SÖRALÁTÉT a gazdaságon

Alátettek a megnövelt adóval a nagybankoknak, a nagy jövedelemmel rendelkezõk pótjövedelmeinek. És mindig, mindenkor, mindenkinek azonnal levonják az éppen esedékes adót, fizetése után vagy, abból, ha bármilyen más módon pénzhez jut. Nem kell semmit utólag bevallani. Az éves bevallás egy söralátéten elfér! Egyszerû ez: jön a pénz, és megy az adó az államkasszába! Csakhogy nem jön. Mert a havi fizetés, meg a bármilyen más módon kapott pénz nem jön-megy, mint, mint a vasárnapi kirándulók a János-hegyen. Ha nincs munkahely, nincs havi fix, bankbetét pláne nincs, csak a havi rezsi és végül: hajléktalanszálló. Ha, van.

Hogyan is lenne munkahely?

Pedig, ha körülnézünk e kilencvenháromezer négyzetkilométeren, azt látjuk, hogy az egész ország egy színtiszta munkahely. Annyi itt a munka, hogy megnyalhatja mind a tíz ujját, aki dolgozni akar. Megmûveletlen kertek százezrei várják a kapával, ásóval munkálkodó embereket. Friss gyümölcs zöldség lehetne ebbõl a munkából a gyereknek. Nem kell segélybõl megvenni, csak le kell szakítani a gyümölcsöt a fáról. Ne kapjon segélyt, aki nem mûveli a házhoz tartozó kertet! Hallottuk és halljuk is napra-nap: dolgozni kell. Csak fizetés, pénz nincs érte. Honnan? Ha nem dolgozunk, nem is lesz. A farkába harapó kutyagazdaság így megy, akadozik évek óta. Pedig a vészcsengõ idén is megszólalt: ha nem építenek gátakat, kiadhatjuk a jelszót minden évben: arccal a homokzsákok felé! Mi leszünk Európa legnagyobb homok importõrei. Maholnap az egy marék homokkal rendelkezõ honkongi nagynéni az átlag magyar család példaképe lesz.

De hát nincs magyar ipar. Kis- és középvállalkozások szaporodása? Az induláshoz nincs hitel, ha pedig nincs, akkor befellegzett. Oda az ötlet a kedv, a szándék. Helyi szintû csigaszedegetõ, bodzagyûjtõ magyar iparágak kezdenek ugyan kialakulni, de az ebbõl összekapart adó csigalassú felemelkedési lehetõség az országnak. Valamit kellene már kezdeni magunkkal, valamire ráállni, haladni: mi legyen az a hazai profil, amivel részt vállalhatunk az európai munkamegosztásban?

Termálvízkészlet, gázkészlet visszaszerzése? Amivel eljuthatnánk egyrõl nemcsak a kettõre, hanem a háromra, sõt tízezerre! (Végig gondolta már valaki, hogy miért éppen a makói gázkincs feletti területen halad át a hamarosan megépülõ országokon átmenõ Nabocco gázvezeték?) Ki törõdik vele!

Megmondó politikus termelésünk kiváló, csakhogy belõlük nincs haszon. Talán õket kellene minimalizálni. Jóllehet, már most is mi vagyunk, a minimál szinten, a minimálbéren és a minimál nyugdíjon élõk minta országa, és hogy ebbõl hogyan lesz a külföldi tulajdonú plázák árúi iránti felnövekedõ kereslet? És, ha lesz is, haszon kifolyik az országból. Nem úgy, mint az árvíz, ami itt marad. Súlyos, nagy szavak ezek, de érdemes körülnézni Európában!

Miért is tüntetnek a Lajtán túl és még attól is néhány száz kilométerre?

Mert lecsökkentik öt százalékkal a 1200-200 eurós (4-500 ezer forintot érõ) átlagjövedelmeket!

Mi lesz velük? Jut nekik az öt százalékos elvonás után sörre, söralátétre?

Most értük aggódom, pedig bizonyára megoldják e nagy kérdést is valahogy.

2010. június. 09. Wéber Tünde