Holesch – 100
Centenáriumi kiállítás a Várban
Tipikus magyar sors:
a világot meghódította, itthon alig ismerik
Utolsó fénykép a művészről (1983)
Tipikus magyar sors: nemesi családból indult, a kommunizmus tönkretette a családot, a fiúk Nyugatra menekültek, majd Holesch Dénes kitört az ismeretlenség homályából, s elismert művésze lett a világnak. Épp csak saját hazájában nem ismerik. A 100 évvel ezelőtt született művészre a mostani kiállítás kurátora és rendezője, Fekete Klári figyelt fel. Amikor utazási irodát vezetett, beállított hozzá a művész özvegye, aki azonnali hazatelepülésről álmodozott. A regényes életút bemutatása a magyar kultúr-világban és a köztudatban, valamint a művész méltó helyre kerülése idehaza, még várat magára. Fekete Klári egykori manöken mindenesetre jó irányban halad ezen az úton.
De hogyan is találkozott egymással Holesch Dénes és Fekete Klári?
– „Egy idegtépően nagy forgalmú dunsztos meleg nyári napon furcsa pár állt meg előttem az utazási iroda pultjánál. Madárcsontú, élénk tekintetű, előkelő hölgy, s negyven körüli magas, enervált fia... A hölgy elmondta, hogy ő híres zongoraművész Ausztráliából, és hosszútávra – azonnal! – szeretnének egy zongorával felszerelt lakást, de kizárólag a Budai Várban, merthogy ők eddig többnyire kastélyokban laktak!” A nem mindennapi otthon-keresésből aztán nem csak hazaérkezés lett, de mély barátság. Mrs. Joyce Greer de Holesch férje művészetének későbbi pártfogójára akadt.
A Magyar Kultúra Alapítvány Székházában a budai várban 2010. áprilisban látható Holesch 100 centenáriumi kiállítás rendezője, Fekete Klári levelet írt az egyik szerkesztőségbe: Téma Frigyesy Ágnesnek megszólítással. Ki nem kapná fel a fejét egy efféle névre szóló invitálásra. Így hát nyomába eredtem a számomra ismeretlen Holesch Dénesnek, s fent a budai Várban találkoztam Fekete Klárival, mellesleg Morvai Krisztina édesanyjával. A művész lovas- és portré-képei magával ragadtak, így a kiállítás lelkes kurátora, Holesch Dénes művészete és Frigyesy Ágnes újságíró egymásra találtak.
– Ki ez a Holesch? Hol a helye? Miért nincs helye a magyar képzőművészetben, ha Pekingtől New Yorkon át Párizsig elismerték? Miért nem próféta a saját hazájában? – tette fel a kérdést a kötet szerzője magánkiadású Holesch-ről szóló (Holesch A szabadság rabságában) életrajzi kötetében. A regényes életút Felvidékről indult. Holesch Dénes, Dini egyik nap három évesen az éjszaka közepén kimászott a rácsos ágyból és újrafestette a kúria frissen festett falait: lovakkal, virágokkal, madarakkal… Holesch Dénes a történelmi Magyarországon, Besztercebányán látta meg a napvilágot. Ősei a XIV. században, a keresztes háborúban kapták a nemesi címet. A huszárkapitány dédnagyapa köztiszteletben álló, elkötelezett patrióta, Kossuth Lajos barátja, tanácsadója volt.
– A generációkon átörökített polgári értékek, az emberi tisztesség, az erkölcsi tartás, a szó legnemesebb értelmében vett úriemberség, a tradíciók, a kultúra, az építészet, a zene, tánc, a természet csodálata és szeretete a hétköznapok szerves része volt a Holesch famíliában – állapítja meg kötetében Fekete Klári. Az édes otthon, az „in my country” érzése mindig ihlető erőt adott a művésznek. A családi fáma szerint a kis Dini előbb járt lovon, mint a saját lábán. Naphosszat ücsörgött, jött-ment a tanyán és étlen-szomjan, delejezetten bámulta a porfelhőbe vesző ménesek vágtatását. Későbbi lószeretete gyermekkorára vezethető vissza – a kiállítás kurátora szerint.
Az életút regényes, a budapesti Szépművészeti Akadémia ösztöndíja után következhetett volna a Medici Ösztöndíj Rómában, ám Holesch Dénest a Haza szólította, s be kellett vonulnia sorkatonai szolgálatra. 1933-ban – Hitler hatalomra jutásának évében – búcsút intett szülőföldjének, szeretteinek. Akkor még nem sejtette, hogy örökre. Építész bátyjával, aki szerződést kapott, Kínába utazott... Kalandos életútját nem kísérhetjük állomásról állomásra, de Holesch Dénes élt Kínában, Japánban, a Fülöp-szigeteken, Ausztráliában, Amerikában, Angliában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, mintegy 15 országban, majd hazatért meghalni az ismeretlenségbe…
Feleségét, a híres zongoraművészt egy koncert alkalmával ismerte meg. A művész felfigyelt a fiatal, melbourni vendégszólista, bizonyos Joyce Greer szuggesztív játékára. Fejébe vette, hogy megismeri, bejelentkezett azon melegében, hogy portrét szeretne róla festeni… – Művésznő, engedje meg, Holesch Dénes magyar festőművész vagyok. Ahonnan én jövök – in my country – forró szurkot öntöttek a török ellenség nyakába a nők, így űzték ki őket Eger várából. Nyilván ismeri ezt a történetet. Amikor az ön zongorajátékát meghallottam a rádióban, ezt juttatta eszembe. Szeretném, ha modellt ülne nekem egy portréhoz!”… Az elkényeztetett zongorafenomén – mellesleg a skót királyi család leszármazottja – és Holesch Dénes egy hétfői napon munkához látott. A portré tíz nap múlva elkészült. 1944. március 23-án ezzel a szalagcímmel került az újságos standokra a Sydney Morning Herald: „A város legvonzóbb férfija, a magyar festő feleségül vette Ausztrália első számú koncertzongoristáját.” Ugyanezen a napon került a lapokba kis késéssel egy másik hír: „Romániát és Magyarországot elfoglalták a német csapatok.” – rögzíti a kiállítás kurátora kötetében. Házasságuk sikerekkel, küzdelmekkel teli, a szó legszebb értelmében szövetség volt – mondja nekem Klári.
New Yorkban jó nevű galériákban állított ki, a legjobb portré-festők között emlegették, a holywood-i sztárok ünnepelt „udvari” festője lett, képei Amerika szerte 5000 dollárért keltek el az 50-es években! Lovas képeit már ekkor hamisították. A ló márkajegye lett, stílust teremtett. Lovas festményei a megszokott statikus portrék, autonómiai tanulmányok helyett érző, eleven, egymásra utalt lények. Holesch Dénes befutott festő!
Az amerikai évek után egyre közelebb költözött Hazájához, Európa több országában élt. Harminc év után úgy döntött, a politikai helyzet ellenére meglátogatja édesanyját. A találkozó azonban sajnos elmaradt. A festő szívbeteg édesanyja izgalmában, örömében, hogy viszontlátja fiát, elfelejtette bevenni gyógyszerét, s hirtelen meghalt. A nemesnek és gazdagnak született Wagner Margit a XIX. században nagy szegénységben, kitaszítottságban fejezte be életét. Zokszó nélkül nézte, hogy a különböző katonai és politikai hatalmak hogyan hordják szét az évszázadokon át összegyűjtött család értékeit, az antik bútorokat, régi könyveiket, festményeket… – írja Fekete Klári. A kúria a kommunista időkben senki földjévé vált, majd elbuldózerolták, ma egy bevásárló-központ áll az egykori kúria helyén…
Holesch Dénes Budapestre költözése után szintén hamarosan meghalt. A rákoskeresztúri temetőben búcsúztatták szűk rokoni körben. Ahogy a kiállítás rendezője írja: – Maga választotta vándorútján gyakran fürdött az elismerés, a siker melengető fényében. Halálával hazatért az ismeretlenségbe…
Klári kérdésemre elmeséli: – Sok Holesch mű található szétszórtan a világban, de a hagyaték gerincét már sikerült Magyarországra hozatni. Egyre több Holesch bukkan fel a hazai aukciókon, magángyüjteményekben és galériákban idehaza. A festő halála után a család egy-egy festményt ajándékozott a Nemzeti Galériának, a Szépművészeti Múzeumnak, s található műve a világ számos gyűjteményében. Klári munkáját a Jóistentől kapott küldetésnek érzi s civilként, hivatalos támogatás nélkül rendezte ezt a sok szervezést, kitartást igénylő kiállitást, mely már itthon a hetedik. Holesch Dénes magyar festőművészt mégsem ismerik eléggé saját hazájában… .
Missziót teljesít hát Fekete Klári kurátor, a kiállítás rendezője, amikor Holesch II. János Pál pápáról készült, Amerikából hosszú harcok árán hazahozatott festményét a pápa boldoggá avatásakor árverezésre bocsátja. Reméli, hogy a magyar közvélemény ily módon is felfigyel Holesch Dénes nemzetközileg több díjjal elismert magyar festő művészi értékére… Így legyen!
(A kiállítás megtekintehtő 2010. április 11-ig. A tárlat megvalósulását támogatták a Lázár testvérek, fogathajtó világbajnokok.)
Frigyesy Ágnes
A szerző felvételeivel
A festő Kínában
Udvarlás
(New York, 60-as évek)
Duett
Joyce, a híres (feleség) portré – Egy hét után házasság!
Ausztrál előkelőség kalapban
Önarckép a Főiskolán
| 
Rovat: Frigyesy Ágnes
