A magyar bor dícsérete itthon és Svájcban

A magyar bor Magyarország nemzeti arculatához szorosan hozzátartozik, minősége pedig megbecsült helyet biztosít számára Európában és az Európai Unióban – mondta B. Szabó Péter 2010. március 5-én Budapesten a Magyarok Házában a SAH és Társa Kft. szervezésében megtartott borbemutatóval egybekötött sajtótájékoztatón.

B. Szabó Péter, aki a magyar borok svájci „követe”, hivatásának érzi, hogy kiváló borait ne csupán a külföldi borfogyasztók ismerjék. Cége, a Delivin-Hungária Kft. minden lehetőséget megragad, hogy a zürichi, genfi, baseli asztalok után a hazai fogyasztók is élvezhessék a szekszárdi vidék zamatos ízeit. B. Szabó egyike azon hazai termelőknek, aki nem a mennyiségre törekszik, hanem borainak minőségét állítja középpontba. Kistermelő és elkötelezett híve a svájci-magyar kapcsolatoknak.

Módos Ernő borásszal összefogva - akinek neve igencsak jól ismert akár a bortermelők, akár a borfogyasztók körében – közös feladatra vállalkoztak. Módos Ernő infrastrukturális segítsége mellett – palackozás, disztribució – kerül el B. Szabó Péter mintegy 8 féle bora, köztük a szinte az ismeretlenből feltörő Sárkányvér márka a piacra. A két borosgazda Szekszárd ízeit viszi el Európába.

Az említett sajtótájékoztatón a két neves szekszárdi bortermelő mutatta be díjnyertes borait. Módos Péter itthon él, míg B. Szabó Péter Svájcban telepedett le.

Szekszárdról az embereknek leginkább a szekszárdi menyecske, avagy a jófajta vörösbor, a kadarka jut elsőnek eszébe. A szekszárdi borvidék több mint 2500 hektár területet foglal el, Történelmi múltja, „magyarsága”, a magyarországi bortörténelemben játszott évszázados, kiemelkedő szerepe alapján valóban nemzeti kincsünk, utánozhatatlan a minősége, megbecsült nedű az egész világon – hangsúlyozta Módos Péter.

– A hagyományos magyar ételekhez (pörköltek, halászlé, paprikás ételek) keresve-kutatva sem találunk jobb borkísérőt a szekszárdi boroknál, de jól illeszthető a kímélő és modern nemzetközi gasztronómia számos fogásához is.

Ám mit ér a kiválóság, ha nem ismerik vagy kevesen ismerik. „Együtt csináljuk, együtt akarjuk, hogy Európa és a hazai borkedvelők egyaránt megismerjék ennek a gyönyörű vidéknek legfinomabb ízeit” – egészítette ki borász társa gondolatait B. Szabó Péter.

A sajtótájékoztatón megtudhattuk: a magyar bor történelme a rómaiakkal kezdődik, akik Pannóniát az első században meghódították és – miként tették ezt a ködös Germániától a napos Hispániáig – civilizálták: utakat, városokat építettek, jogrendszerüket és a szőlőt meghonosították. Pannóniában, azaz nagyjából a mai Dunántúlon, a feltételek kedveztek a szőlőművelésnek - e nemes hagyomány a mai napig nem halt el –, így vált Magyarország akkor Közép-Európa legjelentősebb bortermelőjévé.

A XX. század első felében az egy lakosra jutó évi borfogyasztás átlag 40-50 liter között mozgott, ez azonban a század végére 30 liter alá csökkent. A borfogyasztás csökkenésének legfőbb oka a felgyorsult életritmus: a modernizáció, a motorizáció, és a sör illetve az üdítőitalok nagymértékű elterjedése lett.

Ma a kulturált borfogyasztás terjedésének eredményeként évente 28-35 liter az egy főre jutó bormennyiség Magyarországon. Ezzel Európában a 7-9. helyen állunk – mondták a borászok.

Kiváló minőségű nemzeti italunk, a magyar bor előállítása a XIX. század végéig az ország lakossága közel 1/3-ának adott mindennapi kenyeret. A magyar bor határon túli és belföldi forgalmazása, a szőlőhegyi falusi turizmussal összekapcsolva, napjainkban is több százezer gazdának és családtagjaiknak ad munkát, keresetet, megélhetést.

További részletek találhatók a www.univin.ch és a www.modosboraszat.hu honlapokon.

Frigyesy Ágnes

A szerző felvételeivel