A Kenedi-TITKOSSÁG

Úgy tûnik, a válságretorikailag immár fékezett habzású Bajnai Gordon, akit manapság nálunk magyar miniszterelnökként tartanak nyilván öt nappal az országgyûlési választások elõtt besokallt. Nem tud leállni. Érthetõ: túl sok volt az eddigi politikai sokk. Kenedi Jánossal, a hajdani politikailag kimúlt SZDSZ alapító tagjával, a Charta ’77 magyar nyilatkozata kezdeményezõjével és az ügyben már elõzõleg is a sikertelenségbe hajló bizottsági elnökkel sajtótájékoztatót tartva bejelentette: háromfõs, civil szakemberekbõl álló bizottságot kért fel arra, hogy felügyelje a becslések szerint több mint ötvenezer hálózati személy nevét, fedõnevét, azonosító adatait és beszervezési dossziéjának számát tartalmazó 18 NBH-s mágnesszalag adatainak feldolgozását. Minõsítésük felülvizsgálatát, majd a minõsítés alól feloldott anyagok levéltárba adását. A kormányfõ hangsúlyozta: Magyarországnak joga van tisztán látni saját történelmét, múltját, önmagát, ezért kell lehetõvé tenni a történészek számára, hogy megismerjék és feltárják az egykori állambiztonsági szolgálatok mûködésének minden részletét.

Hogy is van ez? Milyen nap van, és hány óra telt el a rendszerchange óta?

Nézzük sorban: háromfõs civil bizottságot kért fel a nemzetbiztonsági akták további értékelésére? (Vagy: maszatolására?) Az ügy érdekessége, hogy az eddigi adatok mintegy ötvenezer hálózati személyt vélelmeznek a Nemzetbiztonsági Hivatalban található 18 mágnesszalag alapján. Ugyanakkor ezek az adattárolók a hálózati személyek nevét, fedõnevét, azonosító adatait és beszervezési dossziéjának számát is tartalmazzák és Kenedi szerint az említett személyek autentikus becslések alapján 110-150 ezren lehetnek és van esély arra, hogy aprólékos történészi munkával megállapítsák, hány hálózati személy tevékenykedett 1944 és 1990 között Magyarországon. Na tessék! Ez az ember ennek az országnak ajándék. Csak nem az IMF szólt ide az érdekében?

A bizottság feladata, hogy jövõ májusban az akkori miniszterelnöknek beszámoljon arról, hol van a többi ügynök? (A temetõben? Külföldön? Vagy netán a miniszterelnökségi hivatalban? Bölcsõdékben, lerobbant rabszállítókból átalakított hétvégi víkendházakban? Hogyan kutatja fel õket ez a három jóember?)

„Ne gondolkodj! De ha már gondolkodsz, ki ne mondd! Ha viszont kimondtad, le ne írd! Amennyiben leírtad, ne írd alá! Ha mégis aláírod, ne csodálkozz” – így hangzott egy hetvenes évekbeli pesti bonmot. Most mégis megkérdezem: miért éppen most, húsz eszement esztendõ után és éppen ez a Kenedi gyerek vezeti az említett hûhó bizottságot, amelynek a tagjai nem éppen felhõtlenül civilek Palasik Mária, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos munkatársa és Cseh Gergõ Bendegúz, a levéltár fõosztályvezetõ-helyettese. Tehát nem az utcáról térültek, fordultak a bizottságba.

És még valami: Másfél esztendeje 2008 októberében Kenedi azt mondta a Hetek címû hites gyülis lapnak, hogy a szovjet blokk munkamegosztásából adódóan Magyarország pénzt mosott, és az országon keresztül transzferálták a lopott jószág használatáért járó ellentételeket, majd azokat mindenféle nyugati bankokban helyezték el, és ezekkel a pénzekkel soha nem számoltak el. A VSZ és a KGST pénze be van tagolódva a magyar gazdaságba. Ha ezt elkezdenénk bolygatni, akkor azokat az embereket ismernék meg a másik oldalukról, akik vezetik az országot vagy az egyházat vagy a diplomáciai kart.

Hoppá! Mit is kell megbolygatni, borogatni? Mihez is kellenek a titkos adatok? És éppen egy bukott szabadmadaras párt alapítója a fõnök?

Csak nem arról van szó, amire gondolok?

Csak nem egy újabb elszámolási trükk, csak más köntösben, borításban, tálalásban? Csak nem kell majd ezért is fizetnünk? De hát miért is ne! Ha van még egy ilyen bolond ország, amelyik minden gyanúsításra ugrik és fizet.

Fizetne, de mibõl?

Ezt figyeld! Mi volt 2008 év végén? Riadót fújt a Szociális Charta 2008 "a gyújtogatók ellen" adta hírül a média. A helyzetkép szörnyû: "lángolnak a magyarországi romák házai, rasszista rohamosztagosok vonulnak át a cigányalvég sikátorain". "Cigányellenes uszításban, antiszemitizmusban kéjeleg a magyar országos médiák egy része", "a cigányság ûzött vad a saját hazájában", "elég volt abból, hogy az áldozat legyen a bûnbak", "tudtuk, hogy EZEK elõbb-utóbb ölni fognak", és így tovább, bûnös a sopánkodó "polgári baloldal", és súlyosan hallgat a "polgári jobboldal". Minden világos, legfeljebb a "polgári baloldal" szóösszetételt nem értem. A felhívás kiáll a "cigányok, szlovákok, zsidók, melegek mellett Magyarországon, magyarok, romák, melegek mellett Szlovákiában". Bár elismerik benne, "nem tudjuk pontosan, kik követték el a legutóbbi cigányellenes merényleteket, de tudjuk, hogy kik teremtik meg a hozzájuk szükséges hangulatot". Az aláírók között Tamás Gáspár Miklós, Krausz Tamás, Radnóti Sándor, Kézdy György, Váradi Júlia, Majsai Tamás, Regõs István, Kenedi János, Ipper Péter, Bartus László, Halmai Gábor, Hann Endre, Iványi Gábor és több mint nyolcszáz ember és baloldali szervezet. (Csaknem ezren még novemberben.) Azután persze meglettek a valódi, bár ma még csak feltételezett gyilkosok, akikrõl a mai napig sem tudjuk, egyikük, hogyan keveredett az ismert közel-keleti országba, majd vissza, ide, erre a mocskos, gyilkos munkára. Ezt is ki kellene végre kutatni.

Mert miként elhangzott: „Magyarországnak joga van tisztán látni…” De nemcsak a történelmét, múltját, hanem a jelenkori gyilkos eseményeinek hátterét is.

2010. április. 07. Wéber Tünde