egy-egy felvétel között ugyanis hosszú percekre leállt.

A labirintus nem csak a gépekre, az emberekre is különös hatással van: aki lejutott, energikus volt végig, senki sem lett éhes vagy fáradt, és a túrázók elveszti az időérzéküket is. Ez lehet a magyarázata annak a történetnek, amit az észak-perui Ninabamba faluban mesélt két helyi ember, akik sok évvel ezelőtt lemerészkedtek, és amikor úgy döntöttek, hogy egy nap után visszatérnek, kiderült, már 3 napja keresték őket.

Golenya Ágnes, Peru