Megmenekülünk!


"Talán elkövetkezik végre valahára a történelmi könyv, melynek alapján


valóságos, gyenge vagy kemény emberi alakjukban látjuk viszont kõvé,


mítosszá, vaskalappá, a messzi éjben ijesztõ szoborrá váltott eleinket"


(Krúdy Gyula)



Megmenekülünk!




Hullámzó a föld, hüllõtekintetû


Csontvázak hevernek: õs-halak.


Zúg a könyvtár, titok-lendület:


Lapok peregnek, körbekerít


Az izzó csend-kövület!


Forr milliárd tény-anyag.



Nemzetek tûnnek, tán sosemvolt,


A semmi lét, mert könnyedén,


Tündöklõ lánggal ég és hamvad,


Tûnik a tûz szertelen: temetetlen


Halottainkra tapos a mindent


Elfedõ, leborító tört-történelem.



Ha lesz egy õrült, ki mindezt


És minket látni vél és valami


Röpke szójáték, nagydobra vert


Újsághír nyomán ez eltemetett


Nemzeti létre, sok ezer évre és


Tényre fény derül, egy szél hordta



És ûzte falragasz tán új tudományt


Szül, ha lesz egy habókos,


Pénzes, tehetõs, a magyarságra költõ,


Áldott múltdarabkáink ízeit,


Színeit hittel kergetõ


Megszállott, tört-valóság közt



Vájkáló, dicsõség-lelenc,


E sivár közép-európai partokra


Vetett hajós, eltûnt korok vigéce,


Tudósa, ki minden mozdulatlan


Páncél õrizet alatti, titkolt,


Õskövület tört-akadályt lemetsz,




És elemez nyugodalmas hevülettel:


Betû, szó, szög, és vasveret, ónkupa


Óbor, hullámzó föld-rengeteg


Dohos papír-lom, hegy-halom


Halomsír, sírhalom kövei között


Keres, kezeskedik, kiemel, figyel!



Matat, mozdít, felszed, tör, feszít


Tisztít, ránk akad, meglel,


Végül: könnyes, énekes,


Õs-varázsú, szent zsarátnok dallal,


Valami sosemvolt bódulattal,


És persze, hódolattal köszöntjük:



Megmenekülünk!




2009. július. 03. Wéber Tünde