Tőkés: Az átvilágítást folytatni kell!

Nem csupán a volt kollaboránsoktól kell szabadulnunk, hanem volt tartótisztjeiket, a szekusokat, a volt titkosszolgálati főnököket

is meg kell neveznünk

Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2010. február 16-án Nagyváradon: – Tőkés László EP-képviselő nagyváradi irodájában sajtótájékoztató keretében 2010. február 16-án ismételten terítékre került a kommunista múlt bűneivel való szembenézés szükségessége, és az ehhez szorosan kapcsolódó átvilágítási folyamat jelenlegi állapota. Európai képviselőnk vendége ez alkalommal Szabó László unitárius lelkész, az Unitárius Egyház Átvilágítást Koordináló Bizottságának tagja, a történelmi egyházak átvilágító bizottságai Szakmai Egyeztető Fórumának kezdeményezője volt.

Szilágyi Zsolt kabinetfőnök felvezetőjében a Tismăneanu-jelentéssel lendületet kapott folyamat megtorpanásáról beszélt: Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Bizottság (CNSAS) volt elnökének kényszerű lemondásától kezdve a Marius Oprea, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (Institutului de Investigare a Crimelor Comunismului şi Memoria Exilului Românesc – IICCMER) vezetője körül kialakult zűrön át a nemrégiben a titkosszolgálati ügynökök riasztó számáról napvilágot látó sajtóanyagokig megannyi aggodalomra okot adó jelenségre hívta fel a figyelmet.

Tőkés László EP-képviselő ez alkalomból kiadott Nyilatkozatának tartalmát foglalta össze: Bartolomeu Anania kolozsvári román ortodox metropolita Szekuritáté-kollaboránsi múltja körüli botrány és a hasonszőrű informátorok esete világosan példázza, hogy a kommunista-titkosszolgálati múlttal való szembenézés és a volt ügynökök felfedése nem csupán a történelmi múlt, hanem legalább annyira a társadalmi jelen egyik parancsoló kérdése – mondotta a püspök, aki kiemelte: maga a szembenézés és átvilágítás nem annyira politikai, hanem főként erkölcsi kérdés.

Tőkés hangsúlyozta: azokkal ért egyet, akik a múlt bűneinek feltárását, valamint a bűnösök leleplezését és felelősségrevonását követelik – így Marius Opreával és Herta Müllerrel. Megismételte: a Temesvári Társaság Kiáltványának 8. pontjával vallja, hogy a kommunista múlt ügynökeinek és kiszolgálóinak a közhivatalokban nincs keresnivalójuk.

Az erdélyi EP-képviselő másfelől hangsúlyozta: eddig az önvád és az önmarcangolás jegyében a besúgók-áldozatok kettőségében vizsgálták a kérdést. Ezzel szemben „nem csupán a volt kollaboránsoktól kell szabadulnunk, hanem volt tartótisztjeiket, a szekusokat, a volt titkosszolgálati főnököket is meg kell neveznünk, akiknek felelőssége az amazokénál is nagyobb. A »parancsra tettem« kifogása sem mentheti őket – mint ahogyan Adolf Eichmann sem igazolhatta magát ezzel” – nyomatékosította a volt temesvári lelkipásztor. Ez alkalommal első adalékként a püspök közzétette az eddigi – az Archívumból kapott dokumentumok alapján beazonosított – volt szekuritátés/belügyes tisztek és tartótisztek listáját is.

Szabó László a csupán 1999-ben elfogadott átvilágítási törvény „kiherélése” fölött sajnálkozott. Mint mondta, jelen pillanatban ott tartunk, hogy az egyházi vezetők kifejezett kérésére lehet átvilágítani az egyházi embereket – és ebben sajnálatos módos a román ortodox egyháznak nagy felelőssége van, ugyanakkor a magyar történelmi egyházak tisztségviselői között is találhatunk olyanokat, akik haszonélvezői a törvény gyengítésének.

Bár ez Erdélyi Református Egyházkerület és az Erdélyi Unitárius Egyház tíz év késéssel csatlakozott az átvilágítás kérdésében élenjáró Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez, szívós munkával jelenleg „egy ütemben” munkálkodnak a lusztráció kiteljesítésében. Ezért is tartották szükségszerűnek egy olyan egyeztetési fórum kezdeményezését Szakmai Egyeztető Fórum néven, amely – tiszteletben tartva minden résztvevő autonómiáját – nem a módszertani uniformizálásra, hanem a szakmai tapasztalatcserére és konzultálásra helyezné a hangsúlyt. A magyar történelmi egyházak közül négyen válaszoltak pozitívan a kezdeményezésre, a fentebb említettek mellett még a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház csatlakozott. A római katolikusok részvételére vonatkozó újságírói kérdésre Szabó László elmondta: abból indultak ki, hogy minden egyház foglalkozik ezzel a kérdéssel (mert az is foglalkozás, ha nem foglalkoznak vele), és a négy római katolikus püspökség részéről közül pedig ketten jeleztek vissza: azt az utat választották, hogy ezt a problémát nem ebben a formában oldják meg, tehát nem a protestáns egyházak által járt és az állami törvény által biztosított utat választják – ezt ők tiszteletben tartják.

A Szakmai Egyeztető Fórum első ülésére márciusban kerül sor.

* * * * * * *

Tőkés László EP-képviselő N y i l a t k o z a t a

a titkosszolgálati múlt átvilágítása tárgyában

A kommunista-titkosszolgálati múlttal való szembenézés és a volt ügynökök felfedése nem csupán a történelmi múlt, hanem legalább annyira a társadalmi jelen egyik parancsoló kérdése

Tavaly ősszel nem kis meglepetést keltett annak a híre, hogy Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság volt elnöke a szovjet titkosszolgálat besúgója volt. A „szovjet sport generálisa”, aki egykor a Franco-diktatúrában is magas funkciót töltött be, a KGB-vel és a Stasi kelet-német titkosszolgálattal együttműködve az egész nemzetközi olimpiai mozgalomra meghatározó befolyást gyakorolt.

A kommunista – moszkovita – titkosszolgálat a nemzetközi egyházi-ökumenikus életet is behálózta. Erre nézve jellemző példa a Reformátusok Világszövetsége volt főtitkárának, Milan Opocenskynek az esete, aki a szovjet parancsuralmi rendszer bukása után még közel tíz esztendeig töltötte be magas tisztségét a világszervezetben.

Az Evenimentul Zilei központi napilap idén januárban foglalkozott Bartolomeu Anania kolozsvári román ortodox metropolita Szekuritáté-kollaboránsi múltjával. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) a hajlott korú érseket 2008. január 22-én azonosította be az „Apostol” fedőnevű titkosügynökkel. A „felfedezésnek” meg is lett a hatása, hiszen egy hétre rá a CNSAS működését alkotmányellenesnek nyilvánította a Kormány, utóbb pedig a 24/2008. számú sürgősségi határozatával – kiváltképpeni kedvezésképpen az ortodox „nemzeti egyháznak” – az egyházi szolgákat kivonta az Átvilágító Tanács hatálya alól. Nem sokkal ezután a 293/2008. számú törvény végérvényesen kimondta, hogy a klérus tagjainak átvilágítása csak saját egyházaik kifejezett kívánságára történhet meg.

Európai parlamenti hivatalom még ugyanabban az évben megkeresésben fordult Jaques Barrot igazságügyi európai biztoshoz az egyházi emberek titkosszolgálati átvilágításának alkotmányellenes korlátozása tárgyában – az áldatlan helyzet azonban azóta sem változott. A többségi Román Ortodox Egyház az államhatalommal egyetértésben hátráltatja a titkosszolgálati múlt feltárását, a hírhedt Szekuritáté volt egyházi ügynökeinek a leleplezését.

Bartolomeu Anania és a hasonszőrű informátorok esete világosan példázza, hogy a kommunista-titkosszolgálati múlttal való szembenézés és a volt ügynökök felfedése nem csupán a történelmi múlt, hanem legalább annyira a társadalmi jelen egyik parancsoló kérdése. Saját Egyházunkban sem beszélhetünk igazi változásról és megújulásról mindaddig, amíg nem egy vezető pozícióban és gyülekezet élén zsarolható és megvásárolható emberek találhatóak.

Református Egyházunkban váltakozó erővel és „szerencsével” halad előre a titkosszolgálati múlt feltárása.

2002-ben – már akkor is igen megkésve – eleve „halva született” a Zsinat átvilágításra vonatkozó, erőtlen határozata.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület mintegy három évvel ezelőtt újult erővel látott munkához. Legutóbb mind az Erdélyi, mind a Királyhágómelléki Egyházkerület Igazgatótanácsa kimondta, hogy „a múlttal való szembenézést nem lehet tovább halogatni”, és egyházkormányzó testületeink a saját kebelükben létrehozták egyházkerületi átvilágító bizottságaikat.

Az egyházi élet megtisztításának folyamatában a Református Egyház nem áll egyedül. Szándékai találkoztak a magyar protestáns testvéregyházak törekvéseivel, akikkel együtt megállapodtak az egyházközi Szakmai Egyeztető Fórum létrehozásában.

Komoly aggodalomra ad okot mindaz, ami az utóbbi időben a CNSAS, valamint a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet (IICC) körül történik. Csendes László, az Átvilágító Tanács elnöke röviddel ezelőtt kénytelen volt lemondani tisztségéről. Marius Oprea intézeti elnöknek szintén inog a széke. Európai parlamenti hivatalunk mindkettőjük ügyében felemelte a szavát. Legutóbb Traian Băsescu államelnökhöz intéztünk levelet, melyben – egyebek mellett – az általa kezdeményezett Tismăneanu-jelentés szellemében szorgalmazzuk a „kommunizmus perének” a véghezvitelét.

Szintén aggasztó az a körülmény, hogy – az olasz La Republica értékelése szerint – Románia húsz évvel a diktatúra bukása után fölényesen vezeti a titkosszolgálatok európai mezőnyét. Míg Ceauşescu Szekuritátéjának „mindössze” 11 ezer ügynöke volt, a számos hazai titkosszolgálat jelenleg mintegy 12 ezer titkosszolgát foglalkoztat, ezenközben pedig – a súlyos gazdasági válság ellenére – a titkosszolgálatok költségvetése évről-évre dagad, olyannyira, hogy nyolc év alatt nyolcszorosan megnövekedett.

Azokkal értünk egyet, akik a múlt bűneinek feltárását, valamint a bűnösök leleplezését és felelősségrevonását követelik. Marius Opreával és Herta Müllerrel értünk egyet. És a megalakulásának 20. évébe érkezett Temesvári Társaság Kiáltványának 8. pontjával valljuk, hogy a kommunista múlt ügynökeinek és kiszolgálóinak a közhivatalokban nincs keresnivalójuk.

De nem csupán a volt kollaboránsoktól kell szabadulnunk, hanem volt tartótisztjeiket, a szekusokat, a volt titkosszolgálati főnököket is meg kell neveznünk, akiknek felelőssége az amazokénál is nagyobb. A „parancsra tettem” kifogása sem mentheti őket – mint ahogyan Adolf Eichmann sem igazolhatta magát ezzel.

Ennek megfelelően, ez alkalommal azoknak a Szekuritáté-tiszteknek a névsorát is közzétesszük, akik – a rendelkezésünkre álló iratok szerint – egyházunk és magyarságunk megnyomorításában jeleskedtek.

Csak remélni lehet, hogy a CNSAS rövidesen újból magára talál, és Dragoș Petrescu új elnök vezetésével, a sok kilométernyi belügyminisztériumi iratanyag átvételével, valamint az újraválasztott Traian Băsescu elnök hathatós támogatásával tovább folytatja a demokratikus rendszerváltozás szempontjából elengedhetetlenül fontos munkáját.

Ennél is fontosabb viszont, hogy oly sok megtorpanás után egyházaink is töretlenül tovább haladjanak a megkezdett úton. A Szigorúan ellenőrzött evangélium I. kötetét is figyelembe véve: egyházkerületi átvilágító bizottságunkra nagy munka vár.

* * * * * * *

SZEKURITÁTÉS TISZTEK

NÉVJEGYZÉKE

akik a Református Egyház szolgáinak, és a velük kapcsolatba álló

személyeknek a megfigyelésével foglalkoztak

NOTĂ:

· M.I. – I.J. : Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeţean

· M. I. – D.S.S: Ministerul de Interne, Departamentul Securităţii Statului

· Datele provin din dosarele de urmărire al lui Tőkés László şi a familiei, începând din 1975.

· În total s-au identificat 154 de ofiţeri de securitate implicaţi în urmărirea şi racolarea ca informator al personalului Bisericii Reformate şi a celor care au venit în contact cu ei.

· Unii dintre cei care se regăsesc pe listă pot fi decedaţi.

· O mare parte dintre ei sunt pensionari, beneficiind de pensii speciale.

· Cu mare probabilitate mai mulţi ofiţeri din listă şi astăzi sunt activi în cadrul Serviciului Român de Informaţii.

MEGJEGYZÉS:

· M.I. – I.J. : Belügyminisztérium, Megyei Felügyelőség

· M.I. – D.S.