A kommunizmus százmilliónyi áldozatára

emlékeztek Csömörön

Leleplezték Bauer Sándor emléktábláját

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret.

A kommunista eltorzult lélek. Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása kívánja.”

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008)

A négy kontinensen pusztító kommunizmus százmilliónyi áldozatára emlékeztek 2010. február 27-én a csömöri Gloria Victis Emlékműnél. A világban egyedülálló szobor-kompozíció mellett a temetőt védő falon elhelyezték Bauer Sándor, ifjú mártír emléktábláját, aki 1969-ben a jogtipró rendszer elleni tiltakozásul felgyújtotta magát, s tűzhalált halt Budapesten, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén.

– A „különös anyagból gyúrt” magyarországi kommunisták kétszer rugaszkodtak neki, hogy hazánkban a „múltat végképp eltöröljék”. Az 1919-es kommün nyomán csonkolt ország, útszéli fákon akasztott emberek ezrei maradtak Szamuely és a többiek, a Lenin-fiúk után. Kun Béla pedig Bécsig futott az államkincstár aranyával. Hej, ha már akkor léteztek volna off-shore cégek! – kezdte emlékező beszédét Vécsey László, Szada polgármestere, a Fidesz képviselőjelöltje a 4-es sz. választókerületben. Majd így folytatta: – A második kísérlet a szovjet megszállás után, 1947-ben vette kezdetét. Február 25-én a szovjet hatóságok Szibériába hurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, országgyűlési képviselőt, mit sem törődve mentelmi jogával. S ezzel megkezdődött a kommunista ideológiával túlnyomó többségében szembenálló magyar nép megfélemlítése, a magyar történelmi hagyományoktól idegen, antidemokratikus és törvénytelen diktatúra négy évtizede. Ugyanez évben tiltották be a Szent Jobb körmenetet.

Vécsey László hangsúlyozta: – 1988-90-ben sokan szerettük volna azt hinni, hogy az a korszak végérvényesen lezárult. Hogy Magyarország felszabadult az elnyomásból, s megkezdhetjük hazánk újjáépítését. Ma már azonban tudjuk, a váteszi szavak igazságának teljes mélységét értjük, mert megéltük: „a kommunizmusban nem az a legborzasztóbb, ami alatta történik, hanem ami utána következik”. Ezer évünk történelmét, fényes és sötét lapjait, jót és rosszat nem sikerült eltörölniük. Emlékezünk. De az egykor Európát bejárt félelmetes kísértet rozoga árnya azóta is itt kísért. Közöttünk és a világban is. Már nincs elég ereje, hogy gyilkoljon, a zsákmányt azonban igyekszik bőszen menteni. S ennek leplezéséhez még van ereje, hogy az elmékbe, lelkekbe furakodva zavart keltsen, és bűneit szépítendő, szelektálja történelmi emlékezetünket.

Ismernünk kell a legyilkoltak, a megkínzottak,

a megzsaroltak, a szétszakított családok történetét

Az ünnepi szónok rámutatott: – Értelmiségnek álcázott kontraszelektált kultúr- és médiazsoldosok kisiklatták az elmúlt két évtizedünket. Ezért minden évben legalább február 25-én emlékeznünk kell, hogy gyermekeinknek és unokáinknak átadhassuk az emlékezés erős pajzsát. Utódainknak tudniuk kell, mi volt a kékcédulás választás. Mit jelentett a padláslesöprés, házfoglalás. Mit jelent az osztályharc, proletárdiktatúra, proletár öntudat, kulák, osztályidegen, káderpolitika, megbízhatatlan elem. Mit jelent az ÁVO, ÁVH, a malenkij robot, a kitelepítés, a Gulag, a koncentrációs tábor, a pincebörtön. Mit jelent: klerikális reakció, a papok, szerzetesek és apácák vértanúsága, Mindszenty és Prohászka, s mit jelent a békepap kifejezés. Mit jelent a kollektív bűnösség elve, s a sztálinista mondat: magyarkérdés – vagonkérdés. Ismernünk kell a legyilkoltak, a megkínzottak, a megzsaroltak, a szétszakított családok történetét. A százezer Csehszlovákiából kényszerrel áttelepített magyarét, a hétszázezer málenkij robotra Szibériába hurcolt magyar férfiét, a kétszázezer kitelepített hazai svábét. A magyar ember az elmúlt évtizedek után csak különös hangsúllyal ejtheti ki száján a következő szavakat: Hortobágy, Ebes, Recsk, Kistarcsa, Tiszalök, Kazincbarcika, Sztálin út 60!

Vécsey László kijelentette: – Az elmúlt két évtizedben, mondjuk csak ki nyíltan, a továbbélő posztkommunista hálózatok markában vergődünk. Tudatosan rombolják az oktatási rendszerünket, hogy a következő generációt megfosszák helyes és valós történelmi öntudatától és önismeretétől. Szelektív emlékezetet igyekeznek ránk kényszeríteni, miközben neoliberális hitű, pénzelvű kapitalistaként off-shorokba menekítik a „talán-nem-erkölcsösen-de-törvényesen” összerabolt vagyonukat.

A szónok rámutatott a jelenlegi kommunisták közelmúltjára. 1996-ban Kuncze Belügyminisztériuma egy külföldi bíróság számára pecsétes igazolást adott ki arról, hogy az ötvenes években az ÁVH börtöneiben nem folyt kínvallatás! Horn Gyula unokahúga, Havas Szófia nagy nyilvánosság előtt az ötvenhatos hősöket köztörvényes antiszemita bűnözőknek nevezte. Vagy emlékezzünk 2004. december 5-re, 2006. október 23-ra, amikor az önmagát magyarországi baloldalnak hazudó maffiózók ismét rárontottak a magyar nemzetre! S emlékezzünk február 22-re! Csak néhány napja volt, hogy beterjesztették a holokauszttagadás büntethetőségéről szóló törvényt, a Fidesz törvénymódosító javaslatát pedig leszavazták. Mai posztkommunistáink szerint tehát a fasiszta, náci és internáci/kommunista bűnök egész nyugodtan kétségbe vonhatók és letagadhatók!

Nem kezelhetjük demokratikus vetélytársként azokat a bűnözőket, akik húsz évvel ezelőtt még a diktatórikus párt főállású apparatcsikjaiként legitimálták 100 milliónyi embertársunk lemészárlását

Amennyiben Isten segedelmével a következő hónapokban lehetőségeinkkel jól sáfárkodunk és honépítő ambícióink kellő határozottsággal párosul, akár az elmúlt húsz évben ellopott rendszerváltást is megvalósíthatjuk – mondta Mátyás Sándor, a Gloria Victis Alapítvány Csömör Kuratóriumának elnöke. Mint mondta, az antikommunista felvilágosító munkát zászlajára tűző Gloria Victis Alapítvány néhány konstruktív gondolattal kívánja elősegíteni a hőn óhajtott gyökeres változást. Kijelentette: – A gyilkosságokért és jogfosztásokért az MSZMP és elődpártjai felelősek Magyarországon. A Gloria Victis Alapítvány a következő parlamenti ciklusban kívánatosnak tartja az 1991-ben egyszer már megszavazott „Zétényi-féle törvény” ismételt megvitatását. Normáink nem engedik, hogy demokratikus vetélytársként kezeljük azokat a bűnözőket, akik húsz évvel ezelőtt még a diktatórikus párt főállású apparatcsikjaiként legitimálták 100 milliónyi embertársunk lemészárlását. Szorgalmazzuk törvényileg is szabályozott kizárásukat a közéletből – mondta Mátyás Sándor.

A leghatározottabban tiltakozunk a demokratikus kibontakozásunkat húsz év elteltével is gúzsba kötő, továbbra is virulens kettős mérce ellen, s megdöbbenve figyeljük pusztításait. Vérlázító számunkra, hogy a kádári akasztgatások újságja, az évtizedek óta változatlan tipográfiai élménnyel szolgáló Népszabadság a lengyel Trybuna Luduval és a cseh Rudé Právoval ellentétben még mindig kapható. Cinikus képtelenségnek tartjuk egy olyan névnek a használatát a mai magyar sajtóban, amely 1956 után a diktatórikus pártközpont napilapjaként az ország megszállt státusát üdvözölte, a vérgőzös megtorlásokat helyeselte, a levert forradalom és szabadságharc ellenforradalommá minősítésében meghatározó szerepet játszott, 1958. február 1-én pedig átvéve elődjének, a Szabad Népnek évfolyamszámozását jogfolytonosságot vállalt a sztálini terror, a kommunista vészkorszak szócsövével. Követeljük a lap névváltoztatását!

A nemzeti oldal pártjait ezúton ünnepélyesen felhatalmazzuk, hogy osztva felháborodásunkat tegyék szűzien tiszta bázisdemokráciánk eme javaslatát a következő hetek kampánystratégiájának szerves részévé, megrögzött akadékoskodók esetében pedig kérdezzenek rá, hogy mikor láttak azok utoljára nürnbergi újságosstandokon Völkischer Beobachtert.

Követeljük, hogy a székesfőváros Szabadság terén éktelenkedő, polgárok százezreiben évtizedek elteltével is viszolygást keltő szovjet obeliszk a tallini bronz emlékműhöz hasonlóan kerüljön át más helyre – mindenesetre a sértőn hazug felirat és a Btk. által szigorúan tiltott önkényuralmi szimbólumok nélkül! Fent vázolt elvárásaink megvalósulását a valódi rendszerváltás fokmérőjének tekintjük.

Mátyás Sándor azt javasolta hallgatóságának, hogy az egymás minősítgetése helyett tartsák szem előtt az elmúlt 65 év kommunista kegyetlenkedéseit és aljasságait, s az áprilisi választásokon tegyenek róla, hogy az elvtársak részéről ez legyen a végső harc! Éljen a keresztény értékrendű, páholyok instrukcióitól független, liberálbolsevik-mentes szabad Haza – zárt beszédét a Gloria Victis Alapítvány Kuratóriumának elnöke.

„Élni szeretnék, de most a hazának nagyobb szüksége

van elhamvadt testemre”

Dobai Miklós, a Horthy Miklós Társaság volt elnöke felidézte Bauer Sándor fiatal mártír alakját, aki maga is – bár önkezével – a kommunizmus áldozata lett. Annak ellenére, hogy önként vállalt tűzhalála 41 évvel ezelőtt, pontosabban 1969. január 20-án történt, ma is kevesen, s keveset tudnak Bauer Sándorról, a 17 éves ipari tanulóról, aki hátrahagyott búcsúlevelében azt írta: „élni szeretnék, de most a hazának nagyobb szüksége van elhamvadt testemre”.

Ki is volt Bauer Sándor? – tette fel a kérdést a szónok. Bauer Sándor 1952. február 28-án született a külső Üllői út egyik bérházában. Szerény, jól nevelt, irodalmat, történelmet kedvelő diákként társai barátságát, tanárai elismerését vívta ki. Családi tanácsra autószerelő ipari tanuló lett. Nyílt szemű, éles eszű diákként hamar felismerte a kádári rendszer visszásságait, embertelenségét. Amolyan diákosan lázadó klubot szervezett barátai számára, ahol szabadságról, szebb életről beszélt. Azt követően, hogy 1968. augusztusában a Varsói Szerződés hadseregei – így a Magyar Néphadsereg is – baráti segítségként leverték a prágai forradalmat, Bauer Sándor is úgy gondolta, eljött a cselekvés órája. Nem tudjuk: értesült-e Bauer Sándor a cseh diák Jan Palah 1969. január 16-i önfeláldozásáról, de az tény – s erre jöttünk most össze emlékezni – , hogy négy nappal később ő is vállalta az önkéntes tűzhalált. Benzint vásárolt, és nemzeti zászlót véve magához bevillamosozott a Nemzeti Múzeumhoz. Ott, déli egy óra körül, felment a lépcsőkre, magára terítette a zászlót, majd benzint öntve magára lángra lobbant. Bár hamar eloltották, olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy pár nappal később meghalt.

Ez a pár nap, amely bátor tette, s halála között eltelt igen jellemző a kommunista diktatúrára és a ma sokak számára nosztalgikus Kádár-korszakra – mondta Dobai Miklós. Tette másnapján a Népszabadság pár soros hírben számolt be arról, hogy „egy elmeháborodott diák öngyilkosságot követett el, állapota válságos”. Bauer Sándor állapota valóban válságos volt, de a kórházi környezet nem életéért harcolt, hanem csak addig igyekezett életben tartani, amíg a belügyi kihallgatások sikert nem hoznak, amíg – mint remélték – egy összeesküvés nyomára bukkanhatnak. A haldokló fiú nem vallott, a kihallgatások nem hoztak eredményt, így Bauer Sándort hagyták meghalni.

Temetésén csak a szűk család vehetett részt, gyászbeszéd, méltatás nem hangzott el. A temetést rendőrök és civil nyomozók figyelték. Ezt követően évtizedek hallgatása következett, Bauer Sándort és cselekedetét mondhatni a feledés koszorútlan alakja fedte be. Mígnem 1998 tavaszán akadt valaki, aki merítve a prágai példából, minden fórumon és minden követ megmozgatva kezdte hirdetni Bauer Sándor emlékét. A fáradozásait siker koronázta, s 2001. október 17-én a Fidesz Parlamenti Frakciójának akkori elnöke, Szájer József a Fidesz nevében felavatta a Nemzeti Múzeum lépcsőin Bauer Sándor emléktábláját. A táblánál minden év januárjának 20-a táján a Horthy Miklós Társaság tartott megemlékezéseket, melyekre meghívta a társadalmi szervezetek és politikai pártok képviselőit. S nem csak Bauer Sándorról szóltak a megemlékezések, hanem feltehető példaképéről Jan Palach cseh diákról, a prágai Károly Egyetem 20 éves joghallgatójáról, akinek temetésén Prágában 800 ezer ember vett részt. És szóltak a megemlékezések Moyses Márton székely-magyar fiúról, aki embertelen kínzások után, egy évvel Bauer Sándor halála után 1970. február 13-án vállalta a tűzhalált Brassó főterén, az ottani kommunista pártház előtt.

Dobai Miklós szerint a most avatott emléktábla remélhetőleg új lendületet ad a Bauer Sándor emlékét ápolni hivatott gondolatnak. Erre a lendületre igen nagy szükség van, hiszen Bauer Sándor mellszobra, melyet nagybátyja, a most itt jelenlévő Vácz Gyula úr készíttetett el, évek óta felállításra vár. S várat magára az az állami elismerés, melyben Jan Palach és társa Jan Zajic részesült Prágában. Ahol a főtéren, a Vencel téren soha ki nem alvó láng és soha el nem hervadó virágok jelölik haláluk helyét, s a Vltava partján elterülő szép teret, mely korábban a Vörös Hadsereg tere nevet viselte, ma Jan Palach térnek hívják.

A Horthy Miklós Társaság volt elnöke hangsúlyozta, hiszi és vallja, ha most áprilisban nem csak a szívünkre, de az eszünkre hallgatva szavazunk, s egy nagy pártot juttatunk hatalomra, hamarosan lesz helye a Bauer szobornak és lesz Bauer Sándor tér Budapesten.

A Bauer Sándor emléktáblát Nagy Gyula református lelkész és Görbe József katolikus plébános leplezte le, majd áldotta meg.

Tömegesen erőszakolták meg a női lakosságot,

a magzatelhajtást tiltó törvényt pedig felfüggesztették

Bognár Zalán, a Károli Gáspár Református Egyetem docense rámutatott, mintegy háromszázezer magyar polgári lakost vittek el kényszermunkára a Gulágba, s amiről kevesebbet szólunk, tömegesen erőszakolták meg a női lakosságot, a magzatelhajtást tiltó törvényt pedig felfüggesztették, hisz. mint mondták a kommunisták, joguk van egy kis szórakozáshoz. Sokan megőrültek, tudat-hasadásos állapotba kerültek. Konkrét példát is felidézett az egyetemi docens. Egy családban, miután megerőszakolták az asszonyt, a férj vasvillával, fejszével esett neki a támadóknak. Ezt követően az asszonyt és a férjet lelőtték, a család többi tagját pedig a Gulágra hurcolták.

Bognár Zalán hangsúlyozta, mintegy 33 millió embert hurcoltak el a Gulágra, Szolzsenyicin szerint ez mintegy 50 millióra rúg. Az előadó felidézte Sulyok Dezső alakját, akit először kizárattak a kisgazda pártból, majd száműzték az Amerikai Egyesült Államokba. Nemcsak a testet, de a lelket is megölték, a félelem az emberek zsigereibe ivódott – hangsúlyozta az egyetemi docens.

Kenessey Csaba újságíró Svájcból érkezett az emlékező eseményre. Felidézte a gyömrői tömeggyilkosság tragédiáját. Az új kommunista rendőrség kegyetlenkedéseinek áldozata lett édesapja nagybátyja is. Épp ésszel fel sem fogható, mire voltak képesek a kommunisták. Egy sötét pincében félholtra verték az áldozatokat, majd bezavarták őket a jeges vízbe úszni. Ezt követően célba lőttek rájuk. Az ecseri esperes tragédiája is megdöbbentő, miután levetkőzették a pribékek, levágták a nemi szervét, majd a szájába tették, és a pöcegödörbe lőtték. Akik e vérengzés áldozatai lettek, mintegy száz fő, mind ártatlan emberek voltak – hangsúlyozta Kenessey Csaba.

A Gloria Victis Emlékművet, mely egyedülállóan a világban hirdeti a százmilló kommunista áldozat és az ’56-os mártírok emlékét, 2006-ban állították, s azóta minden évben tartanak emlékező rendezvényeket, hisz a százmillió áldozat nem felejthető el…

Frigyesy Ágnes

A szerző felvételeivel