2010! Ébresztõ!
2010! ÉBRESZTÕ!
Vigyázz!
Úgy tûnik, minden eddiginél
Komiszabb év szakad a nyakunkba!
+
Nem a kenyér, a mindennapi
Ige hiánya, az õrült vágy
A megzabolázott õs-éhség
Az ürességgel teli mindenség!
Még a szerelem is más, mint volt!
A tett, sõt! A tétlenség is elholt.
+
Csak a semmi, a csend meg a jól
Behatárolt, idült indulatok!
Csak az éthordóval ügyeskedõ
Nyugdíjas, ki az utcán ballagott!
Csak a szegény özvegyasszony, ki
A házunk elõtt elesett, csak õk
Vették észre, hogy milyen szörnyû
Élettelen idõszak köszönt ránk.
+
Egy napig tartott, míg kihevertük
A mû-kannásbor szilveszteri
Kábulatát és a ködpárás
Bedagadt szemû ablakok közül
Kitekintettünk a nagyvilágba!
+
Lesz erõ, vagy egyre több az
Agysérült, ki a gazságot az
Igazságra visszatologatja?
Lesz-e locsogási trauma
Nagyobb, mint a nagy csernobili
Katasztrófa és ártalmasabb,
Mint egy jól idõzített fagyhalál
Ahogy mindennap a kapuban áll?
+
Valami más kell, egy új erõ?
Egy új titok, mi két verssor közt:
Elérhetõ, felejthetetlen
És megfejthetõ?
+
Vigyázz!
Feslett, festetlen álmok jönnek!
Erre közelednek, meg ne állj!
Megtévesztõ szavak jönnek!
+
Behúznak minket Nagy Temetõbe
És a temetésnek sosem lesz vége
Jövedéki adok-kapok jönnek
Életünkbe jól betelepülnek
Rejtõzködõ savas esõk jönnek
Szavaznak minden kárörömnek
+
Csak ki ne löttyenjünk önmagukból!
Csak el ne maradjunk akárhol!
Új ágaskodók emelkednek
Újult fogdmegek kereskednek
+
Vigyázz, mert elárvult, eláruló
Újult tépõzáras farkasai jönnek
A meggyalázott, magyar történelemnek!
2010. 01. 01. Wéber Tünde