Ármányválság

A kormányfõ a Népszabadság fizetett mellékletében azt írja nekünk, amit nagyjából eddig is tudtunk, pontosabban érzékeltünk. (Akinek van füle: hallja, akinek van szeme: látja. Miért kell ehhez fizetett hirdetés?) A gazdaság egyik krónikus gondja az alacsony foglalkoztatottság, és a gazdasági nõvekedés, nem éri el a régió átlagát. Az pedig, hogy nõvekedett a munkanélküliek száma, már az ovis gyerek is tudja, feltéve, ha van hely számára a kisdedóvóban és a tõbbiekkel meg tudja beszélni. Ez az igazság sajnos, de mi a kõzreadott információkban a hír? Csak nem az, hogy ismét el kellett az igazat mondani? Már a hazugság is válságban van? Ezek szerint ez a hirdetés a hazugság, pontosabban: az ármánykodás válságkezelése...

És ez még hagyján, mert éppen a napokban olvastam a híres sebész professzor írását arról, hogy – mivel pénzhiányban küzdenek - a beteg embereket állapotuk súlyosságához mérten látják el a kórházakban. Tehát úgy, mint tõmegbalesetekkor. Csak a kõzépsúlyosak remélhetik a segítséget, mert így a legoptimálisabb a túlélés aránya. Hangsúlyozom: beteg, magatehetetlen, kiszolgáltatott EMBEREK-rõl van szó, akiknek pénzhiány miatt kell meghalniuk!

Más (fehérek kõzõtt egy európai) országban ennek tizedéért bezárnák a Boltot. Mondván: vagy kõtünk új alkut a kõzõs megegyezés feltételeivel, vagy kész: slussz-passz: pont.

Wéber Tünde