Először a szívbe, aztán kőbe! Nagyon igaz! Frigyesy Ágnes

Húsvét 2010

ÐÑ

Mindenkinek szükséges az újjászületés, feltámadás.

„Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újra kell születnetek.” (Jn. 3,7)

Az újjászületést nem a vallásos szülőktől örököljük, a hívő szülők gyermekei nem lesznek automatikusan jó keresztények. Vallásos tisztséggel sem adható át: viselhetek magas egyházi tisztséget, méltóságot anélkül, hogy újjászületnék.

Nem saját erőfeszítéssel érjük el a feltámadást, nem gondolati erőfeszítés eredménye, nem hitigazságok intellektuális megértése és megtanulása. Nem is erkölcsi erőfeszítés gyümölcse, vagy a rossz szokások levetése. Nem a viselkedés megváltoztatása, nem a jó tulajdonságok, erények feljavítása, de több mint a parancsolatok és törvények tökéletes betartása.

A körülmények vagy a környezet megváltozása nem hozza magával a feltámadás tényét. Akiben nyoma sincs az életnek, abban nem lehet növekedés. Nem társadalmi vagy politikai változás következménye, nem reformáció, nem pasztorális fogások, ötletek vagy új módszerek összességének az alkalmazása.

Hogyan is történik a feltámadás?

A feltámadást, újjászületést csak az Isten végezheti el. Személyhez szól, a személy magvát belülről teremti újjá, támasztja fel. Ez a feltámadás lesz egy új világ új alapja. Az újjászületett lélek szívéből és saját kultúrájából ihletett formát ölt, hangban, mozgásban, kultuszt alkot, élő struktúrákat éltet.

Az Isten embere, a feltámadt ember tiltakozik a meddő ritualizmus ellen.

„Ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és csak ajkával dicsőít, szíve azonban távol van tőlem, istenfélelmük csak emberi parancs követése, amit betanultak.” (Iz. 29,13). Én úgy hiszem, hogy áldozattal, szertartásokkal, ájtatosságokkal nem lehet helyreállítani a formaságokba süllyedt hitéletet. A kultusz és a törvény csak az istenélmény, a megrendülés és a feltámadás megtapasztalása után jöhet. Először a szívbe, aztán kőbe. Aki megszületett, aki él, azt gondozza, ami növekszik.

2010 Húsvétján, egyben a magyarországi választásokra is készülőben, ezt a lelki, szellemi és fejbéli ébredést, feltámadást kívánom a Csibész Alapítvány, a magyarországi Csibészek, a Csibész Ifjúsági Egyesület, az Árvácskák, valamint munkatársaim, fiataljaink és gyermekeink nevében.

Gergely István

Csíksomlyó, 2010. március vége

ÐÑ